adozona.hu
BH+ 2007.1.32
BH+ 2007.1.32
A jogerős közbenső ítéletben megállapított jogalap a per folyamán később nem vitatható [Pp. 213. § (3) bek., 229. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az 1993. június 16-án 200 000 000 Ft jegyzett tőkével bejegyzett S. Részvénytársaság az 1989. évi XIII. tv. (továbbiakban: Át.) alapján 1992. szeptember 30-án a H. Vállalatból átalakulással jött létre. Az átalakulási vagyonmérleg szerint a felperes közigazgatási területén fekvő belterületi földek értéke 296 545 000 Ft volt. A részvénytársaság 1994. augusztus 29-től felszámolás alá került, 2000. január 29-én a cégjegyzékből törölték.
A felperes módosított keresetében 148 272 500 Ft tőke és ez...
BH+ 2007.1.32 A jogerős közbenső ítéletben megállapított jogalap a per folyamán később nem vitatható [Pp. 213. § (3) bek., 229. § (1) bek.].
Az 1993. június 16-án 200 000 000 Ft jegyzett tőkével bejegyzett S. Részvénytársaság az 1989. évi XIII. tv. (továbbiakban: Át.) alapján 1992. szeptember 30-án a H. Vállalatból átalakulással jött létre. Az átalakulási vagyonmérleg szerint a felperes közigazgatási területén fekvő belterületi földek értéke 296 545 000 Ft volt. A részvénytársaság 1994. augusztus 29-től felszámolás alá került, 2000. január 29-én a cégjegyzékből törölték.A felperes módosított keresetében 148 272 500 Ft tőke és ezen összeg után az átalakulás időpontjától a kifizetésig járó évi 20% kamat megfizetésére kérte kötelezni az alperest az Át. 21. §-ának (2) bekezdése, a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. tv. (továbbiakban: Gt.) 266. § (1) bekezdése, a Ptk. 339. § (1) bekezdése és a 2/1998. PJE határozatban írtakra tekintettel.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság felperesi keresetnek helytadó 2003. április 24-én kelt ítéletét az ítélőtábla 2004. július 5-én kelt közbenső ítéletével az alperes kártérítési felelősségének fennállta tekintetében helybenhagyta. Egyebekben az összegszerűségre nézve hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Kifejtette, a felperest a részvénytársaság létrejöttének időpontjától, 1992. szeptember 30-tól 148 272 500 Ft névértékű részvény illette meg. Azáltal, hogy az átalakulási vagyonmérlegben szereplő belterületi földeknek csak egy része került az rt. alaptőkéjébe, a felperes részvények iránti igénye e körben kártérítési igénnyé, pénzköveteléssé alakult át. Az alperes a részvény kiadási kötelezettsége részbeni teljesítését fedező részvények kiadása iránt is jelentős késedelemmel és akkor intézkedett, amikor már az rt. felszámolásra került, ez pedig megalapozza az alperes kártérítési felelősségét. Kifejtette továbbá, a felperes kára két tételből tevődik össze, az alperes kárként tartozik megfizetni a szükséges részvénymennyiség hiányában ki nem adható részvények névértékét és az azután az átalakulás időpontjától a kifizetésig járó kamatot. A 97 460 000 Ft névértékű letétbe helyezett részvény kapcsán a felperes kára a részvények átalakuláskori és a letétbe helyezés időpontjában fennálló forgalmi értékének a különbözete. A közbenső ítéletben szerepel, hogy a részvények átalakuláskori forgalmi értéke azonos a részvények névértékével.
A közbenső ítéletet követően az elsőfokú bíróság szakértői bizonyítást folytatott le és 2005. április 7-én kelt ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 148 272 500 Ft-ot, s ennek az összegnek 1992. szeptember 30-tól 2001. december 31-ig járó törvényes kamatát. A szakvéleményben foglaltak alapján megállapította, hogy a perbeli részvények a letétbe helyezés időpontjában nem képviseltek értéket, így a felperest a közbenső ítéletben kifejtettek szerint a részvények névértéke és annak kamatai illetik meg.
Az ítélőtábla 2005. december 16-án kelt ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta azzal, hogy a késedelmi kamat mértékét 2005. január elsejétől a mindenkori késedelemmel érintett naptári évet megelőző napon érvényes jegybanki alapkamat összegében állapította meg. Ítélete indokolásában többek között kifejtette, az alperes kártérítési felelőssége a Ptk. 318. §-ában foglaltakra tekintettel a Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján áll fenn. A jogerős közbenső ítélet iránymutatása szerint a megismételt eljárásnak tárgya csakis az alperes által letétbe helyezett részvények letétbe helyezésének időpontja és a részvények letétbe helyezéskori értékének megállapítása volt. A közbenső ítéletet követő eljárásban nem volt vizsgálható a részvények átalakuláskori forgalmi értéke, mert a közbenső ítélet megállapítása szerint az azonos volt a részvények névértékével.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását kérte. Többek között kifejtette, az alperes a közbenső ítéletnek azt a rendelkezését, mely szerint kártérítési felelősségének jogalapja fennáll, nem vitatta, ugyanakkor az összegszerűséggel kapcsolatos álláspontot nem fogadta el. Az alperesi álláspont szerint a részvények átalakuláskori forgalmi értéke nem egyezik szükségszerűen a részvények forgalmi értékével. Evonatkozásban azonban felülvizsgálati kérelem nem volt előterjeszthető, figyelemmel a Pp. vonatkozó rendelkezéseire. Az alperes álláspontja szerint a megismételt eljárás során beszerzett szakértői véleményből következően a per tárgyát adó részvények az átalakuláskor és azt követően is értékesíthetetlenek voltak, így értékük nulla volt. A megismételt eljárásban azonban az alperes el volt zárva ennek bizonyításától, figyelemmel a jogerős közbenső ítélet indokolásában foglaltakra. Téves ezért és a Pp. 206. §-ban foglaltakkal ellentétes, hogy a közbenső ítélet meghozatalát követően ismertté vált új tényeknek minősülő szakértői véleményt minden indokolás, értékelés nélkül a perben eljárt bíróságok mellőzték. Előadta, az átalakulással létrejövő rt. részvényeinek forgalmi értéke nulla volt, a társaságban ténylegesen meglevő vagyontárgyak magas összege ellenére. A társaság már az átalakulás pillanatában felszámolás közeli helyzetben volt. Az alperes választhatta volna azt a megoldást is, hogy a vállalatot felszámolja, ez esetben a felperes az Át. alapján nem lett volna jogosult járandóságra. Hangsúlyozta, amennyiben a felperes a társaság átalakulását követően hozzájut a 148 272 500 Ft névértékű részvénycsomaghoz azt nem tudta volna értékesíteni és a társaság megszűnése után sem részesült volna a maradványvagyonból.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás lefolytatását elrendelte.
Felperes elsődlegesen elkésettség okán kérte a felülvizsgálati kérelem elutasítását. Többek között előadta, az alperes felülvizsgálati kérelmében vitatja a kár bekövetkeztét, illetve az okozati összefüggés fennálltának tényét. A jogerős közbenső ítélet azonban a kártérítési felelősség jogalapját megállapította, azt az alperes felülvizsgálati kérelemmel nem támadta. A közbenső ítélettel jogerősen elbírált jogalapot a felek egymás között már nem vitathatják.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiakra tekintettel nem alapos.
Nem helytálló a felperesnek az az álláspontja, hogy az alperes felülvizsgálati kérelmét késedelmesen terjesztette elő. A közbenső ítélet ellen az alperes élhetett volna felülvizsgálati kérelemmel, amennyiben a közbenső ítélet meghozatalának időpontjában is az lett volna az álláspontja, hogy a felperest ténylegesen nem érte kár azáltal, hogy az Át. 21. §-a (2) bekezdése szerinti járandóságát nem kapta meg, vagyis az alperes kártérítési felelősségének jogalapját vitathatta volna. A közbenső ítélet meghozatalakor azonban - a felülvizsgálati kérelemben foglaltak szerint is - az alperes a kártérítési felelőssége fennálltának jogalapját nem tette vitássá. A közbenső ítéletet követő eljárásban beszerzett szakértői vélemény alapján alakult ki az alperesnek az az álláspontja, hogy kártérítési felelősségének jogalapja sem áll fenn, mert a felperest kár nem érte azáltal, hogy az Át. 21. §-ának (2) bekezdése szerinti járandóságát nem kapta meg, miután ezek a részvények a beszerzett szakértői véleményből következően már az átalakulás idején is értéktelenek voltak, nulla értéket képviseltek. A felterjesztett iratokból megállapítható, hogy az alperes felülvizsgálati kérelmét a Pp. 272. §-ának (1) bekezdésében meghatározott határidőn belül terjesztett elő a jogerős ítélettel szemben, így felülvizsgálati kérelme elkésettnek nem tekinthető, így e címen az nem volt jogszerűen elutasítható.
Érdemben az alperes felülvizsgálati kérelme nem vezethet eredményre az alábbiakra tekintettel. A Legfelsőbb Bíróság PK 195. számú állásfoglalása értelmében, ha a bíróság a jogalap fennállását előzetesen közbenső ítélettel megállapította, a közbenső ítélettől akkor sem térhet el, ha a követelés összegének (mennyiségének) megállapítása iránt folytatott eljárás során felvett bizonyítás anyaga arra alapot adna. A másodfokú bíróság ítéletében helytállóan rögzítette tehát, hogy a közbenső ítéletében foglaltakhoz mint jogalaphoz kötve van, így nincs jogszabályi lehetőség annak megállapítására, hogy a felperest kár nem érte. Ez ugyanis a kártérítési felelősség megállapításának egyik szükségszerű eleme.
Mindezek mellett a kár hiányára az alperes azért nem hivatkozhat, mert a jogerős közbenső ítélet a kártérítés kérdésében állást foglalt.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Gfv.X.30.160/2006. sz.)