adozona.hu
EH 2005.1375
EH 2005.1375
Valamely termék származó voltát a termék kiszállításkori, kivitelkori helyzete és a vámigazgatási eljáráskor hatályos szabályok alapján kell megítélni [1995. évi C. tv. 141. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes női felsőruházati termékek passzív feldolgozását végezte Magyarországon és Romániában. A feldolgozott árut hetente küldte vissza Németországba. Az áruk magyarországi és romániai származását a B. Vámhivatal által kiállított EUR 1. szállítási bizonyítvánnyal igazolta, amely alapján a páneurópai kumulációs megállapodások szerinti kedvezményes elbírálást vehette igénybe Németországban.
A német vámigazgatás - utólagos megerősítés céljából - 95 db, 2001-2002. években kiállított EUR 1. s...
EH 2005.1375 Valamely termék származó voltát a termék kiszállításkori, kivitelkori helyzete és a vámigazgatási eljáráskor hatályos szabályok alapján kell megítélni [1995. évi C. tv. 141. §].
A felperes női felsőruházati termékek passzív feldolgozását végezte Magyarországon és Romániában. A feldolgozott árut hetente küldte vissza Németországba. Az áruk magyarországi és romániai származását a B. Vámhivatal által kiállított EUR 1. szállítási bizonyítvánnyal igazolta, amely alapján a páneurópai kumulációs megállapodások szerinti kedvezményes elbírálást vehette igénybe Németországban.A német vámigazgatás - utólagos megerősítés céljából - 95 db, 2001-2002. években kiállított EUR 1. szállítási bizonyítványt küldött vissza. A megerősítési eljárást az exportőr korábbi vizsgálatára figyelemmel kérte. Ennek alapján 2003. október 15-én a B. Vámhivatal ellenőrzést kezdeményezett, és felhívta a felperest a származást alátámasztó bizonyítékok becsatolására. A határidőt több ízben - utoljára 2004. január 26-ig - kérelemre meghosszabbította.
A felperes 24 származási bizonyítvány igazolására csatolt be okmányokat. Ezért az első fokon eljárt vámhivatal az ezt meghaladó körben, határozatokba foglaltan az EUR 1. szállítási bizonyítványok utólagos megerősítését elutasította, és a felperessel szemben vámigazgatási bírságot szabott ki.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a határozataiban az elsőfokú határozatokat helybenhagyta. A másodfokú határozatok közül hét Magyarország Európai Közösséghez történő csatlakozását követően, azaz 2004. május 1. után került kibocsátásra. Az alperes döntéseit a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatási eljárásról szóló 1995. évi C. törvény (továbbiakban: Vtv.) 141. § (4) bekezdésében, a 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet (továbbiakban: Vhr.) 219. § (2) bekezdésében, 3. sz. melléklet A. rész 2.9.2. pontjában, az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett Európai Megállapodásban (továbbiakban: Megállapodás) és záróokmányában megjelölt 4. sz. jegyzőkönyv (továbbiakban: Jegyzőkönyv) II. cím 17. Cikk 3. pontjában, 24. Cikkében, 32. Cikk 1. pont, 3. és 5. pontjában, 28. Cikk 1. pontjában, 34. Cikkében foglaltakra alapította. A határozatok indokolása azt rögzíti, hogy az exportőrnek késznek kell lennie arra, hogy a vámhatóság kérésére bármikor bemutassa a termékek származó helyét, a Jegyzőkönyv egyéb követelményeinek teljesítését igazoló megfelelő okmányait, amelyeket három évig köteles megőrizni. A felperes azonban származást igazoló okmányokat felszólításra, meghosszabbított határidő alatt sem nyújtott be.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Érvelése szerint az alperes indokolási kötelezettségét nem teljesítette, a bizonyítékok előterjesztésének módját jogellenesen állapította meg, annak határidejét önkényesen korlátozta. Bírság kiszabására nem volt jogalapja. A megerősítés elutasítása egy korábbi, kedvezményt biztosító határozat visszavonását jelenti, ezáltal jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogait sérti. Az alperes tévesen nem alkalmazta a közösségi jog teljes anyagát. Jogi álláspontjának alátámasztásaként hivatkozott az 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) 2. § (7) bekezdésében, 26. § (1) bekezdésében, 61. § (5) bekezdésében, a Jegyzőkönyv 1. Cikk a) pontjában, 2. Cikk (2) bekezdésében, 32. Cikkében, a 2913/92/EGK rendeletben (továbbiakban: Vámkódex) a 2454/93/EGK rendeletben (továbbiakban: Vámkódex Vhr.) az 1207/2001/EK rendeletben (továbbiakban: Rendelet), a 2003. évi CXXVI. törvény (továbbiakban: EU Vht.) 75. § (1) bekezdésében foglaltakra, az Európai Bíróság esetjogára, a BH 2001. évi számában 505. alatt közzétett határozatra. Kérte, hogy a bíróság kezdeményezzen előzetes döntéshozatali eljárást az általa megfogalmazott két kérdés tekintetében.
Az elsőfokú bíróság a felperes előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló kérelmét és a keresetét is elutasította.
Jogi álláspontja szerint az alperes helyesen határozta meg az alkalmazandó jogszabályok körét, ezen nem változtat az sem, hogy a határozatok egy része 2004. május 1. után került kézbesítésre. Az EUR 1. szállítási bizonyítványok hitelesítését elvégző vámhivatal kötelességszegése nem állapítható meg. A származás igazolása a felperes kötelezettsége, ezért fogalmilag kizárt a jóhiszeműen szerzett jogok sérelmének vizsgálata. A felperes alaptalanul hivatkozott az ügyintézési határidő elégtelen voltára, és arra, hogy nem ismerte a megerősítési eljárás indokát. A közigazgatási eljárás során és a perben is csatolhatott volna bizonyító okmányokat, ehelyett azonban csupán arra vonatkozó érvelést terjesztett elő, hogy ilyenekkel rendelkezik. A Jegyzőkönyv alkalmazását a Rendelet sem zárja ki. A perbeli esetben azonban nem a beszállítói nyilatkozatok ellenőrzését, hanem az EUR 1. szállítási bizonyítványok utólagos megerősítésére vonatkozó eljárást kellett lefolytatni, ezért a Jegyzőkönyv szabályait kellett alkalmazni.
Az alperes eljárása és határozatai megfelelnek a Jegyzőkönyv 17. Cikk 3. pontjában, 27-28., 31. Cikkében, 32. Cikk 2. és 3. pontjában foglaltaknak.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát, vagy az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra, új határozat hozatalára. Jogi álláspontja szerint valamennyi keresettel támadott határozat tekintetében a bírósági eljárás során már a rá nézve kedvezőbb elbírálást biztosító közösségi jogot, az arányosság, a jogbiztonság elvét kellett volna alkalmazni [Vámkódex 243. Cikk (2) bekezdése]. A Jegyzőkönyv az utólagos megerősítési eljárásokra nem kizárólagos jogforrás, a bíróság tévesen hagyta figyelmen kívül a Rendelet előírásait. A határidőre vonatkozó megállapításai tévesek, nincs ugyanis olyan rendelkezés, amely jogvesztő határidőt állítana fel, illetve a további bizonyítékok beadását kizárná vagy korlátozná. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete nem felel meg a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak.
Előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése iránti kérelmet is előterjesztett.
Az alperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság jogi álláspontja szerint valamely termék származó voltát a termék kiszállításkori, exportáláskori, kivitelkori helyzete, azaz a vonatkozó vámigazgatási eljáráskor hatályos szabályok alapján kell megítélni. Ezt támasztja alá az ezzel kapcsolatos - későbbiekben részletesen ismertetésre kerülő - szabályozás és az utólagos megerősítési eljárás jogintézménye is.
A felperes által hivatkozott Rendelet az Európai Közösség és egyes országok (azaz a tagállamok) közötti preferenciális kereskedelemre irányadó rendelkezések alapján az EUR 1. szállítási bizonyítványok kiadásának, számlanyilatkozatoknak és az EUR 2. nyomtatványok kiállításának, az egyes exportőri engedélyek kiadásának megkönnyítésére irányuló eljárások szabályait tartalmazza. Magyarország a perrel érintett EUR 1. szállítási bizonyítványok kiállításakor nem volt az Európai Unió tagállama. 2004. május 1-jétől tagállam ugyan, de a vitatott szállítási bizonyítványok nem az Európai Közösség és egy tagállam, illetve tagállamok közötti relációban kerültek alkalmazásra, és a perbeli esetben a származó helyzetet sem e személyi és tárgyi körben kell vizsgálni. Ezért a Rendelet jelen esetben a közigazgatási és bírósági eljárás során irányadó szabályozást nem tartalmaz, és a felperesnek a Rendelet szerinti beszállítói nyilatkozatokra alapított érvelése téves a következők miatt: Magyarország és az Európai Közösség és annak tagállamai között társulás létesítéséről szóló Megállapodás 34. Cikke értelmében (kihirdette ugyancsak az 1994. évi I. tv.) a Jegyzőkönyv határozza meg az e Megállapodásban előirányzott vámkedvezmények alkalmazásához a származási szabályokat, és a felperest ezt vette igénybe.
A csatlakozási okmány 22. Cikke értelmében a IV. melléklet az okmány szerves részét képezi, és ez - a felperes érvelésével ellentétben - a Jegyzőkönyv rendelkezéseit továbbra is fenntartja. A Jegyzőkönyv ezért a közigazgatási és bírósági eljárásra is irányadó szabályozást tartalmaz, és a felperes által hivatkozott Vámkódex nem alkalmazható.
Rámutat e körben a Legfelsőbb Bíróság arra is, hogy ha és amennyiben a Vámkódex 8.9. Cikkére az Áe. 61. § (5) bekezdésére és az EUR 1. szállítási bizonyítványok a vámhivatali kiállítására alapított felperesi érvelést a kereset alaposságának igazolására elfogadná, akkor az utólagos megerősítési eljárás jogintézményének létjogosultságát vonná kétségbe. A felperesi álláspont esetén ugyanis csak egyféle döntést (megerősítést) lehetne hozni, ez pedig kizárná a nemzetközi szerződésbe foglalt megerősítési eljárással kapcsolatos kötelezettség teljesítését. Másrészről a kedvezményt nem a magyar vámhatóság, hanem az importőr adja és vonja vissza. Az EU Vht. 2. § (5) bekezdése értelmében pedig, ha a közösségi vámjog - figyelembe véve az (1) bekezdésben foglaltakat - valamely kérdésben nem rendelkezik vámigazgatási ügyekben az Áe. szabályait kell alkalmazni. Ezért az alperesnek az általa lefolytatott ellenőrzés eredményét határozatba kellett foglalnia [Áe. 42. § (1) bekezdése].
A Jegyzőkönyv - aminek alkalmazását a csatlakozást megelőzően a Vtv. 19. §-a és a Vhr. 32. §-a, 3. sz. melléklete írta elő - meghatározza többek között a szállítási bizonyítvány kiadására (17. Cikk), a származást igazoló okmányok érvényességére (23. Cikk) a bizonyító okmányokra (27. Cikk), azok megőrzésére (28. Cikk), az adminisztratív együttműködésre (VI. CÍM) vonatkozó előírásokat, ezen belül a származást igazoló okmányok megerősítésére és a büntetésre vonatkozó szabályokat is (32-34. Cikk). Ezek a hazai jogszabályokban is tükröződtek [Vtv. 141. § (4)-(5) bekezdése, Vhr. 219. § (2) bekezdése]. Az alperes eljárása és határozata a nevesített rendelkezéseknek - az elsőfokú ítéletbe foglalt indokoknál fogva - teljes körűen megfelel. A felperes felülvizsgálati érvelése kapcsán pedig rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy nem a vámhatóságok eltérő gyakorlatára való hivatkozás, hanem a bizonyító okmányok becsatolása, és a Jegyzőkönyv követelményeinek teljesítését igazoló dokumentumok szolgáltatása alapozhatja meg a keresetet. A felperesnek, mint a Jegyzőkönyv hatálya alá tartozónak ismernie kellett a rá vonatkozó szabályozást, ezen belül a bizonyító okmányok körét, amelyek tekintetében megőrzési kötelezettség is terhelte. Az alperes továbbá kizárólag olyan bizonyítékokat kért, amelyeket a Jegyzőkönyv 27. Cikke nevesít, és a felperes a közigazgatási és peres eljárásban nem volt elzárva attól, hogy igazoló dokumentumait csatolja, de ezzel a lehetőséggel nem élt. Más illetékességi területű vámhatóság is elutasította a szállítási bizonyítványok utólagos megerősítését, mivel a felperes okmányokat ott sem csatolt (12. K. 27163/2004/4. sz. jogerős ítélet). Akkor, ha az ügyfél származást igazoló okiratokat felhívás ellenére, meghosszabbított határidő alatt sem szolgáltat, akkor a közigazgatási szerv az Áe. 27. § (1) bekezdése értelmében csak azt állapíthatja meg, hogy az ügyfél nem tett eleget a Jegyzőkönyvben meghatározott okmánybenyújtási kötelezettségének, és ezért a származást utólag megerősíteni nem tudja. Az ügyben irányadó tényállásra figyelemmel, alaptalan az "előre nem tervezhető bizonyítási eljárásra" és alapelvek megsértésére való hivatkozása. Az elsőfokú bíróság ítéletének indoklása tekintetében olyan hiányosság nem állapítható meg, amely hatályon kívül helyezésre alapot adhatna.
Kiemeli egyben a Legfelsőbb Bíróság, hogy az utólagos megerősítési eljárás a Jegyzőkönyv 31. Cikk 2. pontja értelmében az EUR 1. szállítási bizonyítványok és számlanyilatkozatok hitelességének és az ezen okiratokba foglalt információk helyességének ellenőrzésére hivatott. A csatlakozást megelőző időszakra vonatkozóan végzett ellenőrzéseknél pedig az EU Vht.-vel hatályon kívül helyezett vámjogszabályok rendelkezései az alkalmazandók a bírságot illetően [EU Vht. 75. § (1) bekezdés b) pont]. Osztja a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság jogi álláspontját a tekintetben is, hogy a perbeli körben kiszabott bírság nem eljárásjogi jogintézmény.
A kifejtettekből következően e perben a felperes által megfogalmazott kérdések nem álltak összhangban az ügyben megállapítható tényállással. Nem azokban a jogkérdésekben kellett dönteni, amelyeket megjelölt. A hazai, valamint a közösségi jog, illetve joggyakorlat összeütközése sem állapítható meg. A Legfelsőbb Bíróság - külön végzésében - ezért az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló kérelmet elutasította. Az elsőfokú bíróság ítéletét pedig - a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján - hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.028/2005/5. sz.)
Lábjegyzet
Az ebben a határozatban foglaltakat a Wolters Kluwer Kft. (korábban CompLex Kiadó Kft.) 2006.93 számon, külön szerkesztett formában is közölte a Közigazgatási-Gazdasági Döntések Tárában.
