EH 2006.1460

Adóügyben a lakóingatlan fogalmát, az ingatlan jogi jellegét, általános forgalmi adó fizetési kötelezettség megállapítása tekintetében az 1992. évi LXXIV. tv. 13. §-a határozza meg [1992. évi LXXIV. tv. 13. §].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes a 2002. évi bevallásában és analitikus nyilvántartásában 20 266 000 Ft általános forgalmi adót (továbbiakban: áfa) helyezett levonásba tárgyi eszköz beszerzése címén a 021100594 számú számla alapján. A számviteli bizonylat a 2002. október 1-jén kötött ingatlan adásvételi szerződés alapján került kibocsátásra.
Az adóhatóság a felperesnél áfa adónemben ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban a felperes terhére 3 891 000 Ft adóhiányt, 16 348 000 Ft jo...

EH 2006.1460 Adóügyben a lakóingatlan fogalmát, az ingatlan jogi jellegét, általános forgalmi adó fizetési kötelezettség megállapítása tekintetében az 1992. évi LXXIV. tv. 13. §-a határozza meg [1992. évi LXXIV. tv. 13. §].
A felperes a 2002. évi bevallásában és analitikus nyilvántartásában 20 266 000 Ft általános forgalmi adót (továbbiakban: áfa) helyezett levonásba tárgyi eszköz beszerzése címén a 021100594 számú számla alapján. A számviteli bizonylat a 2002. október 1-jén kötött ingatlan adásvételi szerződés alapján került kibocsátásra.
Az adóhatóság a felperesnél áfa adónemben ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban a felperes terhére 3 891 000 Ft adóhiányt, 16 348 000 Ft jogosulatlan visszaigénylést állapított meg. Kötelezte a felperest 2 024 000 Ft adóbírság, 728 626 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az 1997. évi CXLI. törvény (továbbiakban: Iny. tv.) 2. § (1) bekezdésében, 3. § (4) bekezdésében, 17. § (1) bekezdés g) pontjában, (2) bekezdésében, az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 13. § 21. pontjában, 30. § (1) bekezdésében, 35. § (1) bekezdésében, a 2. sz. melléklet 2. pontjában foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a számla tartalmilag nem hiteles, ezért ennek alapján az adólevonási jog nem gyakorolható. Az ingatlan-nyilvántartásban az ingatlan épület és udvarként került feltüntetésre, de azon a használatbavételi engedélynek megfelelően három lakás is kialakításra került, melyeknek az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése folyamatban volt. A lakóingatlannak nem minősülő építmény és az ahhoz tartozó földrészlet értékesítése esetén a számlát meg kell bontani földterületre, amely tárgyi-adómentes, valamint lakóingatlannak nem minősülő építmény értékére, amit 25%-os áfa terhel. A szerződő felek a telek vételárát külön állapították meg, de a lakóingatlan, üzlet és iroda vételára nem került megbontásra. Az építmények együttes vételárát határozták meg és az ügyletről kibocsátott számla is ennek megfelelő, ezért tartalmilag nem hiteles bizonylat. Az ingatlan jogi jellege olyan jogilag jelentős tény, amely bejegyzésének elmaradása a hozzá fűződő joghatást nem érinti.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Azzal érvelt, hogy az ingatlan nem minősült az adásvételkor lakóingatlannak, a szerződés és a számla helyesen határozta meg az ingatlan művelési ágát, a levonási jog alapjául szolgáló bizonylat nem hiteltelen.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaposnak találta, és az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. A perben lefolytatott bizonyítás eredményeként azt állapította meg, hogy az ingatlan az adásvételkor az ingatlan-nyilvántartásban nem lakóház, illetve lakás megnevezéssel volt nyilvántartva és ilyenként feltüntetésre váró ingatlannak sem minősíthető. A használati mód átvezetésére az eladó jogelődje ugyan nyújtott be kérelmet, de a földhivatal döntése csak a telekegyesítésre vonatkozott, és fellebbezés híján jogerőre is emelkedett. Ezért a használati mód átvezetésével kapcsolatosan földhivatali eljárás a továbbiakban nem volt folyamatban. Az a tény, hogy az ingatlan egy részét lakás céljára létesítették, az Áfa. tv. 13. § 21. pontja szerinti rendelkezés értelmében nem elégséges a lakóingatlankénti minősítéshez. Ezért a felperes számlája hiteles volt, az adólevonási jog megilleti. Az adóhatóságnak az új eljárásban a felperes jogszerű áfa-visszaigénylését teljesítenie kell. Az alperesnek az Iny. tv. 3. § (4) bekezdésére történő hivatkozása a határozat jogszerűségét az Áfa. tv. speciális rendelkezéseire figyelemmel nem alapozza meg.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg az Iny. tv. 3. § (4) bekezdésében, az Áfa. tv. 13. § 21. pontjában foglaltaknak, határozata nem volt jogszabálysértő. Az ingatlan a használatbavételi engedélytől 1992. október 9-étől lakásként feltüntetésre váró ingatlannak minősült. Ezt igazolja az is, hogy a földhivatal által elkövetett "adminisztrációs hiba" utóbb 2003. január 21-én kelt határozattal kiigazításra került. A bejegyző határozat az épület és udvar megnevezést lakóház, udvar, üzlet és irodaházra módosította.
A felperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (2) bekezdése értelmében az adózó és az adóhatóság az Art.-nak és más törvényeknek megfelelően gyakorolhatja jogait és teljesítheti kötelezettségeit. Valamennyi adójogszabály, tehát nemcsak az Art., hanem a személyi jövedelemadóról, társasági adóról, általános forgalmi adóról szóló törvény is tartalmaz rendelkezéseket a személyi és tárgyi hatályra vonatkozóan, egyben rögzít "fogalmakat" és "értelmező rendelkezéseket" is. Ezek mindig az adott konkrét törvény alkalmazásában határozzák meg az egyes fogalmak, rendelkezések jelentését, tartalmát, mégpedig kógens szabályként. Ezért alkalmazásuktól - kifejezett törvényi felhatalmazás nélkül - eltekinteni nem lehet. Más jogszabály fogalom-meghatározása, vagy egyéb rendelkezése csak és kizárólag kifejezett, erre irányuló törvényi felhatalmazás alapján az abban meghatározott körben, vagy akkor alkalmazható, ha a konkrét adótörvény szövegezése ezt nyilvánvalóan lehetővé teszi.
Az Áfa. tv. 13. § (1) bekezdésének 21. pontja "egyéb fogalmak" címszó alatt kifejezetten meghatározza, hogy az Áfa. tv. alkalmazásában mi minősül lakóingatlannak. Eszerint lakóingatlan "a lakás céljára létesített és az ingatlan-nyilvántartásban lakóház vagy lakás megnevezéssel nyilvántartott, vagy ilyenként feltüntetésre váró ingatlan". Az ismertetett törvényi rendelkezésből következik, hogy az Áfa. tv. szempontjából valamely ingatlan csak akkor minősíthető lakóingatlannak, ha e szabályozásnak megfelel, a lakóingatlan fogalmának meghatározásánál más jogszabály, így pl. az Iny. tv. egyes rendelkezései nem lehetnek irányadóak.
Az elsőfokú bíróság helyesen mutatott rá arra, hogy az Áfa. tv. 13. § (1) bekezdés 21. pontja kógens, konjuktív feltételeket rögzít. Ezek egyike az, hogy az ingatlan lakás céljára létesített legyen, a másik az, hogy az ingatlan-nyilvántartás szerint az ingatlan lakóház, vagy lakás megnevezéssel legyen feltüntetve, avagy ilyenként várjon feltüntetésre. A perben vitatott ingatlan egy részét nem vitásan lakás céljára létesítették. Az ingatlanban ténylegesen, a használatbavételi engedélynek megfelelően három lakás volt, ugyanakkor az ingatlan-nyilvántartásban épület és udvar megnevezéssel szerepelt. Az elsőfokú ítéletben iratszerűen és jogszerűen megállapított tényállásból megállapítható, hogy a szerződés kötéskor, számla kibocsátáskor, befogadáskor és adólevonási jog gyakorlásakor az ingatlan lakóház, illetve lakáskénti feltüntetésre sem várt. E tárgyban ugyanis ezekben az időpontokban a földhivatalnál jogerős határozattal be nem fejezett ügy nem volt folyamatban.
Az alperes által hivatkozott Iny. tv. 3. § (4) bekezdése - a korábban részletezettek miatt - az Áfa. tv. szerinti speciális rendelkezésre figyelemmel nem alkalmazható. Az csak az Iny. tv. hatálya alá tartozó ügyekre vonatkozó ingatlan-nyilvántartási elv.
Megjegyzi e körben a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy a 6. § szerinti kérelemhez kötöttség is ingatlan-nyilvántartási alapelv, eszerint pedig az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzés csak kérelem alapján eszközölhető. Az alperes által felülvizsgálati kérelemben hivatkozott ingatlan jogi jellegének, a használati módnak a megváltoztatására vonatkozó átvezetés pedig, az erre irányuló kérelemnek megfelelően, közokirattal igazoltan "31735-3/2003.01.20" és "31879/2003.01.21" szám alatti. Elintézésre váró, átvezetés kezdeményezésére vonatkozó kérelem hiányában pedig - a perrel érintett időszakban - az Áfa. tv. 13. § (1) bekezdés 21. pontja szerinti konjuktív feltételek egyike hiányzott.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.178/2005.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.