adozona.hu
BH+ 2007.1.47
BH+ 2007.1.47
A tárgyi adómentes szolgáltatás meghatározásán az áfa-törvény rendelkezései irányadóak [1992. évi LXXIV. tv.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 2001 évre vonatkozóan általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) adónemben ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatot az alperes megváltoztatta, és kötelezte a felperest 13 077 000 Ft adókülönbözet, 2 576 000 Ft adóbírság, 2 617 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
A felperes keresetében az alperes határozatának teljes körű felülvizsgálatát kérte eljárási és anyagi jogszabálysértésekre hivatkozással.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a...
BH+ 2007.1.47 A tárgyi adómentes szolgáltatás meghatározásán az áfa-törvény rendelkezései irányadóak [1992. évi LXXIV. tv.]
Az adóhatóság a felperesnél 2001 évre vonatkozóan általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) adónemben ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatot az alperes megváltoztatta, és kötelezte a felperest 13 077 000 Ft adókülönbözet, 2 576 000 Ft adóbírság, 2 617 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.A felperes keresetében az alperes határozatának teljes körű felülvizsgálatát kérte eljárási és anyagi jogszabálysértésekre hivatkozással.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét teljes körűen elutasította. A rendkívüli jogorvoslati kérelemmel támadott körben - a biztosításközvetítői tevékenység kapcsán - az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a felperes által a 2001. április 1-jén kötött megbízási szerződés alapján a B. Kft. részére leszámlázott tevékenység nem tárgyi adómentes szolgáltatásnyújtás. Az alperes határozata e körben megfelelt az Áfa. tv. 2. sz. melléklet 6. és 30. pontjában foglaltaknak.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben a biztosításközvetítői tevékenységgel kapcsolatos jogerős ítéleti döntésnek és e körben az alperes határozatának az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte az adókülönbözet, adóhiány, adóbírság és késedelmi pótlék tekintetében. Azzal érvelt, hogy az alperes és az elsőfokú bíróság elvonta a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (továbbiakban PSZÁF) hatósági jogkörét. Ezért eljárásuk nem felelt meg az 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) 4. § (6) bekezdésébe, 5. § (1) bekezdésébe, 7. § (1) bekezdésébe, 8. § (2) bekezdés b) pontjába, 37. § (1) bekezdésébe, 75. § (1) bekezdés a) pontjába, a Pp. 28. §-ában, 152. § (1) bekezdésébe foglaltaknak.
A határozatok szerinti érdemi döntés téves jogértelmezésen alapul, nem felel meg a 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (7), (9) bekezdéseibe, az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 2. sz. melléklet 6. és 30. pontjaiba, az 1995. évi XCVI. törvény (továbbiakban: Bit.) 31. §-ába, 37. §-ába, a Ptk. 315. §, 475. § (1) bekezdésébe foglaltaknak.
Jogi álláspontja szerint a B. Kft.-vel, mint független biztosításközvetítői tevékenységet többes ügynökként végző megbízóval kötött megbízási szerződés alapján jogosult volt a 6720 TEÁOR számú főtevékenység végzésére. Mint "egyes biztosítási ügynök" a munkát elvégezte, azt a megbízó igazolta. Mivel a többes biztosítási ügynöki szolgáltatás tárgyi adómentes, ezért e szolgáltatás közvetítése is az. Ha a közvetítő a biztosító nevében és javára jár el, mint - a többes biztosítási ügynök által - igénybe vett teljesítési segéd, a többes biztosítási ügynökkel azonos adójogi megítélésben kell részesíteni. Ezért tevékenysége tárgyi adómentes volt, a terhére előírt adókülönbözet és az alkalmazott jogkövetkezmények jogszabálysértőek.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott részének hatályban tartását kérte. Továbbra is fenntartotta határozatban kifejtett jogi álláspontját, mely szerint a perben vitatott számlákon feltüntetett SZJ 67.20.10 besorolású tevékenységet a felperes nem végezte. A felperes számláiban feltüntetett ellenérték egy összetett szolgáltatás díja. A felperes megbízója nevében és javára nem volt jogosult biztosítási szerződések megkötésére, így tevékenysége ezért sem minősül tárgyi adómentesnek. A felperes terhére a 13 298 000 Ft adókülönbözetet és ennek jogkövetkezményeit jogszerűen írta elő (Áfa tv. 2. sz. melléklet 6. és 30. pontjai). Hivatkozott arra is, hogy eljárási jogszabálysértést, hatáskörtúllépést sem követett el.
A felülvizsgálati kérelme az alábbiak miatt nem alapos:
Az irányadó tényállás szerint a felperes a B. Kft.-vel kötött 2001. április 1-jei megbízási szerződés értelmében jogosult volt pénzügyi terméket harmadik személy részére kiajánlani, illetve kötelezettségei teljesítéséhez harmadik személy igénybevételére. A felperes a B. Kft. javadalmazási rendszere alapján egyéni és csoportteljesítmény után részesülhetett jutalékban. 2001-ben a január 31-i és szeptember 30-i teljesítéssel összesen 53 430 252 Ft-ot számlázott ki a B. Kft. felé 67.20.10 TEOR számon, üzletkötői jutalék címén, tárgyi adómentes értékesítésként. A felperesnek ügynöke, alkalmazottja nem volt, biztosítást nem kötött, a kiszámlázott értéken a vizsgált időszakban pénzügyi szolgáltatást nem ajánlott ki. Képviselőjének nyilatkozata szerint ügynökök koordinálását, irányítását, oktatását, szervezését végezte. A B. Kft.-vel kötött szerződésben foglaltakat a com. listán szereplők végezték el úgy, hogy a felperessel alvállalkozói vagy alkalmazotti szerződéses kapcsolatban nem álltak.
A felperes számláiban üzletkötői jutalék címén 67.20.10 SZJ besorolással feltüntetett tevékenység - biztosítási, nyugdíjbiztosítás, kiegészítő szolgáltatásnyújtás (67.20.10.1 biztosításügynöki szolgáltatás, 67.20.10.2 biztosítási alkuszi, biztosítási szaktanácsadói szolgáltatás), és tárgyi adómentes tevékenység szerepelt. A biztosításközvetítői tevékenység biztosítási szerződés létrehozására közvetlenül irányuló rendszeres, és üzletszerű tevékenység [Bit. 31. § (1) és (2) bekezdése]. Biztosításközvetítői tevékenységet biztosítási alkusz valamint egyes- és többes biztosítási ügynök végezhet. Biztosítási ügynöknek az tekinthető, aki a biztosítóval kötött megbízási szerződés alapján vagy a biztosítóval létesített munkaviszony keretében végzi a biztosításközvetítői tevékenységet. Biztosítási alkusznak minősül az, aki a biztosítási szerződést annak a félnek az írásbeli megbízása alapján közvetíti, aki a biztosítás létrejötte esetén a biztosított vagy a biztosítóval szerződő fél pozíciójába kerül [Bit. 32. § (1) bekezdése, 37. § (1) és (2) bekezdései].
Az ismertetett tényállásnak a jogszabályi rendelkezésekkel történő egybevetéséből következik, hogy a felperes nem tekinthető biztosítási ügynöknek, alkusznak, és saját személyében pénzügyi szolgáltatást és kiegészítő szolgáltatást az Áfa. tv. 2. sz. melléklet 6. pontja szerinti tárgyi adómentesség alá tartozó szolgáltatásnyújtást nem végzett, ezért e címen tárgyi adómentesség nem illeti meg.
A perbeli időszakra nézve irányadó Áfa. tv. 2. sz. melléklet 30. pontja értelmében a 6. pont alatti szolgáltatásnyújtások közvetítése csak akkor tekinthető tárgyi adómentesnek, "ha az más nevében és javára történik". E jogszabályhely tehát az Áfa. tv. 6. pontja szerinti szolgáltatásnyújtás közvetítését nem általában minősíti tárgyi adómentesen, hanem csak abban az esetben, ha a közvetítő más személy nevében jognyilatkozat tételére jogosult, ha a közvetítő rendelkezik képviseleti megbízással, meghatalmazással, tehát megbízója nevében és javára az általa közvetített jogügylet megkötésére is jogosult.
A felperes az irányadó tényállásból következően nem volt jogosult biztosítási szerződések, jogügyletek megkötésére ezért tevékenysége nem tartozik az Áfa tv. 2. sz. melléklet 30. pontja szerinti tárgyi adómentes körbe sem.
Az alperes továbbá a felperes által értékesített szolgáltatás összegét csökkentette az ügyvezető nevében értékesített szolgáltatás összegével, ezért a felperes által ezen felül értékesített szolgáltatás tartalmát a bizonylatok, megkeresések és meghallgatások alapján - az Art. 1. § (7) bekezdése alapján eljárva - az adójogi rendelkezéseknek megfelelően minősítette nem tárgyi adómentes tevékenységnek.
Rámutat egyben a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy abban a kérdésben, hogy a Bit.-ben meghatározott valamely tevékenység vagy annak egy fajtája tárgyi adómentesnek minősül-e vagy sem, nem a Bit., hanem az Áfa. tv. előzőekben ismertetett rendelkezései az irányadóak. Ennél fogva a felperesnek a hatáskörelvonással kapcsolatos eljárási jogszabálysértésekre való hivatkozása téves.
Az a tény, hogy az elsőfokú bíróság nem adta indokát annak, hogy a felperes által csatolt tájékoztatókban, állásfoglalásokban foglaltakat mely okoknál fogva nem fogadja el a kereset alaposságának alátámasztására, az ítéleti tényállást nem teszi "feltáratlanná", és nem tekinthető az ügy érdemi elbírálására is kiható lényeges eljárási jogszabálysértésnek. Ezek ugyanis nem az ügy eldöntése szempontjából releváns tényekre vonatkoznak, hanem jogi álláspontokat tartalmazó, jogszabálynak nem minősülő okiratok.
Az adójogi jogviták eldöntésére az adójogi jogszabályi rendelkezések az irányadóak. Ezért annak megállapítása, hogy a vitatott számlák szerinti tevékenység tárgyi adómentesnek tekinthető-e vagy sem, nem a PSZÁF hanem az adóhatóság hatáskörébe és illetékességébe tartozik. A rendkívüli jogorvoslati eljárásban továbbá alapeljárás során fel nem merült és ennek fogva el nem bírált új jogcímre nem lehet hivatkozni. [Pp. 270. § (1) bekezdése, 275. § (2) bekezdése].
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemmel támadott körben megfelel a jogvita eldöntésére irányadó anyagi jogi jogszabályi rendelkezéseknek. Olyan eljárási jogszabályt nem sért, amely az ügy érdemi eldöntésére is kihatással lett volna. Ezért a megtámadott ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Kfv.I.35.338/2005.)