adozona.hu
BH 2007.4.138
BH 2007.4.138
A Közösségen belüli termékértékesítés nem adómentes, ha az áru belföldről nem egy másik tagállamba kerül kiszállításra [1992. évi LXXIV. tv. 29/A. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a közte és a W. GmbH (továbbiakban: német cég) között 2004. május 10-én létrejött Közösségen belüli termékértékesítési keretszerződésre figyelemmel almalé sűrítményt, illetve alma aromát értékesített összesen 16 244 877 Ft értékben. A német cég az általa beszerzett termékeket továbbértékesítette harmadik országbeli adóalany részére az USA-ba. A felperes által német cég felé kiállított számlákon CIP Long Beach, illetve CIP Charleston USA paritás szerepel. Az egységes vámáru-nyilatko...
BH 2007.4.138 A Közösségen belüli termékértékesítés nem adómentes, ha az áru belföldről nem egy másik tagállamba kerül kiszállításra [1992. évi LXXIV. tv. 29/A. §].
A felperes a közte és a W. GmbH (továbbiakban: német cég) között 2004. május 10-én létrejött Közösségen belüli termékértékesítési keretszerződésre figyelemmel almalé sűrítményt, illetve alma aromát értékesített összesen 16 244 877 Ft értékben. A német cég az általa beszerzett termékeket továbbértékesítette harmadik országbeli adóalany részére az USA-ba. A felperes által német cég felé kiállított számlákon CIP Long Beach, illetve CIP Charleston USA paritás szerepel. Az egységes vámáru-nyilatkozatokon (továbbiakban: EV) exportőrként a német cég került feltüntetésre, címzettként az amerikai cég. A vámkezelés során a német céget a felperes képviselte. Az EV-ken feltüntetett szállítási feltétel megegyezett a számlák szerintivel. A vámkezelésre Magyarországon került sor. Az áruk konténerrel, vasúti szállítással kerültek Hamburgba, ahol hajóra rakták és tengeri szállítással érkeztek meg az EV szerinti címzetthez a terméken szereplő paritásoknak megfelelően. A vasúti és vízi szállítás költsége a felperest terhelte.A felperes a 2004. szeptember 16-ától 30-áig terjedő időszakra vonatkozó bevallásában 69 061 000 Ft visszaigényelhető általános forgalmi adót (továbbiakban: áfa) szerepeltetett, amelynek kiutalását kérte. A visszaigénylési jogosultság indokaként a 4 millió forintos bevételi küszöbérték túllépését jelölte meg. A felperes bevallásában a német cég felé végzett értékesítéseket adómentes Közösségen belüli termékértékesítésként kezelte.
Az adóhatóság a felperesnél 2004. szeptember 16-ától 30-áig terjedő időszakra áfa adónemben kiutalás előtti ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban a felperes terhére 4 061 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, melynek kiutalását, mint jogosulatlant, elutasította. Kötelezte a felperest 407 000 Ft adóbírság megfizetésére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését a 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban Art.) 1. § (7) bekezdésébe, az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 1. §-ában, 6. § (1) bekezdésébe, 11. § (1) bekezdésébe, 14. § (1) bekezdésébe, 28. § (1) bekezdésébe, 29/A. § a) pontjaiba foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperesnek a német cég felé teljesített termékértékesítése nem adómentes Közösségen belüli termékértékesítés, hanem belföldi ügylet, ezért 25%-os mértékkel adóztatandó.
A felperes keresetében a határozatok megváltoztatását kérte akként, hogy visszaigénylése jogszerű volt, terhére áfa adókülönbözet, jogosulatlan visszaigénylés nem állapítható meg.
A megyei bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy a felperes által teljesített termékértékesítések nem felelnek meg az Áfa. tv. 29/A. § a) pontja szerinti valamennyi törvényi feltételnek, mivel a felperes németországi vevője az árut még azelőtt továbbértékesítette, hogy az elhagyta volna Magyarországot. Az értékesítés tárgyát képező almalé sűrítményt nem a felperes és a német cég közötti ügylet közvetlen következményeként fuvarozták el a másik közösségi állam területére.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte a jogerős ítéletnek, az alperesi határozatnak a hatályon kívül helyezését, és az alperes új eljárásra kötelezését azzal, hogy az alperes köteles az annak megállapítására, hogy a perben vitatott ügyletek Közösségen belüli adómentes termékértékesítésnek minősülnek. Bevallása, visszaigénylése jogszerű volt, terhére adóbírság nem szabható ki, termékértékesítései teljes körűen megfelelnek az Áfa. tv. 29/A. § a) pontjában írt törvényi feltételeknek, a határozatok szerinti jogértelmezés téves. Kifejtette, hogy az Áfa. tv. 29/A. §-a speciális szabályt rögzít, ezért az Áfa. tv. 6. §, 14. § (1) bekezdése szerinti általános szabályok a perbeli esetben nem alkalmazhatóak. Az elsőfokú bíróságnak a fuvarozási és biztosítási költségek és szolgáltatás tekintetében tett megállapításai tévesek. A vámkezelési eljárásban vállalt részvétele az adásvételi ügyletben betöltött eladói minőségétől független. Az ügylet áfa szempontjából történő minősítése kapcsán éppúgy irreleváns, mint a tulajdonjog átszállása, a teljesítés ideje és helye.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak miatt nem alapos:
A Legfelsőbb Bíróságnak abban a jogkérdésben kellett dönteni, hogy a felperesnek a német cég felé teljesített termékértékesítése adómentes Közösségen belüli termékértékesítés-e vagy belföldi ügylet.
Az Áfa. tv. 29/A. § a) pontja értelmében mentes az adó alól az a termékértékesítés, amelyet Magyarországtól eltérő tagállamban nyilvántartásba vett adóalany, vagy a Közösségen belül történő termékbeszerzés után adófizetésre kötelezett nem adóalany jogi személy számára teljesítenek, és amely termékértékesítés közvetlen következményeként az értékesített terméket belföldről más tagállamba, de még az e törvény értelmében vett Közösség területére fuvarozzák, vagy egyéb módon juttatják el.
A felek között nem volt vita a tekintetben, hogy az idézett törvényhely több együttes feltételt tartalmaz, ennélfogva e törvényhely alkalmazása kapcsán az Áfa. tv. általános szabályai közül kizárólag a termékértékesítés fogalmára vonatkozó, Áfa. tv. 6. § (1) bekezdése szerinti rendelkezés megvalósulása vizsgálható.
Az adóhatóságnak és a bíróságnak mindig az adott konkrét tényállás kapcsán kell az adójogi jogszabályi rendelkezéseket alkalmaznia. Az ügyleteket pedig valódi tartalmuk szerint kell minősíteni, és a jogügyleteknek az adózás szempontjából annyiban van jelentősége, amennyiben azok gazdasági eredménye kimutatható, és ez a gazdasági eredmény az, amely kapcsán az adójogi konzekvenciákat le kell vonni [Art. 1. § (7) bekezdése].
A perbeli esetben a gazdasági esemény, termékértékesítés kapcsán az állapítható meg, hogy a felperes és a német cég közötti termékértékesítés közvetlen következményeként az áru belföldről nem került elfuvarozásra egy másik tagállamba. A belföldön lévő árut ugyanis a német cég továbbértékesítette harmadik országbeli partnerének, és a felperes a német cég értékesítéséhez kapcsolódóan intézte a vámkezelést és a belföldről történő elfuvarozást, és ennek következtében szállították az árut belföldről másik tagállamon át az USA-ba. Ezt igazolják a számlák szerinti szállítási feltételek. Az EV nyilatkozatokon címzettként USA-beli cím került feltüntetésre, továbbá, hogy az EV-k szerint a felperes az export vámkezelést a német cég nevében bonyolította le. A termékek fuvarozása tehát nem a felperesi, hanem a német cég általi értékesítés közvetlen következménye volt. Az áruk a német cég és az amerikai cég közötti ügylet közvetlen következményeként kerültek elfuvarozásra, mégpedig nem egy tagállamba, hanem egy tagállamon át egy harmadik országba.
Ennélfogva, noha a felperes által értékesített termék elhagyta az eladó tagállamát az Áfa. tv. 29/A. § a) pontja szerinti egyik feltétel a felperesi értékesítés "közvetlen következményeként" történő más tagállamba fuvarozás ténye nem állapítható meg.
A perbeli esetben a felperes és a német cég között termékértékesítés történt a Magyarországon található termékkel kapcsolatban, e jogügylet következményeként azonban az áruk nem kerültek elszállításra, mivel a felperes a német cég által exportált áruk tekintetében kérte a vámkezelést és intézte a fuvarozást, így a fuvarozás nem a felperesi, hanem egy másik termékértékesítés közvetlen következménye. Az Áfa. tv. 29/A. § a) pontja szerinti feltételek tehát nem teljes körűen teljesültek, így az adómentes Közösségi értékesítés nem állapítható meg.
Mivel a felperesi termékértékesítés Magyarországon lévő termékek tekintetében Magyarországon megvalósult és arra a Közösségen belüli termékértékesítés szabályai nem alkalmazhatóak, a felperesi értékesítés termékexportnak sem minősíthető, mert a vámkezelést a magyar eladó nem exportőrként intézte. Belföldi értékesítés valósult meg, amely kapcsán a felszámolandó adó mértéke az adó alapjának 25%-a [Áfa. tv. 6. § (1) bekezdése, 11. §, 28. § (1) bekezdése].
Osztja a Legfelsőbb Bíróság az alperes és az elsőfokú bíróság jogi álláspontját, hogy az e perben irányadó tényállás tekintetében a jogszabályi rendelkezések alkalmazására helytállóan került sor. A gazdasági esemény adójogi minősítése és az anyagi jogi jogszabályi rendelkezések alkalmazása jogszerű, a felperes által vitatott körben a határozatok érdemben törvényesek. Ezen nem változtat az sem, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása a biztosítási és szállítási tevékenység és ezek költségei tekintetében téves jogi álláspontot rögzít, így az ezzel kapcsolatos érvelést a döntés indokai közül a Legfelsőbb Bíróság mellőzte.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján mint érdemben helyes döntést, hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.076/2006.)