adozona.hu
BH+ 2006.6.270
BH+ 2006.6.270
A felek áfa-fizetésre vonatkozó külön megállapodása hiányában a számlázott összeget áfát is tartalmazó díjnak kell tekinteni [Ptk. 207. §, 319. § (2) bek., 1992. évi LXXIV. törvény 22. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az első fokon eljárt városi bíróság ítéletében megállapított, a felülvizsgálat szempontjából jelentős tényállás szerint a 2001. szeptember 19-én kötött ügynöki szerződésben az alperes mint megbízó megbízta a felperest azzal, hogy az alperes termékeinek értékesítése céljából vevőket közvetítsen; továbbá, hogy tartsa a kapcsolatot a már meglévő és általa kialakított, a szerződésben felsorolt export-partnerekkel. A felperest megillető ügynöki díjat a kiszállított áruk számlaértékének 1,5%-ában h...
BH+ 2006.6.270 A felek áfa-fizetésre vonatkozó külön megállapodása hiányában a számlázott összeget áfát is tartalmazó díjnak kell tekinteni [Ptk. 207. §, 319. § (2) bek., 1992. évi LXXIV. törvény 22. §].
Az első fokon eljárt városi bíróság ítéletében megállapított, a felülvizsgálat szempontjából jelentős tényállás szerint a 2001. szeptember 19-én kötött ügynöki szerződésben az alperes mint megbízó megbízta a felperest azzal, hogy az alperes termékeinek értékesítése céljából vevőket közvetítsen; továbbá, hogy tartsa a kapcsolatot a már meglévő és általa kialakított, a szerződésben felsorolt export-partnerekkel. A felperest megillető ügynöki díjat a kiszállított áruk számlaértékének 1,5%-ában határozták meg, amelyet az alperes számla alapján 8 napon belül volt köteles megfizetni. A határozatlan időre kötött szerződést bármelyik fél 30 napos felmondási idővel jogosult volt felmondani. Abban az esetben azonban, ha a szerződést az alperes mondja fel, a felmondástól számított 18 hónapon keresztül vállalta az ügynöki jutalék megfizetését a felperes részére az általa közvetített valamennyi vevő vásárlása után. Az alperes 2002. március 8-án a szerződést felmondta és további 18 hónapra vállalta az ügynöki díj megfizetését. A felmondás hatálybalépését - 2002. április 8-át - követő 18 hónap alatt az alperesnek 409 837 039 Ft árbevétele származott attól az öt külföldi cégtől, amelyek vásárlásai alapul szolgáltak az ügynöki díj megállapításához. A felperesnek járó ügynöki díj az alperes számítása szerint a fenti összeg 1,5%-át kitevő 6 147 556 Ft volt.A felperes a módosított keresetében kérte kötelezni az alperest 6 147 556 Ft, továbbá a felmondás hónapjára járó 480 530 Ft ügynöki díj, valamint ezek késedelmi kamatainak megfizetésére.
Az alperes a kereset jogalapját elismerte azzal, hogy a felperesnek 18 hónapra jár a szerződés szerint az ügynöki díj, egyben a felperes hibás teljesítésére hivatkozással árleszállítást kért és a felperesnek járó 6 147 556 Ft, ügynöki díjat annak 25%-ára kérte leszállítani.
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek ügynöki díj címén 19 hónapra 6 489 087 Ft-ot, ennek késedelmi kamatait, valamint 187 076 Ft perköltséget, az államnak pedig 677 645 Ft illetéket. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította és a felperest a hiányzó 8340 Ft illeték megfizetésére kötelezte.
A megyei bíróság az alperes fellebbezése és a felperes csatlakozó fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezését részben megváltoztatta és az alperest terhelő marasztalás összegét 6 147 556 Ft-ra és kamataira leszállította. A késedelmi kamat mértékét az időközi jogszabályváltozásoknak megfelelően módosította, míg egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság csak a felmondást követő 18 hónapra találta alaposnak a felperes ügynöki díj iránti igényét, ezért az alperest terhelő marasztaló összeget a felmondás hónapjára megítélt 341 531 Ft-tal leszállította. Alaptalannak találta a felperesnek az áfa fizetésére irányuló csatlakozó fellebbezését. Jogi álláspontja szerint amennyiben a felek áfa fizetési kötelezettségben a szerződésben külön nem állapodnak meg, úgy a kiszállított áruk számlaértékének 1,5%-át kitevő ügynöki díjat az áfát is magában foglaló díjazásnak kell tekinteni. A perbeli esetben a díj áfa vonzatáról a felek a szerződésben külön nem rendelkeztek, ezért a számlaérték 1,5%-ában kikötött ügynöki díjat úgy kell tekinteni, hogy az az áfát is magában foglalja, ezért a felperes további díj iránti igénye alaptalan.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben - tartalma szerint - annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és az alperest terhelő marasztalás összegének 1 536 889 Ft áfa felszámításával 7 684 445 Ft-ra és kamataira való felemelését kérte. Nem vitatta, hogy az ügynöki szerződésben nem tértek ki arra, hogy a számlaérték 1,5%-ában, megállapított ügynöki díjat további áfa fizetési kötelezettség is terheli. Mivel azonban a számviteli törvény és "az áfáról szóló törvény" szerint a felperes "áfa körbe tartozó gazdálkodó szervezet", így a felek szerződéskötési akarata - és a később kialakult elszámolási gyakorlat is - arra irányult, hogy az alperes a számlaérték 1,5%-án felül az ügynöki díjat terhelő áfát is köteles a felperesnek megfizetni. A felek között az elszámolás mindvégig bruttó értéken történt. A felperes a számlát áfával növelt összegben bocsátotta ki, amit az alperes meg is fizetett. A fizetési meghagyásos eljárásban a felperes forgalmi adóval növelt összegű ügynöki jutalék megítélését kérte, amit az alperes, nem tett vita tárgyává. Az alperes számla alapján a felperest a szerződés felmondásáig megillető ügyleti jutalékot bruttó összegben - 1 999 400 Ft-ban fizette ki, ami bizonyítja, hogy az alperes korábban nem vitatta az áfával növelt ügynöki díj fizetése iránti kötelezettségét. Erre utal továbbá az 2004. március 24-én készített elszámolás is, amelyben az alperes az árbevételek utáni jutalék összegét nettó, valamint áfával növelt - bruttó - összegben is meghatározta. Tekintve, hogy a külkereskedelmi ügylet nettó elszámoláson történik, a kirendelt szakértő szakvéleményében megállapított összeget a felek egyezően mint nettó összeget fogadták el. Az elsőfokú bíróság csupán arról rendelkezett, hogy alperes milyen összeget fizessen meg a felperesnek, azt azonban nem részletezte, hogy nettó avagy bruttó összegben ítélte-e meg az ügynöki díjat. Valójában az történt, hogy az elsőfokú bíróság elfelejtkezett rendelkezni a forgalmi adóról, a másodfokú bíróság viszont helytelenül jutott arra a következtetésre, hogy a felek az áfa összegét a megállapodásban már benne foglaltnak tekintették.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság tanácsban is megvizsgálta a felperes felülvizsgálati kérelmét és azt nem találta alaposnak. A másodfokú bíróság nem sértett jogszabályt annak megállapításával, hogy a számlaérték 1,5%-ában megállapított, a felperest megillető ügynöki díj az azt terhelő áfát is magában foglalja. Annak a kérdésnek az eldöntésénél, hogy a felek milyen szolgáltatásokkal tartoznak, az általuk kötött szerződés kikötéseiből kell kiindulni. A 2001. szeptember 19-én kötött ügynöki szerződésben a felek úgy állapodtak meg, hogy a szerződés felmondását követő 18 hónapban a felperes által közvetített valamennyi vevő után az alperesnek meg kell fizetnie az 1,5%-os mértékű jutalékot. A Ptk. 319. §-ának (2) bekezdése szerint a szerződés megszüntetése esetén a szerződés a jövőre nézve szűnik meg és a felek további szolgáltatásokkal nem tartoznak. A felek által a szerződés megszűnését követően kikötött összeg tehát valójában már nem jutalék, hanem annak a kiegyenlítéséül szolgál, hogy a megbízó az ügynök által megszerzett üzleti kapcsolataiból a jövőben is hasznot realizál. Az ilyen tartalmú megállapodások korábban is ismertek voltak a kereskedelmi gyakorlatban, a 2000. évi CXVII. törvény 18. §-a a magyar jogban is meghonosította ezt a jogintézményt. A kiegyenlítés összegében a felek megállapodtak és nem került szóba közöttük, hogy az alperesnek ez után áfát is kellene fizetnie. Kétoldalú szerződési nyilatkozatról lévén szó a Ptk. 207. §-ának (1) bekezdése szerint a szerződés értelmezésénél mindkét fél feltehető akaratára figyelemmel kell lenni.
A vitatott kikötés - nyelvtani értelmezése szerint - azt a fizetési kötelezettséget jelenti, amit az alperes a felperesnek teljesíteni tartozik, tekintet nélkül arra, hogy azt milyen költségekre kell a felperesnek megbontania. Abból a körülményből, hogy a szerződés fennállása alatt, illetve a felmondási időre az alperes kifizette az áfát is tartalmazó jutalékot, nem lehet arra következtetni, hogy a szerződés megszűnése után az eltérő jogcímen járó összeg áfával történő megemelését elfogadta volna.
Nem mond ellent a fentieknek, hogy a felperes a szerződését követően őt megillető ellenérték után az áfát is magában foglaló ún. "áfás" számlát köteles kiállítani. A peres felek közötti jogviszonyban kell azt eldönteni, hogy milyen összegű ellenszolgáltatásra jogosult a felperes. A felperes által fizetendő adó alapja az 1992. évi LXXIV. törvény 22. §-a szerint a teljesítés ellenértéke. Ezért ha a szerződésben a kikötött ellenértéken felül az áfa a megbízóra nem került áthárításra, azt a számla kiállításakor a felperesnek kell kiszámítania, és ezek alapján megbontani a számlázott összeget.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság másodfokú ítéletét a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése szerint hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Gfv.IX.30.299/2005.sz.)