adozona.hu
EH 2005.1233
EH 2005.1233
A végelszámoló díját akkor is a cégbíróságnak kell megállapítania, ha a végelszámolás tartama alatt a gazdálkodó szervezet felszámolását elrendeli. A cégbíróság a végelszámolási eljárást megszüntető végzésében állapítja meg a végelszámolói díjat [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 6. §, 38. §, 72. §, 78. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jelen felszámolási eljárást végelszámolási eljárás előzte meg. Az S. Országos Magánnyugdíjpénztár 2000. február 13-án megtartott küldöttgyűlése ugyanis a magánnyugdíjpénztár jogutód nélküli megszüntetéséről döntött, s a végelszámolás kezdő időpontjául 2000. május 1-jét fogadta el. Egyidejűleg végelszámolóként jelölte ki dr. T. T.-t. Miután a végelszámoló jelezte a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének, hogy a végelszámolást nem lehet szabályosan lefolytatni, még végelszámolási nyitómér...
EH 2005.1233 A végelszámoló díját akkor is a cégbíróságnak kell megállapítania, ha a végelszámolás tartama alatt a gazdálkodó szervezet felszámolását elrendeli. A cégbíróság a végelszámolási eljárást megszüntető végzésében állapítja meg a végelszámolói díjat [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 6. §, 38. §, 72. §, 78. §].
A jelen felszámolási eljárást végelszámolási eljárás előzte meg. Az S. Országos Magánnyugdíjpénztár 2000. február 13-án megtartott küldöttgyűlése ugyanis a magánnyugdíjpénztár jogutód nélküli megszüntetéséről döntött, s a végelszámolás kezdő időpontjául 2000. május 1-jét fogadta el. Egyidejűleg végelszámolóként jelölte ki dr. T. T.-t. Miután a végelszámoló jelezte a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének, hogy a végelszámolást nem lehet szabályosan lefolytatni, még végelszámolási nyitómérleget sem tudott készíteni, a Felügyelet - a pénztártagok érdekei megóvása végett - felszámolási eljárást kezdeményezett. Az elsőfokú bíróság a felszámolást 2000. november 2-án indította meg, és felszámolóként az alperes közhasznú társaságot jelölte ki.A felszámolási eljárás során a felszámoló a bíróság elé terjesztette a végelszámolóként eljárt dr. T. T. végelszámolói díj megfizetése iránti, általa vitatott igényét. A végelszámoló a 2000. május 1-jétől 2000. november 9-éig végzett végelszámolói tevékenysége díjazásaként - a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, többször módosított 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 78. §-ának (2) bekezdésére, valamint a magánnyugdíjpénztár és közte létrejött megbízási szerződés 5. pontjában foglaltakra hivatkozva - 6 450 000 Ft megfizetését kérte. Díjának összegét - a Cstv. 78. §-ának (2) bekezdése szerinti éves beszámoló hiányában - a bankszámlán lévő pénzösszegből kiindulva határozta meg. A felszámoló az igazságügyi szakértők díjazására irányadó szabályok alapulvételével, havi 51 200 Ft, összesen 307 200 forint "megbízási díj" megfizetését tartotta indokoltnak.
A felszámoló által vitatott igény elbírálására irányuló eljárás során, 2003. április 15-én a hitelező a felszámoló mulasztásai miatti kifogásokat is előterjesztett. A felszámoló a kifogások elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság végzésével a hitelező igényét 307 200 Ft-ban állapította meg, s a hitelező kifogásait elutasította. Végzése indokolásában hivatkozott a Cstv. 78. §-ának (2) bekezdésére, amely úgy rendelkezik, hogy ha a végelszámoló nem a gazdálkodó szervezet alkalmazottja (vezető tisztségviselője), díjának mértéke: a gazdálkodó szervezet 70. § a) pontja szerinti éves beszámolója (egyszerűsített éves beszámolója) szerinti eszközök könyv szerinti értékének 1,5 százaléka. Megállapította, hogy a felek az általuk kötött megbízási szerződés díjazásra vonatkozó részénél a Cstv. megfelelő rendelkezését emelték a szerződésbe. A megbízás azonban a végelszámolás teljes lefolytatására irányult; erre nem került sor, így nyilvánvaló, hogy a megbízási feladatok részbeni ellátásáért csak részbeni díjazás illeti meg a végelszámolót. Hangsúlyozta, hogy a végelszámolás csak fél évig tartott, s az alatt sem tudta a végelszámoló a végelszámolást szabályosan bonyolítani. Nem készült végelszámolói nyitómérleg sem, illetve a végelszámolás nem a jogszabályoknak megfelelően került lefolytatásra. Miután pedig a hitelező a felszámoló nyilatkozatára benyújtott kifogásában a részben elismert hitelezői igény összegét nem kifogásolta, az elsőfokú bíróság azt a következtetést vonta le, hogy a részben elismert igény összegét a hitelező elfogadta. Tekintettel arra, hogy a felszámoló a hitelezői igény részbeni elismerésénél nyilatkozott a besorolásról, amit a hitelező nem kifogásolt, a hitelező által utóbb előterjesztett, a besorolás elmaradását sérelmező kifogással az elsőfokú bíróság nem foglalkozott.
A hitelező fellebbezése folytán másodfokon eljárt bíróság az elsőfokú bíróság végzését részben és akként változtatta meg, hogy kötelezte a felszámolót a hitelező 6 450 000 Ft összegű végelszámolói díjának a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének f) pontjába történő besorolására, míg egyebekben az elsőfokú végzést helybenhagyta. A másodfokú bíróság - végzése indokolása szerint - nem fogadta el az elsőfokú bíróság arra vonatkozó álláspontját, hogy a hitelező az igénye összegének megállapítását nem kifogásolta. A 2003. április 15-én előterjesztett kifogásában ugyanis a hitelező a megbízási szerződésben megjelöltek alapulvételével kérte a díjának meghatározását, kifejezésre juttatta, hogy nem ért egyet az érvényes szerződés szerinti díjtól eltérő szakértői költség megállapításával. A másodfokú bíróság a hitelezői igény összege, illetve jogcíme tekintetében is alaposnak találta a fellebbezést. Kifejtette, hogy a Cstv. 78. §-ának (2) bekezdése a díjjal összefüggésben csupán a gazdálkodó szervezet alkalmazottja (vezető tisztségviselője) esetében tartalmaz kivételt. Így a jelen esetben az eltérő számítás fel sem vetődhet, miután a hitelező nem volt az adós alkalmazottja, illetve vezető tisztségviselője. Hangsúlyozta, hogy a Cstv. nem különböztet a végelszámolási eljárás lehetséges befejezési módjai során érvényesíthető végelszámolói díj számítása tekintetében sem. Emiatt az - az alkalmazott (vezető tisztségviselő) kivételével - a törvényben megjelölt mértékben jár a végelszámolási eljárás befejezésekor.
A jogerős döntést hozó bíróság - a törvényi rendelkezésekre figyelemmel - nem látta elfogadhatónak az elsőfokú bíróság arra vonatkozó érvelését sem, hogy csak a végelszámolási eljárás teljes lefolytatása, "szabályos" befejezése és az adós nyilvántartásból való törlése esetén jár teljes díjazás a végelszámoló részére. A Cstv. ugyanis egyértelmű megjelölést tartalmaz a díj kiszámítása tekintetében, és az ettől való eltérést csak a végelszámoló kérelmére, indokolt esetben teszi lehetővé a cégbíróság számára. E feltételek hiányában azonban nincs lehetőség arányosításra az elvégzett munka és a díj között. Emiatt tévesen hivatkozott az elsőfokú bíróság arra, hogy a végelszámolót a tevékenysége után illeti meg a megállapított díj. Tekintettel arra, hogy az adott ügyben a végelszámolás kezdő időpontját megelőző nappal készített éves beszámoló nem állt rendelkezésre, a kétséget kizáróan rendelkezésre álló eszközök értéke vehető figyelembe a díj kiszámításánál. A másodfokú bíróság ezért a hitelező által kért összegben állapította meg a végelszámoló díját, s azt a felszámolási eljárásban érvényesített egyéb követelésnek minősítve a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének f) pontjába tartozóként rendelte nyilvántartásba venni.
A jogerős végzés ellen mind a hitelező, mind az adós nevében eljáró felszámoló felülvizsgálati kérelmet nyújtott be.
A hitelező a jogerős végzésnek a végelszámolói díjat a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének f) pontjába soroló rendelkezése hatályon kívül helyezését, s a díjnak a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének a) pontjába való besorolását kérte, figyelemmel a Cstv. 57. §-a (2) bekezdésének a) pontjára. Egyebekben a jogerős határozat hatályában való fenntartását, s a felszámolónak az eljárás költségei megfizetésére történő kötelezését kérte.
Felülvizsgálati kérelme indokolásául előadta, hogy a jogerős végzés felülvizsgálni kért részét jogszabálysértőnek tartja. Véleménye szerint a végelszámoló díja a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének a) pontjába tartozik, mint felszámolási költség, miután a Cstv. 57. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerinti bérjellegű juttatásnak minősül. Azzal érvelt, hogy megbízási szerződést kötött a végelszámolás alatt álló gazdálkodó szervezettel, ezért a tevékenysége munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonynak, megbízási díja pedig bérjellegű juttatásnak tekintendő. Álláspontja alátámasztásaként csatolta a Központi Statisztikai Hivatal általa beszerzett állásfoglalását, amely szerint a végelszámolói díj, ha annak fizetése munkavégzésre irányuló megbízási szerződés alapján természetes személy részére történt, munkadíj (statisztikai elszámolásokban kereset, illetve a számvitelben bérköltség).
Az adós magánnyugdíjpénztár felszámolójának a felülvizsgálati kérelme a jogerős másodfokú végzés hatályon kívül helyezésére, s az elsőfokú végzés helybenhagyására irányult. Felülvizsgálati kérelmét a felszámoló azzal indokolta, hogy álláspontja szerint a jogerős végzés jogszabálysértő. Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság úgy foglalt állást: a Cstv. rendelkezésének helyes értelmezése szerint nincs lehetőség arányosításra az elvégzett munka és a díj között. Úgy vélte, hogy ez az értelmezés gyakorlatilag a vagyonkimentés új formáját kelti életre, ami alapjaiban sértené a Cstv. elveit, a hitelezők érdekeit. Előadta, hogy a végelszámoló működésének a nyomait sem látja, és az eddigi eljárásban a hitelező sem mutatott fel ilyent. A felszámoló - kompromisszumkészsége tanúságaként - a megbízási szerződésre tekintettel a felszámolás előkészítésének tekinthető tevékenység díjazásaként ismert el 307 200 Ft megfizetése iránti igényt, s sorolta azt be felszámolási költségként.
A hitelező felülvizsgálati kérelme nem alapos, az adós felszámolójának felülvizsgálati kérelme viszont az alábbiak szerint alapos.
Az adós elleni felszámolási eljárásra - a magánynyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény 84. §-ában foglalt eltérésekkel - irányadó Cstv. 57. §-ának (1) bekezdése rendelkezik arról, hogy az adós tartozásait milyen - a polgári jog általános szabályaitól eltérő - kötelező sorrendben kell kielégíteni.
A rangsor első kategóriájába tartozó felszámolási költségek felsorolását a Cstv. 57. §-ának (2) bekezdése tartalmazza. E törvényhely a) pontjába tartoznak - egyéb tartozások mellett - az adóst terhelő munkabér és egyéb bérjellegű juttatások. A munkabér a díjazásnak az a formája, amelyre a munkavállalónak munkaviszonya alapján, munkaviszonyra vonatkozó szabályok által megállapított rendelkezések és a munkaszerződés szerint meghatározott mértékben a munkáltatóval szemben alanyi joga van (a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 141-142. §).
A jelen ügyben maga a hitelező sem állította, hogy a végelszámolói tevékenységet munkaviszony keretében, munkaszerződés alapján látta volna el. Így a tevékenységéért járó - megbízási szerződésben is rögzített - díja nem minősülhet munkabérnek, hanem csak ún. egyéb követelésnek. Ezen, a felszámolási eljárásban követendő jogi minősítésen nem változtathat a Központi Statisztikai Hivatal véleménye szerinti kategorizálás. Helytállóan döntött tehát a másodfokú bíróság akkor, amikor arra kötelezte a felszámolót, hogy a hitelező - határidőben bejelentett - végelszámolói díj megfizetése iránti igényét a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének f) pontjába sorolja be.
Tévedtek azonban az eljárt bíróságok abban, hogy a végelszámoló díja, annak összege tárgyában is döntöttek.
A Cstv. az általa szabályozott csődeljárás, valamint a felszámolási eljárás vonatkozásában is úgy rendelkezik, hogy az eljárás lezárásakor határoz a bíróság a kirendelt vagyonfelügyelő, illetve felszámoló díjáról. Csődeljárás esetén a vagyonfelügyelő díját a bíróság az eljárást megszüntető, az eljárást befejezetté nyilvánító, illetve a felszámoló kirendelését tartalmazó végzésben állapítja meg [Cstv. 17. § (2) bekezdés]. Ha a felszámolási eljárásban az adós és hitelezői között létrejött egyezséget a bíróság jóváhagyja, az erről szóló végzésében - egyéb rendelkezés mellett - dönt a felszámolási eljárás befejezéséről, s a felszámoló díjazásáról is [Cstv. 60. § (2) bekezdés]. Amennyiben pedig - egyezség hiányában - a felszámolási eljárás lefolytatásra kerül, az annak befejezéséről döntő végzésében a bíróság ugyancsak határoz a felszámoló díjazásáról [Cstv. 60. § (1) bekezdés].
A végelszámolási eljárásban kijelölésre kerülő végelszámoló díjának megállapítására vonatkozóan a Cstv. nem tartalmaz ilyen részletes szabályokat. A Cstv. 75. §-ának (3) bekezdése szerint a végelszámoló a végelszámolás befejezésekor általa készítendő zárómérleget, záró egyszerűsített mérleget, a zárójelentést és a vagyonfelosztási javaslatot a jogutód nélküli megszüntetést kimondó határozatot meghozó testületnek vagy szervezetnek jóváhagyásra bemutatja, majd az eljárás befejezését az a) pontban meghatározott iratokkal együtt a cégbíróságnak bejelenti, amely elrendeli a gazdálkodó szervezet törlését a cégjegyzékből.
A jelen ügyben eljárt bíróságok által is idézett Cstv. 78. §-ának (2) bekezdése határozza meg a végelszámoló díjának mértékét arra az esetre, ha a végelszámoló nem a gazdálkodó szervezet alkalmazottja (vezető tisztségviselője). Azt is tartalmazza ez a törvényhely, hogy a cégbíróság a végelszámoló kérelmére ettől - indokolt esetben - eltérhet.
A Cstv. 72. §-ának (3) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy ha a végelszámolás megindulását követően felszámolási eljárást kezdeményeztek, a felszámolás elrendelése esetén a végelszámolási eljárás megszüntetése érdekében a bíróság a cégbíróságot értesíti.
A hivatkozott törvényi rendelkezések összevetéséből az a következtetés vonható le, hogy amennyiben a már megindult végelszámolási eljárás tartama alatt jogerősen elrendelésre kerül a gazdálkodó szervezet felszámolása, a cégbíróságnak - a felszámolást elrendelő bíróság értesítése alapján - határoznia kell a végelszámolási eljárás megszüntetéséről. Ebben a végzésben - a Cstv. 6. §-ának (3) bekezdése folytán megfelelően alkalmazandó Pp. 77. §-ában foglaltakra is figyelemmel - a jogutód nélküli megszűnést kimondó határozatot meghozó testület vagy szervezet helyett rendelkeznie kell a végelszámoló díjazásáról is. A díj megállapítása során a Cstv. meghatározott mértéktől a végelszámoló kérelmére - indokolt esetben - eltérhet. Döntése meghozatalakor tekintettel kell lennie arra is, hogy a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény 83. §-ának (2) bekezdése értelmében a Felügyelet a végelszámolás lefolytatását köteles ellenőrizni.
A kifejtetteken nem változtat a Cstv. 38. §-a (3) bekezdésének előírása, amely szerint a felszámolás kezdő időpontja után a gazdálkodó szervezet ellen a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos pénzkövetelést csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni. Az adott esetben e rendelkezés következtében a végelszámoló a cégbíróság által jogerősen megállapított díja megfizetése iránti igényét a felszámolóhoz való bejelentéssel érvényesítheti, s annak kielégítésére a Cstv.-ben szabályozott - az előbbiek szerinti - kielégítési sorrend alapján kerülhet sor.
A jelen eljárásban megállapított tényállás szerint a magánnyugdíjpénztár 2000. május 1-jei kezdő időponttal megindult végelszámolási eljárása során - a végelszámoló jelzése alapján - a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete felszámolási eljárás lefolytatását kezdeményezte. A felszámolási eljárás lefolytatására hatáskörrel és illetékességgel rendelkező elsőfokú bíróság a felszámolást 2000. november 2-án megindította. A rendelkezésre álló iratokból azonban nem állapítható meg, hogy az elsőfokú bíróság a Cstv. 72. §-ának (3) bekezdésében előírtak szerint, a végelszámolási eljárás megszüntetése érdekében értesítette-e a cégbíróságot, s a cégbíróság rendelkezett-e a végelszámolási eljárás megszüntetéséről. Ha a cégbíróság értesítése nem történt meg, az elsőfokú bíróságnak ezt az intézkedést pótolnia kell. Amennyiben a cégbíróság még nem hozta meg a végelszámolási eljárást megszüntető végzést, ezt meg kell tennie, s - a már idézett törvényi rendelkezésekre tekintettel - ebben a végzésben kell megállapítania a végelszámoló díját is. Ha a cégbíróság már határozott a végelszámolási eljárás megszüntetéséről, akkor - a Cstv. 6. §-ának (3) bekezdése értelmében megfelelően alkalmazandó Pp. 225. §-ának (6) bekezdésében foglaltakra figyelemmel - végzésének a végelszámoló díja megállapítására vonatkozó rendelkezéssel való kiegészítésének van helye. A végelszámoló a Cstv. 78. §-ának (2) bekezdése szerinti kérelemmel a cégbírósághoz fordulhat.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a jogerős végzés felülvizsgálati kérelemmel nem támadott - a hitelező kifogásait elutasító - részét nem érintve, a felülvizsgálati kérelemmel támadott, a végelszámolói díj megfizetésére irányuló igény besorolására vonatkozó rendelkezését a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta, a végelszámolói díj, mint vitatott hitelezői igény megállapítására irányuló eljárást pedig a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése alapján - utalással a Pp. 251. §-ának (1) bekezdésére, illetve a Pp. 157. §-ának a) pontja folytán a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének b) pontjára - megszüntette, s az első- és másodfokú végzéseket - e részükben - hatályon kívül helyezte.
Egyúttal meghagyta az elsőfokú bíróságnak, hogy ha még nem értesítette az illetékes cégbíróságot a felszámolás elrendeléséről a végelszámolási eljárás megszüntetése végett - csupán a felszámolás elrendelésének a cégjegyzékbe való bejegyzése történt meg -, akkor ezt az intézkedést tegye meg.
(Legf. Bír. Gfv. XI. 30.054/2005. sz.)