BH 2006.6.191

I. Az állami vállalat a kezelésébe tartozó ingatlan tulajdonjogát - a megyei vagyonellenőrző bizottság engedélye nélkül - gazdasági társaságban vagyoni hozzájárulásként rendelkezésre bocsáthatta [1988. évi VI. tv. (régi Gt.) 22. § (1)-(2) bek.*; 1987. évi I. tv. 12. § (1) bek., 13. § (4) bek.**; 26/1987. (VII. 30.) MT r. 1. §, 2. § (1) bek.***; 1990. évi VIII. tv. 1. §, 3. §, 4. §]. II. Ha az apportként rendelkezésre bocsátott ingatlan tulajdonjogának átruházására vonatkozó megállapodás az alapító okirat és

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes fellebbezése folytán indult másodfokú eljárás során, a bíróság az elsőfokú bíróság keresetet elutasító ítéletét megváltoztatta. Az alperest annak tűrésére kötelezte, hogy a földhivatalnál 38505 hrsz. alatt nyilvántartott, ingatlan 8028/100 000-ed tulajdoni hányadára, az alperes tulajdoni hányadából 8028/100 000-ed tulajdoni hányad egyidejű törlésével - az 1992. július 1-jei keltű vagyonbevitel jogcímén, a felperes a tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyeztesse. A bíróság...

BH 2006.6.191 I. Az állami vállalat a kezelésébe tartozó ingatlan tulajdonjogát - a megyei vagyonellenőrző bizottság engedélye nélkül - gazdasági társaságban vagyoni hozzájárulásként rendelkezésre bocsáthatta [1988. évi VI. tv. (régi Gt.) 22. § (1)-(2) bek.*; 1987. évi I. tv. 12. § (1) bek., 13. § (4) bek.**; 26/1987. (VII. 30.) MT r. 1. §, 2. § (1) bek.***; 1990. évi VIII. tv. 1. §, 3. §, 4. §].
II. Ha az apportként rendelkezésre bocsátott ingatlan tulajdonjogának átruházására vonatkozó megállapodás az alapító okirat és az apportlista alapján megállapítható, az ingatlan tulajdonjogában bekövetkezett változást - vagyonbevitel címén - az ingatlan-nyilvántartásba be kell jegyezni [Ptk. 117. § (1) és (3) bek.].
A felperes fellebbezése folytán indult másodfokú eljárás során, a bíróság az elsőfokú bíróság keresetet elutasító ítéletét megváltoztatta. Az alperest annak tűrésére kötelezte, hogy a földhivatalnál 38505 hrsz. alatt nyilvántartott, ingatlan 8028/100 000-ed tulajdoni hányadára, az alperes tulajdoni hányadából 8028/100 000-ed tulajdoni hányad egyidejű törlésével - az 1992. július 1-jei keltű vagyonbevitel jogcímén, a felperes a tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyeztesse. A bíróság elrendelte a földhivatal megkeresését is, az M. P. Rt. tulajdonjogának, a fentiek szerinti tartalommal történő bejegyzése, és ezzel egyidejűleg az M.-A. Rt. 92240/100 000-ed tulajdoni hányadából 8028/100 000 tulajdoni hányad törölése iránt.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes fellebbezése alapos volt. Az elsőfokú bíróság a tényállást hiányosan tárta fel. A másodfokú bíróság ezért pótlólag beszerezte a felperes cégbejegyzésének alapját képező apportlistát. Úgy ítélte meg, hogy annak alapján minden kétséget kizáróan, egyedileg beazonosíthatóak voltak az apport tárgyát képező vagyontárgyak, amelyekre az alapító okiratban csak utalás történt. Elfogadta a felperes arra vonatkozó álláspontját, hogy a cég bejegyzésére figyelemmel, az apportlistát és az alapító okiratot is érvényesnek kell tekinteni. Azokból az alperesi jogelőd azon szándékára kell következtetni, hogy az apportlistán felsorolt vagyontárgyakat, részvények tulajdonjogának megszerzése ellenében, a felperes társaság részére kívánta rendelkezésre bocsátani.
Hangsúlyozta a másodfokú bíróság, hogy a földről szóló 1987. évi I. törvény (továbbiakban: Ftv.), és a termelőszövetkezetekről szóló 1967. évi III. törvény egyes rendelkezéseit módosító 1990. évi IX. törvény 1. §-a, az 1 000 000 Ft értéket meghaladó, állami tulajdonban lévő termőföld tulajdonának elidegenítéséről, vagy gazdasági társaságba nem pénzbeli vagyoni hozzájárulásként történő beviteléről szóló szerződések megkötéséhez előírta az Állami Vagyonügynökséghez történő bejelentést. Az Ftv. módosításáról, illetve kiegészítéséről rendelkező 1990. évi XXXVII. törvény csak az említett körbe nem eső állami tulajdonban álló ingatlan tulajdonjogának átruházásához mondta ki a megyei vagyonellenőrző bizottság engedélyezésének szükségességét. Ebből következően nem volt akadálya annak, hogy a perbeli ingatlant, az Állami Vagyonügynökség engedélyével, a felperesi társaságnak apportként rendelkezésre bocsássák.
A másodfokú bíróság - a kezelői jog gazdasági társaság részére történő átruházásának kizártságára, illetve az alapítók által kötött együttműködési szerződésben, az 1995. szeptember 12-én kelt adásvételi szerződésben foglaltakra tekintettel - arra a következtetésre jutott, hogy az alperes jogelődje, az apportlistában feltüntetett vagyontárgyak tulajdonjogát kívánta a felperesre átruházni. Az átruházással érintett ingatlanhányadot, a könyvvizsgáló által elfogadott, az apportlista alapját képező szakértői értékbecslés figyelembevételével, a felperes által meghatározott hányadban bizonyítottnak ítélte. Hangsúlyozta azt is a másodfokú bíróság, hogy a Legfelsőbb Bíróság XXV. számú Polgári Elvi Döntésében kifejtettek alapján, a tulajdonjog érvényes átruházása bizonyítást nyert.
Az alperes a jogerős ítélettel szemben benyújtott felülvizsgálati kérelmében annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Előadta, hogy a támadott határozat az ügy érdemére kihatóan sérti, az 1990. évi VII. törvény 7. §-át, 8. § b) pontját. Az Állami Vagyonügynökség ugyanis nem volt jogosult a perbeli ingatlanról rendelkezni, figyelemmel az állami vállalatokról szóló 1977. évi VI. törvény végrehajtásáról rendelkező 33/1984. (X. 31.) MT rendelet 8. § d) pontjában, 14. § c) pontjában, 20. § e) pontjában foglaltakra.
Az alperes hivatkozott arra is, hogy a jogerős határozat az ügy érdemére kihatóan sérti az Ftv. 13. § (3) bekezdését is. Az ingatlan-apportáláshoz ugyanis a vagyonellenőrző bizottság engedélyét is be kellett volna szerezni.
Az alperes ezen túlmenően előadta, hogy a Legfelsőbb Bíróság BH 1991/443., illetve BH 1993/241. szám alatt közzétett eseti döntéseiben kifejtettekre tekintettel, az apportlista sem alaki, sem tartalmi szempontból érvényesnek nem tekinthető. A tagok nem írták alá, jogi képviselő azt ellenjegyzésével nem látta el, abban az átruházással érintett ingatlan tulajdoni hányada feltüntetést nem nyert. Utalt arra is az alperes, hogy az apportlista alapjául szolgáló értékbecslés nem a felperes társaság alapításához készült, abban az ingatlan-nyilvántartásban szereplő területmértéktől eltérő adat szerepel. A teljes ingatlan értékének megállapítása hiányában, továbbá a felperes által jelzett ingatlanrész értékének ismerete ellenére sem lehet megállapítani, hogy a felek szándéka, a felperes által megjelölt ingatlanhányad átruházásra irányult. Kifejtette azt is, hogy az ingatlan-átruházáshoz szükséges írásba foglalás hiánya miatt a jogerős ítélet ellentétes a Legfelsőbb Bíróság XXV. számú Polgári Elvi Döntésével is.
A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás lefolytatását elrendelte. A jogerős határozatot a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem korlátai között vizsgálta. Megállapította, hogy az az alperes által megjelölt jogszabályokat nem sérti.
A felperes társaság alapítása idején hatályos 1988. évi VI. törvény (továbbiakban: régi Gt.) 22. § (1) bekezdése értelmében a gazdasági társaság vagyonát az alapítók bocsátották rendelkezésre. A régi Gt. 22. § (2) bekezdése szerint a vagyon részét képezte az alapító által szolgáltatott nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás is.
Az Ftv. 12. § (1) bekezdése értelmében az állami tulajdonban lévő ingatlant állami szerv kezelhette. Az Ftv. végrehajtására kiadott 26/1987. (VII. 30.) MT rendelet (továbbiakban: Vhr.) 2. § (1) bekezdése kimondta: a kezelőt - ha a jogszabály másként nem rendelkezett - megillették a tulajdonos jogai és terhelték a tulajdonos kötelezettségei.
Az ismertetett szabályokból következik, hogy az alperes jogelődje - mint állami vállalat - nem volt elzárva attól, hogy a kezelésébe tartozó ingatlant, vagy annak hányadát gazdasági társaságba, apportként rendelkezésre bocsássa.
A perben azt kellett vizsgálni, hogy érvényes jogcím mellett egyértelműen meghatározásra került-e az apport tárgya, a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő apportáláshoz szükség volt-e további jogcselekmények megtételére, van-e olyan jogi akadály, amely miatt a tulajdonjognak a Ptk. 117. § (3) bekezdésében megkövetelt ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése nem jöhet létre.
A felülvizsgálati kérelem állításával szemben, a felperes társaság alapítása nem tartozott az Állami Vagyonügynökségről és a hozzá tartozó vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló 1990. évi VII. törvény hatálya alá. Az említett törvény ugyanis a már gazdasági társasággá átalakult vagyonra vonatkozó előírásokat foglalja magában. A jogerős ítélet ezért az 1990. évi VII. törvény, illetve az 1977. évi VI. törvény és a 33/1984. (X. 31.) MT rendelet felperes által megjelölt szabályait nem sérti.
A perbeli jogvitában az állam vállalatokra bízott vagyonának védelméről szóló 1990. évi VIII. törvény szabályai voltak alkalmazandóak, annak 1. § (1) bekezdés a) pontja értelmében. E jogszabály 3. §-a, illetve 4. §-a alapján ezért az alperes jogelődje részéről történt apportáláshoz az Ftv. 13. § (4) bekezdése szerint, a vagyonátadó bizottság engedélyének beszerzése nem volt szükséges. A jogerős ítélet így az Ftv. 13. § (3) bekezdését sem sértheti.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a másodfokú bíróság az alapító okirat, az apportlista, az alapítást követő 1 hónappal kötött együttműködési megállapodás, a felperes és az alperes által 1995. szeptember 12-én aláírt adásvételi szerződésben foglaltak alapján, helytállóan állapította meg, hogy az alperesi jogelőd szándéka az apportáláskor, az egyéb ingóságok mellett, az apportlistán megjelölt 4073 négyzetméter alapterületű ingatlan és az azon lévő felépítmények tulajdonjogának átruházására irányult.
A másodfokú bíróság az alapító okirat 6. pontjában foglaltakra tekintettel, helyesen foglalt állást abban a kérdésben, hogy az S. Könyvvizsgáló és Vagyonértékelő Kft. értékbecslése alapján, az átruházással érintett tulajdoni hányad is megállapítható.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság ezért a fentiek alapján azt állapította meg, hogy a XXV. számú Polgári Elvi Döntés 3. pontjában foglaltakra tekintettel - bár több okiratba foglaltan - a perbeli ingatlanhányad tulajdonjogának átruházására vonatkozó megállapodás érvényesen létrejött a peres felek között.
Mindezek alapján a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával, a jogerős ítéletet - az ügy érdemére kiható jogszabálysértés megállapításának hiánya miatt - hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Gfv. X. 30.300/2005. sz.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.