adozona.hu
MBH 2007.02.169
MBH 2007.02.169
A kft. üzletrészének adásvételére kötött szerződés tartalmát, így a vételárat is a felek szabadon állapíthatják meg, az abban foglaltak értelmezésekor a bíróságnak a rendelkezésre álló bizonyítékokat okszerűen kell értékelnie. [1959. évi IV. tv. (Ptk.) 200. § (1) bek., 361. § (1) bek.; 1997. évi CXLIV. tv. (Gt. (régi)) 42. §, 47. §, 50. § (2) bek.; 1952. évi III. tv. (Pp.) 181. §; 2000. évi C. tv. 3. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A magánszemély alperes kizárólagos tulajdonát képezte az M. Kft. 100 %-os üzletrésze, amelyet 1999. június 10-én kelt üzletrész adásvételi szerződés alapján értékesített a felperesi cégnek. Az adásvételi szerződés 2. pontja szerint a vételár egy rögzített és egy változó vételárrészből állt, amelyből a közösen megállapított képlet alapján a változó vételár három részletben kerül kifizetésre, s az egyes részletek az 1999. december 31-i, a 2000. december 31-i és 2001. december 31-i auditált éves...
MBH 2007.02.169 A kft. üzletrészének adásvételére kötött szerződés tartalmát, így a vételárat is a felek szabadon állapíthatják meg, az abban foglaltak értelmezésekor a bíróságnak a rendelkezésre álló bizonyítékokat okszerűen kell értékelnie.
[1959. évi IV. tv. (Ptk.) 200. § (1) bek., 361. § (1) bek.; 1997. évi CXLIV. tv. (Gt. (régi)) 42. §, 47. §, 50. § (2) bek.; 1952. évi III. tv. (Pp.) 181. §; 2000. évi C. tv. 3. §]
A magánszemély alperes kizárólagos tulajdonát képezte az M. Kft. 100 %-os üzletrésze, amelyet 1999. június 10-én kelt üzletrész adásvételi szerződés alapján értékesített a felperesi cégnek. Az adásvételi szerződés 2. pontja szerint a vételár egy rögzített és egy változó vételárrészből állt, amelyből a közösen megállapított képlet alapján a változó vételár három részletben kerül kifizetésre, s az egyes részletek az 1999. december 31-i, a 2000. december 31-i és 2001. december 31-i auditált éves beszámoló elfogadásától számított 30 napon belül esedékesek.A felek az üzletrész adásvételi szerződés aláírásának napján ügyvezetői munkaszerződést is kötöttek, az adásvételi szerződésben az nyert rögzítést; amennyiben az alperest mint ügyvezetőt, visszahívják, illetve e tisztsége megszűnik, a vételár kifizetése változatlan, a 2. pontban írt feltételek alapján történik.
Az üzletrész tulajdonjoga a rögzített, 180.000.000 Ft összegű vételárrész teljes megfizetésével átszállt a felperesre. A változó vételárrész összege a 2000. üzleti évben a Kft. eredményei alapján 77.988.000 Ft-ot tett ki, amelyet a felperes megfizetett az alperesnek. A felperes 2001. üzleti év első félévében könyvvizsgálóval felülvizsgáltatta a Kft. adott félévre vonatkozó eredményét, s az 2000. évre nézve önellenőrzést hajtott végre. A 2001. üzleti évre háromoszlopos mérleget és eredmény-kimutatást készített, amely szerint az előző évek korrekciója a szokásos vállalkozási eredmény tekintetében mínusz 92.060.000 Ft. A Kft. 2002. szeptember 24-én tartotta évi rendes taggyűlését, amelyen a 2/2002. (09. 24.) számú határozatával a 2001. évi háromoszlopos éves beszámolót egyhangúlag elfogadta.
A felperes álláspontja szerint 2000. évben a valóságosnál magasabb összegben megállapított szokásos vállalkozási eredmény alapján 42.789.000 Ft-tal magasabb vételárrészt fizetett ki az alperes részére, ezért az alperes eredménytelen felszólítását követően 42.789.000 Ft és ennek 2002. július 30. napjától járó évi 11 % kamat megfizetése iránt terjesztett elő keresetet az alperessel szemben a Ptk. 361. §-ának (1) bekezdésére hivatkozással, utóbb a követelését másodlagosan a Ptk. 210. § (1), harmadlagosan a 210. § (3) bekezdéseire alapította. Kérte továbbá, hogy a bíróság kötelezze az alperest 10.000 Euró, megbízási szerződésben kikötött ügyvédi munkadíj megfizetésére.
Az alperes vitatta a kereset jogalapját és összegszerűségét, annak elutasítását és a felperes kötelezését kérte az ügyvédi megbízási szerződésben kikötött 2.100.000 Ft munkadíj megfizetésére. Hivatkozása szerint ügyvezetői tisztsége közös megegyezéssel 2002. január 16. napjával történt megszűnését megelőzően a Kft. minden évben nyereséges volt, ezért állapodott meg az üzletrész adásvételi szerződésben akként, hogy a vételár egy része ún. változó vételárrészként kerüljön meghatározásra és kifizetésre. A Kft. a 2000. évi mérlegét auditálta, szemben a 2001. évi mérleggel, ezért az utólagos mérlegmódosítás jogszerűsége, s az ezzel kapcsolatos felperesi követelés megalapozottsága megkérdőjelezhető. Álláspontja szerint a 2000. évi beszámoló nem kerülhetett módosításra, s az annak alapján kifizetett vételárrész nem tehető utólag vitássá. A 2002. gazdasági évben a felperes volt a Kft. egyszemélyes tulajdonosa, a könyvvizsgáló véleményének meghallgatása nélkül a beszámolóról a Kft. legfőbb szerve nem hozhatott döntést, s mivel a könyvvizsgáló a 2001. évi mérlegről nem mondott véleményt, a taggyűlés döntése nem lehet joghatályos. A valóságos szokásos vállalkozási eredményt kizárólag a 2000. évi auditált mérlegbeszámoló tartalmazza. Az alperes vitatta továbbá a tévesen lekönyvelt tételekre vonatkozó kereseti tényállításokat is.
Az elsőfokú bíróság igazságügyi könyvszakértői bizonyítást követően 74. sorszám alatt meghozott ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül a felperesnek 42.789.000 Ft tőkét és ennek 2002. december 2. napjától járó késedelmi kamatait, valamint 969.936 Ft és 8.000 Euró perköltséget, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
Határozata indokolása szerint a Ptk. 361. §-ának (1) bekezdésére alapított elsődleges kereseti kérelem megalapozott. Megállapította, hogy az üzletrész adásvételi szerződés változó vételárrészre vonatkozó kikötéseinek a Ptk. 207. § (1) bekezdése szerinti értelmezésével a vételárrész számításának alapja a Kft. mérleg szerinti eredménye. A szerződésben nincs kifejezett kikötés arról, hogy csak könyvvizsgálói záradékkal ellátott mérleg szerinti eredmény lehet alapja a számításnak, s a Gt. (régi) nem csak a hitelesítő záradékkal ellátott beszámoló elfogadását teszi lehetővé a taggyűlés számára (Gt. (régi) 150. § (2) bekezdés a) pont, Gt. (régi) 42. § (1) bekezdés). Tényként megállapította, hogy a könyvvizsgáló nem mondott véleményt a Kft. 2001. évi éves beszámolójáról, mert az ügyvezetés nem bocsátotta rendelkezésére a teljességi nyilatkozatot, és ezáltal nem erősítette meg, hogy az éves beszámoló a Kft. 2001. december 31-én fennálló vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről megbízható és valós képet ad. A Kft. taggyűlése ezen könyvvizsgálói jelentés ismeretében döntött úgy, hogy a 2/2002. (09. 24.) számú határozatával elfogadta a 2001. évre vonatkozó éves beszámolót. A taggyűlés e határozatának felülvizsgálatára csak a Gt. (régi) 47-48. §-ai alapján lett volna lehetőség. A perbeli esetben nincs jelentősége annak, hogy a könyvvizsgáló nem auditálta a mérleget, a vételár kiszámításának alapja a felek megállapodása szerint a társaság által elfogadott mérleg szerinti eredmény. A számviteli törvény lehetővé teszi a gazdálkodók részére az önellenőrzést (2000. évi C. tv. 3. § (3) bekezdés 1., 2., 3., 4., 5. pontjai). A Kft. a 2001. évi mérleg elkészítésekor önellenőrzést hajtott végre, mely hibát állapított meg, s a társaságnak ún. háromoszlopos mérleget kellett elkészítenie. A társaság taggyűlése a hiba megállapításának tényét, a háromoszlopos mérleget elfogadta, s a lezárt 2000. évre vonatkozó módosítást a 2001. évi mérlegben bemutatta. A perben kirendelt igazságügyi szakértő véleménye szerint a társaság az önellenőrzést szabályosan hajtotta végre. A Kft. 2001. évi mérlegében kimutatott 2000. évre vonatkozó módosítás megalapozza azt, hogy az üzletrész adásvételi szerződés kikötéseihez képest túlfizetés történt, a felperes 42.789.000 Ft-tal többet fizetett az alperesnek, mint amennyi a szerződés alapján járt volna. Így ilyen összegű vagyoni előnyhöz jutott az alperes a felperes rovására jogalap nélkül, ezért az elsőfokú bíróság a Ptk. 361. §-ának (1) bekezdése alapján a jogalap nélküli gazdagodás visszatérítésére kötelezte, a felperes kamatigényét részben elutasította. Tanúk meghallgatását, mivel álláspontja szerint a per eldöntése szempontjából relevanciájuk nem volt, mellőzte.
Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben annak megváltoztatásával a felperes kereseti követelésének a teljes elutasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú eljárás során számos eljárási jogszabálysértés történt, és az ítélet anyagi jogi szempontból is megalapozatlan. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a Pp. 121. §-ának (3) bekezdésében és a Pp. 190. §-ában írt rendelkezések ellenére nem kötelezte a felperest a releváns okiratok csatolására, annak ellenére, hogy a felperes konkrét ügyekre hivatkozott, amelyek véleménye szerint indokolják a 2001. évi háromoszlopos mérleg elkészítését. Jelentős okiratok hiányában rendelte ki az igazságügyi szakértőt, s a szakértő feladatává tette a szakvélemény elkészítéséhez szükséges iratok beszerzését. Kifogásolta azt is, hogy a szakértő a szakvélemény elkészítése során az alperest nem kereste meg, az iratokat egyoldalúan kizárólag a felperestől, illetve a tulajdonában álló Kft.-től szerezte be, ezért a peres felek egyenlőségének elve egyrészt súlyosan sérült, másrészt oda vezetett, hogy a szakértő nem a szükséges iratokat szerezte be, így a szakvélemény alkalmatlan a felperes követelésének az alátámasztására. Ugyanakkor az elsőfokú bíróság a szakértői bizonyítás anyagát fel sem használta, ezzel összefüggésben az elsőfokú ítélet csupán azt tartalmazza, hogy a perben kirendelt igazságügyi szakértő véleménye szerint a társaság az önellenőrzést szabályosan hajtotta végre. Hangsúlyozta, hogy az elsőfokú ítélet kizárólag a 2001. évi mérleg megállapításain alapul, mely mérleghez hitelesítői könyvvizsgálói záradék nem kapcsolódott, azt csupán az alperessel szemben anyagilag ellenérdekelt felperesi társaság fogadta el a jogszabály által megkövetelt, 2002. május 31-i időpontot követő, mintegy négy hónappal később. Végül kifejtette; a perbeli esetben nyilvánvaló, hogy az alperes a változó vételárrészhez vételár jogcímén jutott hozzá a felek közötti adásvételi szerződés alapján. A kifizetés időpontjában annak minden jogi feltétele az adásvételi szerződést tekintve fennállt, a vételárrész kifizetését a Kft. 2000. évi szokásos vállalkozási eredménye alátámasztotta. Következésképpen a jogalap nélküli gazdagodás szabályai sem alkalmazhatók a felek közötti szerződéses jogviszonyra, a jogintézmény szubszidiárius jellegéből adódóan. Ezt az álláspontot támasztja alá a Legfelsőbb Bíróság - fellebbezésben hivatkozott - több eseti döntése.
A fellebbezési ellenkérelemben foglaltak szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítékok jogszabályoknak megfelelő mérlegelésével állapította meg a tényállást, a tényállásból okszerű következtetést vont le, és a vonatkozó jogszabályokat helyesen alkalmazta, ezért a felperes a megalapozott elsőfokú ítélet helybenhagyását és az alperes másodfokú perköltségben történő marasztalását kérte.
A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezést az alábbiakra tekintettel megalapozottnak találta.
Az elsőfokú bíróság lényegében helyesen állapította meg a tényállást, de az abból levont jogi következtetései nem helytállóak.
A másodfokú bíróság nem osztotta az elsőfokú bíróságnak azt az elsőfokú ítéletében kifejtett álláspontját, amelynek értelmében a perbeli esetben nincs jelentősége annak, hogy a könyvvizsgáló nem auditálta a Kft. 2001. december 31-i éves beszámolóját, és tévedett akkor, amikor az elsőfokú eljárás során beszerzett igazságügyi könyvszakértői véleményből csupán azt emelte ki, hogy a Kft. az önellenőrzést szabályosan hajtotta végre.
A jogvita elbírálásánál elsődlegesen a felek üzletrész adásvételi szerződésének tartalmát kell vizsgálni.
A Ptk. 200. §-ának (1) bekezdése szerint, a szerződés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg. A szerződésre vonatkozó rendelkezésektől egyező akarattal eltérhetnek, ha jogszabály az eltérést nem tiltja.
A szerződési szabadság elve tehát a polgári jogban nem csak a szerződéskötési szabadságban fejeződik ki, hanem a Ptk. 200. §-ának (1) bekezdése szerint abban is, hogy a szerződés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg. Az adott esetben a felperes 1999. június 10-én kelt üzletrész adásvételi szerződéssel megvásárolta az alperestől a Kft. 100 %-os üzletrészét. A szerződés 2. pontja szerint a kialkudott vételár egy rögzített 180.000.000 Ft vételárrészből állt és egy változó vételárrészből. A felek rendelkezése szerint az üzletrész tulajdonjoga a rögzített vételárrész teljes megfizetésével átszállt a felperesre. Megállapodtak továbbá abban, hogy a változó vételárrész kifizetése három részletben történik: "A vételár részleteket a vevő az eladónak három év alatt fizeti meg akként, hogy az egyes részletek az 1999. 12. 31-i, a 2000. 12. 31-i és a 2001. 12. 31-i auditált éves beszámoló elfogadásától számított 30 napon belül esedékesek. A 3. részlet megfizetése után a vételár teljes egészében kifizetésre kerül. A változó vételárrész évente kerül kiszámításra a következő - közösen megállapított - képlet alapján: A szokásos vállalkozási eredmény, SZ.V.E. (1991. évi XVIII. tv. 2. sz. melléklet C.) 2,8-szorosának 16,6 %-a. Az így kapott összeg teszi ki a változó vételárrész éves összegét."
A fentiekből egyértelműen - az elsőfokú bíróság értelmezésétől eltérően - megállapítható, hogy a felek a vételárrész kifizetését és esedékességét auditált beszámoló elfogadásához kötötték.
A per nem vitás adatai szerint a változó vételárrész összege a 2000. üzleti évben a Kft. eredményei alapján 77.988.000 Ft-ot tett ki, amelynek alapja a Kft.-nek a könyvvizsgálóval felülvizsgált és hitelesített (auditált) 2000. évi beszámolója.
A Gt. (régi) 42. §-ában foglaltak értelmében a könyvvizsgáló alapfeladata az éves beszámoló valóságának, illetve jogszabályszerűségének a számviteli törvény és más szabályok szerinti ellenőrzése. A beszámolóról - amelynek alapvető része a mérleg - a társaság legfőbb szerve az éves rendes köz(tag)gyűlésen csak a könyvvizsgáló véleményének ismeretében hozhat döntést, a kialakult gyakorlat szerint a menedzsment ún. teljességi nyilatkozata alapján történik a beszámoló könyvvizsgálata, a könyvvizsgáló véleményében a beszámoló valóságáról és jogszerűségéről nyilatkozik, az auditálást megtagadhatja, illetve véleménykorlátozó záradékkal is elláthatja.
Az iratoknál (2/A/1 szám alatt) fellelhető, és a Kft. 2000. évi beszámolójának felülvizsgálatáról szóló okiratok részét képező könyvvizsgálói jelentésből többek között kiolvasható, hogy az éves beszámoló elkészítése az ügyvezetés feladata, a könyvvizsgáló feladata a pénzügyi kimutatás hitelesítése a könyvvizsgálat alapján, valamint annak megítélése, hogy az üzleti jelentésben közölt számviteli információk összhangban vannak-e a pénzügyi kimutatásban foglaltakkal. A könyvvizsgáló jelentésben megfogalmazott nyilatkozata szerint a Magyar Számviteli Törvényben és Magyarországon elfogadott általános számviteli elvekben foglaltak szerint állították össze a 2000. éves beszámolót, az éves beszámoló a Kft. 2000. december 31-én fennálló vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről megbízható és valós képet ad. Tehát a könyvvizsgáló - a 2/A/1. alatt csatolt, 2001. március 12-én kelt - a jelentésében nyilatkozott a beszámoló valóságáról és jogszerűségéről, azt hitelesítette (auditálta).
Mindezekre tekintettel történt meg a 2000. üzleti év tekintetében - a Kft. gazdasági eredményei alapján - a felek szerződésében meghatározott képlet szerint a 77.988.000 forint kifizetése az alperesnek.
Az éves beszámoló auditálása tehát jelentőséggel bír, mivel a felek az üzletrész adásvételi szerződésben ebben állapodtak meg; a változó vételárrész meghatározását az 1999. december 31-i, a 2000. december 31-i és a 2001. december 31-i auditált éves beszámoló elfogadásához kötötték. Helytállóan hivatkozott ezért erre a körülményre fellebbezésében az alperes, illetve arra, hogy a 2001. évi beszámolóhoz "hitelesítői könyvvizsgálói záradék" nem kapcsolódott. Az iratokból megállapítható ugyanis, hogy a 2002. április 30-án kelt független könyvvizsgálói jelentésben a könyvvizsgáló a Kft. 2001. évi éves beszámolójáról nem mondott véleményt (3/F/1).
Az elsőfokú bíróság helyesen hívta fel a Gt. (régi) 150. § (2) bekezdésének a) pontját, amely szerint a taggyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik a számviteli törvény szerinti beszámoló elfogadása. Megállapította azt is, hogy a könyvvizsgáló nem mondott véleményt a 2001. évi éves beszámolóról, mert az ügyvezetés nem bocsátotta rendelkezésére a teljességi nyilatkozatot, és ezáltal nem erősítette meg, hogy az éves beszámoló a Kft. 2001. december 31-én fennálló vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről megbízható és valós képet ad. Ezen könyvvizsgálói jelentés ismeretében döntött úgy a taggyűlés, hogy a 2/2002. (09. 24.) számú határozatával, elfogadta a 2001. évre vonatkozó éves beszámolót, s a taggyűlés határozatának felülvizsgálatára csak a Gt. (régi) 47-48. §-ai alapján lett volna lehetőség, ezért álláspontja szerint nincs jelentősége annak, hogy a könyvvizsgáló nem auditálta a mérleget.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság fenti okfejtésével az előzőekben kifejtettek okán azért sem értett egyet, mert a 2001. évi beszámolót elfogadó taggyűlési határozat meghozatalának időpontjában, a Kft. egyetlen tagja, tulajdonosa a felperes volt, és a Gt. (régi) 47. § (1) bekezdése alapján a társasági határozat bírósági felülvizsgálatát a felperes, a 47. § (2) bekezdése alapján a felügyelőbizottság tagja, illetve a társaság vezető tisztségviselője kérhette, az alperes azonban ilyen keresetet nem terjeszthetett elő.
Alaptalanul sérelmezte fellebbezésében az alperes, hogy az elsőfokú bíróság a szakértő feladatává tette a szakvélemény elkészítéséhez szükséges iratok beszerzését. Az elsőfokú bíróság 2003. augusztus 27-én kelt 10. sorszámú könyvszakértői bizonyítást elrendelő végzésében arra kötelezte a feleket, hogy a szakértő felhívására a szükséges iratokat adják át a szakértőnek. Ezen felhívása összhangban áll a Pp. 181. §-ának (1) bekezdésében írt azon rendelkezésekkel, amely szerint a szakértővel mindazokat az adatokat közölni kell, amelyekre feladatának teljesítése végett szüksége van. Evégből a szakértő a per iratait megtekintheti a tárgyaláson, ideértve a bizonyítási eljárást is, a felekhez, a tanúkhoz és a többi szakértőhöz közvetlenül kérdéseket intézhet, végül egyéb bizonyítást is indítványozhat, amennyiben ez feladatának teljesítéséhez szükséges. A (2) bekezdés lehetőséget biztosít a bíróságnak arra is, hogy elrendelhesse, a szakértő a véleményadáshoz szükséges vizsgálatot a bíróság és esetleg a felek távollétében teljesítse.
Nem teszi aggályossá az előterjesztett szakértői véleményt az sem, hogy a szakértő a vizsgálata tárgyává tett okiratokat a Kft.-től szerezte be, mivel az alperes ügyvezetői tisztsége 2002. január 16. napjával megszűnt, a szakvélemény elkészítésekor iratokkal a társaság rendelkezett.
Az előzőekből következően a másodfokú bíróság álláspontja szerint a per eldöntése szempontjából az alábbi szakértői megállapítások is relevánsak.
A felperes által kezdeményezett szakértői bizonyítás arra irányult (az elsőfokú bíróság 10. sorszám alatti és a Budapesti Igazságügyi Műszaki, Könyv- és Árszakértő Intézetet kirendelő végzése), hogy a szakértő nyilatkozzon arról, a felperes utólag módosította-e a 2000. éves mérlegét, éves beszámolóját, eredmény-kimutatását, állapítsa meg, hogy 2001-ben az adott félévre vonatkozó felülvizsgálat eredményeként alappal csökkentette a felperes a 2000. üzleti évben elért szokásos vállalkozási eredményét, állapítsa meg továbbá mennyi volt a valóságos szokásos vállalkozási eredmény a 2000. üzleti évben és állapítsa meg az üzletrész változó vételárrészének 2000. éves összegét.
A szakértő 2004. március 22-én kelt szakvéleményében rögzítette, hogy a felperes nem módosította utólag a 2000. évi éves beszámolóját, nem csökkentette a 2000. évi eredményét. A háromoszlopos pénzügyi beszámolóban írt korrekció alapján a Kft. vállalkozási eredménye (amely a változó vételárrész fizetésének alapja) a 2000. évben 75.731.000 Ft lehetne. A Kft. 10 %-os üzletrészének 2000. évi változó vételárrész összege 35.200.000 Ft lehetne.
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 3. § (3) bekezdésének 1. pontja alapján a törvény alkalmazásában ellenőrzésnek minősül a jóváhagyásra jogosult testület által elfogadott beszámolóval lezárt üzleti év(ek) adatainak - a gazdálkodó, illetve az adóhatóság általi - utólagos ellenőrzése az önellenőrzés, illetve az adóhatósági ellenőrzés keretében.
A számviteli törvény előírásai alapján a felperes a 2000. évi éves beszámolóját nem módosíthatta, a szakértő megállapítása szerint azt nem is módosította, az önellenőrzés során feltárt hibákat, amelyeket a tárgyévet megelőző üzleti évben vagy években követtek el, minden esetben a tárgyévi könyvvezetés keretében kell rendezni. Ezt - a szakértő megállapítása szerint - a társaság megfelelően végrehajtotta, ez az iratok szerint nem jelentette a 2000. évi auditált pénzügyi beszámoló módosítását, így a 2000. üzleti évre vonatkozóan nem történt tartozatlan, jogcím nélküli kifizetés az alperes részére a felek által megkötött üzletrész adásvételi szerződés alapján.
A kifejtettekre tekintettel tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a Ptk. 361. §-ának (1) bekezdése alapján az alperest jogalap nélküli gazdagodás címén 42.789.000 Ft és kamatai visszatérítésére kötelezte, ezért a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
A felperes pervesztes, ezért a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján köteles megfizetni az alperesnek a perrel első-, másodfokon felmerült költségeit, amely általános forgalmi adót is tartalmazó, a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (1) bekezdése szerint megállapított 2.100.000,-Ft ügyvédi munkadíjból és az alperes által előlegezett 85.240 forint szakértői díjból áll.
Az alperes illetékfeljegyzési joga folytán előzetesen le nem rótt 900.000,-Ft fellebbezési illetéket a felperes az 1990. évi XCIII. tv. (Itv.) 64. §-a szerint alkalmazandó 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-ának (2) bekezdése alapján köteles megfizetni külön felhívásra a Magyar Állam javára.
(Fővárosi Bíróság P.630.110/2002/74.
Fővárosi Ítélőtábla Gf.40.263/2006/6.)