adozona.hu
EH 2005.1244
EH 2005.1244
A bizalmi munkakörben foglalkoztatott munkavállalóról a rendőrségtől kapott, letartóztatásról szóló értesítés a bizalomvesztést megalapozhatja [Mt. 96. § (1) bek. b) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében az alperes 2002. január 25-én kelt rendkívüli felmondása jogellenességének megállapítását, és a munkaviszonya helyreállítása mellőzésével az alperesnek elmaradt munkabérben, felmentési időre járó átlagkeresetben, végkielégítésben és a jogellenesség szankciójaként 12 havi átlagkeresetben történő marasztalását kérte. Keresetében a rendkívüli felmondás elkésettségére, és a lopás bizonyítatlanságára hivatkozott.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasíto...
EH 2005.1244 A bizalmi munkakörben foglalkoztatott munkavállalóról a rendőrségtől kapott, letartóztatásról szóló értesítés a bizalomvesztést megalapozhatja [Mt. 96. § (1) bek. b) pont].
A felperes keresetében az alperes 2002. január 25-én kelt rendkívüli felmondása jogellenességének megállapítását, és a munkaviszonya helyreállítása mellőzésével az alperesnek elmaradt munkabérben, felmentési időre járó átlagkeresetben, végkielégítésben és a jogellenesség szankciójaként 12 havi átlagkeresetben történő marasztalását kérte. Keresetében a rendkívüli felmondás elkésettségére, és a lopás bizonyítatlanságára hivatkozott.A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a szállításvezető munkakörben dolgozó felperes feladatát képezte a munkaszervezet vasút- és közúti szállítási tevékenységeinek átfogó irányítása és szervezése, a beérkező és kimenő áruk, anyagok szállításának és az anyagmozgatásnak a tervezése, szervezése, irányítása és ellenőrzése. Az alperes fegyveres biztonsági őrsége 2001. november 20-án gépjármű-ellenőrzés során a rakomány és a szállítólevélen feltüntetett mennyiség eltérését észlelte. A megyei rendőr-főkapitányság lopás bűncselekmény alapos gyanúja miatt 2001. november 27-én eljárást indított, több munkavállalót, köztük a felperest is 2001. november 28-án őrizetbe vette, majd november 30-án előzetes letartóztatásba helyezte. Az alperes közben belső vizsgálatot folytatott a lopás ügyében. A megyei rendőr-főkapitányság 2001. december 5-én tájékoztatta a vezérigazgatót a nyomozásról, december 19-én a vezérigazgatót is meghallgatták. A Megyei Rendőr-főkapitányság Nyomozó Osztálya 2002. január 24-én levélben tájékoztatta az alperest, hogy a munkáltató sérelmére elkövetett bűncselekmény nyomozása során a Btk. 316. § (1) bekezdésébe ütköző lopás bűntettének elkövetését állapította meg, és ennek alapján a felperes előzetes letartóztatása megszüntetésére nem került sor.
Az alperes a 2002. január 25-én kelt rendkívüli felmondását azzal indokolta, hogy a megyei rendőr-főkapitányságtól 2002. január 24-én kapott tájékoztatás szerint a felperes vétkesen közreműködött a társaság vagyona eltulajdonításában, ezzel a kötelezettségét súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegte, ezért a munkaviszonya a továbbiakban nem tartható fenn.
A munkaügyi bíróság a felperes keresete alapján a joggyakorlási határidőt vizsgálta, és ennek során megállapította, hogy az alperes a rendőr-főkapitányság 2002. január 24-ei tájékoztatása alapján került abba a helyzetbe, hogy a felperes kötelezettségszegéséről, annak mértékéről, vétkessége súlyáról megfelelő tudomást szerezzen, ezért a rendkívüli felmondás jogát határidőben gyakorolta. Ebben a körben utalt a bírói gyakorlatra is.
A munkaügyi bíróság a rendkívüli felmondás indokát illetően is alaptalannak ítélte a keresetet. Álláspontja szerint a bűncselekmény alapos gyanúja miatt előzetes letartóztatásban lévő felperes tekintetében alkalmazott rendkívüli felmondás megfelelt az Mt. 96. § (1) bekezdés b) pontjában előírtaknak, mivel a munkaviszonya fenntartása ilyen körülmények között lehetetlenné vált.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, megállapította a rendkívüli felmondás jogellenességét, és a munkaviszonynak az ítélet jogerőre emelkedésekor való megszűnését. Kötelezte az alperest 4 650 799 forint elmaradt munkabér és kamata, 1 081 800 forint felmentési időre járó átlagkereset, 3 490 707 forint végkielégítés, valamint a jogellenesség szankciójaként 634 674 forint megfizetésére.
A másodfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a rendkívüli felmondásban megjelölt, az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontja szerinti kötelezettségszegésről az alperes már 2001. november 21-én a szállítólevelek ellenőrzésekor tudomást szerzett. A belső ellenőrzés ugyan nem tudott hiányt megállapítani, a felperest azonban 2001. november 28-án már őrizetbe vették, a vezérigazgatót a nyomozásról tájékoztatták, ehhez képest a 2002. január 24-ei értesítés új információt nem tartalmazott. Ezért a másodfokú bíróság szerint az alperes a rendkívüli felmondási jogát a tudomásszerzést követő 15 napon túl, tehát elkésetten gyakorolta. A rendkívüli felmondásnak a bűncselekménnyel összefüggő indokára tekintettel a jogellenesség szankcióját a legkisebb törvényi mértékben határozta meg.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a keresetet elutasító, az elsőfokú ítélettel azonos tartalmú határozat meghozatalát kérte. Álláspontja szerint a munkaügyi bíróság helytállóan állapította meg a 15 napos joggyakorlási határidő betartását arra tekintettel, hogy a lopással kapcsolatos információk fokozatosan kerültek az alperes birtokába, és a felperes magatartásáról csak akkor győződött meg, amikor az ugyanezen ügyben előzetes letartóztatásban lévő más alkalmazottak szabadlábra helyezéséről, míg felperes esetében a letartóztatás fenntartásáról kapott a rendőrségtől értesítést. Az erről szóló 2002. január 24-ei értesítés alapján "elvesztette a bizalmát a felperessel szemben", ezért a munkaviszonyát az Mt. 96. § (4) bekezdésében előírt határidőben jogszerű indokkal megszüntette. A jogerős ítélet ezzel ellentétes álláspontja nem felel meg a Legfelsőbb Bíróság gyakorlatának sem.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. A bírói gyakorlat alapján kifejtette, hogy az alperes 2001. november 28-án az őrizetbe vételéről, 2001. december 5-én pedig az előzetes letartóztatásáról és a lopás gyanújáról a rendőrségtől tudomást szerzett, a rendkívüli felmondás ezért elkésett. Az újabb rendőrségi értesítésig az alperes semmiféle vizsgálatot nem végzett, újabb adatok birtokába nem jutott. Az alperes nemcsak elkésetten, de alaptalanul, "tévesen" is gyakorolta rendkívüli felmondási jogát, miután nem igazolatlan hiányzásra, hanem jogellenesen bűncselekmény alapos gyanújára hivatkozott.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A munkaügyi bíróság mind a joggyakorlás határideje, mind pedig a rendkívüli felmondás indokának megalapozottsága tekintetében helytállóan indult ki abból, hogy az alperes a rendkívüli felmondását a megyei rendőr-főkapitányságtól 2002. január 24-én kapott tájékoztatásra alapozta, melynek alapján a munkáltató úgy ítélte meg, hogy a felperes a munkaviszonyát lehetetlenné tevő magatartást tanúsított.
Az alperes a rendőrség korábbi értesítéseiből arról kapott tájékoztatást, hogy több munkavállalója - köztük a felperes - tekintetében nyomozás folyik a munkáltató terhére elkövetett "visszaélések felderítésére", és a munkavállalókat gyanúsítottként meghallgatták, őket előzetes letartóztatásba helyezték. Az alperes a rendőrségi átiratok alapján belső ellenőrzést tartott, a perben szereplő műtrágya tekintetében azonban a vizsgálat nem tárt fel hiányt. A megyei rendőr-főkapitányság 2002. január 24-ei tájékoztatója azonban már arra hivatkozott, hogy "az Rt. sérelmére elkövetett bűncselekmény nyomozása során az Rt. dolgozó részéről a Btk. 316. § (1) bekezdésébe ütköző lopás bűntettének elkövetését állapította meg", és a bíróság több munkavállalót - lakhelyelhagyási tilalom mellett - szabadlábra helyezett, a felperes szállítási vezető előzetes letartóztatásának megszüntetésére azonban a bíróság rendelkezése alapján nem került sor.
Az alperes rendkívüli felmondása - összefoglalóan - erre a rendőrségi értesítésre, és az ennek tartalma alapján lehetetlenné vált munkaviszony fenntartásra hivatkozott, ezért a munkaügyi bíróság érdemben helytállóan állapította meg, hogy a 2002. január 25-én kelt rendkívüli felmondás nem késett el (bár a kötelezettségszegésről való tudomásszerzésre az Mt. 96. § (1) bekezdés b) pontja alapján elbírált rendkívüli felmondás tekintetében tévesen utalt). A másodfokú bíróság ezzel ellentétes, az Mt. 96. § (4) bekezdésébe ütköző álláspontja a rendkívüli felmondás téves értelmezésén alapult.
A munkaügyi bíróság következtetése a rendkívüli felmondás indokolása tekintetében is megalapozott a per egyértelmű és aggálytalan adatai alapján, figyelemmel az egységes bírói gyakorlatra, helytállóan állapította meg az Mt. 96. § (1) bekezdés b) pontjában előírt feltételek fennállását.
Az alperes a rendőr-főkapitányság 2002. január 24-ei értesítése tartalmára összefoglalóan hivatkozott, az indok a felperes számára nyilvánvaló volt, ezért az további részletezést nem igényelt. A felperes szállításvezető munkakörben dolgozott az alperesnél, és a bizalmi munkakörére, az alperes jogos érdekei védelmére tekintettel a továbbfoglalkoztatása a perbeli rendőrségi értesítés egyértelmű tartalmára tekintettel nem volt elvárható. A több munkavállaló által jelentős értékben elkövetett lopás bűncselekményéről kapott rendőrségi tájékoztatás a korábbi körülményeket követően (a vizsgálat hiányt nem tárt fel, a felperest a többi munkavállalóhoz képest később vették őrizetbe, 2001. november 20-ától a felperes vezetőként még részt vett az engedély nélküli műtrágya kiszállítások vizsgálatában, a kiszállítással tetten ért B. T.-vel szemben a felperes folytatta le a fegyelmi eljárást) történt. Az alperesnek a felperes megbízhatóságába vetett addigi bizalma ekkor ingott meg súlyosan. Az értesítésből kitűnően nyilvánvalóvá vált, hogy a bűncselekmény tekintetében a tényállás rövid időn belül nem lesz tisztázható, az alperes érdekeinek védelme az intézkedést sürgetővé tette. A felperesnél a bíróság által egyedüliként fenntartott előzetes letartóztatás mellett - amelyet a perben a felperes nem vitatott - a vezetői munkakörben történő továbbfoglalkoztatás az alperes részéről nyilvánvalóan lehetetlenné vált, ezért a rendkívüli felmondás az Mt. 96. § (1) bekezdés b) pontja szerint jogszerű volt.
A kifejtettek tekintetében egységes és következetes bírói gyakorlat alapján az aggálytalan peradatokból következően a rendkívüli felmondás megalapozottsága egyértelműen megállapítható volt mind a joggyakorlás határidejét, mind az indokolást illetően, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdésében meghatározottak szerint a másodfokú bíróságnak az Mt. 96. § (1) bekezdés b) pontjába és (4) bekezdésébe ütköző ítéletét hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróság helyes ítéletét helybenhagyta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.334/2004. sz.)