adozona.hu
EH 2005.1369
EH 2005.1369
A cserepótló illetékkedvezmény csak különböző ingatlanok egy éven belül történő vétele és eladása esetén igényelhető [1990. évi XCIII. tv. 21. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2001. április 11-én kelt adásvételi szerződéssel vásárolta meg házastársától a Budapest, XIII., T. u. 29/A. II/1. szám alatti lakástulajdon 1/2-ed tulajdoni hányadát 6 millió forint vételár ellenében. Ezzel a felperes lett ezen ingatlan egyedüli tulajdonosa.
A Fővárosi Illetékhivatal, mint elsőfokú hatóság 2002. július 25-én kelt fizetési meghagyásával a felperest 282 000 Ft visszterhes vagyonátruházási és eljárási illeték megfizetésére kötelezte.
A felperes kérte az illetékhivat...
EH 2005.1369 A cserepótló illetékkedvezmény csak különböző ingatlanok egy éven belül történő vétele és eladása esetén igényelhető [1990. évi XCIII. tv. 21. §].
A felperes 2001. április 11-én kelt adásvételi szerződéssel vásárolta meg házastársától a Budapest, XIII., T. u. 29/A. II/1. szám alatti lakástulajdon 1/2-ed tulajdoni hányadát 6 millió forint vételár ellenében. Ezzel a felperes lett ezen ingatlan egyedüli tulajdonosa.A Fővárosi Illetékhivatal, mint elsőfokú hatóság 2002. július 25-én kelt fizetési meghagyásával a felperest 282 000 Ft visszterhes vagyonátruházási és eljárási illeték megfizetésére kötelezte.
A felperes kérte az illetékhivatalt a cserepótló vételi kedvezmény alkalmazására, tekintettel arra, hogy az adásvételi szerződést követő 1 éven belül az egész T. utcai ingatlant 15 millió forint vételár ellenében értékesítette, majd ezt követően megvásárolta a Budapest, XIII., V. u. 45. fszt. 3. szám alatti lakást 22 millió forint vételárét.
A Fővárosi Illetékhivatal határozatával a cserepótló kedvezmény alkalmazására irányuló kérelmet elutasította.
A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság 2004. július 26-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A határozat rámutatott arra, hogy az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 21. § (5) bekezdése szerint a magánszemély vevőt akkor illeti meg a cserepótló kedvezmény, ha lakástulajdon vásárlása esetén a másik lakás-tulajdonát a vásárlást megelőző vagy azt követő egy éven belül adja el. A jelen ügyben a felperes ugyanazt a lakást kérte eladottként beszámítani a kedvezményes illetékalapba, ezért számára a kedvezmény nem járt.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését, és a cserepótló kedvezmény igénybevételének elrendelését kérte. A felperes álláspontja az volt, hogy vagyonátruházási illetéket csak vagyonnövekedés esetén kell fizetni, és miután nem volt vagyonnövekedése, ezért illetéket sem kellett volna fizetnie.
Az alperes a kereset elutasítását kérte és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú ítélet hivatkozott az Itv. 18. § (1) bekezdés, 21. § (1) és (5) bekezdés, valamint (6) bekezdésére, továbbá a 102. § (1) bekezdés a) pontjára. Ennek alapján az elsőfokú bíróságnak az volt az álláspontja, hogy egyértelmű a vonatkozó rendelkezés, mely szerint cserepótló illetékkedvezmény megállapításához egy lakásingatlant el kell adni, és egy másik lakásingatlant meghatározott határidőn belül kell vásárolni úgy, hogy a két ingatlan nem azonos helyrajzi számú ingatlant, nem azonos ingatlan-nyilvántartási egységet jelentsen. A perbeli esetben azonban a felperes nem egy másik ingatlant vásárolt, ezért a kedvezmény nem illette meg.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát. A felperes hangsúlyozta, hogy az Itv. 21. § (5) bekezdésében írtakat a szerint kellene értelmezni, hogy az illetéktörvény indokolása is megállapítja, miszerint a vagyonszerzéshez kötődő illetékek miben különböznek a vagyoni előny keletkezésének gazdasági hátterétől. Az illeték kirovása a részben, vagy egészben adózott jövedelemből történő visszterhes vagyonszerzést terheli. A fizetendő vagyonszerzési illetéket tehát a vagyonban részesülők fizetik. Ezért az az álláspontja, hogy a cserét pótló kedvezmény nyilvánvalóan kiterjed arra az esetre is, amikor valaki ugyanazt a lakást vásárolja meg és adja el, mivel így nincs vagyongyarapodás.
A Legfelsőbb Bíróság végzésével a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A perben eldöntendő kérdés az volt, hogy a felperest megilleti-e az Itv. 21. § (5) bekezdésére alapított vagyonszerzési illetékkedvezmény. E rendelkezés alapján az olyan magánszemély lakástulajdon (tulajdoni hányad vásárlása esetén) vásárlása esetén, aki a másik lakástulajdonát (tulajdoni hányadát) a vásárlási időponttól számítva legfeljebb 1 évvel korábban eladta, az illeték alapja a vásárolt és eladott lakástulajdon, tulajdoni hányad terhekkel nem csökkentett forgalmi értékének különbözete. A Legfelsőbb Bíróság egyetértett az alperes és az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával. Az Itv. 21. § (5) bekezdésében írt kedvezmény indoka az, hogy aki egy lakástulajdont elad, és lényegében annak árából másik lakást vásárol egy éven belül, a megvett lakás után fizetendő vagyonszerzési illeték összegét csökkenthesse az eladott lakás beszámításával. Ez a konstrukció egyértelműen csak arra vonatkozhat, amikor az egy éven belül eladott és vásárolt lakás egymástól különbözik, más hrsz. alatt megtestesült tulajdoni tárgyat jelent és nem ugyanannak a lakásnak a vétele, majd pedig eladása történik
1 éven belül. A felperes által 6 millió forintért vásárolt 1/2-ed tulajdoni hányad nem vethető össze ugyanezen ingatlan eladott 1/2-ed, 7,5 millió forint értékkel, mivel az illetékkedvezménynek nem így szól a jogszabályi feltétele. A felperes által elidegenített teljes T. utcai ingatlan árából, a 15 millió forintból valóban sor került egy éven belül "másik ingatlan" megvásárlása, a V. utcai ingatlané, ez esetben járt volna a felperesnek a cserepótló kedvezmény. Erre a felperes figyelmét az alperes határozatában fel is hívta. Ezen ügylet azonban a jelen eljárás tárgyát nem képezte.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az alperes határozata és az elsőfokú bíróság jogerős ítélete a jogszabálynak megfelelt, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. II. 39.158/2005/6. sz.)