adozona.hu
BH+ 2007.2.81
BH+ 2007.2.81
A szövetkezet tagja nem jogosult a közgyűlés határozatát megtámadni akkor, ha a határozat folytán nem őt érte jogsérelem, hanem a határozatot a szövetkezetre nézve tartja sérelmesnek, és a sérelem orvoslására más eljárások vehetők igénybe [1992. évi I. tv. (továbbiakban: Szvt.) 13. §, 1997. évi CXLV. tv. (Ctv.) 19. § (2) bek., 22. § (2) bek., 29. § (4) bek., 30. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1979. március 1-je óta tagja az alperes szövetkezetnek. Az alperes 2000. december 21-én úgy határozott, hogy négy szövetkezetté válik szét. A felperes az A. 2000 Szövetkezet tagja lett volna a szétválás végrehajtását követően. A cégbíróság azonban a szétválás bejegyzését elutasította, döntését a Legfelsőbb Bíróság végzésével helybenhagyta. Az alperes 2003. június 30-án közgyűlést tartott, amelynek napirendje volt többek között a 2002. évi mérleg elfogadása. A mérleg elfogadására a ...
BH+ 2007.2.81 A szövetkezet tagja nem jogosult a közgyűlés határozatát megtámadni akkor, ha a határozat folytán nem őt érte jogsérelem, hanem a határozatot a szövetkezetre nézve tartja sérelmesnek, és a sérelem orvoslására más eljárások vehetők igénybe [1992. évi I. tv. (továbbiakban: Szvt.) 13. §, 1997. évi CXLV. tv. (Ctv.) 19. § (2) bek., 22. § (2) bek., 29. § (4) bek., 30. § (1) bek.].
A felperes 1979. március 1-je óta tagja az alperes szövetkezetnek. Az alperes 2000. december 21-én úgy határozott, hogy négy szövetkezetté válik szét. A felperes az A. 2000 Szövetkezet tagja lett volna a szétválás végrehajtását követően. A cégbíróság azonban a szétválás bejegyzését elutasította, döntését a Legfelsőbb Bíróság végzésével helybenhagyta. Az alperes 2003. június 30-án közgyűlést tartott, amelynek napirendje volt többek között a 2002. évi mérleg elfogadása. A mérleg elfogadására a 3/2003. számú közgyűlési határozattal került sor. A közgyűlés a mérleget 178 000 384 Ft jegyzett tőke mellett, - 6 498 000 Ft adózás előtti eredménnyel hagyta jóvá.A felperes keresetében a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény 13. §-ára alapítva kérte a 3/2003. számú közgyűlési határozat megsemmisítését. Kérelmének alapjául előadta, hogy tagi jogaiban sérelmet szenvedett a mérleg elfogadása következtében. A mérleg elfogadását kimondó közgyűlési határozat jogszabálysértését az alábbiak szerint jelölte meg.
A cégbíróság által nyilvántartott jegyzett tőke eltért a beszámolóban feltüntetett jegyzett tőke mértékétől. A mérleg sérti a számviteli törvényt, számára konkrét érdeksérelmet pedig azért jelent, mert szövetkezeti üzletrészének értékét hozzávetőlegesen 3 millió Ft-tal alacsonyabb összegben tünteti fel, mint amely őt megilletné. Előadta, hogy az üzletrész értékének a megállapítása érdekében külön per van folyamatban, ugyancsak a városi bíróság előtt. A mérleg ilyen formában nem nyújt valóságos képet a szövetkezet gazdasági helyzetéről.
Az alperes egy korlátolt felelősségű társaságban lévő üzletrészét elidegenítette, az ellenértéket az A. 2000 Szövetkezet részére átadta. Ezt az összeget elköltötték tekintettel arra, hogy az összegre az A. 2000 Szövetkezet bejegyzéséhez szükséges költségek fedezetére szükség volt. Ugyanakkor ez a vételár nem szerepel az alperes szövetkezet mérlegében, amely az A. 2000 Szövetkezetnek az alperessel való elszámolását gátolja.
A felperes sérelmezte, hogy a mérleg nem tartalmazza azokat a személyes kiadásokat, amelyek az ő oldalukon merültek fel akkor, amikor még a szétválásnak a bejegyzési kérelme nem volt elutasítva. Azt nem vitatta, hogy e személyes kiadásait - alapvetően gépkocsi használat költségeit - az alperes a részére megtérítette.
Végül sérelmezte a felperes azt is, hogy az átalakulás időszaka alatti működés során keletkezett számlákat az alperes nem fogadta be, nem könyvelte le, így számára lehetetlenné tette az elszámolást.
Az alperes hátrányos megkülönböztetést alkalmazott az A. 2000 Szövetkezet irányában. A további három szétváló egységnek a számláit javításra ugyanis visszaadta az alperes, az ő esetükben azonban ezt az eljárást elmulasztotta. A vitatott számlákon kétségtelenül az A. 2000 Szövetkezet jogutód neve szerepel.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadása szerint egyrészt a jegyzett tőke nagysága, másrészt pedig a felperest esetleg megillető üzletrésze utáni többletellenérték tekintetében már egy korábbi közgyűlési határozat hatályon kívül helyezése iránti perben határozat született, ahol is a kereset elutasításra került. Ez a kérdés tehát ilyen értelemben ítélt dolognak minősül. Amennyiben az üzletrész értékének megállapítására irányuló perben az alperes által elfogadott értékénél nagyobb érték megállapítására kerül sor, úgy azt a következő évi mérlegben fogják beállítani, illetőleg elszámolni.
Az alperes által elidegenített üzletrész ellenértékét a felperes megkapta, azt felhasználta, ennek a mérlegbeni szerepeltetése vagy annak elmulasztása a felperes számára semmiféle hátrányt nem jelent. A gépkocsi használattal kapcsolatos kiadásait a felperes megkapta.
Az alperes minden olyan számlát elfogadott, amely szabályszerűen lett kiállítva, a felek között per van folyamatban okiratok bemutatása és hiteles másolat kiadására kötelezés iránt.
Az alperes határozott álláspontja az volt, hogy a felperest, mint szövetkezeti tagot a mérleg elfogadása következtében sérelem nem érte, a felek között valójában egy elszámolási vita van folyamatban, ennek az eredményét a következő évi mérlegben nyilvánvalóan át fogják vezetni.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének helytadott, és kötelezte az alperest, hogy 90 napon belül megtartandó közgyűlésen a mérleg elfogadásáról hozzon új határozatot.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét a jegyzett tőke cégbírósági és mérlegben feltüntetett összege közötti eltérése, valamint az A. 2000 Szövetkezettel szembeni hátrányos megkülönböztetésben látta megállapíthatónak.
Az elsőfokú bíróság a közgyűlési határozat megsemmisítését a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Számviteli törvény) 18. §-a, 35. § (3) és (4) bekezdése megsértésére alapította, álláspontja szerint továbbá a szövetkezet eljárása sértette a cégnyilvánosságról, a cégeljárásról és a cégnyilvántartásról szóló 1997. évi CXLV. törvény (Ctv.) 19. § (2) bekezdését is. Megállapította a Számviteli törvény 15. § (2) bekezdésének a megsértését, továbbá az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 13. § (1) bekezdés 16. és 17. pontjainak a sérelmét is. Ezen kívül kifejtette, hogy az alperes magatartása ütközik a hátrányos megkülönböztetést tilalmazó, a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény 70/A. § (1) bekezdésébe is.
Ez utóbbi álláspontját arra alapozta, hogy az A. 2000 Szövetkezet által benyújtott és el nem fogadott bizonylatok tartalmi és formai hibából nem kerülhettek bevezetésre az alperes könyveiben, mivel azokat nem az alperes nevére állították ki. Ugyanakkor a többi szétváló egységek számláit javításra az alperes visszaadta, így azok lekönyvelésére utóbb sor kerülhetett.
A felperes által keresetében előadott további jogsértések megállapítására nem látott lehetőséget a tagi érdeksérelemre való hivatkozással összefüggésben.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét indokai alapján helybenhagyta. Mellőzte azonban az alperesnek új közgyűlés összehívására és új mérleg elfogadására vonatkozó, az elsőfokú bíróság által elrendelt eljárását, illetve az arra való kötelezést. A jogerős ítélettel szemben az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. A felülvizsgálati kérelem szerint az ítélet sérti a Számviteli törvény 18. § és 35. §-ának előírásait. Az ügyben eljárt szakértő is részletesen kifejtette, hogy a felperes által, a keresetében vitatott értékösszegek a mérlegben szereplő tételeket nem érinthetik. A szövetkezetekről szóló törvény 13. § (1) bekezdése alapján a felperesnek nem a közgyűlési határozat megtámadására van lehetősége, hanem arra, hogy elszámolási pert indítson az alperessel szemben. A jogerős határozat sérti a Számviteli törvény 35. § (4) bekezdését is. A jegyzett tőke változását az alperes a cégbíróságnak bejelentette, és ezt követően kerülhetett csak sor a könyvviteli nyilvántartásokban a jegyzett tőke változásának a lekönyvelésére. Nem valósult meg a hátrányos megkülönböztetésnek a tilalma sem. Az alperes mindazon számlákat lekönyvelte, amelyek szabályszerűen lettek kiállítva, egyébként a felperessel közölték, hogy az egyes számlákat milyen okból nem tartják elfogadhatónak. Amennyiben a hiányosságokat a felperes kiküszöböli, a számlák lekönyvelésének akadálya nem lett volna.
A peres eljárás során egy olyan értékösszeg megjelölésére sem került sor, amely alkalmas lett volna az alperes 2002. évi gazdálkodásáról készült éves mérleg főösszegének, eredményének, vagy a jegyzett tőke összegének a megváltoztatására. Éppen ezért a közgyűlésnek nincs miről határoznia, a mérleg elfogadásával kapcsolatban új közgyűlést megtartania nem kell.
A felperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős határozat jogszabálysértő.
Az elsőfokú bíróság, - és erre irányuló fellebbezési kérelem hiányában -, a másodfokú bíróság is a felperes által támadott mérleg jogszabálysértő jellegét a cégbíróságon bejegyzett tőke és a jegyzett tőke közötti eltérés tekintetében látta megállapíthatónak. Megállapította továbbá azért, mert megítélése szerint az alperes az A. 2000 Szövetkezet gazdasági eseményeit más kiváló szervezetektől eltérően nem értékelte a mérlegben, hátrányosan megkülönböztetve az A. 2000 Szövetkezet tagságát. A négy jogutód szövetkezet egységes elbírálásának követelménye megsérült, ebben a körben az alperes a bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot is e két körben vizsgálhatta felül, vizsgálva egyben a szövetkezeti törvény 13. § (1) bekezdésében írt feltételek megvalósulását is. A törvény e rendelkezésében kimondja, ha a szövetkezet tagja sérelmet szenvedett - ide nem értve a munkaviszony jellegű jogviszony keretében történő munkavégzéssel kapcsolatos sérelmet - a szövetkezet vagy szervei által hozott olyan határozat folytán, amely e törvény rendelkezéseibe, más jogszabályba, az alapszabályba vagy más önkormányzati szabályzatba ütközik, a tag kérheti a bíróságtól a jogsértő határozat felülvizsgálatát. A törvény rendelkezéséből következik, hogy ez a megtámadási lehetőség a tagot csak abban az esetben illeti meg, ha személyében érte jogsérelem, a jogszabálysértő közgyűlési határozat következtében, vagyis életviszonyaiban hozott létre kedvezőtlen változást.
A Ctv. 19. § (2) bekezdése értelmében a szövetkezet a jegyzett tőke (illetve a jegyzett tőkeként bejegyzett összeg) változását - a változások számától függetlenül - évente legalább egy alkalommal köteles a cégbíróságnak bejegyzés és közzététel végett bejelenteni. A Ctv. 29. § (4) bekezdése kimondja, hogy jogi személyiségű cégeknek a jegyzett tőke mértékének változását a változástól számított 60 napon belül kell bejelenteni a cégbíróságnál. A Ctv. 30. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Ctv. 22. § (2) bekezdése pénzbírság kiszabását írja elő arra az esetre, ha a kötelezettségének a cég nem tesz határidőben eleget, vagy azt késedelmesen teljesíti. E szabályokból következik, hogy a jegyzett tőke változása bejelentésének elmulasztása a cégbíróság törvényességi felügyeleti eljárását vonja maga után, elsőrendű cél ugyanis az, hogy a törvényes működés biztosítva legyen.
A felperes a jegyzett tőke változásának a körében alapvetően azt a helyzetet sérelmezte, hogy vitatott szövetkezeti üzletrészének az értékét a mérleg nem tartalmazza. Ez kétségtelenül egyéni jogsérelem, a jogsérelem azonban nem a mérleg hatályon kívül helyezésével, hanem az egyébként folyamatban lévő polgári perben orvosolható. A céggel szemben pedig törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatását teszi lehetővé a Ctv. említett rendelkezése.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az alperes nem tanúsított olyan magatartást sem, amely az Alkotmány 70/A. §-ában megfogalmazott hátrányos megkülönböztetés tilalmába ütközne. Az Alkotmány hivatkozott rendelkezése értelmében a Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. A (2) bekezdés pedig kimondja, hogy az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti. Az ügyben eljárt bíróságok által felhívott, a Bírósági Határozatok 1995. évi számában 698. sorszám alatt közzétett jogesetben a fenti jogsérelmet azért látta megállapíthatónak a bíróság, mert az alperesként perben álló ingatlantulajdonosok építményeinek bejárati ajtaját nem találta alkalmasnak arra, hogy azokon a mozgássérült és többségében tolókocsival közlekedő felperesek is bejuthassanak.
Az a helyzet, hogy az alperes az utóbb bejegyzésre nem került A. 2000 Szövetkezet számláit befogadta vagy sem, beállította-e a mérlegébe vagy sem, e hátrányos megkülönböztetés fogalomkörébe nem sorolható, alkotmányos jogokat nem sért. Az elszámolási jogvita rendezésére a Pp. 1. §-a szerint polgári bíróság előtt kerülhet sor.
A fentiekre való tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az alperes alappal hivatkozott a jogszabálysértésre és miután a megfelelő határozat meghozatalához szükséges tények az iratokból megállapíthatók voltak, a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. (Legf.Bír. Gfv.X.30.057/2006. sz.)