adozona.hu
BH 2006.11.380
BH 2006.11.380
Nem vonható le az előzetesen felszámított adó, ha a terméket egészben vagy részben nem az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységhez használják fel [1992. évi LXXIV. tv. 33. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 1999-2000 évekre vonatkozóan átfogó ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) adónemben a felperes terhére 6 522 000 Ft, társasági adónemben javára 1 173 000 Ft adókülönbözetet állapított meg. Kötelezte az áfaadóhiánynak nem minősülő adókülönbözet és 657 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta....
BH 2006.11.380 Nem vonható le az előzetesen felszámított adó, ha a terméket egészben vagy részben nem az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységhez használják fel [1992. évi LXXIV. tv. 33. §].
Az adóhatóság a felperesnél 1999-2000 évekre vonatkozóan átfogó ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) adónemben a felperes terhére 6 522 000 Ft, társasági adónemben javára 1 173 000 Ft adókülönbözetet állapított meg. Kötelezte az áfaadóhiánynak nem minősülő adókülönbözet és 657 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 13. § 21. pontjában, 30. § (1) bekezdésében, 33. § (1) bekezdés a) és b) pontjában, 2. sz. mellékletében, 33. § (3) bekezdésében, az 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. rendelet 33. §-ában foglaltakra alapította.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét részben találta alaposnak. Jogi álláspontja szerint a felperes bizonyította, hogy a lakóház céljára létesített és az ingatlan-nyilvántartásban így feltüntetett ingatlan 2/3 részét vállalkozási tevékenysége keretében hasznosította nem lakás célra. Ezért 1999 évre vonatkozóan alkalmazhatta az Áfa. tv. 39. § (1) bekezdésében foglaltakat. Az Áfa. tv. 2000. január 1. napjától hatályos 33. § (3) bekezdése értelmében azonban ez a 2000. évben felmerült beszerzéseket terhelő áfa vonatkozásában nem lehetséges. Jogi álláspontjából következően az alperes határozatát az 1999 évet érintő megállapítások tekintetében hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Erre vonatkozóan előírta, hogy a felperes beszerzéseit terhelő áfa levonható mértékét az alperesnek az Áfa. tv. 39. § (1) bekezdésének alkalmazásával kell megállapítania.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet, az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő.
A felperes kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Érvelése szerint az ítélet szerinti tényállás téves, hiányos, ebből következően helytelen jogi következtetéseket tartalmaz. Az abban foglalt érdemi döntés és indokolás nem felel meg az 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban Art.) 97. § h) pontjában, az Áfa. tv. 4. § (1) bekezdésében, 5. § (1) bekezdésében, 13. § 21. pontjában, 30. § (1) bekezdésében, 39. § (1) bekezdésében, a 2. sz. melléklet 8. pontjában, az 1991. évi XVIII. törvény (továbbiakban: Sztv.) rendelkezéseiben foglaltaknak, téves jogértelmezésen alapul. Jogi álláspontja szerint az áfa-levonási jogosultság és fizetési kötelezettség a határozatokkal érintett időszakokra megillette.
Az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében a keresetnek helyt adó ítéleti döntés hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének teljes körű elutasítását kérte. Érvelése szerint a jogerős ítélet e körben nem felel meg az Áfa. tv. 33. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltaknak az alperesi határozat nem volt jogszabálysértő.
A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos, az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme alapos.
A rendelkezésre álló iratokból a következő tényállás állapítható meg:
A felperes T. község külterületén lévő 0181/90 hrsz. területen valósította meg a szolgálati lakás és hajóépítő üzem beruházást. Az előbbit 1999 novemberében, utóbbit 2000 májusában kezdte meg. Mindkettőt 2002. október 25-én aktiválta tárgyi eszközként egyedi állóeszköz nyilvántartásában.
A szolgálati lakásra az építési engedélyt a hatóság 2000. február 28-án adta ki, a használatbavételi engedélyt pedig 2001. június 19-én. A felperes cégjegyzésre jogosult képviselőjével, ügyvezető igazgatójával a szolgálati lakás 1/3-ára 2001. szeptember 1-jén kötött bérleti szerződést. A hajóépítő üzem használatbavételi engedélye 2002. október 18-ai keltezésű. A felperes és ügyvezetője közötti bérleti szerződés tárgya a 125 m2 nagyságú földszinti lakótér volt azzal, hogy az ingatlan alagsori és tetőtéri részét a felperes üzleti célt szolgáló helyiségként használja (tárgyaló, iroda, raktár, irattár).
A felperesi társaság cégnyilvántartás szerinti bejegyzett székhelye 2001. szeptember 25. napjáig K. ipartelep 8. alatt volt, ezt követően S. út 17. szám, telephelyének címe K. ipartelep 8. A cégadatok szerinti felperesi tevékenység hajó-, csónakgyártás és javítás, közvetítő nagykereskedelem, külkereskedelem, tengeri szállítás, vízi szállítóeszközök kölcsönzése, máshova nem sorolt gazdasági tevékenységet segítő szolgáltatás, szabadidő-sporthajó gyártás, javítás, üzletviteli tanácsadás, fogyasztási cikk kölcsönzés, piacközvéleménykutatás, járműkölcsönzés.
A felperes 1999. és 2000. években a szolgálati lakáshoz kapcsolódó beszerzéseket terhelő áfát bevallásaiban levonható adóként szerepeltette, visszaigényelendő adóként elszámolta.
A felek közötti perbeli jogvita kapcsán a Legfelsőbb Bíróság jogi álláspontja a következő:
A tényállásból következően a perrel érintett ingatlan a határozatok szerinti időszakban az Art. 97. § h) pontja és az Áfa. tv. 13. § (1) bekezdés 8-9. pontja értelmében nem tekinthető a felperes székhelyének, telephelyének.
A felperes a határozatok szerinti időszakban beruházást, szolgálati lakásberuházást végzett, az iratok szerinti számlák is lakásépítéssel kapcsolatos beszerzések.
A gazdasági tevékenység körébe a bevétel elérése érdekében rendszeresen vagy üzletszerűen végzett tevékenység tartozik [Áfa. tv. 5. § (1) bekezdése].
Az áfa adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységnek a cégnyilvántartásban szereplő tevékenységi körök minősülnek. (Art. 14-15. §) A szolgálati lakás építése nem szerepel a felperes cégnyilvántartás szerinti tevékenysége körében, tehát nincs összefüggésben az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységével. A szolgálati lakás létesítésére irányuló beruházás nem minősíthető vállalkozási célúnak. Saját vállalkozásban megvalósított beruházás fogalma alatt ugyanis az olyan beruházási tevékenységet kell érteni, melynek során a vállalkozás saját maga hozza létre a saját célját - és nem magánszemélyek lakhatását - szolgáló új tárgyi eszközt. [Áfa. tv. 13. § (1) bekezdés 4. pont]
Az Áfa. tv. 33. § (1) bekezdésének a) pontja értelmében nem vonható le az előzetesen felszámított adó, ha az adóalany a terméket és a szolgáltatást egészben vagy részben nem az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységéhez használja fel vagy hasznosítja. A felperes tekintetében az Áfa. tv. 7. § (3) bekezdése szerinti kivétel
- általa sem vitatottan - nem állapítható meg. Mivel a felperes a határozatok szerinti beszerzéseket nem az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységéhez használta fel, az 1999. és 2000. évekre vonatkozóan nem volt jogosult a lakásberuházáshoz kapcsolódó áfa levonására. Az alperes határozata szerinti érdemi döntés tehát egyik adóévet érintően sem jogszabálysértő.
Az Áfa. tv. 30. § (1) bekezdése szerinti tárgyi adómentes tevékenység nem adóalanyiságon kívüli tevékenység, hanem olyan, az Áfa. tv. 2. sz. mellékletében felsorolt termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás, amely mentes az adó alól. Az Áfa. tv. 33. § (3) bekezdése az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységhez és az adóalanyiságon kívüli tevékenységhez kapcsolódó áfa-kötelezettség szabályait rögzíti, ezért az elsőfokú bíróság ítéletében e körben kifejtett jogi álláspont téves.
Az Áfa. tv. 39. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a tárgyi eszköz tekintetében az adóalany a rendeltetésszerű használatbavétel évét követő négy évben, illetve - ha a tárgyi eszköz ingatlan - kilenc évben köteles a levonható és a le nem vonható áfa összegét utólag módosítani, amennyiben a rendeltetésszerű használatbavétel évére vonatkozó végleges felhasználási arányhoz képest a tárgyi eszköz adólevonásra jogosító és adólevonásra nem jogosító termékértékesítéshez és szolgáltatásnyújtáshoz történő felhasználásának aránya a tárgyévben 10 százalékpontot meghaladóan változik.
Az ismertetettekből következően e törvényhelyet a rendeltetésszerű használatbavétel évét követően kell alkalmazni, ez pedig az irányadó tényállásból következően nem a határozatok szerinti időszak ezért e törvényhely a perbeli jogvita eldöntésére irányadó nem lehet. Az Áfa. tv. 39. § (1) bekezdése egyébként is csak abban az esetben lenne alkalmazható, ha az ingatlant a felperes teljes egészében az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységéhez használná fel, de annak keretében tárgyi adómentes tevékenységhez is használná. A legfelsőbb Bíróság tehát nem osztja az e törvényhely kapcsán kifejtett elsőfokú ítéleti álláspontot sem.
Az Áfa. tv. 13. § (1) bekezdés 21. pontja értelmében a lakás céljára létesített és az ingatlan-nyilvántartásban lakóház, vagy lakás megnevezéssel nyilvántartott vagy ilyenként feltüntetésre váró ingatlan minősül lakóingatlannak. A perrel érintett ingatlan tehát a határozatok szerinti időszakban - használatbavételi engedély hiányában - nem minősíthető lakóingatlannak. Ez azonban a felperesi kereset és felülvizsgálati kérelem alaposságát azon oknál fogva nem teremti meg, mivel a beruházás nem hozható összefüggésbe a felperes adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységével.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 273. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.114/2005. sz.)