adozona.hu
BH 2006.8.259
BH 2006.8.259
Amennyiben a vámhatóság engedményezte a felszámoló által visszaigazolt vámkövetelését, az engedményes annak megfizetését követelheti az adós tartozásáért - a Gt. konszernjogi szabályai szerint - helytállni köteles mögöttes felelőssel szemben [1988. évi VI. tv. 328. § (2) bek.; 1995. évi C. tv. (továbbiakban: Vt.) 148. § (1) bek.; 1990. évi XCI. tv. (továbbiakban: Art.) 3. § (4) bek.; Legf. Bír. 2/2004. PJE sz.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes arra hivatkozással, hogy 2002-ben megkötött engedményezési szerződések folytán az 1999. március 27-e óta felszámolás alatt álló M. I. Rt.-vel szemben összesen 9 507 604 Ft felszámoló által elismert hitelezői igény, az 1998. szeptember 17-e óta felszámolás alatt álló S. B. Rt.-vel szemben pedig összesen 169 643 151 Ft felszámoló által elismert hitelezői igény jogosultjává vált, az adós cégek közbenső mérlege szerint pedig a hitelezői igények kielégítésére nincs fedezet, ezért az 198...
BH 2006.8.259 Amennyiben a vámhatóság engedményezte a felszámoló által visszaigazolt vámkövetelését, az engedményes annak megfizetését követelheti az adós tartozásáért - a Gt. konszernjogi szabályai szerint - helytállni köteles mögöttes felelőssel szemben [1988. évi VI. tv. 328. § (2) bek.; 1995. évi C. tv. (továbbiakban: Vt.) 148. § (1) bek.; 1990. évi XCI. tv. (továbbiakban: Art.) 3. § (4) bek.; Legf. Bír. 2/2004. PJE sz.].
A felperes arra hivatkozással, hogy 2002-ben megkötött engedményezési szerződések folytán az 1999. március 27-e óta felszámolás alatt álló M. I. Rt.-vel szemben összesen 9 507 604 Ft felszámoló által elismert hitelezői igény, az 1998. szeptember 17-e óta felszámolás alatt álló S. B. Rt.-vel szemben pedig összesen 169 643 151 Ft felszámoló által elismert hitelezői igény jogosultjává vált, az adós cégek közbenső mérlege szerint pedig a hitelezői igények kielégítésére nincs fedezet, ezért az 1988. évi VI. törvény (régi Gt.) 328. § (2) bekezdése alapján összesen 179 150 825 Ft és kamatai tekintetében az alperes marasztalását kérte.Az elsőfokú bíróság 2003. szeptember 25-én meghozott ítéletében az alperest 8 299 788 Ft és ennek - részben 1995. március 27-étől, részben 1998. január 1-jétől járó - kamatai tekintetében marasztalta, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperes megalapozatlanul kérte az alperes marasztalását azon adótartozás jellegű követelések tekintetében, melyek eredeti jogosultja - a kerületi önkormányzat és az Sz.-i Vámhivatal volt.
A mindkét peres fél fellebbezése alapján eljáró másodfokú bíróság 2005. február 11-én meghozott részítéletében az elsőfokú bíróság ítéletének az alperest marasztaló rendelkezését részben és akként változtatta meg, hogy az alperest 3 299 788 Ft és ennek 2003. január 16-ától járó kamatai megfizetésére kötelezte. Az elsőfokú ítélet elutasító rendelkezéseit ezt meghaladóan helybenhagyta. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét a perköltségre is kiterjedően hatályon kívül helyezte és ebben a körben az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította. A peres felek másodfokú perköltségét megállapította.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint megalapozottan utasította el az elsőfokú bíróság a keresetet a regisztrációs díj, valamint a vámtartozások megfizetése iránti követelés vonatkozásában. Utóbbi tartozásokkal kapcsolatban kifejtette, hogy az 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 25. § (2) bekezdés f) pontjának, 75. § (2) bekezdés a) pontjának, és 75. § (3) bekezdésének rendelkezéseiből, valamint a Legfelsőbb Bíróság 2/2004. számú polgári jogegységi határozatából az szűrhető le, hogy az adózónak nem minősülő mögöttes felelős személlyel szemben az adókövetelés érvényesítése kizárólag az adóhatóság által lefolytatott adóigazgatási eljárásban lehetséges. Ilyen eljárás hiányában a mögöttes felelős nem válik adóalannyá, így az engedményes sem érvényesítheti vele szemben adótartozás címén fennálló követelését. A vámtartozás engedményezésével sem kerül a mögöttes felelős személy az eredeti kötelezett helyébe. Az 1995. évi C. Vámtörvény (továbbiakban: Vt.) 13. § (1)-(2) bek., 125. § (2), 128. § (1) és 131. § (1) bekezdéséből ugyanis az következik, hogy a vámfizetési kötelezettség a vámhatóság kiszabó határozatával keletkezik és ilyen határozat hiányában a mögöttes felelős személy nem válik a vámtartozás kötelezettjévé.
A jogerős részítélet szerint helytállóan kötelezte az elsőfokú bíróság 3 299 788 Ft megfizetésére az alperest, ezen összeg vonatkozásában azonban az alperes csak 2003. január 16-ától kezdődően köteles késedelmi kamat fizetésére, ugyanis késedelembe esése csak a keresetlevél kézbesítésével következett be. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet 5 millió forint összegű marasztalás tekintetében helyezte hatályon kívül megalapozatlanság miatt, a Pp. 252. § (3) bekezdése alapján.
A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen azt kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság kötelezze az alperest az Sz.-i Vámhivatal által részére engedményezett 44 671 134 Ft tőkekövetelés és ennek 1998. szeptember 17-étől járó kamatai, valamint 121 534 805 Ft késedelmi kamat és ennek 1998. szeptember 17-étől járó kamatai megfizetésére, 3 299 788 Ft tőke után pedig - a jogerős részítéletben megjelölt időpont helyett - 1998. január 1-jétől kezdődően kötelezze az alperest késedelmi kamatok megfizetésére. Másodlagosan a jogerős részítélet hatályon kívül helyezését és új eljárás elrendelését kérte. Előadása szerint az Art.-nak a követelés keletkezésekor hatályos 3. § (4) bekezdése úgy rendelkezett, hogy a törvény hatálya nem terjed ki a Vt. hatálya alá tartozó kötelező befizetésekre, ha azok megállapítása, beszedése, végrehajtása, visszatérítése, kiutalása, vagy ellenőrzése a vámhatóság hatáskörébe tartozik. A Vt. rendelkezései nem biztosítottak lehetőséget arra, hogy a vámtartozás meg nem fizetése esetén a vámhatóság közigazgatási határozattal kötelezzen egy harmadik személyt, nevezetesen mögöttes felelőst a vámtartozás megfizetésére. A Vt.-ben nem található az Art. 25. § (2) bekezdésében írtakhoz hasonló rendelkezés, ebből eredően vámtartozás esetén nincs helye a 2/2004. polgári jogegységi határozat alkalmazásának sem. Az adós társaság tartozásaiért fennálló felelősséget a Gt. szabályai szerint kell megállapítani és érvényesíteni. A vámhatóság is csak polgári peres eljárás keretében léphetett volna fel a tartozás megfizetéséért felelős személlyel szemben, tehát követelését nem érvényesíthette volna közigazgatási határozattal, a követelés engedményezésével pedig a felperes sem szerzett több jogot - kevesebbet sem - mint amennyivel a vámhatóság rendelkezett. Sem a vámhatóság, sem az APEH nem volt tehát jogosult arra, hogy a vámteher megfizetésére kötelezze határozatával az alperest.
Tévesen hivatkozott az alperes arra, hogy a Vt. 148. § (4) bekezdésében írtak folytán a vámtartozás az adókkal esik egy tekintet alá. E jogszabályhely nem arról szól, hogy a követelés adótartozássá alakulna át, csupán arról, hogy a vámtartozás végrehajtása érdekében eljárhat az adóhatóság a vámhatóság megkeresése alapján.
Jogszabálysértően döntött úgy a másodfokú bíróság, hogy 3 299 788 Ft követelés után a felperest csak 2003. január 16-ától illeti meg a késedelmi kamat. Ezzel a rendelkezéssel a másodfokú bíróság megsértette egyrészt a Pp. 253. § (3) bekezdését, mert a kamatfizetés kezdő időpontját az alperes fellebbezésében nem kifogásolta, másrészt ez a döntés nincs összhangban a Legfelsőbb Bíróság egységes joggyakorlatával sem, mely szerint a hitelező követelése ugyanabban az időpontban válik esedékessé mind a mögöttes felelőssel, mind a főadóssal szemben.
A Legfelsőbb Bíróság a felperes felülvizsgálati kérelmét érdemben vizsgálta és annak alapján arra a megállapításra jutott, hogy a jogerős részítéletnek a felperes felülvizsgálati kérelmében támadott rendelkezései csak részben feleltek meg a jogszabályoknak.
A régi Art. 25. § (2) bekezdés f) pontja értelmében, ha az adózó az esedékes adót nem fizette meg és azt tőle nem lehet behajtani, az adó megfizetésére határozattal kötelezhető - egyebek mellett - a gazdasági társaság adótartozásaiért helytállni köteles tag és az a személy is, amely (aki) a vállalkozás kötelezettségeiért törvény alapján felel. A Legfelsőbb Bíróság 2/2004. polgári jogegységi határozata szerint az adózónak nem minősülő mögöttes felelős személlyel szemben az adókövetelés érvényesítése kizárólag az adóhatóság által lefolytatott adóigazgatási eljárásban lehetséges, ilyen eljárás hiányában a mögöttesen felelős személy adó megfizetésére nem válik kötelezetté, vele szemben nincs az adóhatóságnak az érvényesíthetőség állapotában lévő követelése. Ebből következően, ha hiányzik a mögöttes felelős személyt adó megfizetésére kötelező határozat, akkor a felszámolási eljárás során hitelezői igényként bejelentett, a felszámoló által besorolt és visszaigazolt adókövetelésnek az APEH által harmadik személy javára történt engedményezése esetén sem követelheti az engedményes az adótartozás megfizetését a kötelezett tartozásaiért helytállni köteles mögöttes felelős személytől.
Az Sz.-i Vámhivatalnak is közjogi jogviszonyban keletkezett az S. B.-vel szembeni 166 205 939 Ft és járulékai iránti - az adós felszámolási eljárása során hitelezői igényként bejelentett, a felszámoló által visszaigazolt, majd a felperesre engedményezett - követelése, de tévesen helyezkedett arra az álláspontra a másodfokú bíróság, hogy e vámtartozás megfizetésére az alperes azért nem kötelezhető, mert az alperessel mint mögöttes felelőssel szemben nem került sor a vámtartozás megfizetésére kötelező határozat meghozatalára.
Az Art. hatályáról rendelkező 3. § (4) bekezdését 1996. április 1-jétől kezdődően - de a folyamatban lévő ügyekre is kihatással - módosította az 1995. évi C. tv. 211. §-a (3) bekezdésének a) pontja oly módon, hogy kivette az Art. hatálya alól a termékimportot terhelő kötelező befizetéseket, ha azok megállapítása, beszedése, végrehajtása, visszatérítése, kiutalása vagy ellenőrzése a vámhatóság hatáskörébe tartozik. A perbeli vámterhet, amelynek részét képezte a vámmal együtt kivetett adó is a vámhatóság szabta ki és kezdte meg annak beszedését is. A végrehajtási eljárás foganatosítása a Vt. 148. §-ának (1) bekezdése értelmében a vámhatóság feladata, az 1997. évi L. törvény 59. §-a módosította a fenti jogszabályhelyet - 1997. augusztus 1-jétől kezdve - oly módon, hogy a tartozást megállapító és nyilvántartó vámhatóság külön megállapodással megbízhatta az adóhatóságot a végrehajtás iránti intézkedéssel. Arra adat nem volt, hogy a vámhatóság a végrehajtással megbízta volna az APEH-et, de ennek ellentmond az is, hogy a vámhatóság jelentette be a felszámolási eljárásban a követelését. Még az engedményezés időpontjában hatályos Vt. 148. § (3) és (4) bekezdése értelmében is a végrehajtás a vámhatóság feladata volt és csak a törvényben meghatározott esetben kereshette meg az APEH-et a végrehajtás érdekében. A megkeresés alapján az adóhatóságnak a vámtartozást az adók módjára behajtandó köztartozásokra vonatkozó szabályok szerint kellett behajtania. A fenti szabályozásból egyértelmű, hogy az APEH megkeresése esetén is az Art.-nak csak a végrehajtásra és az ezzel összefüggő nyilvántartásra vonatkozó szabályait lehetett alkalmazni, tehát az adóhatóság az Art 25. § (2) bekezdése alapján határozatot nem hozhatott. A Vt. sem tartalmazott olyan rendelkezést, hogy ha a vámtartozás megfizetése elmarad és a vámtartozást nem lehet behajtani, akkor annak megfizetésére a vámtartozásért helytállni köteles társaság tagját, illetve a vállalkozás kötelezettségeiért törvény alapján felelős személyt a vámhatóság határozattal kötelezi. Mindebből következik, hogy a vámtartozás megfizetésére kötelező határozat hiánya nem képezi a mögöttes felelőssel szembeni igényérvényesítés akadályát, tehát a felszámolási eljárás során hitelezői igényként bejelentett, majd felperesre engedményezett vámtartozás vonatkozásában a 2/2004. polgári jogegységi határozat nem irányadó.
Amennyiben tehát az alperes konszernjogi felelőssége fennáll, akkor a jogerős ítéletben megjelölt okból nem mentesülhet az alperes az Sz.-i Vámhivatal által felperesre engedményezett, 166 205 939 Ft és járulékai erejéig fennálló követelés megfizetése alól. Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy ezen összegen belül 121 534 805 Ft tartozás nem késedelmi kamat címén áll fenn, - mint ahogy az a jogerős ítéletben, a felperes felülvizsgálati kérelmében és az alperesnek a felülvizsgálati eljárás során 6/A/1. alatt csatolt beadványában szerepel -, hanem a Vt. 142. §-a szerinti kamattartozás címén, mely után egyébként a 142. § (6) bekezdése szerint kamat felszámításának nincs helye. A fizetési kötelezettség késedelmes teljesítésének jogkövetkezménye a késedelmi pótlék. A vámhivatal hitelező igénybejelentésében az szerepel, hogy a késedelmi pótlékot a zárómérleg elkészültéig érvényesíteni kívánja. Annak összegét azonban nem jelölte meg, a felszámoló nem vette nyilvántartásba és ez ellen a vámhatóság - a per eddigi adatai szerint - kifogással nem élt.
A másodfokú bíróság eltérő jogi álláspontja miatt nem vizsgálta, hogy az alperes konszernjogi felelőssége a vámhivatal által felperesre engedményezett tartozás tekintetében fennáll-e.
A nem vitatott tényállás szerint az állami vállalat átalakulásával 1992. július 1-jén létrejött S. B. Rt.-ben az Állami Vagyonügynökség rendelkezett a részvények 99,8%-ával, majd az alperes vált a cégben irányító társasággá. Az Állami Vagyonügynökséget az 1995. június 16-án hatályba lépett 1995. évi XXXIX. törvény (Pr. tv.) szüntette meg azzal, hogy jogai és kötelezettségei e törvény erejénél fogva - egyetemes jogutódlás mellett - az ÁPV Rt.-re szállnak át, és az Állami Vagyonügynökség által kezelt vagyon felett - főszabályként - a tulajdonosi jogokat jelen per alperese gyakorolja (Pr. tv. 10. §). Az Állami Vagyonügynökség, mint költségvetési szerv a régi Gt. szerinti konszernjogi felelősség alanya nem lehetett, az alperes konszernjogi felelőssége pedig csak azon tartozások tekintetében áll fenn, melyek az irányított részvénytársaság alaptőkéjének több mint háromnegyed részét kitevő részvények megszerzése után keletkeztek. Ezzel a felperes is tisztában volt, mert keresetében az alperes 1995. június 16-án megnyílt konszernjogi felelőssége alapján kérte az alperes marasztalását. Az alperes mind az elsőfokú eljárás során, mind fellebbezésében többször hangoztatta, hogy a döntéshozatalhoz elengedhetetlenül szükséges annak tisztázása, hogy a keresettel érvényesített követetések mikor keletkeztek - nyilvánvalóan azért, mert az 1995. június 16-a előtt keletkezett tartozások tekintetében kizártnak tekintette konszernjogi felelősségének fennállását - és eredménytelenül kérte a követetés alapjául szolgáló iratok csatolására kötelezni a felperest. A felek a felülvizsgálati eljárásban nem tudtak egyező előadást tenni a vámtartozás keletkezésének időpontjára nézve. A vámtartozás esedékességének ismerete nélkül a tényállás hiányos, megalapozott döntés alapjául nem szolgálhat.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte a jogerős részítéletnek a 166 205 939 Ft és járulékai iránti keresetet elutasító rendelkezését a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján, és ebben a keretben a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Az új eljárásban a fentiek figyelembevételével kell új határozatot hozni a megfelelően kiegészített tényállás alapján.
(Legf. Bír. Gfv. IX. 30.345/2005. sz.)
Lábjegyzet
Hatályon kívül helyezte az 1997. évi CXLIV. törvény.
Hatályon kívül helyezte a 2003. évi CXXV. törvény.
Hatályon kívül helyezte a 2003. évi XCII. törvény, de a határozatban foglaltak körébe tartozó jogvitákban még irányadóak.
