adozona.hu
BH+ 2006.12.557
BH+ 2006.12.557
A termelőszövetkezetből kiváló tagok által alakított szövetkezet és a kiváláshoz hozzájáruló szövetkezet között bírósági határozattal nem hozható létre olyan szerződés, amelynek alapján ez utóbbi szövetkezet - vagyonmegosztási igény kielégítéseként - termőföldek tulajdonjogát, illetőleg használati jogát köteles átruházni [1967. évi III. törvény 129. §, Ptk. 206. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az I. r. alperes jogelődjéből, az R. Mezőgazdasági Termelőszövetkezetből kiválni szándékozó tagok 1991. június 15. napján jelentették be kiválási szándékukat 1999. július 1-jei hatállyal. A felperest megalakító szövetkezeti tagok 1991. november 5. napján tartották meg alakuló közgyűlésüket; az általuk létrehozott felperest a cégbíróság 1992. február 11-én meghozott végzésével jegyezte be e cégnyilvántartásba. Az I. r. alperes jogelődje az 1991. december 16-i közgyűlésén járult hozzá a kiválás...
BH+ 2006.12.557 A termelőszövetkezetből kiváló tagok által alakított szövetkezet és a kiváláshoz hozzájáruló szövetkezet között bírósági határozattal nem hozható létre olyan szerződés, amelynek alapján ez utóbbi szövetkezet - vagyonmegosztási igény kielégítéseként - termőföldek tulajdonjogát, illetőleg használati jogát köteles átruházni [1967. évi III. törvény 129. §, Ptk. 206. §].
Az I. r. alperes jogelődjéből, az R. Mezőgazdasági Termelőszövetkezetből kiválni szándékozó tagok 1991. június 15. napján jelentették be kiválási szándékukat 1999. július 1-jei hatállyal. A felperest megalakító szövetkezeti tagok 1991. november 5. napján tartották meg alakuló közgyűlésüket; az általuk létrehozott felperest a cégbíróság 1992. február 11-én meghozott végzésével jegyezte be e cégnyilvántartásba. Az I. r. alperes jogelődje az 1991. december 16-i közgyűlésén járult hozzá a kiválásukhoz - a kiváló tagok alakuló közgyűlése időpontjára visszamenő hatállyal - a XXXVIII/1991. számú közgyűlési határozatával, amelyben - hivatkozással az 1967. évi III. törvény 129. §-ában foglaltakra - rögzítette a vagyonmegosztás elveit is. A határozat szerint a szövetkezet a termőföldre vonatkozó igényekkel csak a kárpótlási törvény végrehajtását követően tud érdemben foglalkozni. A termőföldek kiadásáról rendelkező határozat meghozatalára utóbb nem került sor.A felperes a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló 1967. évi III. törvény (a továbbiakban: Tv.) 129. § (3) bekezdésére, a szövetkezetekről szóló 1971. évi III. törvény (a továbbiakban: Szvt.) 47. § (1) és (3) bekezdésére, a Ptk. 206. § (1) bekezdésére és 208. § (3) bekezdésére alapított - többször módosított - keresetében végül szerződéskötési kötelezettség körében kérte közte és az I. r. alperes között a termőföldre vonatkozó vagyonátruházási szerződés ítélettel történő létrehozását. A CIV. r. alperessel szemben annak megállapítását kérte, hogy az I. r. alperessel a s.-i M. és a Z. hrsz.-ú ingatlanokra vonatkozóan 1995. június 1. napján megkötött apportállási szerződés semmis, mert a kárpótlási földalapba tartozó és a perbeli szerződéskötési kötelezettséggel terhelt ingatlanokról az I. r. alperes nem rendelkezhetett. A CLXIII. r. alperest - a bejegyzett szolgalmi jog jogosultjaként - a keresete teljesítésének tűrésére kötelezését kérte.
Az I. r. alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a kivált tagok által 1992. január 31. napján aláírt szerződés véglegesen rendezte a vagyonmegosztást. További kiadási kötelezettség nem terheli, sem szerződéskötési kötelezettség. A felperes alanyi jogon nem jogosult termőföldre; egyébként is "igényének jogvesztése bekövetkezett", mert a kiválással kapcsolatos felperesi igényről rendelkező XXXVIII/91. számú közgyűlési határozatot a 30 napos jogvesztő határidő alatt nem támadta meg.
A CIV. r. alperes a vele szemben előterjesztett kereset elutasítását kérte, míg a CLXIII. r. alperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő. A beavatkozó a felperest támogatta.
Az elsőfokú bíróság a felülvizsgálati eljárás tárgyává tett ítéleti rendelkezésével szerződést hozott létre a felperes, mint "átvevő" és az I. r. alperes, mint "átadó" között, akként, hogy az I. r. alperes tulajdonában álló, az ítéletében felsorolt s.-i, külterületű ingatlanok "1/1 tulajdoni hányadát a felperesre átruházza", míg az I. r. alperesnek az ítéletben felsorolt külterületi ingatlanokon fennálló földhasználati jogát "a felperesre engedményezi ill. átruházza"; az átadás ingyenesen történik, a vagyonkiadási kötelezettség teljesítéseként. Kötelezte az I. r. alperest arra is, hogy - 15 napon belül - az ítéletben megjelölt ingatlanokat adja a felperes birtokába, járuljon hozzá a jogváltozás ingatlan-nyilvántartási bejegyzéséhez.
Az elsőfokú bíróság döntését a következőkkel indokolta.
A tagok csoportos kiválása másik szövetkezet létrehozása végett történt, így arra a szétválásra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. Az I. r. alperesnek ezért a kiválással egyidejűleg biztosítania kell az új szövetkezet megalakulásának feltételeit, így - egyebek mellett - ki kellett volna adnia a mezőgazdasági termeléshez szükséges földterületet a vagyonmegosztás arányában. A felperes azonban nem részesült földjuttatásban, és erre vonatkozó megállapodás sem jött létre közöttük. Az 1991. december 16-i közgyűlési határozat "szövetkezeti jogon alapuló kötelező rendelkezést" sem a felperesre, sem a felperest megalakító I. r. alperesi szövetkezeti tagokra nem tartalmazhatott. "A felperes és az I. r. alperes között ekkor már kizárólag a Ptk. által szabályozott kötelmi jogviszony jöhetett létre, ami a felek közötti jogvitát részben kiemelte a szövetkezeti jog köréből és a Ptk. kötelmi jogi rendelkezéseinek hatálya alá vonta." Emiatt valamint azért, mert a kereset nem közgyűlési határozatot támadott, nincsen pergátló akadály. Az I. r. alperes jogelődjének volt tagjai a kiválással egyidejűleg a vagyonmegosztás körében földkiadás iránti igényt is előterjesztettek. Ez az igény azonban nem az egyes tagok igénye, mert az, az általuk alapított szövetkezetre "szállt át, tehát a felperest illeti meg" a keresetben érvényesített követelés. A XXXVIII/1991. számú közgyűlési határozat a felperes és az I. r. alperes - két önálló jogi személy - közös határozatának tekinthető. Érvényes előszerződés vagy megállapodás a földkiadás tárgyában a felperes és az I. r. alperes között nem jött létre. Az I. r. alperes alapos ok nélkül halasztotta el a földkiadást; a kárpótlási kötelezettség teljesítése nem adott alapot a halogatásra. További érvelése szerint annak tulajdonított döntő jelentőséget, hogy a Szvt. 46. § (2) bekezdése és a 30/1971. (X. 2.) Korm. rendelet kötelezővé tette a kivált tagok által alapított új szövetkezet működési feltételeinek biztosítását. Az ehhez szükséges "vagyon átadása kötelmi alapú jogszerzéssel, szerződéssel valósulhat meg, ebből következően maga a jogszabály teszi kötelezővé a vagyonmegosztás kérdésében a szerződéskötést". Mivel ez elmaradt, a szerződést a Ptk. 206. § (1) bekezdése alapján pótolta; a szerződés tartalmának megállapításakor az I. r. alperes közgyűlésének elvi határozataiból indult ki. Figyelemmel volt arra is: az I. r. alperes nem vitatta, hogy a felperes keresetében megjelölt ingatlanok a kiválás időpontjában a tulajdonában, illetőleg a használatában voltak.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen kizárólag az I. r. alperes fellebbezett. A másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletének a szerződést létrehozó és az azzal kapcsolatos további fellebbezett rendelkezéseit. Osztotta az elsőfokú bíróság jogi álláspontját és kiemelte: a felperes soha nem mondott le földigényéről, és az igényét elutasító határozat sem született. A "kötelező földjuttatás" - az elsőfokú bíróság ítéletében idézett jogszabályokból levezethetően - ma már "csak a polgári jogviszonyok körében rendezhető". Az ilyen értelemben fennálló szerződéskötési kötelezettségre figyelemmel indokolt és helyes volt a Ptk. 206. §-ának az elsőfokú bíróság általi alkalmazása.
A jogerős ítélet marasztaló rendelkezése ellen az I. r. alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezése és a kereset elutasítása végett. Álláspontja szerint a szövetkezeti jog szabályait kell alkalmazni, a jogvita nem emelhető át a "Polgári Törvénykönyv (Ptk.) rendelkezései körébe". Alapvető jogelv, hogy a jogvitás ügyeket a keletkezésük idején hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni. A kiválás nem azonos a szétválással; kiválás esetén az érintett tagok fordulhatnak igénnyel a bírósághoz. A perbeli esetben a kivált tagok rendelkeztek földvagyonnal, egyrészt a bevitt földek visszaadásával, másrészről a tagok és alkalmazottak részére juttatott termőfölddel. "Emellett megkapták tulajdonul annak a vagyontömegnek a megfelelő hányadát is, ahol addig dolgoztak". Rendelkezésükre álltak a szövetkezetként történő működésükhöz szükséges előfeltételek. Ettől elkülönülő "üzemi, szervezeti" földigény - a kiválásra vonatkozó rendelkezések alapján - nem létezik. Az elsőfokú bíróság indokolás nélkül zárta ki a bizonyítékok köréből dr. M. L. és K. Gy. vallomását. Jogszabálysértést követett el mindkét fokú bíróság, amikor alperesi ellenkérelem ellenére mellőzték az Szvt. 46. § (3) bekezdésében és az 1967. évi III. törvény 129. § (4) bekezdésében foglalt jogvesztő határidő figyelembevételét.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a másodfokú bíróság ítéletének hatályban tartására és költségeinek megtérítésére irányult.
A 2001. évi CV. törvény 9-14. §-aival módosított felülvizsgálati eljárási szabályok alkalmazásával elbírálandó alperesi felülvizsgálati kérelem alapos.
A felperes módosított keresetének határozott tartalma az volt, állapítsa meg a bíróság az I. r. alperes szerződéskötési kötelezettségét, és a felek megállapodása hiányában - a Ptk. 206. § (1) bekezdésében foglaltak alkalmazásával - a bíróság hozza létre a felperes és az I. r. alperes között a kereset tárgyává tett ingatlanok tulajdonjogának, illetve használati jogának a felperes részére történő átruházását tartalmazó szerződést.
Mindkét fokú bíróság - a Pp. 215. §-ában előírtaknak megfelelően - csak ennek a kereseti kérelemnek az alaposságáról dönthetett. Így a felülvizsgálat tárgya is kizárólag e keresetet elbíráló döntés jogszerűségének megítélése lehet, utalással a Pp. 275. § (2) bekezdésében foglaltakra.
Mindenekelőtt utal a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a perben többször hivatkozott, a Legfelsőbb Bíróság Gf.VI.31.223/1994. számú és a Gf.VI.31.411/1995. számú eseti határozatában kifejtett jogi okfejtés - a jelen kereset alapjául szolgáló tények eltérő volta miatt - nem értékelhető. Az adott ügyben ugyanis - a felperes által is beismerten - nem került sor olyan megállapodás megkötésére és azt jóváhagyó közgyűlési határozat meghozatalára, amelyre alapítottan a kivált tagok a vagyonmegosztás eredményeként általuk igényelt ingatlanokra vonatkozóan tulajdonszerzésük ingatlan-nyilvántartási bejegyzését követelhetnék.
Az I. r. alperessel mint az R. Mezőgazdasági Termelőszövetkezet jogutódjával szembeni kereset elbírálásánál - az egykori okiratokkal igazolt és az érdekelt felek által sem vitatott - azoknak a tényeknek van jelentősége, amelyek szerint az I. rendű alperes jogelődje az 1991. december 16-i, XXXVIII/1991. (XII. 16.) számú közgyűlési határozatával a kiválási szándékukat a felperesi szövetkezet létrehozása céljából bejelentő "s.-i illetőségű tsz. tagok" kiválásához hozzájárult 1995. november 5-i hatállyal, megállapítva: a határozatba foglalt vagyonjuttatással és elszámolással az S. Mezőgazdasági Termelőszövetkezet kiválással kapcsolatos vagyoni igényei teljes egészében és véglegesen kielégítésre kerültek, a termőföldre vonatkozó igény kivételével. Tartalmazza a határozat azt is, hogy a földigénnyel a termelőszövetkezet csak akkor tud érdemben foglalkozni, ha a jelenleg akadályozó tényezők, a kárpótlási törvény végrehajtása megtörténik. A felperes és az I. r. alperes jogelődje közötti megállapodást tartalmazó, 1992. január 31-én készült okiratba foglaltak értelmében valójában a felperes magára nézve is kötelezőnek ismerte el az 1991. december 16-i közgyűlési határozatnak vagyonmegosztással kapcsolatos rendelkezéseit, így azt is, hogy a "földigénye" kielégítéséről az I. r. alperes jogelődje csak utóbb határoz, a határozatban foglalt feltétel megvalósulása után.
Mindkét fokú bíróság tévesen ítélte meg azt, hogy a közgyűlési határozatban foglaltak nem minősíthetők "szövetkezeti jogon alapuló" rendelkezéseknek; ezt a felperes sem állította. Az I. r. alperesi jogelőd termelőszövetkezetből való tagi kiválás és az ahhoz kapcsolódó vagyonjogi igények - a felek jogvitájában irányadó - 1967. évi III. törvény (Tv.) hatálya alá tartozó szövetkezeti tagsági jogviszonyból származó igények, amelyek kielégítéséről, annak módjáról a szövetkezet közgyűlésének kell határoznia (Tv. 129. §). Ez a jogi szabályozás önmagában kizárja annak lehetőségét, hogy a szövetkezeti tagsági viszonyból fakadó rendezetlen, illetőleg kielégítetlen vagyoni igényt a bíróság a polgári jogi szerződéses viszonyokra vonatkozó - a Polgári Törvénykönyvben szabályozott - rendelkezések alkalmazásával rendezze, illetőleg elégítse ki.
Az I. r. alperes jogelődje közgyűlésének - a termelőszövetkezet és kiválási szándékukat bejelentő tagjai jogosultságára és kötelezettségére vonatkozó - határozata ellen a kiváló tagok - amennyiben azt sérelmesnek tartják - nyilvánvalóan bíróság előtti keresettel jogvédelmet kérhettek volna. Ennek hiányában azonban utóbb eredménnyel nem sérelmezhetik sem ők, és az ő jogosultságukból származtatott jogon a felperes sem, hogy a földkiadás iránti igényről az I. r. alperes jogelődje nem határozott, mivel ennek hatályosulását feltételhez kötötték, amely feltétel bekövetkeztére a felperes maga sem hivatkozott.
Abból következően, hogy a kiváló tagok, illetőleg a felperes és az I. r. alperesi jogelőd termelőszövetkezet között nem jött létre megállapodás a keresetben megjelölt ingatlanok tulajdonjogára, illetőleg használati jogára vonatkozóan, és nem hozták meg az erről rendelkező közgyűlési határozatot, a felperes nem rendelkezik olyan kötelezettségvállalást tartalmazó határozattal, amelyre földkiadási igényét jogosan alapíthatná. A felperesi igény valóságos alapja szövetkezeti jogviszonyból eredő vagyonkiadási igény, emiatt a bíróságnak nincsen jogi lehetősége arra, hogy szerződéses jogviszonyt hozzon létre a felek között; tekintettel arra is: sem a Tv., sem az Szvt. nem tartalmaz szerződéskötési kötelezettséget előíró rendelkezést. A másodfokú bíróság ezért tévedett amikor helybenhagyta az elsőfokú bíróság keresetnek helyt adó rendelkezését.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás lefolytatása alapján azt állapította meg, hogy a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő I. r. alperes alappal hivatkozott a Pp. 270. § (2) bekezdésében meghatározott felülvizsgálati okra. Mivel a megfelelő határozat meghozatalához szükséges tények az iratokból megállapíthatók voltak, a Legfelsőbb Bíróság - a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján - a felülvizsgálati kérelemmel támadott körben a jogerős másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és helyébe lépően az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva [Pp. 253. § (2) bekezdés], a jogszabályokkal összhangban álló új határozatot hozott: a felperes keresetét teljes terjedelmében elutasította. (Legf.Bír.Gfv.I.30.052/2005.)