adozona.hu
BH+ 2006.7.319
BH+ 2006.7.319
A felszámoló jogszabálysértő intézkedése - a nyilvános értékesítés mellőzése - sem alapozza meg önmagában a felmentést, ha arra gazdasági szükséghelyzet kényszerítette a felszámolót [1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 5. § (1) bek., 27/A. § (6) és (7) bek., 49. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A hitelező az elsőfokú bírósághoz benyújtott kifogásában a felszámoló 5 pontban meghatározott jogszabálysértő intézkedéseit állította, melyek miatt a kifogás 6. pontjában a felszámoló felmentését és helyette új felszámoló kijelölését kérte.
Az elsőfokú bíróság a határozatában a hitelező kifogását elutasította. Határozata indokolásában rámutatott: a bíróságnak nincs jogosultsága arra, hogy a felszámoló gazdasági döntéseibe konkrétan beleszóljon. Amennyiben jogszabálysértés ténye nem állapítha...
BH+ 2006.7.319 A felszámoló jogszabálysértő intézkedése - a nyilvános értékesítés mellőzése - sem alapozza meg önmagában a felmentést, ha arra gazdasági szükséghelyzet kényszerítette a felszámolót [1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 5. § (1) bek., 27/A. § (6) és (7) bek., 49. §].
A hitelező az elsőfokú bírósághoz benyújtott kifogásában a felszámoló 5 pontban meghatározott jogszabálysértő intézkedéseit állította, melyek miatt a kifogás 6. pontjában a felszámoló felmentését és helyette új felszámoló kijelölését kérte.Az elsőfokú bíróság a határozatában a hitelező kifogását elutasította. Határozata indokolásában rámutatott: a bíróságnak nincs jogosultsága arra, hogy a felszámoló gazdasági döntéseibe konkrétan beleszóljon. Amennyiben jogszabálysértés ténye nem állapítható meg, úgy a bíróságnak nincs intézkedési joga. Amennyiben a hitelező úgy érzékeli, hogy a felszámoló kárt okozott, igényét külön perben érvényesítheti.
Az elsőfokú végzés ellen a hitelező részéről benyújtott fellebbezés folytán eljárt ítélőtábla végzésében az elsőfokú bíróság végzését a felszámoló felmentésére irányuló kifogást elutasító részében hatályon kívül helyezte, és ebben a körben az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította, egyebekben az elsőfokú végzést helybenhagyta. A megismételt eljárásra az elsőfokú bíróságnak előírta, hogy vizsgálja a felszámolónak az értékesítéssel kapcsolatos eljárását, valamint, hogy a felszámoló a pályázati bontásról felvett közjegyzői jegyzőkönyvbe való betekintés során nem sértette-e meg a Cstv. 49/A. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezéseket. Mindezen vizsgálat után kell állást foglalnia abban a kérdésben, hogy a felszámoló intézkedései mennyire súlyosak vagy ismétlődőek, és ez megalapozza-e felmentését és új felszámoló kijelölését.
Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárás során hozott 18. sorszámú végzésével a hitelező kifogását elutasította, és kötelezte az adós részére 15 napon belül 20 000 Ft eljárási költség megfizetésére.
E végzés ellen a kifogással élő hitelező részéről benyújtott fellebbezés folytán eljárt ítélőtábla végzésével az első fokú végzést helybenhagyta, és a hitelezőt kötelezte a felszámoló részére 15 napon belül 10 000 Ft másodfokú költség megfizetésére is. Döntésének indoka szerint a hitelező fellebbezésében nem hozott fel olyan új tényt, vagy körülményt, amely az érdemben helyes első fokú végzés megváltoztatására alapot adna. A megismételt eljárás során nem volt vitás, és ezt az elsőfokú bíróság is megállapította, hogy a felszámoló a 26 451 db sertés értékesítése során megsértette a többször módosított Cstv. 49. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseket, mert nem nyilvános értékesítés történt. Ennek ellenére - álláspontja szerint - a Cstv. 27/A. § (6) és (7) bekezdéseiben előírt, a felszámoló felmentésére vezető súlyos vagy ismétlődő jogszabálysértés nem áll fenn, illetve a felszámolónak az értékesítéssel kapcsolatos intézkedése a felmentését nem alapozza meg. A felszámolónak nemcsak a vagyon értékesítése a feladata, hanem a felszámolási eljárásban köteles gondoskodni az adós vagyonának megóvásáról, megőrzéséről is. A jelentős mennyiségű állatállomány takarmányozási és gyógyszerköltsége, valamint egyéb költségei havonta mintegy 202 603 270 Ft-ot tettek volna ki, ezzel szemben a felszámoló - a hitelező által kétségbe nem vont beadványa szerint - 258 000 Ft pénzeszközzel vette át a gazdálkodó szervezet irányítását. Erre irányuló kérelmére az állatok ellátásához hitelt sem kapott. A másodfokú bíróság ezért egyetértett az elsőfokú bíróságnak azzal az álláspontjával, hogy bár a felszámoló a felszámolói vagyon értékesítésére előírt jogszabályi rendelkezéseket megsértette, figyelemmel azonban az eset valamennyi körülményére, ez a jogszabálysértés nem olyan súlyú és mértékű, amely felmentését megalapozná.
A felszámoló tájékoztatási kötelezettségével kapcsolatban megállapította, hogy a felszámoló 2004. július 11-én értékesítette nyilvános pályázat kiírása nélkül a sertéseket, a hitelező pedig csak ezt követően terjesztette elő hitelezői igénybejelentését, melyet a felszámoló a törvényben előírt 45 napon belül igazolt vissza. A kifogással élő a Cstv. 3. § (1) bekezdés c) pontja alapján a nyilvántartásba vételtől számítottan minősült hitelezőnek. Ez 2004. augusztus 9-én történt. Ehhez képest a 2004. szeptember 3-án a hitelezői választmány ülésén történt tájékoztatás kapcsán olyan jogszabályba ütköző mulasztást nem állapított meg, amely a felszámoló felmentését indokolná.
A jogerős végzés ellen a kifogással élő hitelező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Elsődlegesen kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és a kérelmének megfelelő új határozat hozatalát. Másodlagosan a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.
A jogerős végzés jogszabálysértését a Cstv. 27/A. § (6) és (7) bekezdései és a 49. §-a jogszabálysértő, a kialakult bírói gyakorlattal ellentétes értelmezésében és alkalmazásában jelölte meg. Sérelmezte, hogy az eljárt bíróságok a megkötött szerződések jogszerűsége és a Cstv. 49. § rendelkezése szerinti értékesítés tárgyában előterjesztett bizonyítási indítványának nem adtak helyt. Hivatkozott arra, hogy az időközben elkészült közbenső felszámolási mérleg tanúsága szerint a nyitó felszámolási mérlegben szereplő felszámolásba bevonható vagyoni eszközök értéke 2004. május 14-én 1 796 259 000 Ft volt. A közbenső felszámolási mérleg adataiból arra lehet következtetni, hogy a felszámoló nem adott valós képet az eljáró bíróságok számára az adós vagyoni helyzetéről, illetve nem voltak valósak az általa felhozott indokok a nyilvános értékesítés figyelmen kívül hagyására.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet egyesbírósként előzetesen megvizsgálta abból a szempontból, hogy a kérelem megfelel-e a Pp. 270. §-ában meghatározott feltételeknek, illetve az egyéb törvényes követelményeknek.
Az előzetes vizsgálat eredményeként a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a jogerős végzés nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat. A felülvizsgálni kért határozat az ügy érdemi elbírálására kihatóan nem jogszabálysértő. A hatályon kívül helyezést követő megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság a hatályon kívül helyező végzés iránymutatásainak megfelelően a kifogás elbírálásához szükséges körben a tényállást megfelelően felderítette, abból a jogszabályoknak és a kialakult bírói gyakorlatnak megfelelően helytálló jogi következtetést vont le. A másodfokú bíróság a kifogással élő hitelező fellebbezési érveléseire is kitérő, részletes indokát adta annak, hogy a fellebbezés milyen okból alaptalan.
A felülvizsgálati kérelem kapcsán a Legfelsőbb Bíróság rámutat, hogy a jelen ügy tárgya kizárólag a hitelező kifogásának vizsgálata abból a szempontból, hogy a felszámoló állított jogsértései elérik-e a többször módosított Cstv. 27/A. §-ának (7) bekezdésében írt súlyos mértéket, vagy ismétlődőek-e, s megalapozzák-e a felszámolónak a 27/A. § (6) bekezdésében foglalt hivatalbóli felmentését.
Az ítélőtábla hatályon kívül helyező végzése az elsőfokú bíróság végzését csak a felszámoló felmentésére irányuló kifogást elutasító abban a részében helyezte hatályon kívül, amely a sertésállomány egy részének a Cstv.-ben előírt értékesítési formáitól való eltérésen, illetve az erről való hitelezői értesítés késedelmén, továbbá a pályázati anyag felbontásáról készített jegyzőkönyv megtekintésének késedelmes biztosításán alapult. E körben írta elő az elsőfokú bíróság számára további bizonyítás felvételt. Az elsőfokú bíróság végzésének az ezt meghaladó, kifogást elutasító részét helybenhagyta. A végzés helybenhagyó rendelkezését a törvényes határidőben a hitelező felülvizsgálattal nem támadta, ezért a jelen felülvizsgálati eljárásnak nem lehet tárgya annak vizsgálata, hogy a fennmaradó állatállomány gondozásával a felszámoló miért bízott meg külső céget, továbbá a megkötött szerződések jogszerűsége sem vizsgálható.
Az elsőfokú bíróság a Pp. 206. § (1) bekezdése alapján a bizonyítékok egybevetésével a tényállást helyesen állapította meg, és abból helytállóan következtetett arra, hogy az adott esetben a felszámoló felmentése nem indokolt.
Annak megítéléséhez, hogy a felszámoló részéről a felmentését eredményező súlyos jogsértés megvalósult-e, figyelembe kell venni az eset összes körülményeit, és csak ezek egybevetésével, mérlegeléssel lehet megítélni a jogsértés súlyát.
Mindkétfokú bíróság megállapította azt, - amelyet a felszámoló is elismert - hogy a sertésállomány egy jelentős részének értékesítésére, röviddel a felszámolás kezdő időpontja után a Cstv. 49. §-ában előírt nyilvános értékesítés mellőzésével került sor, amely jogszabálysértő. A felszámolónak ezt a sürgős intézkedését azonban az a szükséghelyzet indokolta, hogy az adósnak akkor rendelkezésére álló készpénz vagyona csekély volt, hitelt pedig a felszámoló az állatok takarmányozásához és ellátásához nem kapott. A jogerős végzés a bizonyítékok okszerű mérlegelésével helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy e szükséghelyzetben hozott felszámolói gazdasági döntés nem értékelhető olyan súlyúnak, amely a felszámoló felmentését megalapozná.
Mind a nyilvános értékesítésen kívüli eladással, mind a nyilvános értékesítésről való tájékoztatással kapcsolatban a kifogás kapcsán csak az vizsgálható, hogy a felszámoló a kifogással élő hitelező tekintetében megsértette-e a Cstv. 5. § (1) bekezdésében előírt tájékoztatási kötelezettségét.
E körben annak van jelentősége, hogy a kifogással élő hitelező a nyilvános pályázat kiírása nélkül történt 2004. június 11-i értékesítés időpontjában még nem minősült hitelezőnek a Cstv. 3. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerint, hiszen hitelezői igényt csak 2004. június 28-án érkezett levelében jelentett be, melynek nyilvántartásba vételére - a 45 napos határidő megtartásával - csak 2004. augusztus 9-én került sor. Helyes ezért a jogerős végzésnek az a megállapítása, hogy a 2004. szeptember 3. napjára összehívott gyűlésen történt tájékoztatás nem minősíthető késedelmesnek a kifogással élő hitelező tekintetében. A későbbi, nyilvános pályázat jegyzőkönyvéről adott tájékoztatás is megtörtént 2004. szeptember 9-én. A hitelező nem tette vitássá a jogerős végzésnek azt a megállapítását, hogy az utóbbi értékesítéssel kapcsolatos adásvételi szerződés megtámadására a hitelezőnek még lehetősége lett volna e tájékoztatás ismeretében, mert ekkor még nem telt el a megtámadásra nyitva álló jogvesztő határidő.
A fent kifejtettekre tekintettel a másodfokú bíróság a jogerős végzésében okszerűen jutott arra a következtetésre, hogy részben jogszabálysértés hiányában, részben a megállapított jogszabálysértésnek az adott körülmények között értékelendő súlyára tekintettel a felszámoló felmentése nem indokolt.
A felülvizsgálati eljárásban olyan új tényt, vagy bizonyítékot nem lehet figyelembe venni, melyet a bíróság az első- és másodfokú eljárásban nem vizsgálhatott, ezért a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott közbenső mérleg adatait - mely közbenső mérleget a felszámoló az elsőfokú bírósághoz 2006. március 9-én terjesztett be - a felülvizsgálati eljárásban a bíróság nem értékelheti.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem előzetes megvizsgálása eredményeként azt állapította meg, hogy a jogerős végzés nem jogszabálysértő, tehát a felülvizsgálati kérelem előterjesztésére előírt jogszabályi feltételek nem állnak fenn, ezért a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 273. § (1) bekezdése alapján elutasította. (Legf. Bír. Gfv.E.30.120/2006.sz.)