adozona.hu
BH+ 2006.9.425
BH+ 2006.9.425
Tartalmilag hiteltelen számla alapján nincs lehetőség áfa levonási jog gyakorlására (1992. évi LXXIV. tv. 32. §, 35. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a megismételt eljárásban vizsgálatot tartott a felperesnél 2001. március 19-március 31. közötti időpontban általános forgalmi adónemben.
Az ellenőrzés eredményeként meghozott első fokú határozatával az adóhatóság a felperes terhére 12 688 000 forint adókülönbözetet, és 12 689 000 forint jogosulatlan visszaigénylést állapított meg, egyben az általános forgalmi adó kiutalása iránti kérelmét elutasította. A jogosulatlan visszaigénylés következtében a felperessel szemben 6 344 000 ...
BH+ 2006.9.425 Tartalmilag hiteltelen számla alapján nincs lehetőség áfa levonási jog gyakorlására (1992. évi LXXIV. tv. 32. §, 35. §)
Az adóhatóság a megismételt eljárásban vizsgálatot tartott a felperesnél 2001. március 19-március 31. közötti időpontban általános forgalmi adónemben.Az ellenőrzés eredményeként meghozott első fokú határozatával az adóhatóság a felperes terhére 12 688 000 forint adókülönbözetet, és 12 689 000 forint jogosulatlan visszaigénylést állapított meg, egyben az általános forgalmi adó kiutalása iránti kérelmét elutasította. A jogosulatlan visszaigénylés következtében a felperessel szemben 6 344 000 forint adóbírságot is kiszabott.
A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság határozatával az első fokú határozatot helybenhagyta.
A felperes terhére megállapított fizetési kötelezettségek a következők miatt keletkeztek:
A felperes 2001. március 21-én vásárolta meg a C. Kft.-től a 1096/10 hrsz.-ú, valamint külön szerződésben a 981/20 hrsz.-ú ingatlanokat. Az adásvételi szerződések alapján kiállított számla szerint a felperes telephelyet vásárolt. Az első ingatlan felépítményének ára 15 500 000 Ft + 3 875 000 Ft általános forgalmi adó és 3 500 000 Ft telekár volt. A második ingatlan ára pedig 35 250 000 Ft + 8 812 500 Ft általános forgalmi adó a felépítmény ára, és 7 500 000 Ft a telek ára volt.
Az ellenőrzés megállapította, hogy ezek a megvásárolt ingatlanok 1997. november 17-e és 2001. március 20-a között hogyan kerültek öt adásvételi szerződésen keresztül a felpereshez a vételár egyenes emelkedésével. Az első ingatlan esetében 1 000 000 Ft-os vételárról 22 875 000 Ft, a második ingatlan esetében pedig 2 000 000 Ft-ról 51 562 500 Ft lett az ingatlanok ára. Ezen belül is elsősorban a felépítmény és az azt terhelő általános forgalmi adó ára emelkedett.
Az ellenőrzés megállapította azt is, hogy az egyes adásvételi szerződésben szereplő eladó illetve vevő között személyi összefonódás volt. Eredetileg mindkét ingatlan M. M. tulajdona volt, és ezt követően az adásvételi szerződések láncolata végén azé a felperesé lett az ingatlan, akinek többségi tulajdonosa szintén M. M..
A felperes keresetében a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
Az első fokú bíróság bizonyítási eljárás körében meghallgatta M. M.-t tanúként. A tárgyalás anyagává tette a felperes által hivatkozott megyei bíróság 10. számú ítéletét, amely M. M. 1997. évi személyi jövedelemadó ügyével volt kapcsolatos, és a 11. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság döntését azzal indokolta, hogy az adóhatóság az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) 1. § (7) bekezdése, valamint az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa tv.) 32. § (1) bekezdése és 35. § (1) bekezdése alapján helytállóan állapította meg a feltárt közvetett bizonyítékok okszerű értékelésével, hogy a felperes nem hiteles számlára, dokumentumra alapozta az általános forgalmi adó visszaigénylési jogát.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát. A felperes továbbra is fenntartotta a peres eljárás során előterjesztett jogi álláspontját. Hangsúlyozta, hogy az általános forgalmi adó visszaigénylésnek nem feltétele az illeték megfizetés, az üzleti terv elkészítése. A terv a bérbeadás volt, amely igen lassan megtérülő ügylet. A felek az árban szabadon megállapodhattak, az ingatlanok tulajdonjogi átruházása az ingatlan-nyilvántartásban megtalálható. A felperesnek a tagi hitel volt a fedezete az ügylet lebonyolításához. A jogi személlyel rendelkező társaságok nem azonosíthatók a mögöttes magánszemélyekkel. Ezért téves volt az a megállapítás, miszerint az ügylet kizárólag az általános forgalmi adó visszaigénylésre irányult volna.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást végzésével elrendelte.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A perbeli időszakban hatályos Áfa tv. 32. § (1) bekezdés a) pontja, 35. § (1) bekezdése, valamint a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény 84. § (2) bekezdése alapján általános forgalmi adó visszaigénylésével, illetőleg levonási joggal kizárólag alakilag és formailag is hiteles számla alapján lehet élni.
A perbeli esetben az adóhatóság igen részletesen feltárta a tényállást, és megfelelően tisztázta a vizsgált ügylet létrejöttének körülményeit. Ezekből a tényállási elemekből, és bizonyítékokból az adóhatóság és a bíróság helytállóan vonta le azt a jogkövetkeztetést, hogy a felperes által az általános forgalmi adó levonási jog, illetve visszaigénylési jog gyakorlásához felhasznált számlák tartalmilag nem tekinthetők hitelesnek.
Az igazságügyi szakértő megállapítása, az a tény, hogy a szerződés tárgyát képező telephelynek minősülő ingatlanok esetében a felépítmények, - amelyek egyébként értékesítésük esetén általános forgalmi adó fizetési kötelezettséggel járnak - ilyen magas növekedését jelezték a felek annak ellenére, hogy az ingatlanokban az évek során semmilyen értéknövelő beruházások nem történtek; a tény, hogy az adásvételi szerződés során az ügyletek lebonyolítását követően az általános forgalmi adó befizetése nem történt meg, a felek az átírás során a vagyonszerzési illetékeket nem fizették meg, mind arra utalnak, hogy a felek valóságos akarata nem az ingatlanok tulajdonának átruházása, hanem minél nagyobb általános forgalmi adó visszaigénylés elérése volt. Az adóhatóság vizsgálata kitért az adásvételi szerződések pénzügyi fedezetének felderítésére a megvásárolt ingatlannal kapcsolatos távlati tervekre, így minden oldalról beigazolódott a megállapítások helyessége.
A Pp. 275 § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban további bizonyítási eljárás lefolytatására nem kerülhet sor és nincsen lehetőség a bizonyítékok felülmérlegelésére, kivéve, ha az első fokú bíróság ítéletének indokolása iratellenes, kirívóan okszerűtlen és logikai ellentmondásokat, megállapításokat tartalmazó következtetéseket von le, vagy életszerűtlenül mérlegeli a bizonyítékokat.
A Legfelsőbb Bíróság a jelen per vizsgálatánál ilyen körülményeket nem észlelt, ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv.I.35.208/2005.)