adozona.hu
BH+ 2006.9.423
BH+ 2006.9.423
A baleseti járadék akkor állapítható meg, ha a foglalkozási eredetű munkaképesség-csökkenés mértéke a 66%-ot nem haladja meg. 67% esetén baleseti rokkantsági nyugdíj-jogosultság áll fenn (1997. évi LXXXIII. tv. 58. §, 65. §, 1997. évi LXXXI. tv. 6. §, 35-36. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes zajártalom okozta halláskárosodás, valamint szilikózis foglalkozási megbetegedés miatt 1995. február 1. napjától III. fokozatú baleseti rokkantsági nyugdíjban részesült.
A felperes 2003. június 16. napján radon foglalkozási megbetegedésére hivatkozással baleseti járadékot igényelt.
Az OEP Orvosszakértői Intézetének elsőfokú orvosi bizottsága szakvéleménye szerint a felperes szilikózisból eredő munkaképesség-csökkenése 50%, zajártalom okozta halláskárosodásból eredő munkaképesség-...
BH+ 2006.9.423 A baleseti járadék akkor állapítható meg, ha a foglalkozási eredetű munkaképesség-csökkenés mértéke a 66%-ot nem haladja meg. 67% esetén baleseti rokkantsági nyugdíj-jogosultság áll fenn (1997. évi LXXXIII. tv. 58. §, 65. §, 1997. évi LXXXI. tv. 6. §, 35-36. §)
A felperes zajártalom okozta halláskárosodás, valamint szilikózis foglalkozási megbetegedés miatt 1995. február 1. napjától III. fokozatú baleseti rokkantsági nyugdíjban részesült.A felperes 2003. június 16. napján radon foglalkozási megbetegedésére hivatkozással baleseti járadékot igényelt.
Az OEP Orvosszakértői Intézetének elsőfokú orvosi bizottsága szakvéleménye szerint a felperes szilikózisból eredő munkaképesség-csökkenése 50%, zajártalom okozta halláskárosodásból eredő munkaképesség-csökkenése 16%, radon foglalkozási megbetegedésből eredő munkaképesség-csökkenése 67%, össz-szervezeti szempontból baleseti munkaképesség-csökkenése 100%, mely legkorábban 2002. december 1. napjától véleményezhető.
Az OEP Orvosszakértői Intézete szakvéleményét 2004. június 22. napján azzal egészítette ki, hogy a radon foglalkozási megbetegedésből megállapítható foglalkozási eredetű munkaképesség-csökkenés 2002. december 1. napjától 67%-os.
A Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság a 2003. augusztus 6. napján kelt határozatával az orvos-szakértői vélemény alapján a felperes baleseti rokkantsági nyugdíját 2003. június 1. napjától, II. fokozatú rokkantsági csoportnak megfelelően, felemelte. E határozatot a 2004. augusztus 4. napján kelt határozatával visszavonta, és a 2004. augusztus 9. napján kelt határozatával a felperes részére 2002. december 1-jétől 4. fokozatú baleseti járadékot állapított meg, radon foglalkozási megbetegedése miatt.
Ezt a határozatot a Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság a 2005. február 10. napján kelt határozatával visszavonta, azon indokkal, hogy a felperes részére 2003. július 1-jétől II. csoportú baleseti rokkantsági nyugdíj folyósítását rendelte el.
Az alperes a 2005. január 26. napján kelt határozatával visszavonta a felperes részére 2002. december 1-jétől a 4. fokozat szerinti baleseti járadékot megállapító határozatát.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú hatóság a 2005. február 15. napján kelt másodfokú határozatával helybenhagyta az elsőfokú határozatot.
A felperes keresetében az alperes visszavonó határozatainak felülvizsgálatát, és annak megállapítását kérte, hogy a 4. fokozatú baleseti járadékra jogosult.
Arra hivatkozott, hogy 1995. évtől baleseti rokkantsági nyugdíjban zajártalom okozta halláskárosodása, és szilikózis foglalkozási megbetegedése miatt részesült; 2003-ban benyújtott baleseti járadék iránti igénye alapján pedig radon foglalkozási megbetegedés miatt baleseti járadékra jogosult, mert nem ugyanazon a jogcímen áll fenn a baleseti járadékra, illetve a baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosultsága.
A megyei munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította.
Ítéletének indokolásában a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 6. § (3) bekezdés utolsó mondatára hivatkozással kifejtette, hogy baleseti rokkantsági nyugdíj és baleseti járadék egyidejűleg folyósítható, ha nem ugyanazon üzemi baleset, illetve foglalkozási megbetegedés alapján keletkezik a jogcíme.
A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 52. § (4) bekezdésére, 65. § (5) bekezdésére, 58. § (1) bekezdésére hivatkozással rámutatott a munkaügyi bíróság, hogy a baleseti járadék a 16%-tól 66% közötti foglalkozási eredetű munkaképesség-csökkenés miatt állapítható meg. Ebből viszont az is következik, hogy akinek a foglalkozási eredetű munkaképesség-csökkenése a 66%-ot meghaladja, arra már a Tny. szabályait kell alkalmazni.
A Tny. 35. §-a szabályozza a baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosultság megszűnését, amelynek (2) bekezdése - egybehangzóan az előbb kifejtettekkel - értelmében állapotjavulás esetén a baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosultság megszűnésekor a 4. fokozatú baleseti járadékot kell megállapítani. Ebből következően a Tny. 36. § (1) bekezdése szerint, állapotrosszabbodás esetén viszont valamennyi baleset, foglalkozási megbetegedés következményét együttesen kell figyelembe venni.
Mivel a felperes radon foglalkozási megbetegedés miatt a Tny. 33. § (1) bekezdése értelmében önmagában is baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosult, így rá már nem az Ebtv., hanem a Tny. szabályai vonatkoznak, azaz a Tny. 36. § (1) bekezdésének alkalmazásával kell a neki folyósított baleseti rokkantsági nyugdíjat felemelni.
Az újabb foglalkozási megbetegedés miatt baleseti járadék folyósítására azért nincs lehetőség, mert az ebből eredő munkaképesség-csökkenése meghaladja a baleseti járadékra jogosultságának az Ebtv. 58. § (1) bekezdésében meghatározott felső határát. Az OEP Orvosszakértői Intézetének Orvosi Bizottsága szerint ugyanis a baleseti járadék jogcímeként megjelölt radon foglalkozási megbetegedésből eredő munkaképesség-csökkenése 67%.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak megváltoztatását kérte, és a keresetében foglaltakat fenntartotta.
Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti a Tny. 6. § (3) bekezdését, valamint az Ebtv. 65. § (5) bekezdését és a Tny. 1. § (1) bekezdésében foglaltakat.
Kifejtette, hogy a jogerős ítélet értelmezéséből az következik, ha az újabb betegség alacsonyabb munkaképesség-csökkenést okozna (tehát számára kevesebb hátránnyal járna), úgy jogosult lenne a lényegesen magasabb ellátásra (baleseti rokkantsági nyugdíj + baleseti járadék). Jelenleg ugyanis a radon figyelembevételével is megállapított baleseti rokkantsági nyugdíj összegében lényegesen alacsonyabb, mint a fenti két ellátás együttes összege, annak ellenére, hogy sokkal súlyosabb betegséggel, hátrányokkal, kiadásokkal, és élet-elnehezüléssel kell szembenéznie. Megítélése szerint az ítéleti döntés az azonos elbírálás elvét is sérti.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás lefolytatását elrendelte, és a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdésének megfelelően tárgyaláson kívül bírálta el.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a megyei munkaügyi bíróság helyesen állapította meg az ügyben irányadó tényállást, és abból az ide vonatkozó jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő jogkövetkeztetést vont le.
A perben rendelkezésre állt OEP Orvosszakértői Intézetének szakvéleménye szerint a felperes munkaképesség-csökkenése össz-szervezeti szempontból 100%-os, a radon foglalkozási megbetegedésből megállapítható foglalkozási eredetű munkaképesség-csökkenése 2002. december 1-jétől 67%-os.
A felperes 2003. június 16-án igényelt baleseti járadékot radon foglalkozási megbetegedésére hivatkozással, 1995. évtől egyéb foglalkozási megbetegedések miatt baleseti rokkantsági nyugdíjban részesült.
Az Ebtv. 57. § (1) bekezdése értelmében baleseti járadékra az jogosult, akinek a munkaképessége üzemi baleset következtében 15%-ot meghaladó mértékben csökkent, de baleseti rokkantsági nyugdíj nem illeti meg.
Az Ebtv. 58. § (1) bekezdés d) pontja szerint a baleseti járadék mértéke az üzemi baleset okozta munkaképesség-csökkenés fokától függ. A munkaképesség-csökkenés fokának megfelelően a 4-es baleseti fokozatba tartozik az, akinek a munkaképesség-csökkenése 50-66%.
Az orvos-szakértői véleményből egyértelműen megállapítható, hogy a felperes munkaképesség-csökkenése az itt jelzett 66%-os mértéket meghaladta, az 2002. december 1. napjától 67%-os mértékű volt. Ebből következően egyértelmű, hogy a felperes baleseti járadékra - noha annak a jogszabályi rendelkezések szerint a baleseti rokkantsági nyugdíjjal történő párhuzamos folyósítása nem kizárt - nem jogosult.
Az Ebtv. 65. § (5) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a baleseti járadék iránti igény elbírálására és folyósítására a Tny.-nek a nyugellátások megállapítására és folyósítására vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.
A Tny. 33. § (1) bekezdése kimondja, hogy baleseti rokkantsági nyugdíjra az jogosult, aki munkaképességét 67%-ban - túlnyomóan üzemi baleset következtében - elvesztette, és rendszeresen nem dolgozik, vagy keresete lényegesen kevesebb a megrokkanás előtti kereseténél.
A Tny. 36. § (1) bekezdése arról is rendelkezik, hogy újabb üzemi baleset esetén valamennyi baleset következményét együttesen kell figyelembe venni.
A fenti jogszabályi rendelkezések egybevetéséből az következik, hogy a felperes a radon foglalkozási megbetegedés miatti 67%-os munkaképesség-csökkenése következtében baleseti járadékra már nem jogosult, baleseti rokkantsági nyugdíjra azonban igen, így az újabb foglalkozási megbetegedés miatt előterjesztett igényt az alperes helytállóan kezelte a rokkantsági nyugdíj fokának - és ebből következően mértékének - megemelése iránti kérelemként, és jogszerűen döntött, amikor a felperest a II. csoportú baleseti rokkantsági csoportba sorolta, a Tny. 34. § (2) bekezdés b) pontjának megfelelően.
A felperest tehát a baleseti rokkantsági nyugdíj mellett a radon foglalkozási megbetegedés miatt kialakult 67%-os mértékű munkaképesség-csökkenésre tekintettel baleseti járadék nem illeti meg, jogszerű volt a 4. fokozatú baleseti járadékot megállapító határozat visszavonása az alperes részéről.
Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. MfvK.IV.10.638/2005.)