BH 2006.6.195

A háziorvosi ellátás finanszírozását végző Országos Egészségbiztosítási Pénztár a szerződésben írt praxispénz megállapításakor - a degresszió-mentesség feltételeinek fennállása kérdésében - az ÁNTSZ igazolásával ellentétes álláspontot egyoldalúan nem foglalhat el [1995. évi LXXIII. tv. 9. § (1) bek.; 1996. évi LXIII. tv. 3. §* ; 103/1995. (VIII. 25.) Korm. r. 7. § (3)-(4) bek.**; Ptk. 4. § (1) bek.].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított tényállás szerint a peres felek 1995. október 4-én finanszírozási szerződést kötöttek egészségügyi alapellátás - nevezetesen háziorvosi körzetek - működtetésére, amelyet 1996. július 27-én módosítottak, majd jogszabályváltozások miatt 1997. május 28-án új szerződést kötöttek. A háziorvosi szolgálatok részére egyik szerződés sem biztosította az ún. degressziós korrekció alkalmazása alóli mentességet. Dr. V. I. mint a felperessel munkaviszonyban álló...

BH 2006.6.195 A háziorvosi ellátás finanszírozását végző Országos Egészségbiztosítási Pénztár a szerződésben írt praxispénz megállapításakor - a degresszió-mentesség feltételeinek fennállása kérdésében - az ÁNTSZ igazolásával ellentétes álláspontot egyoldalúan nem foglalhat el [1995. évi LXXIII. tv. 9. § (1) bek.; 1996. évi LXIII. tv. 3. §* ; 103/1995. (VIII. 25.) Korm. r. 7. § (3)-(4) bek.**; Ptk. 4. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított tényállás szerint a peres felek 1995. október 4-én finanszírozási szerződést kötöttek egészségügyi alapellátás - nevezetesen háziorvosi körzetek - működtetésére, amelyet 1996. július 27-én módosítottak, majd jogszabályváltozások miatt 1997. május 28-án új szerződést kötöttek. A háziorvosi szolgálatok részére egyik szerződés sem biztosította az ún. degressziós korrekció alkalmazása alóli mentességet. Dr. V. I. mint a felperessel munkaviszonyban álló háziorvos körzetére sem terjedt ki a degressziós korrekció alkalmazása alóli mentesség annak ellenére sem, hogy nevezett az önálló háziorvosi körzettel nem rendelkező J.-ban is ellátta a háziorvosi tevékenységet. A felperes által alkalmazott dr. V. I. háziorvos részére a munkaügyi bíróság 3 908 089 Ft-ot és járulékait ítélte meg elmaradt munkabér címén. A felperes 1996 júniusában kérte az alperestől a dr. V. I. háziorvos által ellátott körzetre a degreszszió-mentesség biztosítását. Az ÁNTSZ megyei intézete 1996. június 26-án, majd 1997. május 23-án igazolást adott ki arról, hogy dr. U. I. háziorvosi területi ellátásra kijelölt körzete részben kistelepülés, ahol a lakosságszám nem teszi lehetővé önálló háziorvosi körzet létesítését. Részben összevont körzetnek tekintendő, ahol a körzet megosztásának nincsenek meg a feltételei, azaz az alperes perbeli körzete depresszió-mentességre jogosult. Az alperes 1996. június 1. és 1998. február 28-a között a degresszió alkalmazása miatt 3 908 089 Ft-tal kevesebb praxispénzt utalt át mint amennyi a háziorvost megillette volna, ezért a munkaügyi bíróság a háziorvos részére a munkáltatóját - a jelen per felperesét - kötelezte a különbözet - 3 908 089 Ft - megfizetésére.
A felperes a keresetében a munkaügyi bíróság ítélete alapján általa kifizetett 3 908 089 Ft és kamatai, valamint a perköltségek megfizetésére kérte az alperest kötelezni. A keresetét elsősorban a finanszírozási szerződés Ptk. 200. §-ának (2) bekezdésében írt érvénytelenségére alapította. Előadta, hogy a szerződésnek a finanszírozásra vonatkozó rendelkezése jogszabályba ütközik. Másodlagos kereseti kérelmében arra hivatkozott, hogy az alperes azzal, hogy a 103/1995. (VIII. 25.) Korm. r. többször módosított 7. §-ának (2)-(4) bekezdésében foglaltak ellenére nem ismerte el a körzet degresszió-mentességét és nem ennek megfelelően kötötte meg a finanszírozási szerződést, megsértette a Ptk. 4. §-ában írt együttműködési kötelezettségét, ezért kártérítés fizetésére köteles.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Állította, hogy a per­beli körzetet (háziorvosi szolgálatot) degresszió-mentesség nem illette meg, mert nem álltak fenn annak a többször módosított 103/1995. (VIII. 25.) Korm. rendelet 7. §-ában írt feltételei, így a finanszírozási szerződésnek a perbeli tartalommal való megkötésével nem sértette meg az együttműködési kötelezettségét.
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 2 140 571 Ft-ot, ennek 1997. június 1-jétől járó kamatait, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Megállapította, hogy az 1995. évi LXXIII. törvény 9. §-ának (1) bekezdése szerint a természetbeni szolgáltatások teljesítését az OEP finanszírozza. A többszörösen módosított 103/1995. (VIII. 25.) Korm. rendelet értelmében a háziorvosi ellátás finanszírozása a MEP és a szolgálat működtetője között létrejött szerződés alapján történt. A hivatkozott jogszabály értelmében 1996. június 1-je és 1997. január 24-e között, majd pedig 1997. június 1-je és 1998. február 28-a között J. község és J. város által közösen létesített 018. számú, dr. V. I. háziorvos által ellátott háziorvosi szolgálat jogosult volt a degresszió-mentességre, tekintve, hogy az erről szóló igazolást az ÁNTSZ megyei intézete kiadta. Az igazolás kiadását J. mint területi ellátási kötelezettséggel rendelkező önkormányzat maga is jogosult volt kérni. Az ÁNTSZ igazolása az 1957. évi IV. törvény 49. és 50. §-ai szerint hatósági bizonyítványnak minősül és hatósági határozat erejével bír, ellene fellebbezésnek van helye. Az alperes ellene fellebbezést nem jelentett be, ezért az igazolást el kellett fogadnia és a finanszírozási szerződést ennek megfelelően kellett volna megkötnie. A felperes mással szerződést nem köthetett, így kényszerhelyzetben volt, amikor a szerződést anélkül is megkötötte, hogy az alperes a degresszió-mentességet biztosította volna. Mivel a körzet degresszió-mentessége 1997. január 25-e és május 31-e között nem állt fenn, a munkaügyi bíróság által megítélt összegből 2 140 571 Ft és kamatai megfizetésére kötelezte az alperest.
A másodfokú bíróság az alperes fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintve, fellebbezett részét azzal hagyta helyben, hogy a késedelmi kamat mértékét az időközi jogszabályváltozásoknak megfelelően állapította meg. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást azzal egészítette ki, hogy a folyamatban volt munkaügyi perben a másodfokú bíróság megkereste az Országos Tisztiorvosi Hivatalt, amelynek tájékoztatása szerint a degresszió-mentesség feltételei a kiadott ÁNTSZ-igazolásoknak megfelelően az adott időtartam alatt fennálltak. Az alperes azért nem vette figyelembe az igazolásokat, mert azokkal szakmailag nem értett egyet.
Elfogadta az elsőfokú bíróság jogi álláspontját a vonatkozásban, hogy a finanszírozási szerződés megkötésénél a feleket a Ptk. 4. §-ának (1) bekezdése szerinti együttműködési kötelezettség terhelte. Az alperes akkor, amikor az ÁNTSZ-igazolásokat félretéve egyoldalúan állapította meg a szerződés szerinti finanszírozási összeget, megsértette a fenti jogszabályhelyben írt együttműködési kötelezettségét. Nem fogadható el az arra történt hivatkozása, hogy az ÁNTSZ-igazolások sem formailag sem tartalmilag nem voltak megfelelőek. Ha azok ellen bármilyen kifogása volt, az együttműködési kötelezettség körében fel kellett volna hívni a felperes figyelmét arra, hogy milyen formai követelményeknek megfelelő igazolásokat tart szükségesnek; amennyiben azokat tartalmilag nem tartotta megfelelőnek, ellene fellebbezést kellett volna bejelentenie. Az alperes azokat azért nem vette figyelembe, mert az volt az álláspontja, hogy a degresszió-mentesség alkalmazásának nincsenek meg a jogszabályi feltételei az igazolások tartalma pedig ránézve nem kötelező. Elfogadta, hogy a felperes kényszerhelyzetben volt a szerződés megkötésekor, mivel nem volt arra lehetősége, hogy más forrásból biztosítsa az egészségügyi finanszírozást.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben - tartalma szerint - annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereset elutasítását, valamint a perköltségei megállapítását kérte.
A másodfokú bíróság által elkövetett jogszabálysértést a Ptk. 4. §-ának (1) bekezdésében, a 103/1995. (VIII. 25.) Korm. rendeletet módosító 62/1996. (IV. 26.) Korm. rendelet 3. §-ának (1) bekezdésében és 4. §-ának (2) bekezdésében, a 103/1995. (VIII. 25.) Korm. rendeletet módosító 72/1997. (IV. 29.) Korm. rendelet 1. §-ának (3) és (4) bekezdésében, valamint az 1957. évi IV. törvény 50. §-a (3) bekezdésében foglaltak megsértésében jelölte meg. Előadta, hogy az eljárt bíróságok a következők szerint tévesen értelmezték a degressziós korrekcióval kapcsolatos jogszabályi rendelkezéseket: Az 1996. június 1-je és 1997. január 25-e között irányadó a 62/1996. (IV. 26.) Korm. rendelettel módosított 103/1995. (VIII. 25.) Korm. rendelet, valamint az 1997. június 1-je és 1998. február 28-a között hatályos, a 72/1997. (IV. 29.) Korm. rendelettel módosított 103/1995. (VIII. 25.) Korm. rendelet 7. §-ának (2), illetőleg (3)-(4) bekezdésében írt degresszió-mentesség feltételeinek meghatározásakor a jogszabály a "település" szót használta annak ellenére, hogy a finanszírozás körzetekre teljesül, amely akkor sem osztható részekre, ha az adott körzet több településre is kiterjed. A degresszió-mentesség ezért csak akkor áll fenn, ha annak feltételei az egész körzetre teljesülnek. A perbe hozott J. 018-as körzetben azonban a feltételek csupán a J.-ban lakó mintegy 500 biztosítottra állnak fenn, ezért a degresszió-mentesség nem volt alkalmazható.
Vitatta továbbá, hogy megsértette a Ptk. 4. §-ának (1) bekezdésében írt együttműködési kötelezettségét. A másodfokú bíróság a döntését arra alapozta, hogy a felperes által hivatkozott ÁNTSZ-igazolásokat az alperes nem vette figyelembe, a J. egy részéből és J. községből álló 018-as számú háziorvosi körzet finanszírozásával kapcsolatos, a degresszió-mentességre vonatkozó döntésénél. Tény, hogy az ÁNTSZ 1996. június 26-án kiadott egy okiratot, amely szerint "J. község összlakosság száma nem teszi lehetővé önálló háziorvosi praxis létesítését," 1997. május 23-án pedig egy olyan tartalmú igazolást, amely szerint a körzet megosztásának nincsenek meg a jogszabályban írt feltételei. Ezek az igazolások azonban az alperes részéről nem voltak figyelembe vehetők, mert az 1996-ban kiadott igazolás kizárólag J. községre - tehát a körzetnek csak egy részére - vonatkozott, az 1997-ben kiadott igazolást pedig nem a területi ellátásért felelős önkormányzatok, hanem csupán J. község kérésére állította ki, így nem arra vonatkozott, hogy a 018-as számú körzetben fennálltak a degresszió-mentesség feltételei. J. város nem kért és nem kapott az ÁNTSZ-től igazolást a degresszió-mentesség alkalmazásáról. Hivatkozott még arra, hogy az ÁNTSZ által kiadott igazolás nem felelt meg az államigazgatási eljárásról szóló, időközben hatályon kívül helyezett, de a jelen perben még irányadó 1957. évi IV. törvény 50. §-a (3) bekezdésében foglaltaknak.
A felülvizsgálati kérelmében részletesen indokolta, hogy jogi álláspontja szerint 1996. június 1-je és 1997. január 31-e, továbbá 1997. június 1-je és 1998. február 28-a közötti időtartamra miért nem álltak fenn a perbe hozott körzet vonatkozásában a degresszió-mentesség feltételei. 1996. június 1-je és 1997. január 31-éig terjedő időtartamra előadta, hogy a lakosságszám és praxisszám alapján a J. Önkormányzatnak lehetősége volt új körzet létrehozására, és mert J. város ezzel a lehetőségével nem élt, a J. településen működő valamennyi - így a perbeli - háziorvosi szolgálat esetében is alkalmazni kellett a jogszabályban írt degressziót. Az 1997. június 1-jétől 1998. február 28-áig terjedő időszakra vonatkozóan arra hivatkozott, hogy a perbe hozott körzet ellátási területe J. városnak csak egy részére terjed ki, továbbá a körzet megosztásának feltételei J.-ban fennálltak végül, hogy J. város nem kért és nem kapott az ÁNTSZ-től igazolást a degresszió-mentességről, így a degresszió alkalmazásától nem lehetett eltekinteni. Hivatkozott arra is, hogy amennyiben az önkormányzat úgy ítélte meg, hogy a körzet degresszió-mentességre jogosult, elvárható lett volna, hogy mint a területi ellátásért felelős önkormányzat az ügyben eljárjon és ő maga kérje a megfelelő igazolás kiadását az ÁNTSZ-től. Ilyen kérelmet azonban az önkormányzat nem nyújtott be.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A Legfelsőbb Bíróság tanácsban is megvizsgálta az alperes felülvizsgálati kérelmét és azt alaptalannak találta.
A felperes a keresetét kártérítés jogcímén terjesztette elő és a Ptk. 4. §-ának (1) bekezdésében írt együttműködési kötelezettség megszegésére alapította, ezért a másodfokú bíróságnak - és a felülvizsgálati kérelem folytán a Legfelsőbb Bíróságnak is - abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az alperes jogellenes felróható magatartást tanúsított-e azzal, hogy a perbe hozott finanszírozási szerződések megkötésekor figyelmen kívül hagyta az ÁNTSZ illetékes hivatalának igazolását a J. 018-as körzet degresszió-mentességéről, illetőleg sikerült-e magát kimenteni a kártérítési felelősség alól.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint a másodfokú bíróság jogsértés nélkül állapította meg, hogy a finanszírozási szerződés megkötésekor az alperes megsértette a Ptk. 4. §-ának (1) bekezdésében írt együttműködési kötelezettség és az ÁNTSZ igazolásainak figyelmen kívül hagyásával jogellenes felróható magatartást tanúsított.
A társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól szóló 1995. évi LXXIII. törvény 9. §-ának (1) bekezdése szerint az egészségbiztosítás keretében nyújtandó természetbeni szolgáltatások teljesítését az E. Alap kezelője - az Országos Egészségbiztosítási Pénztár - finanszírozza. A (2) bekezdés szerint a finanszírozás az OEP által kötött szerződések alapján történik. Az egészségügyi ellátási kötelezettség és a területi finanszírozási normatívákról szóló 1996. évi LXIII. törvény 3. §-ának a) pontja szerint az alperes köteles finanszírozni a jogszabályokban foglalt követelményeknek megfelelő valamennyi háziorvosi szolgálatot.
Az egészségügyi alapellátás körébe tartozó háziorvosi ellátás lakosság részére történő biztosítása a települési önkormányzat kötelezettsége. E kötelezettség keretében biztosítja a szolgáltatás nyújtásához szükséges személyi és tárgyi feltételeket, az alperes pedig az önkormányzattal kötött szerződés alapján végzi az ellátás finanszírozását. A háziorvosi körzetet - illetőleg a körzetet ellátó háziorvost - megillető praxispénz finanszírozási szerződésben való meghatározásához az 1996. áprilisi 26-ától 1997. január 25-éig terjedő időszakra az egészségügy társadalombiztosítási finanszírozásának egyes kérdéseiről szóló, a 62/1996. (IV. 26.) Korm. rendelettel módosított 103/1995. (VIII. 25.) Korm. rendelet 4-7. §-ai; az 1997. május 29-étől 1998. február 28-áig terjedő időszakra pedig az ugyanezen rendelet 72/1997. (IV. 29.) Korm. rendelettel módosított 4-7. §-ai tartalmaztak rendelkezéseket.
Az 1996. június 1-je és 1997. január 25-e között hatályban volt, a 103/1995. (VIII. 25.) Korm. rendelet 62/1996. (IV. 26.) Korm. rendelettel módosított 7. §-ának (2) bekezdése szerint a praxisdíj alapjául szolgáló pontszámot a biztosítottak számának, valamint a korcsoportonkénti pontszám szorzatának a degressziós tényezővel korrigált értéke alapján kell megállapítani. Nem lehet azonban alkalmazni a degressziós korrekciót a területi ellátási kötelezettséggel rendelkező háziorvosi szolgálat díjazásához, ha b) a szolgálat működési területe több települési önkormányzat illetékességi területére terjed ki és az ÁNTSZ területileg illetékes megyei intézete igazolja, hogy az érintett települések lakosságának ellátása más módon történő körzetkialakítással nem oldható meg, és a szolgálathoz bejelentkezett biztosítottak száma nem haladja meg a területi ellátási kötelezettségbe tartozó összlétszámot.
Az 1997. május 29-étől 1998. február 28-áig terjedő időtartamra irányadó a 103/1995. (VIII. 25.) Korm. rendelettel újraszabályozott 7. §-ának (3) bekezdése értelmében a degressziós korrekció alkalmazása alól mentesítést kap az a területi ellátási kötelezettséggel rendelkező háziorvosi szolgálat, amelynek a területi ellátásra kijelölt körzete önálló kistelepülés vagy településcsoport. A degresszió alóli mentesség területi ellátásra kijelölt 2400 főig terjedő lakosságszámra szól. Amennyiben a területi ellátásra kijelölt lakosságszám meghaladja a 2400 főt - és a (4) bekezdésében foglalt feltételek fennállnak - a degressziót a 2400 főt meghaladó bejelentkezett lakosságszámra kell alkalmazni. A (4) bekezdés szerint a degresszió alóli mentességet - amennyiben a körzet megosztásának nincsenek meg a személyi, tárgyi vagy földrajzi adottságból adódó feltételei - a területi ellátásért felelős önkormányzat(ok) kérésére az ÁNTSZ területileg illetékes megyei intézete igazolja.
Ez esetben a degressziót csak a 2400 főt meghaladó ellátásra bejelentkezett lakosságszámra kell alkalmazni.
A törvény szerint tehát a degresszió-mentesség törvényi feltételének fennállását az ÁNTSZ illetékes megyei intézete igazolja, e kérdésben az általa kiállított igazolásban foglaltak az irányadóak. Az alperes az ÁNTSZ megállapításait nem hagyhatja figyelmen kívül. A már ismertetett jogszabályokban írt finanszírozási szerződés alapján a felek között polgári jogi jogviszony jön létre, amelyben a szerződést kötő felek mellérendeltségi viszonyban állnak egymással. A mellérendeltségi viszonyukból következik, hogy ha a jogszabály alapján a degressziós korrekció alkalmazása alól mentesítés illeti meg a háziorvosi szolgálatot, úgy az alperes egyoldalúan nem jogosult eldönteni, hogy fennállnak-e avagy sem a kedvezmény alkalmazásának feltételei. Ennek érdekében rendelkeztek a felhívott jogszabályok akként, hogy a degresszió-mentesség feltételeinek fennállását az ÁNTSZ igazolja.
Az 1996. június 1-jétől 1997. január 25-éig terjedő időtartamra az ÁNTSZ az 1996. június 26-án kiadott okiratban akként nyilatkozott, hogy "J. község összlakosság száma nem teszi lehetővé önálló háziorvosi praxis létesítését." Ezt az okiratot a felperes a degresszió alóli mentesség elérése végett csatolta. Az alperes ahelyett, hogy a szerinte szükséges tartalmú igazolás benyújtására felhívta volna az alperest, egyoldalúan arról tájékoztatta, hogy a degressziós korrekció alkalmazása alóli mentesség a felperest nem illeti meg. A mentesítés jogszabályi feltételei­nek fennállása tekintetében azonban nem volt jogosult dönteni.
Alaptalanul hivatkozott az alperes e körben arra is, hogy az igazolás azért nem volt részéről figyelembe vehető, mert azt az ÁNTSZ arra nem jogosult személy - J. község jegyzője - kérésére adta ki. A 103/1995. (VIII. 25.) Korm. rendelet módosított 7. §-a (2) bekezdésének b) pontja nem tartalmazott arra vonatkozó rendelkezést, hogy a területi ellátásáért felelős önkormányzatok közül melyik nyújthat be kérelmet az ÁNTSZ-hez az igazolás kiadása érdekében.
Az 1997. május 29-étől 1998. február 28-áig terjedő időszakra a 103/1995. (VIII. 25.) Korm. rendelet módosított 7. §-ának (4) bekezdése szerint a degresszió-mentességet - amennyiben a körzet megosztásának nincsenek meg a személyi, tárgyi és földrajzi adottságból adódó feltételei - a területi ellátásért felelős önkormányzat(ok) kérésére az ÁNTSZ területileg illetékes megyei intézete igazolja. Az ÁNTSZ 1997. május 23-án kiadott okiratában igazolta J. degresszió-mentességét. Az alperes ezt sem fogadta el, hanem saját előadása szerint tájékoztatta az ÁNTSZ vezetőjét a degresszió alóli mentesítés jogszabályi feltéte­leiről.
Az Országos Tisztiorvosi Hivatalnak a megyei bíróság megkeresésére írt válaszából egyértelműen megállapítható, hogy a mentesítés kérdésben az ÁNTSZ az alperesével ellentétes jogi álláspontot foglalt el. Az ÁNTSZ álláspontja szerint ugyanis a területi ellátásra kijelölt körzet részben kistelepülés (J.), részben összevont körzet (J. település és J. város kijelölt körzete), ahol azért nincsenek meg a körzet megosztásának a feltételei, mert J. településen önálló háziorvosi praxis nem létesíthető. Az igazolásban foglaltak tehát nem kizárólag J. településre, hanem a teljes J. 018-as számú háziorvosi körzetre vonatkoztak. Annak nincs jogi jelentősége, hogy az igazolást melyik, a szolgálat fenntartásban érdekelt község kérelmére adta ki az erre jogosult hatóság.
J. város saját egészségügyi ellátása végett négy db háziorvosi körzetet alakított ki. Ebből az egyik, nevezetesen a 018-as körzethez hozzácsatolták ellátás szempontjából J. község lakosságát.
A körzet megosztásánál, új körzet kialakításánál figyelembe kell venni a személyi, tárgyi és földrajzi adottságokat is. A vonatkozó jogszabályi rendelkezések alapján az ÁNTSZ nem látott törvényi lehetőséget arra, hogy az érintett települések lakosságának az ellátása J. város 4 körzetének és egy összevont körzetének más módon történő kialakításával megoldható lenne.
A felperes a degresszió-mentességet igényelte, a megfelelő igazolás beszerzése érdekében az alperest együttműködési kötelezettség terhelte, az ÁNTSZ igazolásával ellentétes álláspontot a felperes egyoldalúan - a jogorvoslat igénybevétele nélkül - nem foglalhatott volna el, ezért a felperesnek okozott kár miatti felelősség alól kimenteni magát nem tudta.
Miután a felülvizsgálat feltételei mégsem állnak fenn, a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét, a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése szerint hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Gfv. IX. 30.264/2005. sz.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!

Előfizetési csomagajánlataink

{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.