adozona.hu
BH+ 2006.10.450
BH+ 2006.10.450
A biztosítási ajánlat közvetítése során a biztosítási alkusz az ajánlattevő és nem a biztosító képviselője. Ezért az alkusz mulasztása, késedelme az ajánlattevő terhére esik [1995. évi XCVI. tv. 32. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy a peres felek között a felperes tulajdonát képező OPEL Corsa személygépkocsira a Casco felelősségbiztosítási szerződés 2003. június 20-án, 2003. június 21-i kockázatviselési kezdő időponttal létrejött.
A bíróság tényként állapította meg, hogy a felperes 2003. június 20-án biztosítási alkusz útján ajánlatot tett az alperesnek Casco biztosítási szerződés megkötésére. A kitöltött ajánlati nyomtatványon a kockázatviselés kezdetét 2003....
BH+ 2006.10.450 A biztosítási ajánlat közvetítése során a biztosítási alkusz az ajánlattevő és nem a biztosító képviselője. Ezért az alkusz mulasztása, késedelme az ajánlattevő terhére esik [1995. évi XCVI. tv. 32. §].
Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy a peres felek között a felperes tulajdonát képező OPEL Corsa személygépkocsira a Casco felelősségbiztosítási szerződés 2003. június 20-án, 2003. június 21-i kockázatviselési kezdő időponttal létrejött.A bíróság tényként állapította meg, hogy a felperes 2003. június 20-án biztosítási alkusz útján ajánlatot tett az alperesnek Casco biztosítási szerződés megkötésére. A kitöltött ajánlati nyomtatványon a kockázatviselés kezdetét 2003. június 21. napjában jelölték meg. A felperes a biztosítási díj első összegét ezzel egyidejűleg a biztosítási alkusznak átadta. Két nap múlva a biztosítási esemény bekövetkezett. Az alperes 2003. július 11-én kelt, és a felperes által 2003. július 16-án kézhezvett írásbeli nyilatkozatával tájékoztatta a felperest, hogy a biztosítási ajánlatot a kiemelt kockázat miatt elutasította.
Az elsőfokú ítélet indokai szerint a biztosítási alkusz az 1995. évi XCVI. törvény 32. § (3) bekezdése szerint a biztosított képviselőjének minősült. A Ptk. 537. § (2) bekezdése, a Ptké. 69. § (1) bekezdése és (2) bekezdése alapján az alperes 2003. július 5-ig utasíthatta volna vissza a felperes ajánlatát. E határidő elmulasztása folytán a biztosítási szerződés 2003. június 20-ával létrejött.
Az alperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú közbenső ítéletet megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
Megállapította, hogy az 1995. évi XCVI. törvény 32. § (1) bekezdése szerint az alkusz a biztosított, vagyis a felperes képviselőjének minősült. Az ÁVF. 3. fejezet 5. pontja szerint az alkusz által közvetített ajánlat esetén a biztosító számára nyitvaálló 15 nap nyilatkozattételi határidő azt követően vette kezdetét, amikor az alkusz a biztosítási ajánlatot az alperesnek átadta. Mivel az alperes előadása szerint az ajánlat átvételére 2003. június 30-án került sor, a visszautasító nyilatkozatot a rendelkezésére álló 15 nap határidőn belül tette meg. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperest terhelte annak kétségmentes bizonyítása, hogy a perbeli ajánlat az alpereshez 2003. június 23-án megérkezett. A felperes azonban a becsatolt okiratokkal a beérkezés időpontját nem tudta igazolni. A másodfokú bíróság hangsúlyozta továbbá, hogy a kockázatviselés kezdő időpontját is tévesen állapította meg az elsőfokú bíróság. Mivel a felperes ajánlatán a 407. záradékot nem töltötték ki, a kockázatviselés időpontjára az ÁVF. 3. fejezet 1) és 2) pontja rendelkezéseit kellett alkalmazni.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes az ítélet hatályon kívül helyezését és a közbenső ítélet helybenhagyását, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását indítványozta.
Sérelmezte, hogy a perben nem tisztázódott, hogy a M.-B. Kft. alkuszként vagy ügynökként járt-e el az ajánlat közvetítése során. Az alperes csak állította, de nem bizonyította, hogy a nevezett Kft. alkuszként járt el. Utalt arra, hogy a szerződéskötés körülményei alapján (alperes által rendszeresített nyugta, nyomtatvány) a maga részéről arra következtetett, hogy a közvetítő az alperes képviselője, azaz ügynöke. A becsatolt igazoló szelvény is azt tanúsítja, hogy a biztosítási díjelőleg az alperes részére befizetésre került.
Sérelmezte a másodfokú bíróságnak a bizonyítási teherrel kapcsolatban kifejtett álláspontját is. Előadta, hogy az ajánlat aláírása után a további ügymenetre nem volt befolyása. A befizetett díjelőleg megérkezéséről is kizárólag az alperes bírt tudomással. A közvetítő rendelkezésére bocsátott alperesi iratok tanúsága szerint az alperes is rendelkezik a perbeli ügyletek nyilvántartásával. Ennek ellenére a másodfokú bíróság téves jogi álláspontja alapján nem kötelezte az alperest az ajánlat beérkezésének a bizonyítására. A Különös Feltételek rendelkezései figyelembevételével sem tartható az az álláspont, hogy a 15 nap határidőt az alperes Gépjármű Állománykezelő Osztályára történő beérkezéstől kell számítani. A 407. számú záradék kitöltésétől függetlenül az ajánlaton szereplő dátum ez esetben a kockázatviselés kezdő időpontja.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult.
Fenntartotta arra vonatkozó álláspontját, hogy a kockázat elbírálására nyitvaálló 15 nap határidő nem az alkusznak történő átadással, hanem azzal az időponttal kezdődik, amikor az ajánlat a biztosító nyilatkozattételre jogosult szervéhez megérkezik (Biztosítási Feltételek 2. fejezet 5. pontja). A közvetítő alkuszi minőségével kapcsolatban utalt a közvetítő nevében szereplő bróker kifejezésre, továbbá a Bit. 31. § (3) bekezdésére, amely szerint az alkusz ügynöki tevékenységet nem végezhet. A biztosítási feltételek 3. fejezet 2. pontja értelmében az alkusz által közvetített biztosítás esetén a kockázatviselés legkorábbi időpontja a biztosítási ajánlatnak a biztosító részére történő átadásával egyezhet meg. Eltérő időpont csak a 407. záradék kitöltésével köthető ki, amire adott esetben nem került sor. Ebből következően a biztosítási ajánlat 2003. június 23-ai megérkezésének elfogadása esetén is a kockázatviselés kezdete csak 2003. június 24. napja lehet. Fenntartotta a Ptk. 545. § (1) bekezdésére történt hivatkozását, mivel a biztosítási esemény a szerződés hatálybalépése előtt bekövetkezett.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felek jogviszonyára alkalmazandó, a biztosító intézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló 1995. évi XCVI. törvény (Bit.) 32. § (1) bekezdése értelmében a biztosítási alkusz a biztosítási, illetve viszontbiztosítási szerződést annak a félnek az írásbeli megbízása alapján közvetíti, aki a biztosítás létrejötte esetén a biztosított vagy a biztosítóval szerződő fél pozíciójába kerül. A biztosítási alkusz díjazását a (2) bekezdés, jogkörét a (3) bekezdés, míg az e minőségben végzett eljárásáért fennálló felelősségét a (4) bekezdés szabályozza.
Adott esetben sem az elsőfokú, sem a másodfokú eljárásban nem volt vitatott, hogy a M.-B. Kft. biztosítási alkuszként eljárva közvetítette a felperes szerződéskötésre irányuló ajánlatát az alperesnek. Mivel a felperes keresetlevelében maga jelentette ki, hogy "a biztosítási ajánlat megtételekor biztosítási alkusz járt el a megbízásom alapján", a nevezett Kft. alkuszi (vagy ügynöki) minőségének a vizsgálata a továbbiakban nem képezte a per tárgyát. A felülvizsgálat határait a felülvizsgálati kérelem Pp. 275. § (2) bekezdésében meghatározott keretei mellett a per keretei határozzák meg. Olyan kérdésben, amelyet a perben eljárt bíróság nem tárgyalt és nem döntött, a felülvizsgálati eljárásban sem hozható döntés, illetve annak alapján a jogerős ítélet megalapozatlanságára sem lehet hivatkozni. Ebben a körben a felperes tévesen hivatkozott az alperes bizonyítási terhére is, mivel a bíróság a tényállást ebben a körben a felperesnek az alperes által kétségbe nem vont előadása alapján állapította meg.
Ebből következően a másodfokú bíróság helyesen következtetett arra, hogy a biztosítási alkusz a felperes képviseletében járt el az ajánlat közvetítése során, ezért az alkusz késedelme a felperes terhére esett. Az Általános Vagyonbiztosítási Feltételek (ÁVF.) 2. fejezet 5. pontja értelmében a Ptk. 537. § (2) bekezdésében meghatározott, az ajánlat visszautasítására rendelkezésre álló 15 napot attól az időponttól kellett számítani, amikor a biztosítási alkusz a szerződő (biztosított) által aláírt biztosítási ajánlatot a biztosítónak átadta. Ennek időpontját a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján a felperesnek kellett volna bizonyítania. Kétségtelen, hogy a felperes csak az ajánlatot közvetítő alkusz segítségével lett volna képes e bizonyítás teljesítésére. A M.-B. Kft. azonban a perbehívást nem fogadta el. A bíróság megkeresésére adott 11. sorszámú iratában pedig úgy nyilatkozott, hogy a perbeli jogügyletre vonatkozóan semmilyen adat, bizonyíték nem áll rendelkezésére, mivel a saját alvállalkozója a megfelelő iratokat nem juttatta el hozzá. Ebből következően a másodfokú bíróság helyesen következtetett arra, hogy a felperes nem bizonyította állítását, amely szerint a biztosítási ajánlatot az alperes 2003. június 23-án megkapta.
A másodfokú bíróság helyesen állapította meg azt is, hogy a kockázatviselés kezdő időpontját az ÁVF. 3. fejezet 2. pontja második mondata határozta meg. E szerint a biztosítási alkusz által közvetített biztosítás esetén a kockázatviselés legkorábbi időpontjaként a biztosítási ajánlatnak a biztosító részére történő átadását követő nap "0" órája jelölhető meg. Ebből következik, hogy amennyiben a felperes ajánlata az alperes kirendeltségéhez - állításának megfelelően - 2003. június 23-án megérkezett, az alperes kockázatviselése az ezt követő napon, tehát már a káresemény bekövetkezte után kezdődött. Ebből az is következik, hogy az ajánlat beérkezésének időpontjára vonatkozó további bizonyítás sem eredményezhetett volna a felperes számára kedvezőbb döntést.
Az ismertetett indokoknak megfelelően a Legfelsőbb Bíróság a jogszabálysértést nem tartalmazó jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf.Bír.Pfv.VIII.21.266/2005.)