BH+ 2007.3.130

A felszámolót súlyos jogsértés miatt hivatalból fel kell menteni, ha az adós peresített, jelentős értékű követelését sürgős szükség nélkül, az érték töredékét elérő áron hirdeti meg értékesítésre, s azt a tulajdonosi köréhez tartozó cég részére ezen az áron értékesíti [1991. évi XLIX. tv. (továbbiakban: Cstv.) 1. §, 27/A. §, 54. §].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős végzésben megállapított tényállás szerint az adós felszámolását a megyei bíróság 2001. január 18-i kezdő időponttal rendelte el. A kijelölt felszámoló a C. I. Korlátolt Felelősségű Társaság, a felszámolóbiztos dr. K. P. Az adós üzletrész tulajdonosai W. J. és W. J.-né. A 2004. június 28-án kelt hiteles cégmásolat szerint a felszámoló cég tulajdonosa volt az S. LLC. Ennek az amerikai cégnek 100%-os tulajdonában állt az SZ. Részvénytársaság. Az SZ. ...

BH+ 2007.3.130 A felszámolót súlyos jogsértés miatt hivatalból fel kell menteni, ha az adós peresített, jelentős értékű követelését sürgős szükség nélkül, az érték töredékét elérő áron hirdeti meg értékesítésre, s azt a tulajdonosi köréhez tartozó cég részére ezen az áron értékesíti [1991. évi XLIX. tv. (továbbiakban: Cstv.) 1. §, 27/A. §, 54. §].
A felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős végzésben megállapított tényállás szerint az adós felszámolását a megyei bíróság 2001. január 18-i kezdő időponttal rendelte el. A kijelölt felszámoló a C. I. Korlátolt Felelősségű Társaság, a felszámolóbiztos dr. K. P. Az adós üzletrész tulajdonosai W. J. és W. J.-né. A 2004. június 28-án kelt hiteles cégmásolat szerint a felszámoló cég tulajdonosa volt az S. LLC. Ennek az amerikai cégnek 100%-os tulajdonában állt az SZ. Részvénytársaság. Az SZ. Rt.-nek 2001. október 1. és 2004. június 4. közötti időtartam alatt felügyelő-bizottsági tagja volt K. A., aki a felszámoló társaság ügyvezetője. A SZ. Rt. zártkörű részvénytársaságként működik, egyszemélyes tulajdonosa a S. LLC.
Az adós 1999-ben pert indított a M. Kft. ellen a bérleti szerződésből eredő 59 564 000 Ft tőke és kamatai megfizetése iránt. Az adós felszámolása során a kijelölt felszámoló a felszámolás hatálya alá tartozó vagyon részeként, 2002. szeptember 12-én - nyilvános pályázati értékesítés eredményeként az egyetlen pályázóra - az SZ. Rt.-re engedményezte a peresített követelést, 6 000 000 Ft vételárért.
A bíróság jogerős ítéletében arra kötelezte az alperest, hogy az engedményes II. r. felperesnek (az SZ. Rt.-nek) fizessen meg 74 455 000 Ft tőkét és ennek törvényes kamatait.
Az SZ. Rt. 2004. június 21-én kérelmet nyújtott be a cégbírósághoz, amelyben bejelentette, hogy K. A. felügyelő-bizottsági tagsága 2002. április 1. napjával megszűnt, csatolta a 2002. március 28-ai lemondó nyilatkozatot. A részvényesek adatai között az S. LLC. közvetlen irányítást biztosító befolyása megszűnésének bejegyzésére 2004. október 12-én került sor és ezt a Cégközlönyben 2004. november 11-én tették közzé. Ugyanekkor jegyezték be A. J-nak, a társaság ügyvezetőjének közvetlen irányítást biztosító befolyás-szerzését, 2002. március 1-jétől 2002. december 10-ig terjedő időtartamra, és ugyanezen a napon jegyezték be azt a tényt, hogy az S. LLC. 2002. december 31. napjától ismét követlen irányítást biztosító befolyást gyakorol a társaság fölött.
A felszámolónak a követelés értékesítésével kapcsolatos magatartása miatt az I-II. r. hitelezők kifogást terjesztettek elő. Hivatkoztak arra, hogy a felszámoló a Cstv. 49. §-ában írtakat megszegte azzal, hogy az adós társaság 199 091 000 Ft könyv szerinti értékű követelését 6 000 000 Ft-ért értékesítette. A cégadatokból megállapíthatóan a felszámolónak és az SZ. Rt.-nek ugyanaz az amerikai off-shore cég a tulajdonosa, és K. A. az SZ. Rt. felügyelőbizottságának egyik tagja, egyben a felszámoló cég ügyvezetője. A felszámoló cég és az adós követelését megvásárló SZ. Rt. közötti összefonódásra tekintettel a II. r. hitelező kérte a felszámoló által kötött szerződés felülvizsgálatát és a felszámoló kötelezését közbenső mérleg készítésére. Az I. r. hitelező bejelentette, hogy tudomása szerint az engedményes, a jogerős ítélet alapján a járulékokkal együtt 160 000 000 Ft-ot hajtott be az M. Rt.-től. Bejelentette továbbá, hogy az adós felszámolójának tevékenysége ellen benyújtott kifogás tárgyában az ügyészség különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette miatt 2004. szeptember 9-én nyomozást rendelt el. Mindezekre tekintettel a kifogással élő hitelezők a felszámoló felmentését és új felszámoló kijelölését kérték.
A felszámoló ellenkérelmében a kifogások elutasítását kérte. Hivatkozott arra, hogy az engedményezési szerződés megkötésének időpontjában az engedményes már nem volt az amerikai off-shore cég tulajdonában és K. A. felügyelő bizottsági tagsága már ezt megelőzően megszűnt.
Az első fokon eljárt megyei bíróság végzésében felmentette a felszámolót e tisztsége alól, a szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti kérelmet pedig elutasította.
Döntésének indokolása szerint az engedményezési megállapodás 2002. szeptember 12-én jött létre a felszámoló és az SZ. Rt. között 6 000 000 Ft ellenérték fejében. Az engedményezett követelésből a bíróság az engedményes részére 74 455 000 Ft tőkét és járulékát ítélte meg jogerős ítéletében. Az engedményezés időpontjában, a cégbizonyítvány szerint, a S. LLC. az SZ. Rt.-ben közvetlen irányítást biztosító befolyással rendelkezett, s ez az állapot 2001. október 1-jétől állt fenn. Ugyanekkor az S. LLC. cég a felszámoló cégnek is részben tulajdonosa volt, másrészt a felügyelő bizottságának tagja 2001. október 1-jétől K. A. volt, aki jelenleg is a felszámoló cég ügyvezetője. A cégnyilvántartás szerint a felszámoló társaságban az S. LLC. tagsága 2004. június 3-án megszűnt, a kifogások 2004. május 24-én és június 22-én érkeztek a bírósághoz. A felszámoló által becsatolt részvénykönyv másolat szerint az amerikai székhelyű cég a részvényeit eladta A. J.-nak, az SZ. Rt. igazgatójának 2002. március 1-jén, majd ugyanazt visszavásárolta 2002. december 11-én, így az engedményezés időpontjában, a felszámoló állítása szerint, éppen nem volt ezeknek a részvényeknek a birtokában. A tulajdonosváltozás, illetve K. A. felügyelő-bizottsági tagságának megszüntetése iránti változás bejegyzési kérelem 2004. június 21-én érkezett a cégbíróságra.
Mindezek alapján az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a felszámoló és az engedményes között olyan közvetlen és bizalmas kapcsolat állt fenn, amely kizárja, hogy a felszámoló ebben az ügyben a csődtörvény előírásainak megfelelően elfogulatlanul és részrehajlás nélkül járjon el. E megállapítását arra alapította, hogy csak a kifogások beérkezése után nyújtották be a cégváltozás bejegyzésére - K. A. felügyelő-bizottsági tagságról való lemondásának és a felszámoló résztulajdonosa tagsági jogviszonyának megszüntetésére - irányuló kérelmet a cégbíróságra. Mindezen indokok miatt az elsőfokú bíróság a kifogásban foglaltakra figyelemmel, jogalapként a Cstv. 27/A. § (7) bekezdésére hivatkozással, a felszámolót felmentette, míg a szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti kérelmet a Cstv. 49. § (5) bekezdése szerinti 30 napos jogvesztő határidő elmulasztása miatt elutasította.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a felszámoló nyújtott be fellebbezést, melyben tartalma szerint az elsőfokú végzés megváltoztatását és a felszámoló felmentése iránti kérelem elutasítását kérte. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság úgy mentette fel a felszámolót, hogy terhére jogszabálysértést nem állapított meg, csupán azt, hogy a felszámoló és az engedményes között olyan követlen és bizalmi kapcsolat áll fenn, amely kizárja a felszámolónak a csődtörvény előírásainak megfelelő, elfogulatlan és részrehajlás nélküli eljárását. E címen azonban a felszámoló nem menthető fel. A Cstv. 27/A. § (7) bekezdése értelmében ugyanis a felszámoló csak akkor menthető fel, ha súlyosan vagy ismétlődően megsérti a jogszabályokat. Az elsőfokú végzésben rögzített tulajdoni viszonyokat nem vitatta, de hangsúlyozta, hogy a követelés értékesítésének időpontjában az SZ. Rt. részvényei 100%-ban A. J. tulajdonába kerültek és 2002. december 10-én szálltak vissza az S. LLC-re amiatt, mert a vevő a vételárat nem tudta kifizetni. Hivatkozott arra, hogy a Cstv. 49. § (3) bekezdése a pályázók köréből nem zárja ki a felszámoló tulajdonosának tulajdonában álló céget. Kizártnak csak maga a felszámoló, annak tulajdonosa, illetve annak vezető tisztségviselője és ezek közeli hozzátartozója minősül. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság bizalmas kapcsolatként minősítette azt, hogy K. A., a felszámoló ügyvezetője korábban az SZ. Rt. felügyelő-bizottsági tagja volt. Hivatkozott arra, hogy nevezett 2002. április 1-jén felügyelőbizottsági tisztségéről lemondott és ez a cégnyilvántartásba is bejegyzésre került. Álláspontja szerint a cégre vonatkozó adatok tekintetében a közhiteles cégnyilvántartásba bejegyzett adatok hatályossága az irányadó, nem pedig az adatváltozás bejelentésének időpontja. Hivatkozott arra is, hogy W. J. kifogása elkésett.
A kifogásolók az elsőfokú bíróság végzésének fellebbezéssel támadott rendelkezése helybenhagyását kérték. Utóbb a II. r. hitelező követelését tovább engedményezte, majd a jogutóda 2006. január 13-án bejelentette, hogy a kifogásától eláll.
Az ítélőtábla végzésével a II. r. hitelező által benyújtott kifogás tárgyában az eljárást megszüntette, míg az elsőfokú határozat fellebbezett részét helybenhagyta és felhívta az elsőfokú bíróságot, hogy a felmentett felszámoló helyett haladéktalanul jelöljön ki új felszámolót. Úgy rendelkezett, hogy a felek a másodfokú eljárásban felmerült költségeiket maguk viselik.
A felszámoló által a másodfokú eljárásban csatolt megbízási szerződés alapján megállapította, hogy az I. r. hitelezőnek már 2002. szeptemberében tudomása volt az engedményezésről, ezért kifogása elkésett. Az elsőfokú bíróság W. J. kifogásolási jogosultságát sem tisztázta, azonban a másodfokú bíróság ennek vizsgálatától azért tekintett el, mert az elsőfokú bíróság határozatának tartalmából azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság nem a kifogás, hanem a Cstv. 27/A. § (7) bekezdése alapján, hivatalból mentette fel a felszámolót. E törvényhely értelmében ugyanis a bíróság a felszámolót nemcsak erre irányuló kifogás alapján mentheti fel, hanem hivatalból fel kell mentenie, ha tudomására jut, hogy a felszámoló súlyosan, vagy ismétlődően megsérti a jogszabályokat. Erre tekintettel a másodfokú bíróság a fellebbezést érdemben vizsgálta. A fellebbezés kapcsán rögzítette, hogy a követelés értékesítése időpontjában hatályos cégbizonyítvány szerint a követelést megszerző SZ. Rt. részvényei 100%-ának tulajdonosaként közvetlen irányítást biztosító befolyással rendelkezett a S. cég, amely a felszámoló cégnek is részben (1%) tulajdonosa. Az SZ. Rt. felügyelő-bizottságának tagja pedig 2001. október 1-jétől K. A., aki jelenleg is a felszámoló cég ügyvezetője.
Megállapította, hogy a felszámoló eljárása során megsértette a Cstv. 54. §-ában foglalt kötelezettségét, a felszámolási vagyon értékesítése körében, melynek során követendő eljárást a Cstv. rendelkezései részletesen szabályozzák. A felszámoló megsértette a Cstv. 49. § (3) bekezdésében foglaltakat is, mert a tulajdonosának egyszemélyes tulajdonában álló társaság részére értékesítette az adós vagyonát. Az értékesítési eljárás során nem tanúsította az adott helyzetben általában elvárható gondosságot. Megsértette a Cstv. 1. § (3) bekezdésében megfogalmazott azt a jogelvet, amely szerint a felszámolás célja a hitelezők kielégítése. A felszámoló közvetetten közreműködött abban, hogy a tulajdonosa részére kerüljön értékesítésre olyan vagyontárgy, amelyből annak huszonötszörös bevétele lett, és aki a bevétel egyharmadát tanácsadói szerződéssel átadta az adós társaság volt ügyvezetője, egyben tulajdonosa részére. Az értékesített követelésből befolyt összeg a felszámolásban bejelentett hitelezői igények jelentős részének kiegyenlítésére elegendő lett volna. A felszámoló eljárásának eredményeként a hitelezők sérelmére a saját tulajdonosa gazdagodott. E jogszabálysértéseket a másodfokú bíróság is olyan súlyosaknak ítélte, amelyek megalapozzák a felszámoló hivatalbóli felmentését a Cstv. 27/A. §-ának (7) bekezdése alapján.
Kifejtette, hogy a Cstv. 49. § (3) bekezdése értelmében az adós vagyontárgyainak értékesítése során a felszámoló, a vagyonfelügyelő, annak tulajdonosa (tagja, részvényese, létesítője), illetve annak vezető tisztségviselője, valamint ezek közeli hozzátartozója [Ptk. 685. § b) pont] tulajdonjogot vagy más vagyoni értékű jogot nem szerezhet. A tulajdonos amerikai cég és a 100%-ban tulajdonában álló társaság - az SZ. Rt. - kapcsolata olyan sajátos helyzetet teremt az érintettek számára, amelyben a társaságok megőrzik ugyan jogi önállóságukat, de gazdaságilag mégis egységessé válnak. E társaságok egymás közötti kapcsolata olyannyira szoros, hogy azokat - jogi önállóságuk ellenére - gazdasági szempontból egyetlen egységnek kell tekinteni. Erre utalnak a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény konszolidálással kapcsolatos rendelkezései is, hiszen a konszolidált éves beszámolónak éppen az a rendeltetése, hogy a jogilag önálló, de gazdaságilag egymáshoz szorosan kapcsolódó vállalkozások összességének vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzetét úgy mutassa be, mintha a konszolidálásba bevont vállalkozások egyetlen vállalatként működnének.
A Cstv. 49. § (3) bekezdése nyilvánvalóan a bennfentes információval való visszaélés kizárására irányul. Azokat a személyeket zárja ki az értékesítés során a tulajdon, vagy vagyoni értékű jogok megszerzéséből, akik bennfentes információval rendelkezhetnek. E személyek tulajdonszerzése a felszámolás tisztaságát veszélyeztetné. Miután gazdasági egységnek kell tekinteni a társaságokat az egyszemélyes tulajdonban álló társaságokkal együtt, amennyiben a törvény a tulajdonosra vonatkozó tiltó rendelkezést fogalmaz meg, magától értetődik, hogy a tiltás a tulajdonában álló társaságra is kiterjed. Ily módon a vagyonértékesítés során a felszámoló tulajdonosának egyszemélyes tulajdonában álló társaság a tulajdonszerzésből a (3) bekezdés szerint ki van zárva.
Kifejtette továbbá, hogy a cégnyilvántartás a forgalom biztonsága, valamint a hitelezői érdekek védelme céljából fontos adatokat tartalmazza. A tulajdonosváltozás cégjegyzékbe történő bejelentésénél, a közvetlen irányítást biztosító befolyás megszerzésénél a védett jogtárgy a közérdek, a tulajdoni viszonyok átláthatósága. Az 1997. évi CXLV. törvény (Ctv.) a 12. § és 13. §-okban felsorolt adatok bármelyikében történő változás esetére írja elő a 29. § (1) bekezdésében főszabályként a bejegyzési kérelem előterjesztését, a változás bekövetkeztétől számított 30 napos határidőn belül. A Ctv. 30. § (2)-(3) bekezdésében foglalt adatok ugyan visszamenő hatállyal kerülnek bejegyzésre, de nem hagyható figyelmen kívül, ha a társaság, illetve a tulajdonosa maga mulasztja el a jogszabály szerinti bejelentési kötelezettségét. A tulajdonosi viszonyok átláthatósága érdekében köteles a társaság bejelentési kötelezettségének eleget tenni. Amennyiben nem teszi, ennek következményeit viselnie kell. A felszámolási eljárás során a felszámoló köteles jogkövető magatartást tanúsítani és arról is gondoskodni, hogy a jogkövető magatartása ki is tűnjék az eljárás során. Azok a tények, hogy csupán a kifogás benyújtását követően, 2 évvel a szerződéskötés és a tisztségről történő lemondás után történt meg a változás bejegyzési kérelem benyújtása és még a mérleg időszakon belül visszakerültek a részvények a felszámoló tulajdonosának tulajdonába, megalapozzák, hogy a bíróság a Cstv. 49. § (3) bekezdése megsértése körében ne az elbíráláskor hatályos cégadatok alapján, hanem az engedményezési szerződés megkötésének időpontjában hatályos cégadatok figyelembevételével döntsön abban a kérdésben, hogy a felszámoló súlyos jogsértést követett-e el.
A jogerős végzés ellen, annak a felszámolót felmentő rendelkezését sérelmezve, a felszámoló nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte a másodfokú bíróság jogerős végzésének hatályon kívül helyezését, az elsőfokú végzés megváltoztatását, W. J. I. r. kifogásoló kifogásának elutasítását és a felszámoló felmentésének mellőzését, másodlagosan a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az ítélőtáblának új eljárásra történő utasítását.
Felülvizsgálati kérelmét az 1/2000. PJE határozat megsértésére, a Cstv. 8. § (1) bekezdése, 27. § (7) bekezdése, 48. § (1) bekezdése, 49. § (1) és (3) bekezdései, 51. § (1), (3) és (5) bekezdései, az 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) 180. § (3) bekezdése, 270. §-a, 271. § (1) és (3) bekezdései, az 1997. évi CXLV. törvény (Ctv.) 3. § (1) és (3) bekezdése, 7. § (1) bekezdése, 30. § (2) bekezdése, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 1. §-a, 3. § (1) bekezdés e) pontja, (2) bekezdés a) pontja, 29. § (1) bekezdése, a 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet 8. § (1) bekezdése, a Pp. 61. § (3) bekezdése, 65. §-a, 253. § (3) bekezdése, valamint az 1997. évi LXVI. törvény 11. §-a és 22. § (2) bekezdésének megsértésére alapította.
Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság joghatályos kifogás hiányában folytatta le a másodfokú eljárást és hozott döntést. A felszámoló felmentését kizárólag úgy tudta megindokolni, hogy "kitágította" a Cstv. 49. § (3) bekezdésében írt, a pályázatból kizárt személyek taxatív felsorolását, majd ennek alapján vezette le a Cstv. 1. § (3) bekezdésének és 54. §-ának a megsértését. Az eljárás során mind az eljárási, mind az anyagi jogi jogszabályokat megsértette a bíróság, valótlan tényállást vett alapul és ebből téves jogi következtetést vont le.
Az eljárási kifogások között hivatkozott arra, hogy az I. r. kifogásoló kifogásáról a másodfokú bíróság nem határozott, azt nem bírálta el, helyette hivatalból járt el. A másodfokú bíróságnak a kifogásokat el kellett volna érdemben bírálnia vagy az elsőfokú bíróságot esetleg új, most már hivatalbóli eljárásra felhívni, ha azt a másodfokú bíróság indokoltnak tartotta. Iratellenesnek állította a másodfokú bíróságnak azt a megállapítását, hogy az elsőfokú bíróság a 27/A. § (7) bekezdése alapján járt el. Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság "átvette" az elsőfokú bíróság "szerepkörét", hiszen hivatalbóli felmentési eljárás első fokon nem folyt a felszámoló ellen. Ezzel a bíróság megsértette az 1997. évi LXVI. törvény 11. §-ában foglaltakat. Jelen esetben a másodfokú bíróság hivatalbóli döntését valójában első fokon hozta meg, ami ellen fellebbezési jogot nem biztosított. Hivatkozott arra, hogy a felszámoló felmentése ellen csak a felszámoló nyújtott be fellebbezést, ezért az eljárás sérti a Pp. 253. § (3) bekezdésében írt fellebbezési kérelemhez kötöttség elvét is.
A tényállás megállapítása körében sérelmezte, hogy a másodfokú végzés jelentős tényeket nem, illetve nem pontosan tartalmaz, illetve téves megvilágításba helyez, emiatt a döntés megalapozatlan.
A másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy az engedményezéskor a perben még első fokú ítélet sem volt, az alperes részéről előterjesztett beszámítási kifogás pedig az értékesített követelés valós piaci értékére kihatott. A felszámoló nem láthatta előre, hogy a perben másfél évvel később meghozott jogerős ítélet milyen tartalmú lesz. Az értékesítés idején a követelés még bizonytalan volt, a peradatok akkori ismeretében a követelés megvásárlásával kapcsolatos kockázatot senki nem vállalta, illetve a pályázati felhívásra csak egyetlen vevő jelentkezett.
A felszámoló állította, hogy a másodfokú bíróság jogszerűtlenül azonosította a társaság tagját annak a vélt tulajdonában álló céggel. A Cstv. többszöri módosítása ellenére a Cstv. 49. § (3) bekezdésének szövege, melyet a Cstv. 1997. évi módosítása vezetett be, nem változott. Egyetlen eseti döntés nem található arra vonatkozóan, hogy ezt a szabályt a taxatív felsorolás ellenére kiterjesztően értelmezték volna. A jogirodalomban sincs erre utalás. A másodfokú bíróság a konszolidálásra vonatkozó szabályok alapján azonosította a felszámoló tulajdonosát és az annak tulajdonában álló cégét, amely nyilvánvalóan téves. A 2000. évi C. törvény nem háttérjogszabálya a Cstv. pályázatra vonatkozó rendelkezéseinek. A Cstv. 1997-es módosításakor a konszolidálásra vonatkozó jogszabályok (melyeket az 1991. évi XVIII. törvénynek az 1996. évi CXV. törvénnyel való módosítása vezetett be 1997. január 1-jétől) ismertek voltak. Ha a jogalkotó úgy kívánta volna, a pályázatból kizártak körénél felsorolta volna a konszolidált mérleg készítésére kötelezetteket is. Hivatkozott arra, hogy a konszolidált mérleg készítésére kötelezettek köre rendkívül széles, nemcsak a 100%-os tulajdonú cég, hanem mindenki beletartozik, akit a számviteli szabályok anya- leányvállalati kapcsolatban állónak tartanak a 2000. évi C. törvény 3. § (2) bekezdés 1. pontja szerint. Az adott összefüggések felismerésére pedig a felszámolónak sem joga, sem lehetősége nincs. A másodfokú bíróság a jelen ügyben egy esetet kiemelt a konszolidált mérleg készítésére kötelezettek közül és annak alapján "azonosította" mindkét társaságot a kizárási ok megállapíthatósága érdekében. Sem a Cstv., sem a 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet nem írja elő, hogy a Számviteli törvényt a Cstv. 49. § (3) bekezdésénél alkalmazni kell.
Álláspontja szerint a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a közhiteles cégadatokat, ezzel megsértette a Ctv. 3. § (1)-(3) bekezdését, valamint a 7. § (1) bekezdésében foglaltakat. Az SZ. Rt. tényleges tulajdonosa - a felszámoló ismereteitől függetlenül - a pályázat időpontjában A. J. volt, melyet a részvénykönyv tanúsít (Gt. 198. § (2) bekezdése). Az átruházás forgatmány útján történt (1/2000. PJE). Ezzel szemben semmilyen bizonyíték nem merült fel.
A felszámoló hivatkozott arra is, hogy a másodfokú végzésnek a felszámoló működésével, tevékenységének átláthatóságával, a bennfentes információkkal, vagyonkimentéssel kapcsolatban kifejtett egyébként helytálló érvei jelen esetre nem vonatkoztathatók, mert a felszámoló a jogszabály előírásait betartotta. Az értékesítés nyilvános volt, melynek során a peres aktát a felszámolónál mindenki megvizsgálhatta, a per tárgyalása is nyilvános volt. Egy bizonytalan követelés értékesítése pedig fogalmilag nem minősülhet vagyonkimentésnek, mert a vagyon még sem számviteli, sem jogi értelemben nincs meg.
A felülvizsgálati kérelemre a kifogással élő észrevételt nem terjesztett elő.
A jelen eljárásra a Pp.-nek a 2005. évi CXXX. törvény 22. § (3) bekezdése szerint módosított XIV. fejezetének rendelkezéseit kell alkalmazni, mert az ügyben a másodfokú bíróság 2006. január 1-jét követően hozott jogerős határozatot.
A Pp. 270. § (2) bekezdése szerint a jogerős ítélet, vagy az ügy érdemében hozott jogerős végzés felülvizsgálatát a Legfelsőbb Bíróságtól jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni. Mind az anyagi, mind az eljárási jogszabályok megsértése a felülvizsgálati kérelmet megalapozhatja.
A Legfelsőbb Bíróság megállapítása szerint a felszámoló a felülvizsgálati kérelmében alaptalanul sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság erre irányuló kifogás hiányában, az elsőfokú bíróság hatáskörében eljárva, hivatalból mentette fel a felszámolót ahelyett, hogy a kifogás tárgyában határozott volna.
Az elsőfokú végzés indokolásából kitűnik, hogy a felszámoló felmentésére - a bíróságnak a kifogásokból tudomására jutott tények alapján - hivatalból, a Cstv. 27/A. § (7) bekezdésére hivatkozással került sor. Már az elsőfokú bíróság sem bírálta el az I. r. kifogásoló ebbéli jogosultságát, és nem vizsgálta a Cstv. 51. § (1) bekezdésében írt határidő megtartását sem. Nem iratellenes ezért a másodfokú végzésnek az erre vonatkozó megállapítása.
A felszámoló fellebbezése arra irányult, hogy a másodfokú bíróság a felszámolót tisztségéből ne mentse fel. Ezért a másodfokú bíróság nem sértette meg a Pp. 253. §-ának (3) bekezdését, azzal, hogy a fellebbezési eljárásban abban a kérdésben foglalt állást: fennállnak-e a felszámoló hivatalbóli felmentésének a törvényben megkívánt feltételei.
Annyiban alapos a felszámoló felülvizsgálati kérelmében kifejtett érvelés, hogy a felszámoló terhére nem értékelhető a Cstv. 49. § (3) bekezdésében foglalt kizáró rendelkezés megsértése, az alábbi indokok miatt:
Az adós gazdálkodó szervezet vagyontárgyainak értékesítése során a vagyonszerzésből kizártak között a Cstv. 49. § (3) bekezdése valóban nem sorolja fel a felszámoló tulajdonosának tulajdonában álló céget. A kizárt személyek körének meghatározására nem rendeli alkalmazni a számvitelről szóló 2000. évi C. törvénynek a konszolidált mérleg készítésére kötelezettek meghatározására vonatkozó rendelkezéseit sem. Ezért a vagyonszerzésből kizártnak csak az tekinthető, akit a Cstv. 49. § (3) bekezdésében foglalt tételes felsorolás tartalmaz. [Ezen nem változtat az a tény, hogy a Legfelsőbb Bíróság álláspontja és több jogirodalmi álláspont szerint is a vagyonszerzésből kizártak körét indokolt lenne szélesebb körre kiterjeszteni, miután a jelenlegi korlátozó szabályok könnyen kijátszhatók. (Lásd erről: A csődtörvény magyarázata, szerkesztette: Csőke Andrea; Kjk Kerszöv. Jogi és Üzleti Kiadó Kft. Bp. 2003., 493-494. oldal; Juhász László: A magyar fizetésképtelenségi jog kézikönyve, Novotni Alapítvány 2006., 354. oldal.]
A felszámoló részéről a Cstv. 49. § (3) bekezdésében foglaltak megsértése megállapíthatóságának hiányában is a jogerős végzés helytállóan állapította meg, hogy a felszámoló hivatalból történő felmentésének a Cstv. 27/A. §-ában szabályozott feltétele - a súlyos jogszabálysértés - megvalósult.
Az általa hivatkozott indokok alapján helytállóan állapította meg a jogerős végzés azt, hogy a felszámoló cég és a pályázati értékesítésen az adós követelését megszerző cég között olyan személyi és tulajdonosi összefonódás állt fenn a követelés értékesítésekor, amelynek révén a szerző fél olyan többlet információk birtokába jutott, amelyekkel a többi kívülálló csupán az iratok áttanulmányozása alapján nem rendelkezhet.
A jogerős végzés helytállóan jutott arra a jogi következtetésre, hogy a felszámoló súlyosan megsértette az adós vagyontárgyai értékesítésére vonatkozó, a Cstv. 49. § (1) bekezdésében foglalt azt a szabályt, hogy az adós vagyontárgyait a forgalomban elérhető legmagasabb áron kell értékesítenie. A felszámoló által értékesített peresített követelés ugyanis csaknem 60 000 000 Ft és annak kamata volt. A pályázati vételárnak az eredeti követelés mintegy 10%-ában - 6 000 000 Ft-ban - történt meghatározása nyilvánvalóan nem felelt meg a forgalomban elérhető legmagasabb ár törvényi követelményének. Az adott esetben - a Cstv. 54. §-ában megfogalmazott, a felszámolótól az adott helyzetben elvárható gondosság követelményéből következően - a felszámolótól az volt elvárható, hogy a vételárat a kereseti kérelemben meghatározott értékhez igazodóan határozza meg, a pályázatot pedig megfelelő árajánlat hiányában eredménytelennek nyilvánítsa és esetleg új pályázatot írjon ki.
A peresített követelés jogi sorsa, a jogvita eldöntéséig kétségkívül bizonytalan volt, arra is tekintettel, hogy azzal szemben az alperes beszámítási kifogással élt, amely a követelés értékére kihatott. A felszámolótól elvárható eljárás megítélésénél azonban nem hagyható figyelmen kívül, hogy a követelés értékesítésére nem volt sürgős szükség, hiszen a felszámolás kezdő időpontjától számítottan 2 év még nem telt el, ezért a Cstv. 52. § (2) bekezdése alapján zárómérleg elkészítése nem volt kötelező. Még a 2 év lejártával is fennmaradt volna a Cstv. 56. § (5) bekezdésében szabályozott az a kedvezőbb jogi lehetőség, hogy a be nem hajtott követelést a bíróság ossza fel a hitelezők között - követelésük erejéig - az 57. §-ban foglalt kielégítési sorrend figyelembevételével. Ezzel szemben a felszámolónak a követelés értékesítése során tanúsított az a magatartása, hogy sürgős szükség nélkül, rendkívül alacsony áron, éppen a tulajdonosi köréhez tartozó cég részére értékesítette azt a peresített követelést, melyből az adós várható bevétele jelentős hitelezői igények kielégítésére nyújtott volna fedezetet, olyan súlyosan sérti a Cstv. 49. § (1) bekezdésében és 54. §-ában foglaltakat, amely alapot ad a felszámolónak a Cstv. 27/A. § (7) bekezdése alapján, hivatalból történő felmentésére.
A fent kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős végzést hatályában azzal tartotta fenn, hogy az indokolásból a Számviteli törvénnyel kapcsolatos és a Cstv. 49. § (3) bekezdésének megsértésére vonatkozó részeket mellőzte. (Legf. Bír. Gfv.XI.30.253/2006.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.