EH 2006.1463

Az ellenőrzés megkezdésétől a vizsgálat alá vont adó és költségvetési támogatás összege önellenőrzéssel nem helyesbíthető [2003. évi XCII. tv. 49. §].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az adóhatóság a felperesnél 1997-99. évekre és 2000. évre vonatkozóan ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatokat az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Hatósági Főosztálya határozataiban helybenhagyta. A 2000. évre vonatkozó határozat tartalmazza, hogy a felperes könyvelési adataiban a 0493/9. és a 0493/11. hrsz. alatti ingatlanok (továbbiakban: ingatlanok) korábban kifizetett vételárai kapcsán 8 millió Ft-ot számolt el, az adásvétel meghiúsulását követően 32 5...

EH 2006.1463 Az ellenőrzés megkezdésétől a vizsgálat alá vont adó és költségvetési támogatás összege önellenőrzéssel nem helyesbíthető [2003. évi XCII. tv. 49. §].
Az adóhatóság a felperesnél 1997-99. évekre és 2000. évre vonatkozóan ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatokat az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Hatósági Főosztálya határozataiban helybenhagyta. A 2000. évre vonatkozó határozat tartalmazza, hogy a felperes könyvelési adataiban a 0493/9. és a 0493/11. hrsz. alatti ingatlanok (továbbiakban: ingatlanok) korábban kifizetett vételárai kapcsán 8 millió Ft-ot számolt el, az adásvétel meghiúsulását követően 32 500 000 Ft vételár visszafizetésére került sor, így az adózó helyesen mutatta ki 24 293 900 Ft-tal magasabb összegben az adózás előtti eredményét.
A felperes mindkét alperesi határozat bírósági felülvizsgálatát kérte.
A megyei bíróság 2003. május 9. napján hozott ítéletében az alperes határozatát - abban a részében, amelyben az elsőfokú közigazgatási szervnek a felperes terhére a P.-T. Kft.-ben lévő üzletrészének elidegenítésére figyelemmel írt elő adó- és járulékfizetési kötelezettséget, bírságot, késedelmi pótlékot kiszabó határozatát - hatályon kívül helyezte és az adóhatóságot új eljárásra kötelezte, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolásának 7. pontjában fejtette ki az ingatlanokkal kapcsolatos gazdasági események elszámolására vonatkozó jogi álláspontot.
A felperes a jogerős ítélet ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, amelyben többek között vitatta a 7. pont szerinti keresetét elutasító érdemi döntést és az ahhoz fűzött indokolást is.
A Legfelsőbb Bíróság végzésében a felperes felülvizsgálati kérelmét a Pp. 273. § (1) és (5) bekezdése alapján elutasította.
Az alperes a jogerős ítélettel elrendelt új eljárást lefolytatta, azt 2003. július 16. napjával kezdte meg. Az ennek eredményeként hozott adóhatósági határozatok 2004. február 27-én jogerőre emelkedtek.
A felperes a 2004. július 8. napján benyújtott 0431 számú önellenőrzési bevallásában a 2000. január 1-jétől 2000. december 31-éig terjedő időszakot és a társasági adóról és osztalékról szóló 0029 számú adóbevallását kívánta helyesbíteni az ítélet 7. pontjára és arra alapítottan, hogy az ingatlanokkal kapcsolatos ügyletek révén a valóságban eredménye keletkezett.
Az elsőfokú adóhatóság a felperes által benyújtott önellenőrzési bevallást elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2004. november 3. napján hozott határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését a 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art. II.) 49. § (1) és (2) bekezdéseiben, 93. § (1) bekezdésében foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy az ellenőrzés megkezdésétől a vizsgálat alá vont adó és költségvetési támogatás a vizsgált időszak tekintetében önellenőrzéssel már nem helyesbíthető.
A felperes keresetében az önellenőrzés tárgyában hozott határozatok hatályon kívül helyezését, az adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte akként, hogy az adóhatóság köteles legyen az önrevízióval megállapított mínusz 3 221 000 Ft társasági adó jóváírás összegét a felperes adófolyószámlájára felvezetni. Keresetében a Pp. 229. § (1) bekezdésében és az Art. II. 43. § (1) bekezdésében foglaltak megsértésére hivatkozott.
A megyei bíróság a felperes keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy az alperes határozata az Art. II. 49. § (2) bekezdése szerinti rendelkezésre figyelemmel érdemben helyes döntést tartalmaz. Az alperesnek azonban jogerős ítélettel elrendelt új eljárás eredményeként indult adóellenőrzés során az önellenőrzéssel feltárt tényeket akként kellett volna értékelnie, "mint a felperesi adózó egy nyilatkozatát". E pernek azonban nem volt tárgya a jogerős ítélettel elrendelt új eljárás eredményeként hozott adóhatósági határozatok vizsgálata. Ennélfogva az e perben eljáró bíróság nem vizsgálhatta meg adózói nyilatkozatként az önellenőrzés során feltárt adatokat.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg az 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art. I.) 1/A. § (1) bekezdésében, 32. § (1) bekezdésében és a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Hivatkozott arra, hogy az alperes jogait nem rendeltetésszerűen gyakorolta a 8. K. 30.018/2003/7. számú ítélet 7. pontja szerinti megállapításokat jogszabálysértően nem hajtotta végre és megszegte az adóalany adószámlájának vezetése iránti kötelezettségét is.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az elsőfokú bíróság helyesen mutatott rá, hogy a Pp. 339. § (1) és (2) bekezdése, az Art. I. 86. § (1) bekezdése, illetve az Art. II. 143. § (1) bekezdése szerinti rendelkezésekből következően e pernek nem tárgya az ítélettel elrendelt új eljárás, illetve az annak eredményeként hozott jogerős határozat. A bíróság mindig csak a konkrét keresettel támadott határozat jogszerűségéről, avagy jogszerűtlenségéről dönthet. Ezért e perben a bírói felülvizsgálat kizárólag az önellenőrzési bevallás elutasítása tárgyában hozott alperesi határozatra terjedhetett ki.
A jogvita eldöntése szempontjából az Art. I. 32. § (1) bekezdése releváns rendelkezést nem tartalmaz, mivel a befizetések elszámolására vonatkozik, illetve az adóhatóság nyilvántartási kötelezettségét rögzíti és részletezi.
Az Art. I. és Art. II. értelmében az önellenőrzés, az önadózáshoz kapcsolódó adózói jog, amely alapján az adózó az adóhatóság által ellenőrzés alá még nem vont adóbevallását utólag módosíthatja, hibás bevallását kijavíthatja és ezzel visszaható hatállyal megváltoztathatja adókötelezettségét. Önellenőrzést gyakorolni csak olyan adóbevallással szemben lehet, amely nem a jogszabályban előírtaknak megfelelően tartalmazza az adót vagy a költségvetési támogatást. Az önellenőrzési jogot azonban a törvény tárgyi és időbeli korlátok közé szorítja [Art. I. 42. § (1)-(3) bekezdése, illetve Art. II. 49. § (1)-(2) bekezdése]. Önellenőrzéssel az adó megállapításához való jog elévülési idején belül, az adóhatósági ellenőrzés megkezdésének időpontjáig a téves összegben bevallott adó vagy támogatás alapja és összege módosítható, ha az adózó azt jogszabályi rendelkezéstől eltérően állapította meg, vagy számítási, elírási hiba miatt hibás a bevallása. Nincs helye önellenőrzésnek, ha az adózó a törvényben megengedett különböző választási lehetőséggel jogszerűen élt és ezt önellenőrzéssel utóbb változtatná meg. Nem korrigálható önellenőrzéssel az adózó gazdasági döntése (pl: költség-elszámolási mód) sem.
Az ellenőrzés megkezdésétől a vizsgálat alá vont adó és költségvetési támogatás a vizsgált időszak tekintetében önellenőrzéssel nem helyesbíthető [Art. I. 42. § (2) bekezdés, Art. II. 49. § (2) bekezdése]. Az ellenőrzés a megbízólevél egy példányának átadásával kezdődik [Art. II. 93. § (1) bekezdése, Art. I. 58. §]. Új eljárás elrendelése esetén azonban az eljárás tovább folytatódik, vagyis nincs szó arról, hogy az új eljárás tényleges megkezdéséig még önellenőrzésre sor kerülhetne. Ebből következően az adózó ilyenkor sem jogosult önellenőrzést benyújtani.
Az Art. II. 87. § (1) bekezdés a)-f) pontjaiban sorolja fel az ellenőrzések fajtáit, amelyek közül az Art. II. 87. § (2) bekezdése értelmében az (1) bekezdés a) pontja szerinti bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés ellenőrzéssel lezárt időszakot teremt. Az adóhatóság által utólag megállapított adót, költségvetési támogatást pedig az adózó nem helyesbítheti [Art. II. 49. § (2) bekezdése, Art. I. 42. § (2) bekezdése]. Az ellenőrzéssel lezárt bevallási időszak tekintetében adó és költségvetési támogatás ismételt vizsgálatára is sor kerülhet. Az ismételt ellenőrzés eredményeként feltárt tényállás alapján sem hozható azonban adóhatósági határozat, ha a korábbi ellenőrzés eredményeként hozott adóhatósági határozatot a bíróság már felülvizsgálta [Art. II. 115. § (4) bekezdés, Art. I. 66/N-66/O. §-ai].
Az ismertetett Art. I. és Art. II-beli önellenőrzésre vonatkozó szabályokból következően az alperes perben felülvizsgálni kért határozata és az ennek tárgyában hozott jogerős ítélet jogszerű döntést tartalmaz.
A felperes ugyanis önellenőrzési bevallását a 2000. évre elrendelt ellenőrzés megkezdését követően nyújtotta be, mégpedig az ellenőrzéssel lezárt időszakra vonatkozóan és egy bíróság által felülvizsgált határozat tekintetében. Ebből következően a felperes tévesen hivatkozott az Art. I. 1/A. §-a szerinti szabály be nem tartására is.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.209/2005.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.