adozona.hu
BH+ 2006.6.272
BH+ 2006.6.272
A felszámoló nem tagadhatja meg a hitelezőnek az adós olyan irataiba való betekintését, amelynek megismeréséhez a hitelezőnek jogi érdeke fűződik, és amelyre vonatkozóan a közbenső mérlegben nem adott teljes körű tájékoztatást [1991. évi XLIX. törvény (továbbiakban: Cstv.) 5. §, 50. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős végzésben megállapított tényállás szerint az adós gazdálkodó szervezet ellen indult felszámolási eljárás kezdő időpontja 2001. február 14. A felszámoló 2004. március 29-én benyújtotta az adós harmadik közbenső felszámolási mérlegét.
A hitelező kifogásában kérte a felszámoló kötelezését arra, hogy biztosítsa a felszámolási iratokba való betekintését. Előadta, hogy a harmadik közbenső felszámolási mérlegre tett észrevételében kérte a felszámolót, küldje meg részére az adós és a K. Bt...
BH+ 2006.6.272 A felszámoló nem tagadhatja meg a hitelezőnek az adós olyan irataiba való betekintését, amelynek megismeréséhez a hitelezőnek jogi érdeke fűződik, és amelyre vonatkozóan a közbenső mérlegben nem adott teljes körű tájékoztatást [1991. évi XLIX. törvény (továbbiakban: Cstv.) 5. §, 50. §].
A jogerős végzésben megállapított tényállás szerint az adós gazdálkodó szervezet ellen indult felszámolási eljárás kezdő időpontja 2001. február 14. A felszámoló 2004. március 29-én benyújtotta az adós harmadik közbenső felszámolási mérlegét.A hitelező kifogásában kérte a felszámoló kötelezését arra, hogy biztosítsa a felszámolási iratokba való betekintését. Előadta, hogy a harmadik közbenső felszámolási mérlegre tett észrevételében kérte a felszámolót, küldje meg részére az adós és a K. Bt. "fa." között létrejött megállapodás, illetve az abba bevont ingatlanok tulajdoni lapjának másolatát, valamint a K. Rt. hitelező igénybejelentésének másolatát. A felszámoló azonban a kért iratok megküldésétől elzárkózott.
A felszámoló kérte a kifogás elutasítását. Álláspontja szerint a kért iratok a hitelező kielégítését nem érintik. Többoldalú megállapodásról van szó, és csak a másik két fél beleegyezése esetén lenne lehetőség a szerződések megküldésére. A felszámolási eljárásról szóló 1991. évi IL. tv. (Cstv.) a hitelező részére irat-betekintési jogot nem biztosít, a megállapodással kapcsolatban a tájékoztatást írásban megadta a hitelező részére, és a közbenső mérleg is részletesen beszámol a megkötött ügyletről.
Az elsőfokú bíróság végzésével kötelezte a felszámolót, hogy az iratok kezelésének helyén tegye lehetővé a hitelező részére a felszámolás valamennyi iratába történő betekintést. A Cstv. 5. § (1) bekezdésének a) pontjára, valamint a bírói gyakorlatra hivatkozott. Kifejtette, hogy a hitelező kérelme nem tájékoztatás megadására vonatkozott, hanem az iratokba való betekintési jogát kívánta gyakorolni a Cstv. 5. § (1) bekezdés a) pontja alapján. Megalapozatlannak találta az elsőfokú bíróság a felszámolónak azt a védekezését, hogy az adott ügylet nem érinti a hitelező igényének kielégítését. Álláspontja szerint a felszámolási eljárás során keletkezett valamennyi jogügylet érintheti a hitelező érdekét, és a felszámoló elsődleges kötelezettsége a hitelezői érdekek védelmének biztosítása, melynek része a hitelező irat-betekintési jogának biztosítása is.
A végzés ellen a felszámoló élt fellebbezéssel, melyben annak megváltoztatását és a kifogás elutasítását kérte. Álláspontja szerint a bíróság által idézett jogszabályhely csak az összes hitelezői követelés 10%-ával rendelkező hitelezők részére biztosítja az iratokba való betekintés jogát. Utalt a Legfelsőbb Bíróság eseti döntéseire, melyek szerint a hitelezők tájékoztatását a közbenső mérleg biztosítja, és a felszámoló tájékoztatási kötelezettsége csak az adós adott időpontban fennálló általános gazdasági és pénzügyi helyzetére vonatkozik, és nem jelenti azt, hogy a felszámoló minden egyes konkrét intézkedéséről köteles lenne tájékoztatást adni.
A hitelező a fellebbezésre tett észrevételében kérte az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását. Kifejtette, hogy a felszámoló köteles tájékoztatást nyújtani olyan kérdésekben, amely az adott hitelező alapvetően méltányolandó jogos érdekeit érinti. Utalt arra, hogy a közbenső felszámolási mérleg, illetve a hitelezői észrevételre adott felszámolói tájékoztatás nem volt teljes körű, és csak az iratokba való betekintés révén tudja eldönteni, hogy helyesen járt-e el a felszámoló a peren kívüli egyezség megkötése során, és a "b" kategóriába sorolt hitelező igényének nyilvántartásba vételekor. Álláspontja szerint a felszámoló köteles a hitelezőket teljes körűen tájékoztatni az eljárásban folyó perekről, peren kívüli egyezség lehetőségéről és részleteiről, ha azok felszámolási vagyont érintenek, illetve ha a megállapodás egy kielégítési rangsorban előrébb álló hitelezői igényt is eredményez.
A másodfokú bíróság 2005. április 6-án meghozott végzésével az elsőfokú bíróság végzését azzal hagyta helyben, hogy a hitelező az adós és a K. Bt. "fa." között létrejött peren kívüli egyezség, és ennek kapcsán a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) kategóriába sorolt hitelezői igénnyel összefüggő iratok megtekintésére jogosult. A végzés indokolásában kifejtette, hogy a Cstv. több helyen is szabályozza a felszámoló tájékoztatási kötelezettségét. A Cstv. 5.§ (1) bekezdésének a) pontjában foglalt rendelkezés a tájékoztatás kérésére jogosultak körét a hitelezői választmányban, illetőleg ennek hiányában a hitelezői követelések legalább 10%-át képviselő hitelezők csoportjában jelöli meg. Ennek alapján a jelen eljárásban a hitelezői követelések 10%-át el nem érő követeléssel rendelkező hitelező részére a felszámoló külön tájékoztatás adására nem köteles. A jogalkotó azonban a törvény preambulumában megjelöli célként a hitelezők egyéni érdekeinek védelmét is. Bár ezt a tételes szabályok között elsősorban a hitelezők csoportjának, illetve a hitelezői választmánynak biztosított garanciális jogok gyakorlása révén kívánja elérni, azonban előfordulhatnak olyan esetek is, amikor a kötelező tájékoztatás hiányában is indokolt valamely hitelező megfelelő informálása. Helyesen hivatkozott az elsőfokú bíróság az általános bírói gyakorlatra a felszámoló általános tájékoztatásadási kötelezettségével kapcsolatban, és helyes az abból levont jogi következtetése is. A hivatkozott eseti döntések alapján megállapította, hogy a felszámoló által kötött szerződések tárgya és ellenértéke szükségképpen érinti az adós gazdálkodó szervezet vagyoni helyzetét, ezért e körben fennáll a tájékoztatási kötelezettsége. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a bírói gyakorlat lehetővé teszi a törvényben előírt eseteken túl a felszámoló kötelezését az egyes hitelezők részére a kért tájékoztatás megadására. A tájékoztatás megadásának elmaradását a hitelező kifogásolhatja. Ilyen esetben a bíróság az eset összes körülményének alapos mérlegelésével dönt, hogy fennáll-e a hitelező irat-betekintési jogosultsága. E jogosultság nem korlátlan, a hitelező az iratokat azok őrzésének helyén, a felszámoló tevékenységének zavarása nélkül, előre egyeztetett időpontban tekintheti meg, azokról jegyzeteket készíthet, azonban a felszámoló nem köteles az irat fénymásolatát rendelkezésre bocsátani. A felszámolás teljes iratanyagának áttekintésére a hitelező nem jogosult. A perbeli kérelem olyan peren kívüli egyezségre vonatkozik, amely alapvetően érinti az adós vagyonát, és a hitelező igényét, kihat(hat) a követelése megtérülésére, ezért alapos a hitelező kérelme.
A jogerős végzés ellen a felszámoló terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a végzés megváltoztatásával a hitelezői kifogás elutasítását kérte. Felülvizsgálati kérelmében jogszabálysértésként a Cstv. 5. § (1) bekezdés a) pontját jelölte meg. Kifejtette, hogy a bíróság nem az általa idézett eseti döntésekre alapította határozatát. A jogszabály preambulumában foglaltak alapján nem lehet eltérni a konkrét speciális rendelkezéseitől, mivel a preambulum csak a célokat határozza meg, a konkrét szabályokat a jogszabály többi része tartalmazza. A Cstv. 5. § (1) bekezdés a) pontja a követelések 10%-át képviselő csoportnál húzta meg azt a határt, akiknek a felszámoló köteles tájékoztatást adni, ennél kisebb hányadot képviselő hitelezőnek nem köteles tájékoztatást adni. Ezt támasztja alá a BH 2000/460. sz. eseti döntés is. A jogerős végzés indokolása a bírói gyakorlatra alapozza a döntést. Azonban a felszámoló olyan gyakorlatot nem ismer, mely ellentétes lenne az említett eseti döntéssel, és a Cstv. 5. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt eseten túl az egyes hitelezőkre is vonatkozna a felszámoló tájékoztatásadási kötelezettsége. A Pp. 119. § (1) bekezdése a perben lehetővé teszi a felek számára az iratbetekintést, azonban ez a rendelkezés a felszámolási eljárásban nem alkalmazható, mert a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján a Pp. szabályait azokban a kérdésekben kell alkalmazni, melyeket a Cstv. külön nem szabályoz. A Cstv. 5. § (1) bekezdés a) pontja azonban ezt a kérdést szabályozza, mégpedig a Pp. szabályaitól eltérően.
A hitelező a felülvizsgálati kérelemre tett észrevételében - tartalmilag - a jogerős végzés hatályában való fenntartását kérte. Hangsúlyozta, hogy a tárgybeli iratok megismerése iránti kérelmét a közbenső mérleggel kapcsolatban, a Cstv. 50. § (5) bekezdésében megállapított joga alapján terjesztette elő. A felszámoló nem tagadhatja meg az iratbetekintést olyan kérdésekkel kapcsolatban, amelyekre egy adott időszak vonatkozásában elkészített közbenső mérleg nem ad választ.
A jelen 2001. január 5-én benyújtott kérelemre indult felszámolási eljárásra alkalmazandó, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, többször, lényegesen az 1993. évi LXXXI. és az 1997. évi XXVII. törvényekkel módosított 1991. évi IL. törvény (többször módosított Cstv.) 6. § (2) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 270. § (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelem akkor terjeszthető elő, ha a felülvizsgálni kért határozat az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértő.
A felülvizsgálati bíróság az ügy érdemi elbírálására kiható jogszabálysértést nem állapított meg.
Az ügy elbírálása szempontjából annak van jogi jelentősége, hogy az M. K. Rt., mint a többször módosított Cstv. 57. § (1) bekezdés e) pontjába sorolt hitelezői követelés jogosultja, a harmadik közbenső felszámolási mérlegre tett észrevételében kérte a felszámolót, küldje meg részére a szintén felszámolás alatt álló K. Bt. "fa." gazdálkodó szervezettel kötött peren kívüli megállapodás másolatát (amely tartalmazza a megállapodás körébe tartozó vagyontárgyakat és a "b" kategóriás hitelezői igény megosztását), a jelen eljárásban új zálogjogosult hitelezőként feltüntetett F. Rt. jogelődjének, a K. Rt.-nek hitelezői igénybejelentését, valamint a megállapodásba bevont ingatlanok tulajdoni lapjának másolatát. Ezeknek az iratoknak a hiányában ugyanis a harmadik közbenső mérleget nem áll módjában elfogadni.
Az észrevétellel kapcsolatban a harmadik közbenső felszámolási mérleg szöveges jelentéséből megállapítható, hogy az adós a 2000. július 20-i taggyűlésen elhatározta szinte teljes ingatlan és ingó vagyonának értékesítését, amely 2000. októberében meg is történt. Ebből eredően az 1999. évi zárómérleg szerinti vagyon a felszámolás kezdetére a tárgyi eszközsorban 69 571 000 Ft-ról 8 903 000 Ft-ra, az adós készletei 815 482 000 Ft-ról 0 Ft-ra csökkentek. Az adós értékesítette a K.-ban 4 helyrajzi szám alatt nyilvántartott telephelyeit, teljes törzsliba állományát, valamennyi eszközét (mezőgazdasági gépeket, berendezéseket), gépjárműveit. Mindezek vevője a K. Bt. volt, amelynek ügyvezetője a jelen eljárásbeli adós ügyvezetőjének, N. Sz.-nak a felesége. A K. Bt. az értékesítéssel egyidejűleg átvállalta az F. Kft. adósnak a K. Rt.-vel szemben fennálló hiteltartozása egy részét. Az adós ügyvezetői - N. Sz. és F. P. - ellen csődbűntett és egyéb bűncselekmények miatt büntetőeljárás van folyamatban. A felszámoló arról is tájékoztatást nyújtott, hogy polgári perben megtámadta az F. Kft. "fa.", illetőleg a K. Bt. között megkötött valamennyi - az ingó és ingatlanok átruházására vonatkozó - szerződést. Majd a szintén felszámolás alá került K. Bt. "fa." felszámolójával, a D. Kft.-vel peren kívül egyezséget kötött. Ennek az egyezségnek a lényege, hogy az ingatlanok értékesítését a D. Kft. végzi és a költségek levonását követően a fennmaradó vételár összeget a felek 50-50%-ban osztják fel egymás között. Az egyezség eredményeként értékesítésre került a k.-i 117/15. hrsz. alatti ingatlan, melyből az F. Kft. "fa." részére megfizetésre került 7 747 719 Ft. Ebből hitelezői igény kifizetéseként az F. Rt. "b" kategóriás hitelező igényére átutalásra került 6 448 000 Ft, a C. Rt. "b" kategóriás hitelező részére pedig kifizetésre került 800 000 Ft részleges hitelezői igény kielégítés. Az összes bejelentett hitelezői igény 757 655 780 Ft. A felszámoló arról is tájékoztatta a bíróságot, hogy a felszámolási eljárás lezárására - a K. Bt. "fa." felszámolójával megkötött egyezség alapján - a még meglévő k-i ingatlan értékesítését követően kerülhet sor.
A többször módosított Cstv. 50. §-ának (1) bekezdése értelmében a közbenső felszámolási mérleg szöveges jelentésének tartalmaznia kell a tevékenységet lezáró mérleg és a közbenső mérleg eltéréseinek, valamint a bevételek és költségek alakulásának részletes magyarázatát.
Az ismertetett tényállás mellett - a Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint - a felszámolónak tájékoztatást kellett volna adnia a szöveges jelentésben arról is, hogy pontosan mely - a K. Bt.-re átruházott - ingatlanokat és ingóságokat érintette a szerződés megtámadása iránti per, ezeket milyen értéken tartották nyilván. Ezek közül melyik vagyontárgyra vonatkozóan és mikor keletkezett a K. Rt. zálogjoga, mely követelés biztosítására. Miért volt előnyösebb a megtámadási per eredményének bevárása helyett az egyezség megkötése a K. Bt. "fa." vevővel. Az egyezség eredményeként hogyan változott meg az F. Kft. adós mérlege a tevékenységet lezáró mérlegben foglaltakhoz képest. A második közbenső mérleghez F/2. sorszám alatt csatolt hitelezői igényekről szóló kimutatás 12. pontjában "f" kielégítési kategóriában 96 407 952 Ft bejelentett hitelezői igénnyel feltüntetett F. Rt., mint a K. Rt. engedményesének hitelezői igénye milyen adatok alapján került átsorolásra "b" kielégítési kategóriába 89 959 952 Ft összeggel, a harmadik közbenső felszámolási mérleghez csatolt vagyonfelosztási javaslatban.
Az elsőfokú bíróság eltérő jogi álláspontjánál fogva mindezek teljesítését nem követelte meg a felszámolótól a hármas közbenső mérleg jóváhagyásának vizsgálatakor. A közbenső mérleget jóváhagyta és e végzése első fokon jogerőre emelkedett. A felülvizsgálati bíróság a Pp. 275. § (2) bekezdése értelmében a jogerős másodfokú végzést csak a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem keretei között vizsgálhatja felül. Az elsőfokú bíróság a hitelező közbenső mérlegre tett észrevételét külön kifogásként bírálta el, a jogerős végzés tartalmilag annak helyt adott. Ezért a felülvizsgálati bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a kifogásnak történt helyt adás, az adott körben a hitelező részére az irat-betekintési jog biztosítása, jogszabálysértő-e, vagy sem.
A Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a jogerős végzés csak azt a tájékozódást biztosítja az M. Rt. hitelezőnek, amelyről a felszámolónak már a harmadik közbenső mérlegben tájékoztatnia kellett volna a hitelezőket. A jogerős másodfokú végzés helytállóan állapította meg, hogy a hitelező kérelme olyan peren kívüli egyezség megismerésére vonatkozik, amely alapvetően érinti az adós vagyonát, s a hitelező követelésének megtérülésére kihat. Így a hitelező érdekeinek védelme érdekében jogosult a hitelezői igényével összefüggő iratok megtekintésére.
A kifejtett indokok miatt nem állapítható meg, hogy a jogerős végzés az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértő lenne. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős végzést a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Gfv.XI.30.221/2005.sz.)