adozona.hu
EH 2005.1256
EH 2005.1256
Ha a hatósági felügyeletet ellátó vámhivatal a keretengedélyes ügyfélnél a termékmérleg ellenőrzése során az elszámolást, felhasználást olyan vámtarifaszámmal fogadja el, amely a keretengedélyben szerepel, a keretengedélyes terhére visszamenőlegesen adókötelezettséget, illetve jogkövetkezményt nem állapíthat meg [1997. évi CIII. tv. 37. §, 38. §, 47. § (1) bek. d) pontja, 15. § (2) bek. a) pontja, 17. § (3) bek.; a 2003. évi XCI. tv. 215. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A vámhivatal a felperesnél - 1998. január 1-jétől 2000. október 31-éig terjedő időszakra vonatkozóan - a jövedéki adókötelezettséget ellenőrizte. Ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban - jövedéki törvénysértés miatt - kötelezte a felperest 3 481 793 196 Ft jövedéki adó, 3 481 655 196 Ft adóbírság, 10 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére. Az elsőfokú közigazgatási határozat indokolása szerint (I/4. pont) a Z, X, Y elnevezésű termékek keretengedélyes tevékenység során történő gyártá...
EH 2005.1256 Ha a hatósági felügyeletet ellátó vámhivatal a keretengedélyes ügyfélnél a termékmérleg ellenőrzése során az elszámolást, felhasználást olyan vámtarifaszámmal fogadja el, amely a keretengedélyben szerepel, a keretengedélyes terhére visszamenőlegesen adókötelezettséget, illetve jogkövetkezményt nem állapíthat meg [1997. évi CIII. tv. 37. §, 38. §, 47. § (1) bek. d) pontja, 15. § (2) bek. a) pontja, 17. § (3) bek.; a 2003. évi XCI. tv. 215. §]
A vámhivatal a felperesnél - 1998. január 1-jétől 2000. október 31-éig terjedő időszakra vonatkozóan - a jövedéki adókötelezettséget ellenőrizte. Ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban - jövedéki törvénysértés miatt - kötelezte a felperest 3 481 793 196 Ft jövedéki adó, 3 481 655 196 Ft adóbírság, 10 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére. Az elsőfokú közigazgatási határozat indokolása szerint (I/4. pont) a Z, X, Y elnevezésű termékek keretengedélyes tevékenység során történő gyártásával, az adómentes felhasználási cél megvalósulásával kapcsolatosan az alapanyagok tekintetében csupán részleges denaturálás valósult meg. Ezért annak ellenére, hogy az előállított termék emberi fogyasztásra továbbra is alkalmatlan, az alapanyag alkoholtermék vámtarifaszáma alá sorolandó, így az adómentes felhasználási cél nem valósult meg. A keretengedéllyel beszerzett jövedéki termék adómentesen csak az 1997. évi CIII. törvény (továbbiakban: Jöt.) 37. §, 47. § (1) bekezdés d) pontjában, 53/A., 54/J., 60/A. §-ban meghatározott célra használható fel, ezt a felperes hitelt érdemlően igazolni nem tudta. Mivel a késztermék vámtarifaszáma annak ellenére azonos az alapanyag vámtarifaszámával, hogy nyilvánvalóan más összetételű termék keletkezett a gyártás során. Ezt a terméket csak adóraktári engedély birtokában lehetett volna jogszerűen előállítani. Ezért az adóraktáron kívül, adózatlanul, jogellenesen előállított termék után a Jöt. 15. § (2) bekezdés a) pontja, 17. § (3) bekezdése alapján kötelezte a felperest 3 481 655 196 Ft jövedéki adó és az ehhez kapcsolódó adóbírság megfizetésére.A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozat mulasztási bírságra vonatkozó döntését megsemmisítette, egyebekben az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Elsődlegesen - a határozat I/4. pontja tekintetében - a 2003. évi XCI. törvény (továbbiakban: Ajk.) 215. §-a szerinti rendelkezésre figyelemmel.
Másodlagos kereseti kérelmében azzal érvelt, hogy kizárólag olyan termékeket állított elő, amelyeket a keretengedély meghatározott, ezek felhasználása megfelelt a Jöt. 47. § (1) bekezdés d) pontja szerinti vegyipari célú felhasználásnak. A vámhivatal által végzett ellenőrzésekre figyelemmel a Jöt. 13. § (3) bekezdés b) pontja, 30. § (1) bekezdése alapján véglegesen mentesült a jövedéki termékekkel kapcsolatos adó-megállapítási és adófizetési kötelezettségek alól. Vitatta a Vám- és Pénzügyőrség Vegyvizsgáló Intézete által kiadott szakvéleményeket. Hivatkozott arra is, hogy a hatóság eljárása során több, az ügy érdemi eldöntésére is kiható lényeges eljárási jogszabálysértést követett el.
Az elsőfokú bíróság a felperes elsődleges keresetét alaposnak találta. Az volt a jogi álláspontja, hogy az Ajk. 215. §-a szerinti törvényi feltételek a felperes esetében megállapíthatóak. Mivel e törvényhely rendelkezését a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell, és a bíróság előtti közigazgatási ügy is folyamatban lévő ügynek tekintendő - az időközbeni jogszabályváltozásra figyelemmel - az alperes határozatának a Z, X, Y elnevezésű termékek felperes által keretengedélyes tevékenység során történő gyártásával, illetve adóellenőrzésével kapcsolatos megállapításait - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, felperes keresetének elutasítását. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet szerinti döntés nem felel meg az Ajk. 215. §-ában, a Jöt. VIII. fejezetében, 5. § (2) bekezdésében foglaltaknak, téves jogértelmezésen alapul. Hivatkozott arra is, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének meghozatalánál figyelmen kívül hagyta a 14. számú jogerős ítéletet.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság végzésében a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróságnak abban a jogkérdésben kellett döntenie, hogy az Ajk. 215. §-a szerinti rendelkezés milyen körben, milyen eljárások esetén alkalmazható, illetve a perbeli jogvita eldöntésére irányadó rendelkezést tartalmaz-e vagy sem.
A jogkérdést illetően a Legfelsőbb Bíróság jogi álláspontja a következő:
A Jöt. 7. § 14. és 15. pontja meghatározza a jövedéki ügynek és a jövedéki adóügynek a fogalmát. Az 5. § (1) és (2) bekezdése pedig az előzőekben megjelölt törvényhelyek szerinti differenciálást figyelembe véve jelöli meg az egyes ügyekkel kapcsolatos feladatok ellátására, hatáskörrel és illetékességgel rendelkező különböző közigazgatási szerveket.
A keretengedélyes hatósági felügyelet alatt végzi tevékenységét, a hatósági felügyelet tartalmára, gyakorlásának módjára vonatkozóan a Jöt. VIII. fejezete, a 33. § (1)-(6) bekezdése rögzít részletes és kogens szabályokat. A hatósági felügyeletre, az ellenőrzésre, az adóigazgatási eljárásra, a vámhatósághoz teljesítendő adózási kötelezettségekre, az adó visszaigénylésére - a Jöt.-ben meghatározott eltérésekkel - egyaránt az 1990. évi XCI törvény (továbbiakban Art.) szabályai az irányadóak [Jöt. 32. § (2) bekezdés a) pontja]. Ugyanakkor a hatósági felügyelet keretében végzett vizsgálat nem minősül az Art. alkalmazásában ellenőrzéssel lezárt időszaknak.
Az egyes adózási és eljárási szabályokat a Jöt. VII. fejezete részletezi. Eszerint pedig - összhangban a keretengedélyes tevékenységre, jövedéki termék adómentes beszerzésére, felhasználására, nyilvántartására, elszámolására vonatkozó Jöt. 27-30. § szerinti szabályokkal - a hatósági felügyeletet ellátó vámhivatalnak bemutatott termékmérleg a jogkövetkezmények szempontjából adóbevallásnak minősül [Jöt. 32. § (4) bekezdése]. A hatósági felügyeletet ellátó vámhivatal ellenőrzése alapján jegyzőkönyvben igazolja, hogy a bevallással érintett jövedéki termék összetételére, vámtarifa- számára, mennyiségére vonatkozó adatok a valóságnak megfelelnek.
Az alperes tehát helytállóan hivatkozott arra, hogy Jöt. valóban nem azonos jogintézményként kezeli a hatósági felügyeletet és az adóellenőrzést, lefolytatásukat sem egyazon közigazgatási szervre bízza, helytálló továbbá az alperes érvelése a tekintetben is, hogy az adóellenőrzés hatósági felügyelet keretében nem folytatható le.
Az előzőekben ismertetett - a közigazgatási határozatok meghozatalakor hatályos - jogszabályi rendelkezések értelmében volt jogi lehetőség arra, hogy az adóellenőrzés eredményeként, az annak lefolytatására jogosult szerv, az egyébként hatósági felügyelet mellett végzett keretengedélyes tevékenysége kapcsán, az ellenjegyzett termékmérleg (adóbevallás) ellenére, az Intézet által kiadott és keretengedélytől eltérő vámtarifaszámra vonatkozó szakvéleményre alapítottan az engedélyes terhére visszamenőlegesen adófizetési kötelezettséget írjon elő.
Az alperes határozatának meghozatala után azonban adójogszabály, az Ajk. módosította a Jöt. jövedéki adót érintő több rendelkezését.
Az Ajk. 215. §-a akként rendelkezik, hogy amennyiben a hatósági felügyeletet ellátó vámhatóság az adóraktár engedélyesnél és az adómentes felhasználónál az adóbevallás alapjául szolgáló tények, körülmények, illetve a termékmérleg Jöt. 32. § (4) bekezdésében foglalt ellenőrzése során az elszámolást, illetve a keretengedélyben engedélyezett adómentes célra történő felhasználást a termékre olyan vámtarifaszámmal fogadta el, amely az adóraktári engedélyben vagy a keretengedélyben szerepelt, az Intézet ettől eltérő vámtarifaszámról szóló és nem a Jöt. 32. § (20) bekezdése szerint kiadott szakvéleménye alapján visszamenőlegesen az adóraktár engedélyes és az adómentes felhasználó terhére adókötelezettség, illetve jogkövetkezmény nem állapítható meg. Kimondja azt is, hogy e rendelkezést a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.
Az Ajk. 215. §-a - az alperes érvelésével ellentétben - nem magára a hatósági felügyeletre, illetve az azt ellátó közigazgatási szervre vonatkozó rendelkezést rögzít és nem differenciál a tekintetben, hogy az Intézet a keretengedélytől eltérő vámtarifaszámra vonatkozó szakvéleményt jövedéki, avagy jövedéki adóügyben, hatósági felügyeleti avagy más eljárásban adja. Ez az adójogszabályi rendelkezés a visszamenőlegesen történő adókötelezettség, illetve jogkövetkezmény megállapításának tilalmát állítja fel a törvényhely szerinti feltételek megléte esetére. Ezek pedig a perrel érintett ügyben megállapíthatóak. A keretengedélyes felperes esetében ugyanis a hatósági felügyeletet ellátó vámhivatal az adóbevallás alapjául szolgáló tények, körülmények, illetve a termékmérleg Jöt. 32. § (4) bekezdésében foglalt ellenőrzése során az elszámolást, illetve a keretengedélyben engedélyezett adómentes célra történt felhasználást a termékre olyan vámtarifaszámmal fogadta el, amely a keretengedélyben szerepelt. Az eltérő vámtarifaszámról szóló - jelen ügyben felhasznált - szakvélemény nem a Jöt. 32. § (20) bekezdése szerinti szakvélemény.
A Legfelsőbb Bíróság korábban más ügyben kifejtette és nyilvánosságra hozta álláspontját a tekintetben is, hogy a jogerős bírói ítélettel még le nem zárt közigazgatási ügyet is folyamatban lévő ügynek kell tekinteni (EH 2004.1077 sz. jogeset).
Ezért a közigazgatási határozatok keresettel támadott részét az elsőfokú bíróság - az időközben folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni rendelt Ajk. 215. §-a szerinti rendelkezésre, jogszabályváltozásra figyelemmel - jogszerűen helyezte hatályon kívül, és ezen oknál fogva nem vehette figyelembe az alperes által hivatkozott jogerős ítéletet sem.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.204/2004. sz.)