adozona.hu
EH 2006.1464
EH 2006.1464
Az adóraktári engedély megadásának, módosításának, megszűnésének feltételeit egyenként, az engedélyes gazdálkodó (személy) szerint, kell vizsgálni [2003. évi CXXVII. tv. 7. §, 37. §].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2005. február 16-án kérte az adóraktári engedély módosítását, mert további egy db (4350 megjelölésű) tárolótartály igénybevételével kívánta adóraktári tevékenységét tovább folytatni. A kérelem alapján az E. Regionális Jövedéki Központ megkereséssel élt az E. Fővámhivatal felé annak tisztázására, hogy van-e a telephelynek köztartozása. A fővámhivatal tájékoztatása szerint a telephelyen többek között a L. Kft. is adóraktári tevékenységet folytatott. A vámhivatal e társaság terhére bí...
E tájékoztatásra hivatkozással az E. Regionális Jövedéki Központ 2005. március 18-án kelt elsőfokú határozatával a felperes adóraktári engedély módosítására irányuló kérelmét elutasította.
A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az alperes határozatában arra hivatkozott, hogy a telephelyet köztartozás terheli, ezért a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Jöt.) 39. § (6) bekezdése alapján a kérelem nem volt teljesíthető.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
Az alperes kérte a kereset elutasítását.
A megyei bíróság ítéletével az alperes keresettel támadott határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az eljárt közigazgatási szerveket új eljárás lefolytatására kötelezte. Az elsőfokú bíróság hivatkozással a Jöt. 39. § (6) bekezdésére, valamint 7. § 12. pontjára, arra a következtetésre jutott, hogy a fizikai hely beazonosításán túlmenően a Jöt. 39. § (6) bekezdése csak akkor alkalmazható, ha az adóraktár ismételt működésbe helyezéséről lenne szó, és a korábbi kiadott engedély került volna visszavonásra. A felperesi társaság nem azonos a köztartozással terhelt L. Kft.-vel, annak nem jogutódja, önálló jogi személy, ezért nem lehet akadálya az adóraktári engedély módosításának a másik társaság fennálló tartozása.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítélete ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet hivatkozva a Jöt. 39. § (6) bekezdésének helyes értelmezésére. Álláspontja szerint a fizikailag meghatározott helyszínen kiadott újabb adóraktár engedély feltételrendszere objektíven adott. Nincs mérlegelési lehetőség arra, hogy kinek áll fenn az adótartozása, ki hogyan használja a telephelyre kiadott engedélyt. Ezért a jogszabályi feltételek hiánya miatt kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását.
A Legfelsőbb Bíróság végzésével a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A nem vitás tényállás szerint E. 0808/6. hrsz. alatti telephelyen a felperesi Sz. Kft.-n kívül további 8 gazdasági társaság folytatott adóraktári tevékenységet.
A peres felek közötti jogi álláspont abban tért el, hogy kiadható-e újabb adóraktári engedély (bővítési, módosítási engedély) abban az esetben, amennyiben az ugyanazon hrsz. megjelölésű területen működő bármely gazdálkodónak adótartozása van.
A Jöt. rendszerében adóraktár kizárólag a vámhatóság által kiadott érvényes engedéllyel működtethető [Jöt. 34. § (1) bekezdése]. A Jöt. 35. § szerint meghatározott feltételek alapján az adóraktári engedélyre meghatározott személyek jogosultak. A jogszabály előírja, hogy az adóraktári engedély iránti kérelemnek mit kell tartalmaznia [Jöt. 37. § (1) bekezdés].
A Jöt. értelmező rendelkezésének 7. § 12. és 14. pontja megfogalmazza, hogy mi minősül adóraktárnak, illetőleg ki minősül az adóraktár engedélyesének. Helyesen hivatkozott e rendelkezések alapján arra az alperes, hogy az adóraktár fizikailag elkülönített (pl. fallal, kerítéssel, mérési ponttal), helyrajzi számmal beazonosított, technológiailag egységet képező üzem, raktár. Az adott esetben ez a beazonosítás megtörtént annak megjelölésével, hogy az adóraktári tevékenységet E. 0808/6. hrsz-ú telephelyen lehet végezni. A Jöt. 7. § 14. pontja meghatározza, hogy ki tekinthető az adóraktár engedélyesének: az a személy, aki (amely) az adóraktárban - az e törvényben meghatározott engedély birtokában - jövedéki termék előállítására, illetve olyan jövedéki termék tárolására, raktározására jogosult, amely után az adót még nem fizették meg.
E megfogalmazásból, illetőleg abból a rendelkezésből, hogy az adóraktári engedély iránt kérelmet oly módon kell benyújtani, hogy a 37. § (1) bekezdés c) pontja szerint - többek között - a kérelmező nevét, megjelölését (adóraktár engedélyese) is meg kell jelölni, az a következtetés vonható le, hogy a telephely pontos, hrsz. szerinti meghatározása az engedély alapján folytatott tevékenység fizikai körülírását jelenti. Ettől azonban elválik az engedélyes személye, akinek - bár ezen a fizikailag megjelölt telephelyen folytatja tevékenységét - ezen túl egyéb feltételeket is teljesítenie kell ahhoz, hogy az általa kért engedélyt megkaphassa. Ez azt is jelenti, hogy adott hrsz. szerint meghatározott telephelyen több engedélyes is működhet.
A perbeli eset is ezt igazolja, hiszen a megjelölt 8606 hrsz. számú telephelyen az alperesi bejelentés szerinti is nyolc gazdálkodó szervezet működik. A gazdálkodó szervezetek működését és kötelezettségeiket az adóraktár engedélyesének kell teljesítenie. A Jöt. 37. § - amely megállapítja az adóraktári engedély iránti kérelem tartalmi elemeit - egyúttal szabályozza az adóraktári engedély iránti kérelmek módosításához, egyéb bejelentésekhez fűződő feltételeket és valamennyi rendelkezésében [37. § (2)-(10) bekezdései] címzetten az "adóraktár engedélyese" számára írja elő a különböző feltételeket az engedélyek megadásához, bővítéséhez, illetőleg adott esetben az engedély visszavonására vonatkozóan. Ugyancsak ebben a szellemben rendelkezik a Jöt. 39. § (1) bekezdése, amely felsorolja az adóraktári engedély megszűnésének eseteit. Az alperes által idézett 39. § (6) bekezdése is úgy szól, hogy annak a fizikai helynek, amely az adóraktári engedély visszavonásáig adóraktárként működött, ismételten adóraktárként való működése csak azt követően engedélyezhető, ha a korábbi adóraktár-engedélyesnek a jövedéki termék utáni adóval, általános forgalmi adóval és vámmal kapcsolatos valamennyi tartozása megfizetésre került.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az előzőekben ismertetett Jöt. rendszeréből következően a Jöt. 39. § (6) bekezdésének helyes értelmezése szerint nyilvánvaló, hogy az adóraktárként való működtetés feltételeit az adóraktár-engedélyes viszonylatában kell vizsgálni. Tehát abban az esetben, hogyha egy adott fizikai hely, mint terület több adóengedélyes működtetését biztosítja, az egyik adóengedélyes tartozása nem vonatkozhat a többi - tőle függetlenül működő - engedélyesre. Az adóraktári engedély iránti kérelmet a gazdálkodó szervezet nyújtja be, és a hatóság a kérelmezőre vonatkozóan vizsgálja a kérelem teljesítésének feltételeit. Ebből következik, hogy ugyanígy vizsgálandó a kérelem visszavonása, illetőleg az adóraktári engedély megszüntetésének esetei szempontjából az egyes engedélyesek jogi, pénzügyi, adóügyi helyzete.
Az elsőfokú bíróság a jogszabálynak megfelelően rendelkezett ítéletében a keresettel támadott határozatok hatályon kívül helyezéséről és új eljárásra kötelezésről.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.350/2005.)