EH 2005.1358

A vállalkozói igazolvány visszavonását követően a táppénzre jogosultság nem áll fenn, a jogalap nélkül felvett ellátás felróhatóság miatt 30 napon túl is visszakövetelhető [1997. évi LXXX. tv. 5. §, 7. §; 1997. évi LXXXIII. tv. 66. §].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az alperes a felperest a 2000. május 8-tól 2001. május 7-ig jogalap nélkül felvett táppénz, és ennek törvényes kamatai megfizetésére kötelezte 327 640 Ft összegben, a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 66. és 68/A. §-aiban foglaltak alapján.
A határozat indokolása szerint a Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság 2003. február 6-ától a felperes öregségi nyugdíjra jogosultságát állapította meg.
A hatóság előtti eljárásban beszerzés...

EH 2005.1358 A vállalkozói igazolvány visszavonását követően a táppénzre jogosultság nem áll fenn, a jogalap nélkül felvett ellátás felróhatóság miatt 30 napon túl is visszakövetelhető [1997. évi LXXX. tv. 5. §, 7. §; 1997. évi LXXXIII. tv. 66. §].
Az alperes a felperest a 2000. május 8-tól 2001. május 7-ig jogalap nélkül felvett táppénz, és ennek törvényes kamatai megfizetésére kötelezte 327 640 Ft összegben, a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 66. és 68/A. §-aiban foglaltak alapján.
A határozat indokolása szerint a Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság 2003. február 6-ától a felperes öregségi nyugdíjra jogosultságát állapította meg.
A hatóság előtti eljárásban beszerzésre került 2003. május 6-i APEH igazolás szerint a felperes egyéni vállalkozói tevékenysége 1998. július 18-án megszűnt. A társadalombiztosítási hatóság rendelkezésére állt a felperes azon - 2003. március 1-jén tett - írásos nyilatkozata, miszerint "vállalkozásomat 1998. VII. hónapban visszaadtam".
Ezen adatok alapján a nyugdíjbiztosítási igazgatóság a 2003. november 27-én kelt határozatával a felperes szolgálati idejének számítását módosította. A felperes ezt a határozatot tudomásul vette, azt jogorvoslattal nem támadta.
Az alperes jogi álláspontja szerint ezek a körülmények azt valószínűsítik, hogy a felperes a kifizetés jogosulatlanságáról tudott, ezért visszatérítési igénye az Ebtv. 66. § (2) bekezdése alapján 30 napon túl is érvényesíthető.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte.
Arra hivatkozott, hogy vállalkozását 2003. évben szüntette meg.
A munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította.
Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a K. Polgármesteri Hivatal 2004. március 10-i igazolása szerint a felperes vállalkozói igazolványát K. község jegyzője az 1998. július 18-án jogerőre emelkedett határozatával visszavonta, a felperes vállalkozói igazolványát felszólítás ellenére sem adta le.
A csatolt adóhatósági igazolások azt támasztják alá, hogy a felperes egyéni vállalkozói tevékenysége 1998. július 18-án megszűnt.
A felperes 2004. február 15-én kelt iratában úgy nyilatkozott, hogy "2003-ban visszamenőleg kérte vállalkozásának megszüntetését".
Az 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 5. § (1) bekezdésére és 7. § (1) bekezdésére hivatkozással a munkaügyi bíróság megállapította, hogy a felperes szolgálati időre jogosító vállalkozói tevékenysége 1998. július 18-án megszűnt.
A táppénz, mint egészségbiztosítási ellátás folyósításának időtartama a megelőző biztosítotti jogviszonyhoz igazodik. Erre az időközbeni adóhatósági, illetve egyéb hatósági intézkedések befolyással nem lehetnek.
A felperes nem hivatkozhat arra, hogy vállalkozói jogviszonya megszűnéséről tudomással nem bírt, mert ezt saját nyilatkozatai cáfolják.
A felperes legkésőbb 2003. február hónapban - az öregségi nyugdíj megállapítása iránti kérelme előterjesztésekor - tudomással bírt arról, hogy vállalkozói jogviszonya 1998. július 18-ától megszűntnek tekintendő; ekként az egészségbiztosítási ellátást jogtalanul vette fel.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet; megváltoztatását kérte annak megállapításával, hogy az egyéni vállalkozói jogviszony a táppénz folyósításának időtartama alatt fennállt, így az ellátás felvétele jogalappal történt. Amennyiben ezt a Legfelsőbb Bíróság nem tartja megalapozottnak, kérte a felróhatóság hiányának megállapítását, amely esetben a társadalombiztosítási szerv az ellátás visszakövetelésére 30 napon túl nem lett volna jogosult. Egyebekben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását kérte.
Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti az 1990. évi V. törvény 14. § (1) bekezdés d) pontjában, a Tbj. 5. § (1) bekezdésében és 7. § (1) bekezdésében, valamint az Ebtv. 43. § (1) bekezdésében, 66. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakat. Részletesen megjelölte és okirati bizonyítékok csatolásával igazolta a felperes, hogy az APEH Fejér Megyei Igazgatósága szociális körülményeire tekintettel 2000. évtől fizetési kedvezményekben részesítette. Álláspontja szerint ezek igazolásul szolgálnak a felróhatóság hiányára, hiszen - mint jogban járatlan személy - alappal feltételezhette, hogy a vállalkozói igazolvány visszavonására nem kerül sor, amennyiben az okot, azaz a társadalombiztosítás felé fennálló tartozását megszünteti.
Elvi jelentőségűnek tartotta annak meghatározását, hogy felróhatónak minősül-e az egészségbiztosítási ellátás - jelen esetben a táppénz - felvétele abban az esetben, ha a jogban járatlan személy alappal feltételezheti, hogy vállalkozói tevékenysége nem szűnt meg.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás lefolytatását elrendelte, és a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdésének megfelelően tárgyaláson kívül bírálta el.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A perben rendelkezésre állt iratokból egyértelműen megállapítható volt, hogy K.község jegyzője az 1998. június 29-én kelt 360-2/1998. számú, 1998. július 18. napján jogerőre emelkedett határozatával a felperes vállalkozói igazolványát visszavonta.
A felperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott azon körülmény, hogy a korábban keletkezett adó és adó jellegű tartozások megfizetésére folyamatosan, éveken át felhívta az adóhatóság a felperest, majd kérelmeire halasztásokat, részletfizetést engedélyezett - elengedte, illetve mérsékelte a tartozások összegét -, nem jelent bizonyítékot a vállalkozási tevékenység folytatására.
Ezzel szemben a hatósági határozat, a hatósági igazolások tartalma és a felperes saját nyilatkozata, a vállalkozás megszüntetéseként, az 1998. július 18-i időpontot jelölik meg.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a fizetési könnyítésről rendelkező határozatok egyébként is az egészségbiztosítási és nyugdíjbiztosítási alapot megillető tartozásokról szóltak.
Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy a jegyzői visszavonó határozat alapján, azt követően a felperes jogban járatlanságára való hivatkozással sem feltételezhette alappal azt, hogy vállalkozási tevékenység folytatására jogosult.
A felperes vállalkozói igazolványát a területileg illetékes jegyző visszavonta, a határozat jogerőssé vált, azonban a járulék- és adótartozások rendezésére a felperes az eljárásra jogosult közigazgatási szerveknél eljárást indított, amelynek keretében fizetési könnyítésekben részesült. Ez az eljárás azonban nem eredményezi az egyéni vállalkozói státusz fenntartását, nem érinti az igazolvány visszavonásának jogszerűségét, a határozat jogerejét, sőt, a törvény rendelkezése alapján a felperest kizárja - egy újabb egyéni vállalkozói igazolvány kiadásának tilalmával - az egyéni vállalkozói körből.
A felperes egyéni vállalkozói - és ekként társadalombiztosítási szempontból ilyen minőségében biztosítotti - minősége megszűnését követően adóigazgatási szempontból adóalanyisága fennmaradhatott; az adóeljárásban ezen minőségben tekinthető ügyfélnek, és ez okból jártak el ezen hatóságok a fizetési kötelezettségekkel kapcsolatosan.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint mindezen körülményből alappal lehetett arra következtetni, hogy a felperes tudatában volt egyéni vállalkozása megszűnésének, és ennek megfelelően nyilatkozott is a hatóságok előtt.
Az alperes a nyugdíjbiztosítási igazgatóság átiratából szerzett tudomást a felperes egyéni vállalkozásának megszűnéséről; ezt követően történhetett meg a folyósítás ellenőrzése, a jogalap nélküliség észlelése és a visszafizetési kötelezettség megállapítása.
Az Ebtv. 66. § (1) bekezdése értelmében az, aki egészségbiztosítási ellátást jogalap nélkül vett fel, köteles azt visszafizetni, ha erre a felvételtől számított 30 napon belül írásban kötelezték.
Az Ebtv. 66. § (2) bekezdése szerint az (1) bekezdésben meghatározott idő elteltével a jogalap nélkül felvett egészségbiztosítási ellátást attól lehet visszakövetelni, akinek az ellátás felvétele felróható.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett a munkaügyi bíróság azon jogi álláspontjával, hogy a felperesnek a vállalkozói jogviszonya megszűntét követően a táppénz jogalap nélküli felvétele felróható volt, így a visszakövetelés feltételei 30 napon túl is fennálltak.
Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felülvizsgálati ok nem áll fenn, a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. MfvK. IV. 10.184/2005/7. sz.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!

Előfizetési csomagajánlataink

{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.