adozona.hu
BH 2007.4.140
BH 2007.4.140
Ügynöki tevékenység esetén az árubeszerzés nem minősül áfa-alanyiságot eredményező gazdasági tevékenységnek [1992. évi LXXIV. tv. 32. §, 35. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesnél az adóhatóság 2002. augusztus hónapra általános forgalmi adó kiutalás előtti ismételt ellenőrzést tartott. Az ellenőrzés során megállapította, hogy a felperes, mint a R. C. Bt. jogutódja kapcsolatban állt egy horvát céggel, amely havi rendszerességgel írásban megrendeléseket adott részére különböző ruhanemű beszerzésére. A felperes a listát továbbította a P.R C. Bt., valamint A. Bt. részére, akiknek segítségével a termékeket a józsefvárosi piacon szerezte be. A beszállítók az ár...
BH 2007.4.140 Ügynöki tevékenység esetén az árubeszerzés nem minősül áfa-alanyiságot eredményező gazdasági tevékenységnek [1992. évi LXXIV. tv. 32. §, 35. §].
A felperesnél az adóhatóság 2002. augusztus hónapra általános forgalmi adó kiutalás előtti ismételt ellenőrzést tartott. Az ellenőrzés során megállapította, hogy a felperes, mint a R. C. Bt. jogutódja kapcsolatban állt egy horvát céggel, amely havi rendszerességgel írásban megrendeléseket adott részére különböző ruhanemű beszerzésére. A felperes a listát továbbította a P.R C. Bt., valamint A. Bt. részére, akiknek segítségével a termékeket a józsefvárosi piacon szerezte be. A beszállítók az árukat a józsefvárosi piac parkolójában, illetve a beszállító kispesti raktárában adták át. Az áruszállítást vagy közvetlenül a külföldi partner saját eszközével, vagy a felperesi társaság beltagjának horvát cége végezte. Az áruk ellenértékét a külföldi partner előre finanszírozta oly módon, hogy a megrendelt áru ellenértékét forintban átadta, és a felperes a beszállítókat ebből a helyszínen kifizette. A beszállítók termékértékesítésről bocsátottak ki számlát a felperesnek, aki exportértékesítést számlázott tovább a horvát megrendelőnek. A megrendelő felperes bankszámlájára euróban is átutalta a megrendelések ellenértékét, a felperes pedig a külföldi partner részére visszafizette a meghitelezett forintösszeget.A felperes a perbeli időszakban általános forgalmi adó bevallásában összes értékesítést terhelő felszámított adót, beszerzést terhelő előzetesen felszámított adót, elszámolandó adót és visszaigényelhető adót szerepeltetett, ez utóbbi kiutalását kérte. Az ellenőrzés nem fogadta el a felperes elszámolását. Megállapította, hogy a felperes valójában ügynöki tevékenységet végzett és két szállító a P.R C. Bt. és az A. Bt. segítségével tulajdonképpen a külföldi vevő és a belföldi "eladó" között közvetített. Ezért nem fogadta el a felperes által ruhaneműk, cipők eladásáról szóló kibocsátott exportszámlákat.
Az ellenőrzés eredményeként hozott elsőfokú határozat a felperes terhére 2002. augusztus hónapra 11 034 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyből 8 555 000 Ft minősült adóhiánynak, ehhez kapcsolódóan 2 479 000 Ft bírságot szabott ki. Az adóhiányból 4 277 000 Ft minősült jogosulatlan visszaigénylésnek, mely után 1 240 000 Ft bírságot állapított meg, kötelezte továbbá a felperest 2 756 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
A fellebbezés folytán eljárt alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozatát az 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésére, 1/A. § (1) bekezdésére, az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény, (továbbiakban: Áfa. tv.) 8. § (4) bekezdésére, 15. § (1) bekezdésére, 28. § (1) bekezdésére, 32. § (1) bekezdés a) pontjára, 35. § (1) bekezdés a) pontjára, 44. § (5) bekezdésére, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) 166. § (2) és (3) bekezdésére, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (továbbiakban: Ptk.) 117-118. §-ára, 474. §-ára alapította.
A felperes keresetében az alperesi határozat elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte. Az alperes kérte a kereset elutasítását és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A Fővárosi Bíróság ítéletével az alperes keresettel támadott határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően megváltoztatta és a felperes terhére előírt bírságot 2 206 800 Ft-ban állapította meg, egyebekben a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes a tényállást megfelelően tisztázta, és helyes volt a felek közötti jogviszony adójogi minősítése is.
Az elsőfokú ítélet megállapította azt is, hogy a felperes által hivatkozott európai bírósági döntések a perbelitől eltérő tényálláson alapultak.
Az elsőfokú bíróság - figyelemmel az Art. 171. § (1) bekezdésére - úgy ítélte meg, hogy a bírság mérséklésére van lehetőség tekintettel arra, hogy a per tárgya nem egyszerű megítélésű jogkérdés volt. Az adóhatóság is többszöri módosítás után talált rá a megfelelő jogi megoldásra, ennek alapján a bírság összegét leszállította 2 206 800 Ft-ra.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmet.
A felperes kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és kereseti kérelmének megfelelő döntés meghozatalát. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet nem felelt meg a Pp. 195. § (1) bekezdésébe, 213. § (1) bekezdésébe, 215. §-ába foglaltaknak, továbbá ütközött az Áfa. tv., az Áe., valamint a Ptk. korábban hivatkozott jogszabályi rendelkezéseivel. Ugyanakkor ellentétes volt a Legfelsőbb Bíróság KK 34. számú állásfoglalásával a 2/1998. KJE számú jogegységgel határozatában foglaltakkal, valamint az Európai Bíróság gyakorlatával.
Az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének teljes elutasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen alkalmazta a bírság mérséklését, a különös méltánylás gyakorlására az adott esetben nem volt ok. Ezen túl az alperes kérte a jogerős ítélet hatályban tartását.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos, a csatlakozó felülvizsgálati kérelem alapos.
A felperes a rendkívüli jogorvoslati eljárást megelőző bírósági eljárás során azért tartotta megállapíthatónak az Art. 97. § (4) bekezdése és az Áe. 26. § (1)-(4) bekezdései, 43. § (1) bekezdés c) pontja szerinti eljárási szabályok megszegését, mivel álláspontja szerint az alperes figyelmen kívül hagyta a felperes jogi álláspontját alátámasztó vámokmányokat.
A felperes ezen okfejtése a következők miatt téves. Az alperes a vámokmányokat az egyéb bizonyítékokkal egybevetve vizsgálta és értékelte. A vámokmányok hamis vagy hamisított voltára megállapítást nem tett, ennélfogva e körben bizonyítás sem terhelte. Az alperes határozatában kizárólag azt a jogi álláspontját fejtette ki, mely szerint a vámokmányok nem a felek szerződésének valódiságát és az ügyletek tartalmát, azok adójogi minősítését támasztják alá, hanem az áruk kiléptetését igazolják. Az elsőfokú bíróság a felek között e tekintetben fennálló jogvitát érdemben eldöntötte, és e körben az indokolási kötelezettségnek is eleget tett.
A Legfelsőbb Bíróság rámutat arra is, hogy a hivatkozott jogegységi határozat és ítéletek más tényállású ügyeket érintő, e perbelitől eltérő anyagi jogi jogszabály alkalmazására nézve tartalmaz iránymutatást, jelen esetben irreleváns.
A perben vitatott jogügyletek esetén annak ellenére, hogy az áruk elhagyták az ország területét, nem termékexport valósult meg. A külföldi személy a felperestől az előre kifizetett árut belföldön rendelte és belföldön vette át. A felperes a beszerzések során a megrendelő érdekeinek megfelelően a rendelkezésére bocsátott pénzből úgy szerezte be az árut, hogy az közvetlenül a beszállítóktól került a külföldi vevő szállítóeszközébe, és nem került a felperes birtokába. A birtokba bocsátás hiányában az Áfa. tv. 11. § (1) bekezdése szerinti exportértékesítés megállapíthatósága kizárt (Ptk. 117. §).
Ezért a telephellyel egyébként nem is rendelkező felperes valós gazdasági tevékenységét - az Art. 1. § (7) bekezdése alapján eljárva - helyesen minősítették a határozatok ügynöki tevékenységnek. E jogértelmezések a felperes érvelésével ellentétben nem önkényesek, nem a felek akaratával ellentétesek.
A felperes az ügyletek tartalmát (áru- és pénzmozgás teljesítés) tekintve megbízotti, közvetítői tevékenységet látott el. Az áruk tényleges birtokba adása közvetlenül az ismeretlen eladó és a külföldi vevő között következett be, a termékértékesítés is közöttük valósult meg. Ezért nemcsak a felperes, hanem a másik két cég is ügynöki tevékenységet végzett, így a beszerzési számlák valótlan gazdasági eseményről kerültek kiállításra, ezért hiteltelenek. Az ügynöki tevékenység esetén az árubeszerzés nem minősül adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységhez történő beszerzésnek, ezért a számlák tekintetében az alperes és az elsőfokú bíróság az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdésében, 35. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelő jogkövetkeztetéseket vonta le.
A felperes által hivatkozott európai bírósági határozatok - mint ahogyan arra az elsőfokú bíróság helyesen mutatott rá - e perbeli jogvita eldöntésénél nem irányadóak.
Tévedett az elsőfokú bíróság azonban a bírság kivételes méltányosságból történő mérséklése során. A számlák hiteltelensége a perbeli esetben olyan okból állapítható meg, amelyről a felperes tudomással bírt, hiszen tudnia kellett arról, hogy ténylegesen nem termékértékesítést végzett, hanem megrendelője számára keresett ügyfelet, árut, illetve, hogy a beszállítók számlái sem valós gazdasági eseményt tükröztek.
A Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, a termékértékesítés, termékexport hiánya, a fiktív számla eleve kizárja annak megállapíthatóságát, hogy az adózó az adóköteles tényállás kapcsán kellő körültekintéssel járt volna el. Ezért nem volt alapos a felperesnek az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdése alkalmazására alapított érvelése.
Téves volt továbbá az elsőfokú bíróság okfejtése, hogy a jogügyletek minősítésének nehézségei miatt alkalmazható lenne a kivételes méltányosság.
Az előzőekben kifejtettek szerint a felperes nem járt el kellő körültekintéssel, az adott helyzetben a tőle elvárható magatartást nem tanúsította, tudomással kellett bírnia ugyanis arról, hogy az ügyletkötés körülményei, az áru beszerzése és továbbítása, annak helye, nem eredményezhették a felperes javára a kivételes méltányosság gyakorlását.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott részét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel támadott részét a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét e körben is elutasította.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.105/2006.)