adozona.hu
BH+ 2006.11.510
BH+ 2006.11.510
A felszámolónak a közbenső mérleg jóváhagyásakor megállapított díját a bíróság Gazdasági Hivatala elkülönített számláján lévő összegen felül akkor lehet kiutalni, ha ez a különbözet az adós számláján - a tartalékon felüli elkülönített pénzvagyonon túl - rendelkezésre áll [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 50. § (4) és (6) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A bíróság az adós gazdálkodó szervezet fizetésképtelenségét a 2002. május 15-én jogerőre emelkedett 4. sorszámú végzésével állapította meg. A felszámolási eljárás megindításának közzétételére a Cégközlöny 2002. június 6-án megjelent 23. számában került sor.
A felszámoló 2003. június 12-én benyújtotta az I. számú közbenső mérleget a bírósághoz.
Az első fokon eljárt megyei bíróság végzésével a közbenső mérleget jóváhagyta. A felszámoló díját 18 594 000 Ft + 25% áfában (4 648 500 Ft), összesen...
BH+ 2006.11.510 A felszámolónak a közbenső mérleg jóváhagyásakor megállapított díját a bíróság Gazdasági Hivatala elkülönített számláján lévő összegen felül akkor lehet kiutalni, ha ez a különbözet az adós számláján - a tartalékon felüli elkülönített pénzvagyonon túl - rendelkezésre áll [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 50. § (4) és (6) bek.].
A bíróság az adós gazdálkodó szervezet fizetésképtelenségét a 2002. május 15-én jogerőre emelkedett 4. sorszámú végzésével állapította meg. A felszámolási eljárás megindításának közzétételére a Cégközlöny 2002. június 6-án megjelent 23. számában került sor.A felszámoló 2003. június 12-én benyújtotta az I. számú közbenső mérleget a bírósághoz.
Az első fokon eljárt megyei bíróság végzésével a közbenső mérleget jóváhagyta. A felszámoló díját 18 594 000 Ft + 25% áfában (4 648 500 Ft), összesen 23 242 500 Ft-ban állapította meg. Megkereste a bíróság gazdasági hivatalát, hogy a hitelezők által befizetett regisztrációs díjakból 4 426 229 Ft-ot felszámolói díj címén haladéktalanul, de legkésőbb 15 napon belül utaljon át a felszámolónak. A felszámolói díj további fedezetére készpénzben 18 816 271 Ft-ot a felszámoló rendelkezésére bocsátott. Végzésének indokolása szerint a közbenső mérleg az 1991. évi XLIX. törvény (továbbiakban: Cstv.) 50. § (1) bekezdésében, valamint az 52. § (3) és (4) bekezdéseiben megkívánt jogszabályi feltételeknek, továbbá a 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendeletnek megfelel, ezért azt jóváhagyta. A Cstv. 50. § (6) bekezdésének 3-5. mondatai alapján a közbenső mérleg elkészítésének időpontjáig megállapította a felszámoló díját és rendelkezett annak kifizetéséről is.
Az elsőfokú végzés ellen az APEH Megyei Igazgatósága nyújtott be fellebbezést, melyben a végzés részbeni és akként történő megváltoztatását kérte, hogy a felszámolói díj összegéből 18 816 271 Ft az adós vagyonából ne kerüljön kifizetésre, mert az adósnak nagy összegű felszámolási költségnek minősülő, kiegyenlítetlen adótartozása van.
A felszámoló a végzés fellebbezéssel támadott rendelkezése helybenhagyását kérte.
A másodfokon eljárt ítélőtábla végzésével az elsőfokú végzést fellebbezett részében megváltoztatta, és mellőzte a végzés rendelkező része 4. bekezdésének azt a rendelkezését, melyben az elsőfokú bíróság a felszámolói díj további fedezetére készpénzben 18 816 271 Ft-ot bocsátott a felszámoló rendelkezésére. Kötelezte az adóst a hitelező részére 15 napon belül 15 000 Ft másodfokú eljárási költség megfizetésére.
A végzés indokolásában a másodfokú bíróság kifejtette, hogy az elsőfokú határozatot a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazott Pp. 253. § (3) bekezdése értelmében a fellebbezés korlátai között bírálta felül. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészítette és pontosította a felszámolónak a közbenső mérleghez csatolt jelentése alapján azzal, hogy a közbenső mérleg 2003. május 31-i forduló napján milyen összegű vagyon állt az adós rendelkezésére, ezen belül mennyi volt a befektetett és forgóeszközök értéke, a bejelentett hitelezői igények összege, a felszámolás alatt felmerült, de még ki nem egyenlített felszámolási költségek összege. Kiegészítette továbbá a tényállást azzal, hogy a felszámoló jelezte: a Cstv. 50. § (3) bekezdése alapján 128 941 000 Ft összegben tartalékot képez, részben a felszámolás előtt keletkezett vitás hitelezői igények (63 000 000 Ft) kielégítésére, részben a környezetvédelmi kárelhárítás (65 000 000 Ft) költségeire. A közbenső mérleg 4. számú melléklete alapján megállapította, hogy az adós nyitó pénzkészlete 895 000 Ft volt, az eljárás során 1 275 349 000 Ft bevételre tett szert és 1 218 016 000 Ft kiadás terhelte. A kiadások összege nem tartalmazza a vagyontárgyak értékesítésével kapcsolatos kivezetést és a még ki nem fizetett felszámolói díjelőleget. A közbenső mérleg fordulónapján az adós záró pénzkészlete 58 268 000 Ft volt, melyből a házipénztárban 357 000 Ft, a bankszámláján 46 706 000 Ft állt rendelkezésre.
Idézte a felszámolás és a végelszámolás számviteli feladatairól szóló 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet 7. § (1) bekezdését, melynek értelmében közbenső felszámolási mérleget lehet készíteni, ha megfelelő mennyiségű pénzeszköz folyt be és áll rendelkezésre a hitelezői követelések kielégítésére, részbeni teljesítésére. A fenti törvényhely (2) bekezdése szerint a rendelkezésre álló pénzeszközből a várható költségekre - benne a környezeti károk elhárításának költségeire és a vitás hitelezői igények fedezetére - a Cstv. 50. § (3) bekezdése értelmében a pénzeszközökön belül tartalékot kell elkülöníteni, amelyről külön nyilvántartást kell vezetni. A Cstv. 50. § (6) bekezdésének 5. és 6. mondata értelmében a gazdasági hivatal elkülönített számláján lévő összegen felüli felszámolói díj kiutalásáról akkor rendelkezhet a bíróság, ha ez a különbözet az adós cég számláján az adós rendelkezésére áll. E rendelkezések értelmében tartalékot a pénzvagyonból lehet képezni, a felszámoló díját az adós számláján rendelkezésre álló pénzvagyonból lehet kiutalni, mint ahogy további hitelezői igényt is a tartalékon felüli pénzvagyon terhére lehet kielégíteni a Cstv. 50. § (4) bekezdése szerint.
A kiegészített és pontosított tényállás alapján az ítélőtábla megállapította, hogy a felszámoló a tartalékképzésnél a felszámolói díjigényt nem vette figyelembe. Nagyobb mértékű tartalékot "képzett", mint amennyi pénzeszközben a mérleg fordulónapján az adós rendelkezésére állt. A fenti adatokból az is következik, hogy az adós nem rendelkezik a számláján további olyan szabad pénzeszközzel, melyből a megállapított díj kiegyenlíthető lenne. Ezért az első fokú végzés fellebbezett részét megváltoztatva, a felszámolói díj regisztrációs díjjal nem fedezett részének az adós vagyonából történő kiutalása tárgyában hozott rendelkezést mellőzte.
Utalt arra, hogy a rendelkezésre álló iratokból nem volt megállapítható az adóhatóság javára a közbenső mérleg forduló napját megelőzően nyilvántartott a) kategóriás hitelezői igény összege, illetve az addig, valamint az elsőfokú határozat meghozataláig keletkezett adótartozások összege és esedékessége. Kiemelte azonban, hogy a Cstv. 58. § (1) bekezdése, valamint 57. § (1) bekezdésének a) pontja alapján a felszámolási költségnek minősülő adófizetési kötelezettséget, továbbá a felszámolói díjazást is az esedékességük szerinti sorrendben kell kiegyenlíteni. Megállapította, hogy a felszámoló közbenső mérlegben meghatározott részbeni díjazása a másodfokú határozat meghozatalának napján válik esedékessé.
A jogerős végzés ellen az adós nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben a másodfokú határozat hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság végzésének hatályában való fenntartását kérte abban a részében, melyben a 18 816 271 Ft felszámolási díjat az adós vagyonából a felszámoló rendelkezésére bocsátotta. Kérte továbbá a másodfokú végzés indokolásából a következő mondat mellőzését: "A felszámoló közbenső mérlegben meghatározott díjazása a másodfokú határozat meghozatalának napján válik esedékessé" (5. oldal 1. bekezdés utolsó mondat). E helyett kérte annak kimondását, hogy a felszámolói díj esedékességének napja a felszámolói díjat megállapító rendelkezés jogerőre emelkedésének napja.
Állította, hogy a jogerős végzés sérti a Cstv. 57. § (2) bekezdés g) pontjában és az 58. § (1) bekezdésében foglaltakat, míg a díj esedékessége megállapítására vonatkozó rendelkezése ellentétes a Ptk. 397. § (1) bekezdésében, a Pp. 228. § (4) bekezdésében foglaltakkal, továbbá az Áfa. törvény 16. § (15) bekezdésének rendelkezésével.
Felülvizsgálati kérelmét azzal indokolta, hogy a másodfokú végzés a Cstv. 50. § (6) bekezdésén alapul, így látszólag jogszabálysértés nem áll fenn. A felszámoló díja azonban felszámolási költségnek minősül [Cstv. 57. § (2) bekezdésének g) pontja], melyet esedékességekor kell kiegyenlíteni [Cstv. 58. § (1) bekezdés]. Álláspontja szerint a Cstv. 50. § (6) bekezdése nem a felszámolói díj esedékességét határozza meg, hanem olyan technikai, a kifizetés végrehajtásának mikéntjére vonatkozó rendelkezés, amely lehetővé teszi egyrészt a regisztrációs díjak felhasználását a felszámolói díj fedezetére, másrészt megjelöli azt a másik forrást, amely a felszámolói díj fedezetére még felhasználható. Ennek megfelelően abból mechanikusan nem vezethető le olyan következtetés, hogy a felszámolói díj kizárólag abban az esetben válna esedékessé, ha a közbenső mérleg adatai szerint az annak kielégítésére szükséges fedezet teljes egészében már rendelkezésre is áll. Amennyiben elfogadnánk, hogy a felszámoló csak abban az esetben jogosult a felszámolói díj felvételére, ha erre a bíróság külön feljogosítja, ellentétbe "keveredünk" a Cstv. 50. § (6) bekezdésében foglaltakkal, amely a bíróság részére előírja, hogy a közbenső mérleget jóváhagyó végzésben meg kell állapítani a felszámolói díjat, másodszor az Áfa. törvény 16. § (1) bekezdésében foglaltakkal, mely kimondja, hogy a díj bírósági megállapítása esetén az esedékesség napja a határozat jogerőre emelkedésének napja, végül a Pp. 228. § (4) bekezdésének rendelkezéseivel is.
Álláspontja szerint a másodfokú határozat jogszabálysértő módon határozta meg a felszámolói díj esedékességét. Hivatkozott arra, hogy ismert előtte az EBH 2000/340. számú eseti döntés, de ez a 2002. évben indult eljárásra nem alkalmazható, mert az eseti döntés még az Ftvr. alapján indult felszámolási eljárás keretei között született. A jelen esetre hatályos és a közbenső mérleg jóváhagyására vonatkozó rendelkezéseket az 1997. évi XXVII. törvény alkotta meg. Utalt arra, hogy az elsőfokú bíróságnak a díj mértékét megállapító határozata fellebbezés hiányában első fokon jogerőre emelkedett. A hitelező csupán a díj rendelkezésre bocsátása tekintetében nyújtott be fellebbezést.
A hitelező felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős végzés hatályában fenntartását kérte. Álláspontja szerint a Cstv. 50. § (6) bekezdése értelmében, ha a hitelezők befizetéseiből nincs meg a kiszámított felszámolói díjnak megfelelő összeg, csak akkor lehet az adós számlája ellen fordulni, ha az egyéb - korábban esedékes - követeléseket már kiegyenlítették. A hitelezőnek a felszámolási eljárás alatt keletkezett, szintén felszámolási költségnek minősülő adókövetelése kielégítési sorrendben, esedékességben megelőzi a felszámolói díj kifizetését. Kérte, a Legfelsőbb Bíróság szólítsa fel az adóst annak igazolására, hogy a másodfokú végzés jogerőre emelkedésekor a vitatott 18 816 271 Ft felszámolói díjat visszafizette-e; amennyiben nem, kérte kötelezni annak kamattal növelt összegben történő megfizetésére.
A jelen felülvizsgálati eljárásra alkalmazandó a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvénynek (Pp.) a 2000. évi CXXX. törvénnyel módosított 270. § (2) bekezdése értelmében a jogerős ítélet vagy az ügy érdemében hozott jogerős végzés felülvizsgálatát a Legfelsőbb Bíróságtól - jogszabálysértésre hivatkozással - a fél, a beavatkozó, valamint a rendelkezés reá vonatkozó része ellen az kérheti, akire a határozat rendelkezést tartalmaz.
A Legfelsőbb Bíróság a fenti jogszabályhely alapján azt vizsgálta, hogy a felülvizsgálati kérelemmel támadott végzés jogszabálysértő-e, vagy sem.
Megítélése szerint a felülvizsgálni kért határozat a jogszabályoknak megfelel, illetve olyan eljárási szabálysértés nem történt, amelynek az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása lett volna.
Az eljárás irataiból kétségtelenül megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság végzésének a felszámoló díját megállapító rendelkezése, továbbá abból 4 426 229 Ft-nak a regisztrációs díj terhére történő kiutalására vonatkozó rendelkezés fellebbezés hiányában első fokon jogerőre emelkedett [Pp. 228. § (4) bekezdése]. A másodfokú eljárás tárgya csupán az a rendelkezés volt, melyben az elsőfokú bíróság a regisztrációs díjjal nem fedezett 18 816 271 Ft további felszámolói díj fedezeteként ezt az összeget az adós vagyonából készpénzben a felszámoló rendelkezésére bocsátotta.
A másodfokú bíróság a Cstv. 50. § (4) és (6) bekezdésének helyes értelmezésével és alkalmazásával helytállóan jutott arra a jogi következtetésre, hogy adós számláján rendelkezésre álló készpénz összegéből az első fokú határozat meghozatalának időpontjában nem volt kiutalható a felszámoló részére megállapított díjnak az a része, amelyet a regisztrációs díj nem fedezett. Helyesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a regisztrációs díjon felüli összeg sem az elkülönített számlán, sem az adós cég számláján nem áll rendelkezésre. A közbenső mérleg fordulónapján az adós bankszámláján és házi pénztárában kisebb összeg állt rendelkezésre, mint amennyinek a tartalékát a felszámoló jelezte a környezetvédelmi kárelhárítás költségeire, amely a Cstv. 57. § (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott felszámolási költségnek minősül.
Téves az adósnak az a jogi álláspontja, amely a közbenső mérleg alapján megállapított díj esedékességét a Ptk. 397. § (1) bekezdésében foglalt szabályokból vezeti le. A felszámoló tevékenysége, bár vállalkozási elemeket tartalmaz, speciális vállalkozói tevékenység, amennyiben a bíróság kijelölését az adott felszámolási ügy ellátására csak a felszámolási törvényben meghatározott feltételek esetén utasíthatja vissza, tevékenysége a felszámolást lefolytató bíróság felügyelete alatt zajlik és díjának a megállapítása, illetőleg kiutalása is a Cstv. szabályai szerint a bíróság határozatától függ.
A felszámoló pontatlanul idézi a Cstv. 57. § (2) bekezdésének g) pontját, mert valóban a felszámoló díja felszámolási költségnek minősül, azonban a g) pontban a felszámoló díja megjelölés után zárójelben a 60. § (4) bekezdése szerepel, amely a felszámolónak a felszámolási zárómérleg és vagyonfelosztási javaslat alapján megállapított díjazásáról szól. Az adott esetben azonban a bíróság a I. számú közbenső mérleg alapján állapította meg a közbenső mérleg elkészítéséig a felszámolót megillető díjat. Ennek jogerőre emelkedése azt jelenti, hogy ezzel a közbenső mérleg elkészítéséig felmerült díj rögzül, azt megváltoztatni nem lehet, ugyanakkor annak kiutalása - a regisztrációs díjjal nem fedezett részében - az adósnak a közbenső mérleg jóváhagyásának időpontjában rendelkezésére álló készpénz vagyonától függ. A közbenső mérleg alapján megállapított díj kiutalásakor a bíróságnak vizsgálnia kell, hogy a megállapított összeg kifizethető-e, illetőleg annak milyen része utalható ki a felszámoló részére. A Cstv. 50. § (4) bekezdéséből következik, hogy csak a tartalékon felüli pénzvagyon terhére elégíthetők ki - egyebek között - az 57. §-ban meghatározott kielégítési sorrendben a jogerős bírósági határozaton alapuló követelések, így a felszámolónak a közbenső mérleg alapján megállapított díja is. Minthogy a tartalékon felüli pénzvagyon a felszámolónak a 18 816 271 Ft díja kifizetését nem teszi lehetővé, a másodfokú bíróság helytállóan döntött, mikor az elsőfokú bíróság végzése e részét megváltoztatva mellőzte a felszámolói díj további fedezetére ez összegnek a felszámoló rendelkezésére bocsátását.
Az Áfa. törvénynek a felülvizsgálati kérelemben megjelölt 16. § (1) és (15) bekezdésében foglaltak nyilvánvalóan az adóhatóság részére fizetendő ÁFA esedékességének az időpontjára tartalmaznak rendelkezéseket, amelyek nem érintik a közbenső mérleg jóváhagyása kapcsán a bíróság rendelkezése alapján a felszámoló részére kifizethető felszámolói díjat.
Az adós felülvizsgálati kérelme alapján értelmezésre szorul a jogerős határozat indokolása 5. oldalának első bekezdésében írt utolsó mondat. A másodfokú bíróság ebben a mondatában úgy foglalt állást, hogy a felszámoló közbenső mérlegben meghatározott részbeni díjazása a másodfokú határozat meghozatalának napján válik esedékessé.
A másodfokú végzésnek ez a megállapítása félreértésekre adhat okot. Annak folytán, hogy az első fokú végzésnek a felszámolót a közbenső mérleg elkészítéséig megillető díj összegére vonatkozó és annak egy része kiutalásáról rendelkező része - erre irányuló fellebbezés hiányában - első fokon jogerőre emelkedett, a másodfokú bíróság csak a 18 816 271 Ft felszámolói díjrész adós vagyonából történő kifizetésére vonatkozóan tehetett megállapítást.
E tekintetben a megállapítás helyes értelme az, hogy a jogerős határozat folytán esedékessé vált felszámolói díj ez idő szerint ki nem egyenlíthető részét a felszámoló akkor veheti fel, ha az elkülönített tartalékon felül, a kielégítési sorrendben korábban esedékessé vált hitelezői igények kielégítése után erre az adós vagyonából a fedezet rendelkezésre áll.
Az adós felszámolója helytállóan hivatkozott arra, hogy a követelés esedékessége nem függ a követelés kielégítéséhez szükséges összeg adott időpontban történő rendelkezésre állásától. Annyiban azonban téves az álláspontja, hogy az esedékesség időpontjában a teljes megállapított felszámolói díja kifizetését igényli, tekintet nélkül arra, hogy a kifizetés jogszabályokban megkívánt feltételei megvalósultak-e vagy sem.
A Cstv. 50. § (4) és (6) bekezdései a már esedékessé vált felszámolói díj kiutalását csak további, a törvényhelyben meghatározott feltételek teljesülése esetén teszik lehetővé, azaz akkor, ha ez az összeg az adós cég számláján - a tartalékon felül - rendelkezésre áll.
A fent kifejtettekre tekintettel miután a felülvizsgálni kért határozat a jogszabályoknak megfelel, és a felszámoló díjának esedékességére vonatkozó, Pp. 228. § (4) bekezdésébe ütköző megállapítás, mint eljárási szabálysértés az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással nem volt, a Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A hitelező felülvizsgálati ellenkérelmének az a része, amely az adós felhívására, illetve a 18 816 271 Ft visszafizetésére vonatkozik, a felülvizsgálati eljárásban nem teljesíthető, mert a Pp. 275. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs. (Legf.Bír. Gfv.XI.30.218/2006. sz.)