adozona.hu
BH+ 2006.11.521
BH+ 2006.11.521
Baleseti rokkantsági nyugdíjban részesülő részére baleseti járadékot megállapítani nem lehet, ha kérelmét arra a foglalkozási megbetegedésre alapozza, amelyre tekintettel nyugdíját korábban megemelték [1997. évi LXXXIII. tv. 57. §, 1997. évi LXXXI. tv. 6. §, 36. §, 217/1997. (XII. 1.) Korm. r. 34. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1987. április 21. napjáig 30 év 143 nap szolgálati időt szerzett. 1986. március 19. napján üzemi balesetet szenvedett.
A társadalombiztosítási igazgatóság az 1987. június 25. napján kelt határozatával a felperes részére baleseti rokkantsági nyugdíjat állapított meg, melynek jogcíme az elszenvedett üzemi baleset volt.
A felperes zajártalom okozta halláskárosodásra hivatkozva 1999. április 9. napján baleseti járadékot igényelt.
Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár Orvosszakértő...
BH+ 2006.11.521 Baleseti rokkantsági nyugdíjban részesülő részére baleseti járadékot megállapítani nem lehet, ha kérelmét arra a foglalkozási megbetegedésre alapozza, amelyre tekintettel nyugdíját korábban megemelték [1997. évi LXXXIII. tv. 57. §, 1997. évi LXXXI. tv. 6. §, 36. §, 217/1997. (XII. 1.) Korm. r. 34. §]
A felperes 1987. április 21. napjáig 30 év 143 nap szolgálati időt szerzett. 1986. március 19. napján üzemi balesetet szenvedett.A társadalombiztosítási igazgatóság az 1987. június 25. napján kelt határozatával a felperes részére baleseti rokkantsági nyugdíjat állapított meg, melynek jogcíme az elszenvedett üzemi baleset volt.
A felperes zajártalom okozta halláskárosodásra hivatkozva 1999. április 9. napján baleseti járadékot igényelt.
Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár Orvosszakértői Intézetének elsőfokú orvosi bizottsága 1999. október 19. napján kelt szakvéleménye szerint üzemi balesetből eredő munkaképesség-csökkenésének mértéke 67%, zajártalom okozta halláskárosodásból eredő munkaképesség-csökkenése 26%, összes baleseti munkaképesség-csökkenése 80%.
A Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság a felperes részére 1999. január 1. napján baleseti járadékot állapított meg és 1999. december 8. napján kelt határozatával a felperes baleseti rokkantsági nyugdíját felemelte, 1999. május 1. napjától.
A 2000. szeptember 8. napján kelt határozatával a baleseti járadékot megállapító határozatát hatályon kívül helyezte, arra hivatkozva, hogy a felperes baleseti rokkantsági nyugellátásban részesül.
A 2004. március 17. napján kelt határozatával a felperes részére - a 2002. november 19. napján kelt igénybejelentés alapján - 2002. május 1. napjától II. fokozatú baleseti járadékot állapított meg zajártalom okozta halláscsökkenése miatt, majd a 2004. november 12. napján kelt határozatával a baleseti járadékot megállapító határozatot visszavonta, ismételten arra hivatkozva, hogy a felperes baleseti rokkantsági nyugdíjban részesül.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú hatóság a 2004. december 20. napján kelt másodfokú határozatával helybenhagyta az elsőfokú határozatot.
A felperes keresetében az alperesi határozatok felülvizsgálatát kérte és annak megállapítását, hogy zajártalom okozta halláskárosodása miatt jogosult baleseti járadékra, mivel nem ebből a betegségből eredően részesül baleseti rokkantsági nyugdíjban.
A megyei munkaügyi bíróság az alperes 2004. december 20. napján kelt határozatát - a Baranya Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság határozatára is kiterjedő hatállyal - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú társadalombiztosítási szervet új eljárásra kötelezte.
Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a felperes 1987-től az üzemi balesete miatt részesül baleseti rokkantsági nyugdíjban.
1999-ben igénye a zajártalom okozta halláskárosodás miatt baleseti járadék megállapítására irányult.
Az orvos-szakértői intézet orvosi bizottságai 1999-től folyamatosan a felperes zajártalom okozta halláskárosodásból eredő munkaképesség-csökkenését 26%-nak véleményezik. Üzemi balesetből eredő munkaképesség-csökkenése 67%, össz-szervezeti szempontból munkaképessége 100%-át veszítette el.
A kötelező egészségbiztosítási ellátásról szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 6. § (3) bekezdés utolsó mondatára hivatkozva leszögezte, hogy ugyanazon üzemi baleset, foglalkozási megbetegedés alapján nem jár baleseti rokkantsági nyugdíj és baleseti járadék egyidejűleg. A felperes egyértelműen baleseti rokkantsági nyugdíjban az üzemi balesete miatt részesül.
Az alperes eljárása - amely szerint összevonta a felperes egyes baleseti jogcímeit, és így állapította meg a baleseti rokkantsági nyugdíjat, az Ebtv. 6. § (3) bekezdését és az 1997. évi LXXX. törvény 9. § (1) bekezdését sérti, de a következetes bírói gyakorlatra is figyelemmel, az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló, többször módosított 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 16. § (3) bekezdésébe is ütközik.
Az alperesi iratok között olyan igénybejelentés nem található, amely a baleseti rokkantsági nyugdíj felemelésére irányulna, ezzel szemben fellelhető a felperes 1999-ben benyújtott baleseti járadékra vonatkozó igénye, amelyet az alperes soha nem bírált el.
Az alperes tehát törvényt sértett 1999-től folyamatosan, amikor a felperes igényét nem bírálta el, illetőleg az egyes jogcímeket anélkül vonta össze, hogy erre a felperes kérelme irányult volna. Ezért a megyei munkaügyi bíróság az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú társadalombiztosítási szervet új eljárásra kötelezte, amely új eljárás keretében el kell bírálnia a felperes baleseti rokkantságának mértékét, illetőleg külön határozatban el kell bírálnia a felperes baleseti járadékra vonatkozó - már 1999-ben benyújtott - kérelmét.
Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár Orvosszakértői Intézetének orvosi bizottságaival a felperest ismételten megvizsgáltatni arra tekintettel nem kell, hogy a felperes ügyében keletkezett szakvélemények tanúsága szerint a felperes állapota végleges, felülvizsgálata nem szükséges.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, tartalmilag annak hatályon kívül helyezését, és a felperes keresetének elutasítását kérte.
Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti az Ebtv. 57. § (1) bekezdését és a Tny. 36. § (1) bekezdését.
Kifejtette, hogy a Tny. - és nem a jogerős ítélet szerinti Ebtv. - 6. §-ának (3) bekezdése nem jogosultsági, hanem folyósítási szabály. Ezért rendelkezik az Ebtv. 57. § (1) bekezdésében és a végrehajtására vonatkozó 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 34. §-ában foglaltaknak megfelelően úgy, hogy ugyanazon üzemi baleset, vagy foglalkozási betegség alapján baleseti rokkantsági nyugdíj és baleseti járadék egyidejűleg nem jár.
Az újabb üzemi baleset, foglalkozási megbetegedés esetén a jogosultság kérdését baleseti járadék vonatkozásában a Vhr. 36. §-ának (1) bekezdése rendezi; mindkét jogszabály úgy, hogy valamennyi üzemi baleset következményét együttesen kell figyelembe venni.
A felperes tehát - aki üzemi baleset következtében bekövetkezett egészségkárosodás miatt részesült III. csoport szerinti rokkantsági nyugdíjban - hiába kérte zajártalom okozta halláskárosodásból eredő munkaképesség-csökkenésre hivatkozva a baleseti járadék megállapítását -, az ebből eredő munkaképesség-csökkenését értékelve a Tny. 36. § (1) bekezdése alapján csupán a II. rokkantsági csoportnak megfelelő baleseti rokkantsági nyugdíjra volt jogosult, amelyet az alperes meg is állapított részére.
Álláspontja szerint a jogerős ítélet a Pp. 215. §-ának rendelkezésébe is ütközik.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Megállapítja a Legfelsőbb Bíróság, hogy a megyei munkaügyi bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és megfelelően idézte és hivatkozta az ide vonatkozó és alkalmazandó jogszabályi rendelkezéseket.
Kiemeli a Legfelsőbb Bíróság, hogy a jogszabályi rendelkezések egybevetéséből következően a rokkantsági nyugdíjas baleseti járadékigényt érvényesíthet olyan foglalkozási megbetegedés miatt, amelyet a nyugellátás megállapításánál nem vettek figyelembe.
Ez akkor nem ütközik a Tny. 6. § (3) bekezdésébe, ha a baleseti járadék jogalapjául megjelölt megbetegedés nem azonos azzal, amelyre tekintettel a jogosult részére baleseti rokkantsági nyugdíjat állapítottak meg.
A perbeli tényállás szerint a felperes üzemi balesetére tekintettel 1987. április 22. napjától III. csoportú baleseti rokkantsági nyugdíjban részesült.
1999. április 15. napján baleseti járadék megállapítása iránt terjesztett elő igényt, zajártalom foglalkozási megbetegedésére hivatkozással. A baleseti járadékot az alperes megállapította, majd visszavonta és az 1999. november 16. napján kelt határozatával 1999. május 1. napjától kezdődően II. csoportú rokkantsági osztályba sorolta a felperest, a rendelkezésére állt orvos-szakértői vélemények alapján, üzemi balesetre és zajártalom foglalkozási megbetegedésre tekintettel, a baleseti rokkantsági nyugdíj felemeléséről intézkedett. Ezen határozat meghozatalakor tehát az alperes a zajártalom foglalkozási megbetegedést figyelembe vette, és a rokkantsági fok megváltoztatásával, a rokkantsági nyugdíj felemelésével azt értékelte.
A határozat ellen a felperes fellebbezést nem nyújtott be, annak alapján a rokkantsági nyugdíj felemelése megtörtént, és folyósításra is került.
Ezt követően, 2002. november 19. napján a felperes ismételten baleseti járadék megállapítását kérte, zajártalom foglalkozási megbetegedésből eredően. Az igényt az alperes teljesítette, majd saját határozatát hatályon kívül helyezte, arra hivatkozással, hogy ugyanazon üzemi baleset, foglalkozási megbetegedés alapján baleseti rokkantsági nyugdíj és baleseti járadék egyidejűleg nem jár.
A perben rendelkezésre állt orvos-szakértői vélemények tanúsága szerint a felperes zajártalom foglalkozási megbetegedésből eredően 26%-os munkaképesség-csökkent, a munkaképesség-csökkenés mértéke össz-szervezeti szempontból 100%, II. csoportú rokkant, amely túlnyomórészt baleseti eredetű.
Az Ebtv. 57. § (1) bekezdése alapján tehát a felperest baleseti járadék illetné meg, ha az ott megjelölt kizáró feltétel - a baleseti rokkantsági nyugdíj-jogosultság - nem állna fenn.
Helyesen foglalt állást azonban az alperes akkor, amikor az ismételten a zajártalom foglalkozási megbetegedésre alapozott baleseti járadék iránti igényt elutasította, arra hivatkozással, hogy a zajártalom foglalkozási megbetegedést korábban - a baleseti rokkantsági nyugdíj felemelésekor - már figyelembe vette és értékelte; így a Tny. 6. § (3) bekezdésének értelmében ugyanazon üzemi baleset, foglalkozási megbetegedés alapján baleseti rokkantsági nyugdíj és baleseti járadék egyidejűleg nem jár, tehát a felperes a zajártalom foglalkozási megbetegedés miatt baleseti járadékra már nem jogosult.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében foglaltakra tekintettel, hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy helyesen hivatkozott arra a felperes, miszerint a baleseti járadék a baleseti rokkantsági nyugdíj mellett megállapítható, ha a baleseti rokkantsági nyugdíj alapját képező foglalkozási betegség, illetve a baleseti járadék megállapítását megalapozó foglalkozási betegség egymástól eltér.
A perbeli esetben azonban a baleseti járadék iránti igényt megalapozó foglalkozási betegséget (zajártalom) az alperes már 1999-ben, a baleseti rokkantsági nyugdíj összegének megemelésekor, a rokkantság fokának átsorolásakor, figyelembe vette. Így a zajártalom foglalkozási megbetegedésre hivatkozással ismételten előterjesztett igénynél ezt a nyugdíj alapját képező megbetegedéstől eltérőként értékelni már nem lehetett.
A Tny. 36. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy újabb üzemi baleset esetén valamennyi baleset következményét együttesen kell figyelembe venni.
A felperes III. csoportú baleseti rokkantsági nyugdíjának II. csoportú rokkantsági nyugdíjra történő felemelése az üzemi baleset és a zajártalom foglalkozási megbetegedésből eredő munkaképesség-csökkenés együttes mértékének figyelembevételével történt, az orvos-szakértői véleményre tekintettel, ezért a hivatkozott jogszabályok értelmében a felperest zajártalom foglalkozási megbetegedés miatt baleseti járadék nem illeti meg.
Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét a Pp. 339. § (1) bekezdésének megfelelően elutasította.
(Legf.Bír. MfvK.IV.10.496/2005.)