adozona.hu
EH 2006.1454
EH 2006.1454
Az általános forgalmi adó kivetése szempontjából a versenysport és a szabadidős sportrendezvények megkülönböztetése során a versenyt szervezők és a résztvevők köre a meghatározó [1992. évi LXXIV. tv. 38. §; 2000. évi CXLV. tv. 88. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél vizsgálatot tartott 2001. szeptember hónapra vonatkozó általános forgalmi adónemben.
Az ellenőrzés megállapította, hogy a felperes sportrendezvényeket, futóversenyeket bonyolít le belföldön, melyen bárki részt vehet, verseny- és élsportolók, továbbá amatőr sportolók, akik a nevezési díjat kifizetik, és az egészségügyi alkalmassági feltételeknek is megfelelnek.
A felperes a nevezési díjak után 12%-os általános forgalmi adót számolt fel, mivel az általa kiállított ...
EH 2006.1454 Az általános forgalmi adó kivetése szempontjából a versenysport és a szabadidős sportrendezvények megkülönböztetése során a versenyt szervezők és a résztvevők köre a meghatározó [1992. évi LXXIV. tv. 38. §; 2000. évi CXLV. tv. 88. §].
Az adóhatóság a felperesnél vizsgálatot tartott 2001. szeptember hónapra vonatkozó általános forgalmi adónemben.Az ellenőrzés megállapította, hogy a felperes sportrendezvényeket, futóversenyeket bonyolít le belföldön, melyen bárki részt vehet, verseny- és élsportolók, továbbá amatőr sportolók, akik a nevezési díjat kifizetik, és az egészségügyi alkalmassági feltételeknek is megfelelnek.
A felperes a nevezési díjak után 12%-os általános forgalmi adót számolt fel, mivel az általa kiállított számlákon SZJ.92.62.12. "verseny- és élsport bonyolítása" tevékenységet tüntetett fel. Ezen túl a felperes szponzori bevételekkel is rendelkezett, melyek után 25%-osan adózott, mint reklámszolgáltatás ellenértéke.
A felperes a bevételekhez kapcsolódó bejövő számláin szereplő előzetesen felszámított adótartalmat teljes egészében levonta, illetőleg általános forgalmi adó analitikájába beállította.
Az adóhatóság a felperes értékesítést terhelő fizetendő adófelszámítását elfogadta. Kifogásolta azonban az előzetesen felszámított adó illetőleg a nem levonható adóval kapcsolatos eljárását. Az adóhatóság ugyanis a felperes által rendezett futóversenyeket szabadidős sporteseményeknek minősítette, amelyek a KSH besorolás szerint SZJ.92.62.0 csoportba tartoznak és tárgyi adómentes szolgáltatásnak minősülnek. Ebből következően az ehhez tartozó tevékenységhez beszerzett különböző termékeket, mint; pólók, sebtapasz, öntapadós címke, kordon, csokoládé, üdítő, gyümölcs, fényképek stb., illetőleg az igénybe vett szolgáltatásokat, mint; rendőri biztosítás, úttisztítás, forgalom-elterelés, őrzés stb., tárgyi adómentesnek kellett volna minősítenie.
Az adóhatóság kifogásolta, hogy a felperes elmulasztotta az úgynevezett arányosítást elvégezni, illetőleg egyes számlák esetében az általános forgalmi adó levonást nem fogadta el. E megállapítások következtében az adóhatóság 2003. március 10-én kelt elsőfokú határozatával a felperes terhére 2001. szeptember hónapra 5 089 000 forint általános forgalmi adó különbözetet állapított meg, melyből 3 590 000 forint adóhiánynak minősült.
A felperest 10 000 forint bírság és 696 000 forint késedelmi pótlék megfizetésére is kötelezte az elsőfokú adóhatóság.
A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság, 2003. június 17-én kelt határozatával az adóhiány összegét 3 601 000 forintra javította ki, egyebekben az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
Az alperes nyilatkozatában a kereset elutasítását kérte, és fenntartotta a határozatában foglalt álláspontot.
Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás lefolytatását követően meghozott ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság ítéletében hivatkozott az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 2. számú melléklet 28. pontjára, valamint az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) 1. § (7) pontjára, és mindenekelőtt megállapította, hogy a felperes által rendezett sportesemények tárgyi adómentes sport- és szabadidős szolgáltatás lebonyolításnak minősülnek.
Megállapította az elsőfokú bíróság azt is, hogy az adóhatóság az Art. 72. § (1) bekezdésében írt 50%-os mérték alatt állapította meg a kiszabott bírságot, így méltányosságot alkalmazott.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. A jogalap tekintetében továbbra is hangsúlyozta, hogy a futóversenyek szervezése, nevezési díjjal a KSH besorolása, és állásfoglalása szerint versenysport rendezésének minősült. E körben hivatkozott az Észak-budapesti APEH Igazgatósági Főosztály ilyen tartalmú tájékoztatására. A felperes hangsúlyozta, hogy mivel a jogszabály kétesen fogalmazza meg a "verseny" fogalmát, ezért a Magyar Értelmező Kéziszótár ezzel kapcsolatos fogalmát alkalmazták. Hangsúlyozta a felperes azt is, hogy tevékenysége a bevételszerzést szolgálja a reklámcélokkal együtt, így nyilvánvaló, hogy általános forgalmi adó köteles tevékenységbe sorolható.
A számszerűség tekintetében a felperes előadta, hogy az elsőfokú bíróság nem döntött valamennyi kereseti kérelméről. A peres eljárás során utóbb becsatolt számlákkal kívánta igazolni, hogy az adóhatóság nem megfelelően végezte az Áfa. tv. 38. § szerinti arányosítást. Így egyes számlák esetében nem végezte el az arányosítást, amikor tárgyi adómentes és adóköteles tevékenységet is tartalmazott a kibocsátott számla, illetőleg nem engedett meg olyan esetekben adólevonási jog alkalmazását, amikor egyértelműen reklámtevékenységről szólt a kibocsátott számla, tehát általános forgalmi adó köteles lett volna a tevékenység vagy szolgáltatás.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást végzésével elrendelte.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felülvizsgálati eljárás során a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálja felül a jogerős ítélet jogszerűségét. A bizonyításnak és a bizonyítékok felülmérlegelésének - egyes kivételektől eltekintve - nincs helye.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet nem sértett eljárási jogszabályt, mind a Pp. 3. § (1) bekezdése, 213. § (1) bekezdése, 221. § (1) bekezdésének, továbbá a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégium 34-es számú állásfoglalásában, és a hivatkozott elvi határozatban foglaltaknak is megfelelt.
A felperes keresetében az alperes határozatának jogalapját vitatta, az alperesi számításokra vonatkozóan keresetének 5. pontjában azt közölte, hogy a felperesi vélemény szerint sem az első- sem a másodfokú alperesi határozatból nem volt megállapítható a számítás menete az Áfa. tv. 38. §-ában foglalt arányosításra vonatkozóan, ezért a határozatok hiányosak.
A felperes sem a későbbi bírói eljárás során, sem a felülvizsgálati kérelmében lényegében nem pontosította, nem részletezte, hogy mely okból, és milyen szempontok alapján nem fogadta el az adóhatóság számításait. A felperes néhány kiragadott számlát csatolt annak igazolására, hogy az adóhatóság bizonyos levonható általános forgalmi adó elszámolását nem engedélyezte, egyes esetekben pedig a számlákban feltüntetett tárgyi adómentes, illetőleg általános forgalmi adó köteles tevékenységet mutató számlánál az arányosítást nem végezte el.
Az adóhatóság a vizsgálati jegyzőkönyvben részletesen és egyenként külön választotta az egyes bizonylatokat, levezette, hogy milyen jogszabályi előírások, és elvek alapján végzi el az arányosítást, illetőleg mely esetekben nem levonható az általános forgalmi adó, és ennek megfelelően táblázatban is számszaki levezetést közölt.
Az adóvizsgálati jegyzőkönyv mellékletét képezte a vizsgált időszakra vonatkozó valamennyi bizonylat számszerű megjelenítésében egyenként közölt összegszerűségi következtetése. Ezen iratanyag alapján az elsőfokú bíróság ítéletében úgy értékelte, hogy az adóhatóság a jogszabályoknak megfelelően számította ki a felperes adófizetési kötelezettségét. Az elsőfokú bíróság ezt a megállapítást jogszabályi hivatkozással is alátámasztotta.
Az elsőfokú bíróság így a felperes valamennyi kereseti kérelméről döntött, döntését jogszabályi hivatkozással megindokolta. A felperes által becsatolt számlák általános forgalmi adó tartalmának elszámolása megfelelt az alperesi elvek szerinti egyéb minősítésnek.
A per alapkérdése tekintetében a Legfelsőbb Bíróság osztotta az alperes és az elsőfokú bíróság álláspontját. Az Áfa. tv. 30. § (1) bekezdés alapján mentesek az adó alól a (3) bekezdésben meghatározott eltéréssel a 2. mellékletben felsorolt termékértékesítések és szolgáltatás nyújtások. Az Áfa. tv. 2. számú melléklet 28. pontja alapján tárgyi mentes szolgáltatásnak minősül a sport- és a szabadidő-szolgáltatás. (SZJ.92.6.), kivéve a verseny- és élsportot, a verseny- és élsport lebonyolítását (SZJ.92.61.1-ből, 92.62.1-ből).
Az elbírálandó kérdés tehát az volt, hogy a felperes által szervezett sportrendezvények szabadidős tevékenységnek, vagy verseny- és élsportrendezvénynek minősültek-e.
A Legfelsőbb Bíróság 1998. óta folytatott következetes gyakorlata szerint a versenysport, és szabadidős tevékenység megkülönböztetése során nem a versenyzés fogalmát kell alkalmazni, hanem a versenyt szervezők és résztvevők köre a meghatározó. Önmagában a verseny, mint tevékenység, nem határozhatja meg azt, hogy milyen sporttevékenységről van szó, hiszen ilyen szempontból az emberi tevékenység számos más versenyfogalmat is ismerhet. Ezért nem osztotta a Legfelsőbb Bíróság a felperes azon álláspontját, hogy jelen esetben a jogszabályi meghatározás bizonytalan lenne, és ezért a verseny fogalmát az értelmező szótár szerint kellene meghatározni. A versenyt szervezők és a résztvevők köre alapján tett különbségtételt meghatározza a felperes által hivatkozott sportról szóló 2000. évi CXLV. törvény 88. § 28.) pontja is, amely szerint a sportág nemzetközi szakszövetsége és a sportági országos szakszövetség által meghatározott szabályok szerint a szakszövetség által szervezendő sportteljesítményt mérő erőpróba minősül versenyrendszernek.
Az adóhatóság és az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a felperes nem sportági szakszövetség, az utcai futások bonyolítását nem valamelyik nemzeti vagy nemzetközi szakszövetség által delegált jogkör alapján végezte. Ezért helytálló volt az a megállapítás, hogy bármilyen nagy egyéni teljesítményt igénylő sportrendezvényeket szervezett a felperes, ez a tevékenység szabadidős sporttevékenységnek minősül, és így az Áfa. tv. rendelkezése szerint a tárgyi adómentes szolgáltatások közé sorolandó.
Ebből következik valamennyi adójogi következtetés, amelyet az alperes és az elsőfokú bíróság helytállóan állapított meg. Az Áfa. tv. 33. § (1) bekezdés b) pontja értelmében nem lehet levonni az olyan beszerzések adótartalmát, amelyeket közvetlenül tárgyi adómentességhez hasznosítanak.
A Legfelsőbb Bíróság áttekintette a rendelkezésére álló iratokat, és megállapította, hogy az adóhatóság által kigyűjtött számlákban feltüntetett terméket és szolgáltatásokat a felperes adott esetben a sport- és a szabadidő-szolgáltatások teljesítéséhez szerezte be, ezért helytállóan állapították meg, hogy a tárgyi adómentesnek minősülő sporttevékenységhez közvetlenül használt beszerzések előzetesen felszámított adóját nem lehetett levonni. Azoknak a számláknak az adótartama esetében, ahol a felperes adóköteles és tárgyi adómentes tevékenységéhez is kapcsolódtak a kifizetések, az adóhatóság helyesen rendelte el az arányosítást, az Áfa. tv. 38. § (1) és (2) bekezdése alapján, illetőleg az adóhatóság az Áfa. tv. 3. számú mellékletének első részében meghatározott képlet szerint helytállóan végezte el a számítást is.
Helyesen hivatkozott a felperes arra, hogy az adóhatóság és a bíróság döntését nem az egyes állásfoglalásokra, hanem kizárólag a jogszabályokra alapíthatja.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy ezt az elvet mind az adóhatóság, mind az elsőfokú bíróság betartotta.
Határozatát, illetve ítéletét a törvény rendelkezéseinek megfelelően hozta meg.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.152/2005.)