adozona.hu
BH+ 2007.4.188
BH+ 2007.4.188
A ténylegesen erre jogosító munkát kell a korkedvezménynél figyelembe venni [168/1997. (X. 6.) Korm. r. 2. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a munkáltatója által kiállított igazolás szerint 1977. március 14. napjától az igazolás kiállításáig, 2004. február 11-ig automata főgépész munkakörben, a munkakör munkaügyi nyilvántartás szerinti megnevezése szerint művezetőként, üzemvezető helyettesként, üzemvezetőként és műszakvezetőként dolgozott. Az E. Kft.-nél és jogelődjeinél alkalmazásban álló felperes - állítása szerint - korkedvezményre jogosító munkakörben dolgozott, mert a fizikai munkavállalókkal egy térben volt a mele...
BH+ 2007.4.188 A ténylegesen erre jogosító munkát kell a korkedvezménynél figyelembe venni [168/1997. (X. 6.) Korm. r. 2. §]
A felperes a munkáltatója által kiállított igazolás szerint 1977. március 14. napjától az igazolás kiállításáig, 2004. február 11-ig automata főgépész munkakörben, a munkakör munkaügyi nyilvántartás szerinti megnevezése szerint művezetőként, üzemvezető helyettesként, üzemvezetőként és műszakvezetőként dolgozott. Az E. Kft.-nél és jogelődjeinél alkalmazásban álló felperes - állítása szerint - korkedvezményre jogosító munkakörben dolgozott, mert a fizikai munkavállalókkal egy térben volt a melegüzemben, ezért kérte az öregségi nyugdíjra jogosító szolgálati idejének ennek figyelembevételével való megállapítását. Az alperes helybenhagyva elsőfokú szervének döntését megállapította, hogy a felperes munkaviszonyaival összesen 12 185 nap, azaz 33 év 140 nap szolgálati időt szerzett. A határozat szerint a foglalkoztatónál lefolytatott ellenőrzés, illetve tanúmeghallgatás során megállapítást nyert, hogy a felperesnél az 1977. március 14-től művezető, üzemvezető, műszakvezető munkakörben eltöltött idő korkedvezményes időként nem ismerhető el.A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg: 1977. március 14-től korkedvezményre jogosító munkakörben dolgozott az O. Gyárban és jogutódaiban. A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte az alperesi döntést és nevezettet új eljárás lefolytatására kötelezte. Indokolása szerint a felek által nem vitatottan a felperes által betöltött munkakör az automata-főgépész munkakörével megegyezik, tehát a korkedvezményre jogosító munkakörök között szerepel. Ez pedig nyilvánvalóan azt jelenti, hogy a szolgálati idő számításánál a korkedvezményre jogosító munkakörben eltöltött időt figyelembe kell venni.
Az ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben a határozat hatályon kívül helyezésével a felperes keresetének elutasítását kérte. Álláspontja szerint jóllehet, a felperes automata főgépész tevékenységet is végzett, azonban ez nem teljes munkaidejében történt, így munkavégzésének ez a része korkedvezményre nem jogosít. Tévedett a bíróság abban is, hogy új eljárás lefolytatását rendelte el, mert jelen ügyben a határozat megváltoztatása volna indokolt. A döntés ezen túl elvonja az azonosításra jogosult szervezetek hatáskörét is.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
Az alperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtására kiadott 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 2. §-a (1) bekezdése értelmében a korkedvezményre jogosító munkakörök (munkahelyek) jegyzékét az 1. számú melléklet tartalmazza. A melléklet 5. pontja a melegüzemben végzett munkakörök között sorolja fel az automata főgépész munkakört is. Az R. 2. §-ának (5) bekezdése szerint a korkedvezményre jogosító munkakörök (munkahelyek) jegyzékében felsorolt munkaköri meghatározásokat kiterjesztően értelmezni nem lehet. Az abban használt meghatározástól eltérő megjelölésű munkakört csak akkor lehet korkedvezményre jogosító munkakörnek tekinteni, ha az eltérés csak az elnevezésben mutatkozik, maga a munkakör - a munkaköri leírásból megállapíthatóan - a jegyzékben felsorolt munkakörrel azonos.
Az eljárás során a munkakör meghatározását illetően az alperes és a bíróság terjedelmes bizonyítást folytatott le. A jogerős ítéletet hozó bíróság ítéletét a bizonyítékok mérlegelése alapján hozta. A bizonyítékok mérlegelésén alapuló ítélet felülvizsgálattal eredménnyel csak akkor támadható, ha a döntés okszerűtlen, vagy iratellenes. Jelen ügyben a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a hozott döntés nem okszerűtlen és nem iratellenes.
A Pp. 341. §-ának e) pontja értelmében a bíróság a társadalombiztosítási határozatot megváltoztathatja. Az idézett rendelkezés a társadalombiztosítási határozat megváltoztatására csak lehetőséget ad a bíróságnak, erre vonatkozó kötelezettséget azonban nem ír elő. Alaptalan ezért az alperesnek az ebben a kérdésben előterjesztett felülvizsgálati kifogása is.
Az azonosítási eljárást, melynek lefolytatására az alperes eljárásában lehetőséget lett volna, azért nem kell elvégezni, mert a bíróság ítéletének indokolása köti az alperest az új határozatának meghozatalánál. [Az államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV. törvény 73. §-ának (3) bekezdése] Hatáskörelvonásnak ez azért nem tekinthető, mert a bíróság jogosult ítéletének indokolásában a fenti előírás megtételére.
Végül a Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy a korkedvezményre jogosító munkakör ellátása során szükséges, azzal összefüggő adminisztratív munkavégzés is korkedvezményre jogosító tevékenységnek számít.
Minthogy a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-a (3) bekezdése értelmében azt állapította meg, hogy a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott felülvizsgálati ok mégsem áll fenn, a jogerős határozatot hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv/K.III.10.037/2005.)