adozona.hu
EH 2005.1267
EH 2005.1267
Az illeték visszatérítésnek nincs helye olyan esetben, ha a felszámoló téves besorolás alapján fizette meg az illetéket [1990. évi XCIII. tv. 80. § (1) bek. f) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A megyei illetékhivatal a 2002. február 22-én kelt fizetési meghagyásával a felperes terhére 13 502 000 forint illetéket szabott ki. Az illeték megfizetésére nem került sor és a felperes felszámolását elrendelték. Az illetékhivatal a meg nem fizetett illetéket hitelezői igényként érvényesítette és a felszámoló a hitelezői igényt a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 57. § (1) bekezdés a) pontja alá tartozóként sorolta be, majd ...
EH 2005.1267 Az illeték visszatérítésnek nincs helye olyan esetben, ha a felszámoló téves besorolás alapján fizette meg az illetéket [1990. évi XCIII. tv. 80. § (1) bek. f) pont].
A megyei illetékhivatal a 2002. február 22-én kelt fizetési meghagyásával a felperes terhére 13 502 000 forint illetéket szabott ki. Az illeték megfizetésére nem került sor és a felperes felszámolását elrendelték. Az illetékhivatal a meg nem fizetett illetéket hitelezői igényként érvényesítette és a felszámoló a hitelezői igényt a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 57. § (1) bekezdés a) pontja alá tartozóként sorolta be, majd azt az illetékhivatalnak megfizette. Egy másik hitelező ennek a hitelezői igénynek a besorolása és kifizetése ellen kifogással élt. A kifogás elbírálása során a Fővárosi Ítélőtábla a 2003. szeptember 22-én kelt másodfokú végzésével a megyei bíróság 2002. szeptember 20-án kelt végzését megváltoztatta és a kifogásnak részben helyt adott, megállapítva, hogy a felszámoló téves besorolást alkalmazott. Alaptalannak találta a kifogásnak azt a részét, mely arra vonatkozott, hogy a bíróság kötelezze a felszámolót a jogosulatlanul kifizetett illeték visszakövetelése iránti intézkedés megtételére.Ezt követően a felperes nevében a felszámoló 2003. november 20-án kérte a tévedésből kifizetett illeték visszatérítését. Kérelmét az illetékhivatal a 2004. január 20-án kelt határozatával elutasította.
Az alperes a 2004. március 26-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetét az elsőfokú bíróság megalapozottnak találta, ezért az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. Álláspontja szerint az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 80. § (1) bekezdés f) pontja alapján az illeték visszatérítésének helye van, mert az illeték megfizetésére téves jogszabály-értelmezés alapján került sor. Az elsőfokú bíróság szerint az Itv. 80. § (1) bekezdésében említett téves jogszabály-értelmezés nemcsak az Itv. valamely rendelkezésének téves értelmezésére vonatkozik, hanem bármilyen olyan jogszabály téves értelmezését érteni kell alatta, amely az illeték jogosulatlan megfizetését eredményezi, ezért a téves besorolással megfizetett illetéket vissza kell fizetni.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős ítélet megváltoztatását, a kereset elutasítását. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte az Itv. 80. § (1) bekezdés f) pontját. Az illeték összegének kiegyenlítésére jogerős fizetési meghagyás alapján került sor, az ott előírt összegben, ezért a téves jogszabály-értelmezés, valamint a többletilleték fizetés, mint az illeték visszatérítésének feltételei nem álltak fenn.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást 2. számú végzésével elrendelte abban a jogkérdésben, hogy az illeték visszatérítésének helye van-e olyan esetben, ha a felszámoló téves besorolás alapján fizette meg az illetéket.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A Legfelsőbb Bíróság a tárgyalás tartását a Pp. 274. § (2) bekezdése alapján mellőzte, mert a felperes a tárgyalás tartását az előírt nyolcnapos határidőn túl kérte.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az elsőfokú bíróság a felvetett jogkérdésben tévesen foglalt állást, ezért helytelen következtetésre jutott. Az Itv. 80. § (1) bekezdés f) pontja az illeték visszatérítésére konjunktív feltételek fennállása esetén ad lehetőséget. A rendelkezés megfogalmazásából kitűnően ezek a feltételek a következők: a jogszabály téves értelmezése és a szabályszerű illetéknél több illeték megfizetése. Értelemszerűen az illeték visszatérítése a többlet illeték - azaz a szabályszerű mértéket meghaladó többlet illeték - visszafizetésére vonatkozhat, nem a teljes illetékre. Téves ezért az elsőfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy a téves értelmezés folytán nem lett volna köteles a felperes illetéket fizetni - és ezért a többlet illeték fizetését, mint feltételt nem kell vizsgálni, a visszatérítéshez elegendő a téves jogszabály-értelmezés folytán felmerült illetékfizetés ténye.
A perbeli esetben a konjuktív feltételek közül csak az egyik feltétel - nevezetesen a jogszabály téves értelmezése (a követelés besorolása tekintetében) valósult meg, de ennek következtében a felperes nem fizetett be több illetéket a szabályszerűen járó illetéknél, ezért helyes az alperesnek az az álláspontja, hogy nincs visszafizetési kötelezettsége az Itv. 80. § (1) bekezdés f) pontja alapján.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet megsértette az Itv. 80. § (1) bekezdés f) pontját, ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes alaptalan keresetét a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján elutasította.
(Legf. Bír. Kfv. II. 39.275/2004. sz.)