adozona.hu
BH 2007.4.139
BH 2007.4.139
A szennyezett fűszerpaprikát forgalomba hozót a tényállás tisztázása és a szükséges bizonyítás lefolytatása után minőségvédelmi bírsággal kell sújtani [2003. évi CXXXIII. tv.; 1957. évi IV. tv. 26. §, 53. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes a felperes üzemében 2004. október 18-án a 213 db, darabonkénti 100 g-os Rózsa fűszerpaprika őrleményből, a 2777 db 50 g-os Rózsa fűszerpaprika őrleményből és a 948 db 250 g-os Csípős Csemege fűszerpaprika őrleményből álló csomagból mintavételezést végzett. E különböző kiszerelésekből származó egy-egy minta laboratóriumi vizsgálatánál a határértéket meghaladó mértékű Aflatoxin B1 és Ochratoxin A szennyezettséget találtak. Az alperes helyi intézete emiatt kötelezte a felperest, hogy ...
BH 2007.4.139 A szennyezett fűszerpaprikát forgalomba hozót a tényállás tisztázása és a szükséges bizonyítás lefolytatása után minőségvédelmi bírsággal kell sújtani [2003. évi CXXXIII. tv.; 1957. évi IV. tv. 26. §, 53. §].
Az alperes a felperes üzemében 2004. október 18-án a 213 db, darabonkénti 100 g-os Rózsa fűszerpaprika őrleményből, a 2777 db 50 g-os Rózsa fűszerpaprika őrleményből és a 948 db 250 g-os Csípős Csemege fűszerpaprika őrleményből álló csomagból mintavételezést végzett. E különböző kiszerelésekből származó egy-egy minta laboratóriumi vizsgálatánál a határértéket meghaladó mértékű Aflatoxin B1 és Ochratoxin A szennyezettséget találtak. Az alperes helyi intézete emiatt kötelezte a felperest, hogy a jövőben megfelelő minőségű élelmiszert állítson elő és hozzon forgalomba, egyúttal a rendelkezésére álló őrleményeket zárolta, a forgalomba hozatalt megtiltotta és a kifogásolt minőségi fűszerpaprika tételek előállítása miatt a felperest 625 051 forint minőségvédelmi bírsággal sújtotta. Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta és a minőségvédelmi bírság összegét 150 000 forintra mérsékelte. Indokolása szerint az elsőfokú hatóság az egész készleten levő mennyiségre szabta ki a minőségvédelmi bírságot, holott csak a megmintázott egységcsomagokra vonatkozóan tehette volna ezt. A felperes keresetében a határozat elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte. Keresete szerint a támadott határozat azért jogszabálysértő, mert az alapját képező laboratóriumi vizsgálat során nem tartották be a mintavételre vonatkozó előírásokat. Hivatkozott a felperes arra is, hogy az alperesi laboratórium a vizsgálatokra csak részben volt akkreditált. Végül kifogásolta a mintavétel módját is.A megyei bíróság jogerős ítéletével a kereseti kérelemnek helyt adott. Indokolása szerint az alperes nem tartotta be a mintavételre vonatkozó szabályokat amikor határozatát csekély mennyiségi vizsgálati anyagra alapította. Az összes termék mérgezettsége ennélfogva nem volt megállapítható. Jogszabályt sértett a határozat azért is, mert a döntés egy akkreditációval nem rendelkező laboratórium szakvéleményén alapult.
Az ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben az ítélet hatályon kívül helyezésével a kereset elutasítását kérte. Hivatkozott határozatára, melyben megállapította, hogy az elsőfokú hatóság helytelenül a gyártónál készleten levő tételre szabta ki a minőségvédelmi bírság összegét, melyet csak a tétel minősítő vizsgálata alapján tehetett volna meg, jelen egyedi vizsgálatok alapján nem. Jelen ügyben ugyanis nem tételminősítés, hanem a 4/1998. (XI. 11.) EüM rendelet szerinti egyedi minták szúrópróbaszerű vizsgálata történt, melyre az alperesi hatóságnak lehetősége volt.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Előadta, hogy az alperes elsőfokú szerve tételvizsgálat alapján szabta ki vele szemben a bírságot, aminek szabályait a gyártónál be kellett volna tartani, mert arra lehetőség volt. A jogerős ítélet helyesen állapította meg, hogy a vizsgálat nem volt szakszerű, valamint részben hiányzott az alperesi laboratórium akkreditációja.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az ügyben eljárva az alperesnek - az ítéletben, a felülvizsgálati kérelemben és ellenkérelemben felsorolt előírások érvényre juttatása érdekében - az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) szabályait is alkalmazni kellett.
Az alperes az Áe. VI. fejezetében foglaltak szerint hatósági ellenőrzést végzett. Az Áe. 57. §-ának (1) bekezdése értelmében ennek foganatosítása során a közigazgatási szerv a felsorolt egyes bizonyítási eszközökön kívül egyéb bizonyítást is lefolytathat. Az Áe. 54. §-a alapján e törvény rendelkezéseit a hatósági ellenőrzésre az e fejezetben szabályozott eltérésekkel kell alkalmazni. Az Áe. 26. §-a (3) bekezdése szerint bizonyítási eszközök különösen az ügyfél nyilatkozata, az irat, a tanúvallomás, a szemle és a szakértői vélemény. Mindkét rendelkezésből az következik, hogy bármely közigazgatási szerv eljárása nem kötött bizonyításon alapszik, mert egyéb bizonyítás is lefolytatható, valamint mert az általános szabály szerinti felsorolás is példálózó.
Az Áe. 26. §-ának (1) bekezdése szerint a közigazgatási szerv köteles a határozathozatalhoz szükséges tényállást tisztázni. Ha ehhez a rendelkezésre álló adatok nem elegendőek, hivatalból vagy kérelemre bizonyítási eljárást folytat le. A közigazgatási szerv határozatának az Áe. 43. §-a (1) bekezdése c) pontja szerinti indokolásában - egyebek mellett - tartalmaznia kell a megállapított tényállást. A tényállás tisztázása nélkül megalapozott döntés nem hozható. A fentiekből az következik, hogy ha a tényállás tisztázása szükséges, a közigazgatási szerv egyes meghatározott bizonyítási eszközökön túlmenően jogosult, egyúttal köteles is a kötetlen bizonyítás alkalmazására. Nem megalapozott tehát a bíróságnak az az álláspontja, amely szerint a kötött bizonyítás szabályainak megsértése önmagában alapot adhat egy - adott esetben - érdemben helyes határozat hatályon kívül helyezésére.
A perben rögzített tényállásból megállapítható, hogy az alperes határozatának meghozatalát megelőzően folytatott le bizonyítási eljárást. A bizonyítási eljárás terjedelme a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint megfelelő volt a közigazgatási határozat hozatalához szükséges tényállás kellő mélységű tisztázására. Ha a bizonyítási eljárás eredménye a helyesen megállapított tényállás, akkor annak a körülménynek ügydöntő jelentősége olyan esetben sem lenne, ha a Magyar Élelmiszerkönyv közösségi előírások átvételét megvalósító kötelező előírásairól szóló 56/2004. (IV. 24.) FVM rendelet mellékleteként kiadott Magyar Élelmiszerkönyv (a továbbiakban: MÉk.) részletszabályait az alperes megsértette volna. Eljárási szabályszegés a Legfelsőbb Bíróság következetesen folytatott gyakorlata értelmében csak akkor ad lehetőséget a határozat hatályon kívül helyezésére, ha az eljárási szabálysértés az ügy érdemére is kihat. Jelen ügyben az egyértelmű egyéb bizonyítékok miatt az ügy érdemére ki nem ható szabálysértések fennálltuk esetében sem tennék lehetővé a közigazgatási határozat hatályon kívül helyezését.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a bizonyítás kötött részének alapját képező részletes szabályok jogszerű alkalmazását illetően is tévedett a megyei bíróság. A MÉk. jelen eljárásban is alkalmazandó rendelkezésének címe Mintavétel kiskereskedelmi kiszerelés esetén. Eszerint kiskereskedelmi kiszerelésű élelmiszerek mintavételét lehetőség szerint a fentieknek megfelelően kell végezni. Ha erre nincs lehetőség, akkor más, hatékony mintavételi eljárásokat kell alkalmazni, amelyek biztosítják, hogy a kivett minták a tételt megfelelően reprezentálják. Kiskereskedelmi kiszerelésű termék esetén ez az előírás kimentést biztosít a felperes által megsértettnek említett egyéb rendelkezések alkalmazása alól. Erre utal az a MÉk. rendelkezés is, mely szerint egyrészt az egyedi minta tömege függ a fogyasztói csomagolási egység tömegétől, másrészt a MÉk. lehetőséget biztosít a fogyasztói csomagolású termékek mintavételére más hatékony mintavételi eljárás alkalmazásával (3-1-2002/26. sz. előírás I. sz. melléklet 4.2. és 4.6. pontja).
Jogszerűen járt el tehát az alperes, amikor a hatósági élelmiszer-ellenőrzésről szóló 92/2004. (V. 25.) FVM-ESzCsM-GKM együttes rendelet (a továbbiakban: Er.) 11. §-ának (3) bekezdésébe foglalt azt az előírást alkalmazta, mely szerint a mintát - ha jogszabály vagy a Magyar Élelmiszerkönyv kötelező előírása másként nem rendelkezik - az ellenőrzött élelmiszerből (a hatósági élelmiszerellenőrzés céljával összhangban, véletlenszerű kiválasztással), annak mennyiségétől függetlenül úgy kell kivenni, hogy az a vizsgálatok elvégzéséhez elegendő legyen. A mintába - a csomagolás és jelölés vizsgálata kivételével - ép, sérülésmentes csomagolású egységek választhatók. Az Er. idézett rendelkezése és a MÉk.-ből idézett szabály tehát felmentést adhat a 10 minta vétele alól.
Az akkreditációt illetően a Legfelsőbb Bíróság az Áe. idézett rendelkezésein alapuló álláspontját ismétli meg. Tévedett ezért a megyei bíróság, amikor ítéletében az akkredítáció hiányára hivatkozva is jogszabálysértőnek minősítette az alperes határozatát.
Az élelmiszerekről szóló 2003. évi LXXXIII. tv. (a továbbiakban: Ét.) 14. §-ának (1) bekezdése szerint az élelmiszer-ellenőrző hatóság minőségvédelmi bírságot szab ki, ha eljárása során megállapítja, hogy az előállított, illetve forgalomba hozott élelmiszer nem felel meg az előírt, illetve a jelölésen feltűntetett jellemzőknek. Az Ét. 14. §-a (2) bekezdése értelmében a bírságot - egyebek mellett - a hibát előidéző előállítónak kell megfizetni. A korábban kifejtett indokokból megállapítható, hogy az alperes nem sértette meg a reá vonatkozó rendelkezéseket, ezért az Ét. most idézett szabályainak alkalmazása a határozatot illetően részéről jogszerű volt.
A jogerős határozat nem tételvizsgálat alapján szabta ki a felperessel szemben a bírságot, így annak nincsen jelentősége, hogy az elsőfokú hatóság milyen eljárást alkalmazott. Annak sincs jelentősége, hogy az alperesnél tételvizsgálatra is lehetőség volt, mert a termék minőségét nem ez a körülmény határozza meg. A vizsgálat szakszerűségét illetően a Legfelsőbb Bíróság utal arra, hogy a jogerős ítéletet hozó bíróság részéről a bizonyítékok mérlegelése okszerűtlen és iratellenes volt. A Pp. 163. §-ának (3) bekezdése ugyanis kimondja, hogy a bíróság az általa köztudomásúnak ismert tényeket valónak fogadhatja el. Ugyanez áll azokra a tényekre is, amelyekről a bíróságnak hivatalos tudomása van. Ezeket a tényeket a bíróság akkor is figyelembe veszi, ha azokat a felek nem hozzák fel, köteles azonban a feleket e tényekre a tárgyaláson figyelmeztetni. Az idézett szakasz utolsó fordulatának elmulasztása nem olyan súlyos eljárási szabálysértés, ami alapot adhatna a felperes érvelésének elfogadására. Köztudomású ugyanis, hogy az adott időszakban az országban a felperes által is előállított egészségre káros élelmiszer ténylegesen forgalmazásra került. Emellett az ügyben a Legfelsőbb Bíróság a Kfv. III. 37.075/2006/7. számon, valamint a Kfv. IV. 37.074/2006/11. számon hasonló tényállás alapulvételével jogerős ítéletet hozott. A felülvizsgálattal érintett ítélet e tények miatt is jogszabálysértő.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogszabálysértő határozatot a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alkalmazásával hatályon kívül helyezte és helyette a jogszabályoknak megfelelő új határozatot hozva a felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Kfv. III. 37.243/2006.)