adozona.hu
EH 2006.1455
EH 2006.1455
Az önkormányzati területfejlesztési társulás csak a vállalkozási célú tevékenység érdekében megrendelt szolgáltatások után gyakorolhat áfa-levonási jogot [1997. évi CXXXV. tv.; 1996. évi XXI. tv.;1992. évi LXXIV. tv.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 2003. évre vonatkozóan általános forgalmi adónemben vizsgálatot tartott. A vizsgálati jegyzőkönyv 10. pontja szerint a felperes 2003. május 7-én vállalkozási szerződést kötött az S. M. Rt.-vel, mellyel megrendelte a sz. kistérség fejlesztési stratégiájának és operatív fejlesztési programjának elkészítését. A felperes javára szóló 2003. június 23-án kelt támogatási szerződés szerint - a MEH utalványozása alapján -, a Magyar Államkincstár Rt.-től a sz. kistérség felz...
EH 2006.1455 Az önkormányzati területfejlesztési társulás csak a vállalkozási célú tevékenység érdekében megrendelt szolgáltatások után gyakorolhat áfa-levonási jogot [1997. évi CXXXV. tv.; 1996. évi XXI. tv.;1992. évi LXXIV. tv.].
Az adóhatóság a felperesnél 2003. évre vonatkozóan általános forgalmi adónemben vizsgálatot tartott. A vizsgálati jegyzőkönyv 10. pontja szerint a felperes 2003. május 7-én vállalkozási szerződést kötött az S. M. Rt.-vel, mellyel megrendelte a sz. kistérség fejlesztési stratégiájának és operatív fejlesztési programjának elkészítését. A felperes javára szóló 2003. június 23-án kelt támogatási szerződés szerint - a MEH utalványozása alapján -, a Magyar Államkincstár Rt.-től a sz. kistérség felzárkóztatási fejlesztési programjának elkészítésére a területfejlesztési célelőirányzatból 2003. évre 7 920 000 Ft összegű vissza nem térítendő támogatást kapott, amelyet kizárólag fejlesztési program elkészítésére lehetett használni. Mértéke a vissza nem igényelhető általános forgalmi adót nem tartartalmazó összeg 90%-a. Az adóhatóság e tény alapján azt állapította meg, hogy a felperesi társulás alaptevékenysége körében végezte el a program elkészíttetését, ezzel szemben bevételt nem realizált. Ezért a S. M. Rt. által kiállított számlában feltüntetett előzetesen felszámított általános forgalmi adót nem vonhatja le. Ezen ügyletből a vizsgálat 1 760 000 Ft általános forgalmi adó különbözetet állapított meg a felperes terhére.A 11. pont megállapítása szerint a felperes a Q. Építőipari és Kereskedelmi Kft.-nek megbízást adott települések belterületi vízrendezés megvalósíthatósági tanulmányai elkészítésére. A felperes ezen tervhez is kapott az államtól vissza nem térítendő támogatást, összesen 14 880 000 Ft-ot. Ezért az adóhatóság e körben is megállapította, hogy a felperes az alaptevékenysége körében végzett tevékenységet. Ebből bevétele nem származott, ezért az előzetesen felszámított általános forgalmi adót nem vonhatta volna le.
Az elsőfokú adóhatóság e vizsgálati megállapítások alapján a felperes terhére összesen 5 052 000 Ft általános forgalmi adó különbözetet állapított meg, amelyből 3 922 000 Ft jogosulatlan visszaigénylésnek minősült. Kivételes méltányosságból 50 000 Ft bírságot és 95 000 Ft késedelmi pótlékot állapított meg a felperes terhére.
A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság, 2004. november 15-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében e határozatok két ismertetett rendelkezésének hatályon kívül helyezését kérte.
A megyei bíróság ítéletével az alperes keresettel támadott határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a felperesi társulás az alapszabályában meghatározottak szerint az 1996. évi XXI. törvény alapján az ott meghatározott feladatok végrehajtására jött létre. A települési önkormányzatok társulásaira a helyi önkormányzatok társulásairól és együttműködéséről szóló 1997. évi CXXXV. törvény szabályait alkalmazni kell. E törvény nem zárja ki, hogy az önkormányzati társulás gazdasági tevékenységet is folytasson. A felperesi társulás célját az alapszabály 2.1. pontjában meghatározza. E célok elérése érdekében a felperes tehát kifejthetett vállalkozási tevékenységet. Az alapszabály nem határozza meg, hogy milyen konkrét vállalkozási tevékenységet működtet, de az 5. pont 7/c. pont értelmében erről határozhat a közgyűlés, illetőleg a társulás választmánya.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint, az a kérdés, hogy a felperes vállalkozási tevékenységet valósított-e meg, csak úgy dönthető el, ha az adóhatóság megvizsgálja, hogy a felperesi társulás közgyűlése vagy választmánya hozott-e olyan határozatot, mely szerint a tagjai felé a beszerzett programok alapján valamilyen vállalkozási tevékenységet végezhet.
Az elsőfokú bíróság jogszabálysértőnek minősítette az alperes határozatát, mivel fontos tényállási elem feltárását és bizonyítását mulasztotta el. Ezért az alperesi határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú adóhatóság új eljárás lefolytatására kötelezte azzal, hogy vizsgálja meg, hogy a felperesi társulás közgyűlése vagy választmánya hozott-e döntést arról, hogy a felperes az alapszabályi cél elérése érdekében milyen vállalkozási tevékenységet folytathat.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, és a felperes keresetének elutasítását. Az alperes fenntartotta és hangsúlyozta azt a jogi álláspontját, hogy a törvényben meghatározott feladatokra jött létre a felperesi társulás, ezek azonban nem minősülnek olyan gazdasági tevékenységnek, amelyek bevételszerzésre irányultak volna. A perbeli megállapodások szerinti tanulmányok megrendelései nem azért történtek, hogy azt továbbértékesítse a felperes más megrendelőnek, hanem az adóalanyiságot nem eredményező tevékenysége részeként. Ezért jogszabálysértő volt az az ítélet, amely ez okból az alperesi határozatokat hatályon kívül helyezte.
A Legfelsőbb Bíróság végzésével a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A perbeli - nem vitás - tényállás szerint a felperes önkormányzatok által létrehozott társulás, amely az általa kötött szerződésekben fejlesztési stratégiát és operatív fejlesztési programot, valamint a szerződésben felsorolt önkormányzati területekre belterületi vízrendezésre vonatkozó megvalósíthatósági tanulmányokat rendelt meg. A felperes mindkét szerződésben megjelölt tervekre, illetőleg programra megkapta a MEH utalványozása alapján a Magyar Államkincstár Rt.-től a vissza nem térítendő támogatást.
Az alperes helytállóan hivatkozott a határozatában és a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a társulás az alapszabálya szerint a területfejlesztésről és területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény alapján meghatározott feladatok végrehajtására jött létre. Ezek a törvényben szereplő, jogszabályokon alapuló feladatok nem minősültek az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) szerinti gazdasági tevékenységnek, hiszen nem irányultak bevételszerzésre. Az 1996. évi XXI. törvényben előírt feladatok végrehajtásához a törvény különböző forrásokból biztosítja a pénzügyi eszközöket. Így a perbeli esetben is a felperes mindkét szerződéssel kapcsolatosan megkapta a vissza nem térítendő címzett céltámogatást.
Nem vitás tény, hogy a felperes alapszabálya tartalmazza azt a rendelkezést, hogy a felperes jogosult vállalkozási tevékenység végzésére. A tevékenység köre azonban konkrétan nincs megjelölve, ugyanakkor önmagában az alapszabályi rendelkezés sem automatikusan jelenti valamennyi szerződéssel kapcsolatosan kiállított számlában szereplő általános forgalmi adó levonási jog gyakorlásának lehetőségét. Az adóhatóság az ellenőrzés során jogosult és köteles volt vizsgálni azt, hogy a felperesi megrendelések, beszerzések milyen jellegűek, azok milyen konkrét bevételszerző gazdasági tevékenységhez kötődtek, ennek következtében jogosult volt-e a felperes az ügyletkor felmerült áthárított általános forgalmi adó levonására.
A perbeli esetben az adóhatóság helytállóan állapította meg, hogy a felperes által megrendelt program, illetőleg vízrendezéshez szükséges megvalósíthatósági tanulmány önmagában nem kapcsolódhat bevételszerző gazdasági tevékenységhez. Ezek a megrendelései a felperesnek éppen ahhoz az alaptevékenységéhez tartoztak, amelynek érdekében a társulás megalakult. Ezen túl a felperes részére a megrendelések ellenértékét az állami központi költségvetésből biztosították.
A Legfelsőbb Bíróság ezért egyetértett az adóhatóság azon megállapításával, mely szerint a felperesi társulás az alaptevékenysége tekintetében nem alanya az általános forgalmi adónak, így a fejlesztési stratégia és operatív fejlesztési program elkészítése, valamint a belterületi vízrendezések megvalósíthatósági tanulmányának elkészítésével kapcsolatban kiállított beszerzési számlákban feltüntetett előzetesen felszámított általános forgalmi adó - figyelemmel az Áfa. tv. 33. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltakra - nem vonható le.
Ez utóbbi törvényi rendelkezés ugyanis kimondja, hogy nem vonható le az előzetesen felszámított adó, ha az adóalany a terméket és szolgáltatást egészben vagy részben nem az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységéhez használja fel, hasznosítja.
Helytálló volt az alperes azon hivatkozása is, hogy az adott esetben a program, illetőleg tanulmány elkészítésével kapcsolatban a felperes meg sem jelölte azt a konkrét vállalkozási bevételszerző tevékenységet, amely ehhez kapcsolódhatna.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az adóhatóság a tényállást teljes egészében feltárta, határozata megalapozott és jogszerű volt.
Itt jegyzi meg a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy az elsőfokú bíróság által hiányolt tényállási elem fennállását maga a felperes sem állította, így a felperes sem hivatkozott arra, hogy lett volna olyan közgyűlési határozat, választmányi döntés, amely konkretizálta volna, miként kapcsolódik a felperes bevételszerző tevékenysége az adott szerződésekhez. A per során fel sem merült, hogy ilyen határozatok léteztek volna, így ez okból a határozat hatályon kívül helyezése és az alperes új eljárásra kötelezése indokolatlan volt.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.180/2005.)