adozona.hu
BH 2007.1.18
BH 2007.1.18
A jogosult, a kötelezett teljesítését elismerő egyoldalú nyilatkozatának a megtámadása nélkül is bizonyíthatja, hogy az elismerés ellenére a kötelezett tartozása fennáll [Ptk. 199. §; Pp. 164. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Cs. és L. Ingatlanforgalmazó Kft. mint eladó (a továbbiakban: eladó) és az alperesek mint vevők 2002. február 8-án ingatlan-adásvételi szerződést kötöttek egymással. A szerződés szerint az alperesek egymás között egyenlő arányban vásárolják meg az eladó tulajdonában álló perbeli ingatlan 35/10 000-ed osztatlan tulajdoni hányadát, mely megvásárolt ingatlanrész az eladó által alapított és felépítendő társasház egyik társasházi külön lapon bejegyzendő önálló lakóingatlanának felel meg. A szerz...
BH 2007.1.18 A jogosult, a kötelezett teljesítését elismerő egyoldalú nyilatkozatának a megtámadása nélkül is bizonyíthatja, hogy az elismerés ellenére a kötelezett tartozása fennáll [Ptk. 199. §; Pp. 164. §]
A Cs. és L. Ingatlanforgalmazó Kft. mint eladó (a továbbiakban: eladó) és az alperesek mint vevők 2002. február 8-án ingatlan-adásvételi szerződést kötöttek egymással. A szerződés szerint az alperesek egymás között egyenlő arányban vásárolják meg az eladó tulajdonában álló perbeli ingatlan 35/10 000-ed osztatlan tulajdoni hányadát, mely megvásárolt ingatlanrész az eladó által alapított és felépítendő társasház egyik társasházi külön lapon bejegyzendő önálló lakóingatlanának felel meg. A szerződés szerint az alperesek az eladónak már 6 735 000 Ft vételárelőleget megfizettek, további összesen 15 715 000 Ft megfizetésére pedig négy ütemben került sor akként, hogy a Jelzálogbank Rt. által részükre folyósított bankhitel útján teljesítenek 2002. március 31-éig 10 millió forintot, 2002. május 15-éig pedig 1 225 000 Ft vételárrészt, majd a következő két ütemben - a megjelölt feltételek bekövetkeztekor - további 2 245 000-2 245 000 Ft-ot fizetnek meg az eladónak.Az alperesek mint adósok és zálogkötelezettek 2002. március 20-án kötötték meg a Jelzálogbank Rt.-vel a fenti adásvételi szerződés teljesítéséhez szükséges jelzáloghitel szerződést, majd ugyanezen a napon az alperesek mint letevők, a felperes mint letéteményes és az eladó, mint kedvezményezett letéti szerződést kötöttek egymással. A szerződés rögzítette, hogy a Jelzálogbank Rt. az alperesekkel megkötött hitelszerződés alapján 2002. március 27-éig 10 millió forintot, 2002. május 10-éig pedig további 1 200 000 Ft-ot utal át az alperesek felperesnél vezetett, zárolásra kerülő számlájára, és meghatározta, hogy a letétként elhelyezett összeg felszabadításának mely együttes feltételek fennállása esetén van helye.
Az alperesek és az eladó 2002. december 20-án birtokbaadási jegyzőkönyvet készítettek, mely azt is tartalmazta, hogy az alperesek a teljes vételárat megfizették.
2003. június 2-án az eladó - ügyvéd által ellenjegyzett - nyilatkozatban ruházta át az alperesek részére az adásvételi szerződésben még fenntartott, a perbeli ingatlanra vonatkozó tulajdonjogát és egyben hozzájárult ahhoz, hogy a vevők tulajdonjoga az ingatlannyilvántartásba bejegyzésre kerüljön.
Az eladó 2003. január 10-ei keltezésű, az alperesekhez címzett "lakás kulcsrakész birtokbaadásáról szóló jelentés" elnevezésű nyilatkozatban kijelentette, hogy miután az alperesek 2002. december 27-én már átutalással rendezték 2 245 000 Ft összegű fizetési kötelezettségüket, az adásvételi szerződésben írt vételárrészleteket teljes egészében megfizették.
A felperes 2005. május 6-án benyújtott keresetében arra hivatkozással, hogy az eladó 2005. január 12-én reá engedményezte az alperesekkel szembeni perbeli követelését, 2 336 366 Ft, valamint ennek 2002. június 27-étől járó kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket. Előadása szerint a felperes mint a perbeli letéti szerződésben letéteményesként megjelölt személy adminisztratív hiba következtében a letéti számláról a II. r. alperes - ugyancsak általa vezetett - folyószámlájára utalt át 2002. június 27-én 2 336 366 Ft-ot. Csak utóbb derült ki, hogy az alperesek a teljes vételárat ily módon nem fizették meg. Az alperesek mind az eladótól, mind a felperestől kaptak fizetési felszólítást, de annak nem tettek eleget.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította. Álláspontja szerint az eladó 2003. január 10ei és 2003. június 2-ai nyilatkozatai a Pp. 196. § (1) bekezdés d), illetve e) pontjában írtakra tekintettel teljes bizonyító erejű magánokiratként bizonyítják, hogy az alperesek a teljes vételárat megfizették és e tény további bizonyítéka az egyszerű magánokiratnak minősülő 2002. december 20-ai jegyzőkönyv. Ennek megdöntésére a felperes nem ajánlott fel bizonyítást, a könyvszakértő kirendelésére irányuló felperesi indítvány teljesítését pedig azért mellőzte a bíróság, mert a pénzmozgások vizsgálatának az ügy eldöntése szempontjából nem volt jelentősége. Megjegyezte, hogy a felperes saját nevében - és nem engedményesként - jogalap nélküli gazdagodás címén jogosult fellépni az alperesekkel szemben, külön perben.
A másodfokú bíróság ítéletében helyes indokai alapján hagyta helyben az elsőfokú bíróság ítéletét. A fellebbezésben írtakra tekintettel hangsúlyozta, hogy az alperesek nem rendelkezhettek azzal a zárolt letéti számlával, melyről a vételárrészletek kifizetése megtörtént, az eladó által kiállított három okirat pedig - a felperes állításával szemben - nem tartalmazott elszámolást, azokat nyugtának tekinteni nem lehet. Az okiratok egyoldalú jognyilatkozatok voltak, a 2003. június 2-ai jognyilatkozat joghatása pedig az alperesek tulajdonjogának bejegyzése volt. Az eladó jogosult lett volna tévedésre hivatkozással az akarathibás egyoldalú jognyilatkozatot a Ptk. 199. § második fordulata alapján megtámadni az egyéves elévülési határidőn belül. Erre azonban nem került sor, a felperes mint engedményes pedig a megtámadásra azért nem volt jogosult, mert az engedményezési szerződés csak a vételárhátralék követelésére jogosította fel. Erre tekintettel nem volt lehetőség a perben a tévedésre alapított megtámadás érdemi vizsgálatára.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatását és a keresetnek helyt adó határozat meghozatalát kérte. Előadása szerint a perbeli jognyilatkozatok joghatás kiváltására alkalmas, de kötelmet nem keletkeztető jognyilatkozatok voltak. Nem értelmezhető úgy a Ptk. 199. §-a, hogy az ilyen jognyilatkozatok tartalmának ellenkezőjét a nyilatkozattevő csak saját jognyilatkozatának megtámadása, illetve perindítás útján bizonyíthatná. Ez a jogi értelmezés arra vezetne, hogy egy perben valamely peres fél utóbb nem bizonyíthatná a perben tett korábbi - kötelmi jogviszonyt nem keletkeztető - nyilatkozatának "az ellenkezőjét", hanem a perben tett nyilatkozatát meg kellene támadnia, illetve annak megváltoztatása iránti igényét újabb perben kellene érvényesítenie. Ez a jogértelmezés téves és nem áll összhangban a Ptk. rendelkezéseivel. Nincs elzárva a nyilatkozattevő ugyanis attól, hogy bizonyítsa saját korábbi perbeli nyilatkozatának tényleges valóságtartalmát.
Az alperesek arra hivatkozással, hogy a felperes alapvető tévedésben van a Ptk. 199. § értelmezése tekintetében, és a perbeli jognyilatkozatok tartalmának vitatását a Ptk. 236. § (4) bekezdése is kizárja, a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérték.
A jogerős ítélet az alábbiak miatt nem felelt meg a jogszabályoknak.
A Ptk. 199. §-ának első fordulata azt fogalmazza meg, hogy kötelem keletkezhet kivételesen - jogszabály által megállapított esetekben - egyoldalú nyilatkozat alapján is. A perbeli nyilatkozatok azonban nem voltak kötelmet eredményező egyoldalú nyilatkozatok, azok alapján nem jött létre meghatározott személyek között jogosultság vagyoni értékű szolgáltatás követetésére, illetve kötelezettség vagyoni értékű szolgáltatás teljesítésére. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a perbeli egyoldalú nyilatkozatoknak ne lett volna jogi jelentősége. Az adásvételi szerződés 7.4., 7.5. pontjai szerint a lakás átadásának feltétele volt a teljes vételár kifizetése. Az adásvételi szerződés 11.2. pontja szerint az alperesek tulajdonjogának bejegyzésére akkor kerülhetett sor, ha ehhez az eladó "a teljes vételár megfizetésének feltételével" külön nyilatkozatban hozzájárul. A letéti számlán letétként elhelyezett összeg felszabadításának feltételei között szerepelt e nyilatkozat és a birtokbaadási jegyzőkönyv bemutatása is.
Tény, hogy az eladó - a felperes szerint abban a tudatban, hogy a vételár hátralékos része a letéti számlán található - teljes bizonyító erejű, illetve egyszerű magánokiratokban összesen három alkalommal tett az alperesek tartozásának megszűnésével kapcsolatos nyilatkozatot, és ezek közül két nyilatkozat kifejezetten tartalmazta azt, hogy a teljes vételár megfizetése megtörtént. E két nyilatkozat az alperes teljesítésének igazolására szolgált, azt a tényt tanúsította, hogy az alperesek teljes egészében teljesítették vételárfizetési kötelezettségüket, tehát tartozásuk nem áll fenn az eladó felé, a harmadik - a 2003. június 2-ai nyilatkozatból pedig csak következtetni lehetett arra, hogy az eladó elismeri a vételár megfizetését.
A Ptk. 199. § második fordulata szerint az ilyen egyoldalú nyilatkozatokra - ha a törvény kivételt nem tesz - a szerződésekre vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell. E jogszabályhelyet kellett értelmezniük az eljárt bíróságoknak a jogvita elbírálása során. Az elsőfokú ítéletet helyes indokai alapján helybenhagyó jogerős ítélet arra az elvi álláspontra helyezkedett, hogy az utóbb téves tartalmúnak bizonyult egyoldalú nyilatkozatban foglaltak megdöntésére csak akkor kerülhet sor, ha a nyilatkozattevő saját akarathibás egyoldalú nyilatkozatát sikerrel megtámadja, és ennek eredményeképpen azt érvénytelennek kell tekinteni. A másodfokú bíróság tehát az alperesek azon jogi álláspontjával értett egyet, hogy megtámadás hiányában az egyoldalú jognyilatkozatban foglaltak tartalma - adott esetben az a tényállítás, hogy az alperesek a vételárat megfizették -, utóbb nem tehető vitássá. Erre tekintettel tartotta a másodfokú bíróság szükségtelennek további bizonyítás lefolytatását, és annak tisztázását, hogy az alperesek ténylegesen eleget tettek-e vételárfizetési kötelezettségüknek.
A másodfokú bíróság fenti álláspontja nem helytálló, a Ptk. 199. § második fordulatának helytelen értelmezésén alapul. A perbeli egyoldalú nyilatkozatok megtétele nem eredményezte, csak bizonyította az alperesek tartozásának megszűnését. Önmagában az a ténybeli nyilatkozat, hogy a teljes vételár kiegyenlítésre került, nem a nyilatkozó rendelkező cselekménye, nem irányul a jogi helyzet megváltoztatására, és nem a hitelező meglévő jogait szünteti meg - mint a joglemondás vagy a tartozás-elengedés -, hanem a jogi helyzet bizonytalanságát oszlatja el. A nyilatkozattevő tehát nincs elzárva attól, hogy saját, akár teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt tényállításával szemben utólag bizonyíthassa, hogy korábbi elismerése ellenére még sem került sor az alperesek részéről a vételár megfizetésére. Annak nincsen jogi akadálya, hogy a nyilatkozattevő akár tévedés, megtévesztés, jogellenes fenyegetés címén a nyilatkozatát megtámadva, annak érvénytelenségét állítsa. Ha ez sikerül, a bizonyítási teher megfordul és a teljesítést a kötelezettnek kell bizonyítania. A nyilatkozat megtámadásának elmaradása azt jelenti, hogy a nyilatkozat érvényes, ahhoz fűzött joghatások beálltak, de nincsen elzárva a jogosult attól, hogy a kötelezett tartozásának a fennállását bizonyíthassa.
A kötelezett teljesítését, tehát a tartozás megszűnését elismerő nyilatkozat jogi természetét tekintve hasonlóságot mutat a tartozás-elismerő nyilatkozattal, mellyel kapcsolatban a Ptk. 242. § (1) bekezdése kimondja, hogy az elismerőt terheli annak bizonyítása, hogy tartozása nem áll fenn, bírósági úton nem érvényesíthető, vagy a szerződés érvénytelen. A tartozás megfizetését elismerő nyilatkozat esetén a nyilatkozattevő nemcsak a saját jognyilatkozatának érvénytelenségére hivatkozhat, hanem bizonyíthatja, hogy az elismerés ellenére a teljesítésre ténylegesen nem került sor, a tartozás fennáll.
Jelen esetben a felperes a vételár megfizetése címén kérte az alperesek marasztalását. A másodfokú ítélet indokolása szükségtelenül hangsúlyozza, hogy a felperes mint engedményes az eladó jognyilatkozatát - mivel a megtámadási jog engedményezésére nem került sor - nem támadhatja meg és ezért kizárt a tévedésre alapított megtámadás érdemi vizsgálata. A felperes nem kívánta megtámadni az eladói nyilatkozatokat, nem kérte a perbeli egyoldalú nyilatkozatok érvénytelenségének megállapítását, így azon nyilatkozat érvénytelenségének megállapítását sem, melyben az eladó a tulajdonjogot az alperesekre átruházta és hozzájárult az alperesek tulajdonjogának bejegyzéséhez. Keresetében az alpereseket azon vételárrész megfizetésére kérte kötelezni, melynek - állítása szerint - megfizetése annak ellenére elmaradt, hogy az eladó a teljesítést tévedésből elismerte. Folyószámla-kivonat másolatot csatolt annak bizonyítására, hogy 2002. június 27-én a II. r. alperes folyószámlája javára a perbeli letéti számláról 2 336 366 Ft átutalására került sor. Ezen túlmenően könyvszakértő kirendelését is indítványozta. Az eljáró bíróságok azonban téves jogi álláspontjuk miatt irrelevánsnak tartották annak tisztázását, hogy az alperesek ténylegesen megfizették-e a vételárat, és e téves álláspontjuk miatt hoztak a perben megalapozatlan, tehát jogszabálysértő határozatokat.
Figyelemmel arra, hogy a megalapozott döntés meghozatalához további tények megállapítására van szükség, a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdés alkalmazásával mindkét fokú ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Az adásvételi szerződés szerint a vevőknek átutalással kellett megfizetniük a vételárat az eladónak a felperesnél vezetett, a szerződésben számszerűen megjelölt bankszámlájára (5.5. pont). A letéti szerződés szerint az alperesek által felvett kölcsön a vételárra fordítás céljából került az alpereseknek a felperesnél vezetett számlájára, melynek zárolása folytán kikerült a számlatulajdonos alperesek rendelkezése alól. A számla zárolásának a feloldása után kerülhetett a számla összege a kedvezményezett eladó számlájára, amelyet a felperes a 7. pont utolsó bekezdése szerint az eladó kedvezményezettnek a vele szemben fennálló hiteltartozása törlesztésére használhatott fel. Az új eljárásban lehetőséget kell tehát adni a felperesnek mint az eladó jogutódjának arra, hogy bizonyíthassa: a zárolt számlán lévő teljes vételár azért nem kerülhetett az eladó számlájára, mert annak egy része visszakerült a vevő(k)höz.
Az új eljárásban az alpereseknek egyértelműen nyilatkozniuk kell arról, hogy elismerik-e a számlájukra való téves átutalás tényét. Az elsőfokú bíróságnak a Pp. 3. § megfelelő alkalmazása mellett az esetleges szükséges bizonyítási eljárást le kell folytatnia, majd a kiegészített tényállás alapján kell az ügyben új döntést hoznia.
(Legf. Bír. Gfv. IX. 30.206/2006. sz.)