adozona.hu
EH 2004.1154
EH 2004.1154
Az általános élettapasztalatot kirívóan gondatlanul figyelmen kívül hagyó munkavállalói magatartás kármegosztás alkalmazását indokolja [Mt. 103. § (1) bekezdés b) pont, 174. § (3) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az I. rendű alperest érintően a jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében érveinek részletes előadásával a kármegosztás megállapítását sérelmezte, mivel álláspontja szerint az elhunytat nem terhelte vétkes közrehatás. Előadta, hogy az I. rendű alperes munkavédelmi szabályszegő magatartása, a veszélyes munkavégzés megtiltásának elmulasztása, a munkavállaló vétkes közrehatása bizonyításának elmaradása, a hasonló munka korábbi években történt végzése miatt a bíróságok...
EH 2004.1154 Az általános élettapasztalatot kirívóan gondatlanul figyelmen kívül hagyó munkavállalói magatartás kármegosztás alkalmazását indokolja [Mt. 103. § (1) bekezdés b) pont, 174. § (3) bekezdés].
A felperes az I. rendű alperest érintően a jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében érveinek részletes előadásával a kármegosztás megállapítását sérelmezte, mivel álláspontja szerint az elhunytat nem terhelte vétkes közrehatás. Előadta, hogy az I. rendű alperes munkavédelmi szabályszegő magatartása, a veszélyes munkavégzés megtiltásának elmulasztása, a munkavállaló vétkes közrehatása bizonyításának elmaradása, a hasonló munka korábbi években történt végzése miatt a bíróságok tévesen alkalmaztak kármegosztást. A felperes sérelmezte a tartást pótló keresetveszteségi járadék iránti kereseti kérelmének elutasítását, továbbá előadta, hogy az elhunyt a háztartási munkákban is segített, alkalmi munkákat is vállalt, emiatt a felperest további kár érte, amelyre vonatkozó kérelmét jogszabálysértéssel utasította el a jogerős ítélet. Mindezek miatt a felperes elsődlegesen az I. rendű alperes teljes kártérítési felelőssége fennállásának kimondását, ennek alapján a kereseti kérelmének valamennyi kérelem tekintetében megfelelő marasztalást, másodlagosan az eljárt bíróságok új eljárásra utasítását kérte.A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
Az I. rendű alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében jogszabálysértés hiányában a jogerős ítélet hatályában való fenntartását és a felperes felülvizsgálati eljárási költségben való marasztalását kérte.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás a következő.
Az I. rendű alperes 1999. szeptember 1-jétől karbantartó munkakörben közalkalmazottként foglalkoztatta néhai D. I.-t, a felperes férjét. D. I. az intézmény teljes körű karbantartását látta el, ehhez kapcsolódott az ún. gallyazási munkák végzése is. 2001 novemberétől az iskola új vezetője, P. P.-né volt, aki 2001. november 13-ára a gallyazási munkák végzését írta elő azzal, hogy D. I.-nak V. A. testnevelő tanár fog segítséget nyújtani. A feladat az volt, hogy távolítsák el az iskola udvarán álló egyik fa gallyait. A munkakezdést követően V. A. eltávozott, D. I. É. I.-né takarítónő segítségét kérte a munkavégzéshez. D. I. kb. 3 méter magasságban a fa ágán állva kezdte meg a 105 cm kerületű és 6 méter hosszú másik ág fűrészelését a saját tulajdonú motorfűrészével. D. I. önmagát nem rögzítette, egyéni védőfelszerelést nem használt. A fűrészelés közben elmozduló ág nekivágódott, emiatt lezuhant a földre és súlyos sérülést szenvedett. Sérüléseibe 2001. november 21-én belehalt.
Az elhunyt házastársa a munkaügyi bíróságnál benyújtott keresetében a balesettel összefüggésben nem vagyoni, és tartást pótló kártérítés megfizetését kérte. Az alperesek (tartalmilag az I. rendű alperes) a kártérítési felelőssége fennállását 70%-ban elismerte, míg 30%-ban az elhunyt sérült vétkes közrehatására hivatkozott.
A munkaügyi bíróság ítéletével az I. rendű alperest 250 000 forint nem vagyoni kártérítés, és ennek kamata megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan az I. rendű alperessel szemben a keresetet elutasította; a II. rendű alperessel szemben a keresetet elutasította.
A munkaügyi bíróság az Mt. 174. §-ának a közalkalmazottak tekintetében is irányadó rendelkezései alapján azt állapította meg, hogy a bizonyítási eljárás eredménye alapján kétséget kizáró bizonyíték nem merült fel a sérült utasítás ellenes munkavégzésére vonatkozóan, továbbá a munkáltatói jogkört gyakorló D. I. számára nem adott a képzettségének megfelelő munkafeladatot, pontos utasítást, nem részesítette munkavédelmi oktatásban, nem biztosított egyéni védőfelszerelést.
A sérült azonban nem tanúsította az elvárható gondosságot és körültekintést, és a nyilvánvalóan jogszabálysértő utasítás, amelynek végrehajtása testi épségét közvetlenül veszélyeztette, megtagadását elmulasztotta. Ezáltal a baleset bekövetkezéséhez vétkesen közrehatott. Emiatt a munkaügyi bíróság az Mt. 174. § (1) és (3) bekezdése, valamint az MK 31. számú állásfoglalás alapján 70-30%-os kármegosztást alkalmazott az alperesre terhesebben.
Az Mt. 181. §-ának a közalkalmazottak tekintetében is irányadó rendelkezései alapján vizsgálta a felperesnek a baleset előtti és az azt követő jövedelmi viszonyait, amely alapján összegszerű kár hiányában a tartást pótló járadék iránti kereseti kérelmet elutasította.
A nem vagyoni kártérítés jogalapjaként az Mt. 177. § (2) bekezdését, az irányadó bírói gyakorlatot, a felperes bizonyított személyiségi jogi sérelmét vette figyelembe, amelyek miatt az I. rendű alperes által már megfizetett 1 000 000 forinton felül további 250 000 forint megfizetésére kötelezte az I. rendű alperest. Néhai D. I. az I. rendű alperessel állt közalkalmazotti jogviszonyban, ezért az e jogviszonyból származó igényeket vele szemben lehet érvényesíteni, emiatt az elsőfokú bíróság a II. rendű alperessel (az iskola fenntartójával) szemben a keresetet elutasította.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezést nyújtott be.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítélet fellebbezett részét helybenhagyta.
Megállapította, az elsőfokú bíróság helytállóan utasította el a II. rendű alperessel szemben benyújtott keresetet, míg az I. rendű alperessel szemben meghozott elsőfokú ítéleti rendelkezéseket a törvénynek megfelelőnek találta. Kifejtette, hogy az Mt. 174. § és a bírói gyakorlat, a Legfelsőbb Bíróság állásfoglalásai alapján, a kármegosztás alkalmazása jogszabálysértés nélkül, az összes körülmény minden tekintetben helytálló mérlegelése alapján történt.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az Mt. 181. § (2) bekezdés alapján az eltartott hozzátartozó nem szerez alanyi jogot az elhalt jövedelmének megfelelő hányadára, mert tartást pótló kártérítési járadékra akkor válik jogosulttá, ha csak ezzel tudja biztosítani a szükségleteinek a sérelem előtti színvonalon való kielégítését. A jogsértések jellegére figyelemmel az elsőfokú bíróság a nem vagyoni kártérítés összegét helytálló mérlegeléssel állapította meg, a felperes nem jelölt meg olyan bizonyítékot, amely a további nem vagyoni kártérítés iránti követelését megalapozná.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A másodfokú bíróság a jogalap, a kármegosztás körében a bizonyítási eljárás eredményének helytálló mérlegelésével meghozott elsőfokú ítéletet a törvénynek és a bírói gyakorlatnak megfelelően minősítette helytállónak [Pp. 253. § (2) bekezdés].
Az elsőfokú bíróság az MK 31. számú állásfoglalás helyes alkalmazásával járt el, amikor a néhai D. I. vétkes közrehatását vigyázatlanságában, a mindennapi élettapasztalat figyelmen kívül hagyásában, a művelet veszélyessége felismerésének elmulasztásában jelölte meg (3 méter magasban a fán tartózkodva rögzítés nélkül, faág vágás). Mindezt nem érinti, hogy teljes bizonyossággal a munkáltatói jogkör gyakorló utasításának tartalma nem volt megállapítható, elsősorban azért, mert a néhány napja munkába állt vezető nyilvánvalóan a sérült tapasztalatában és korábbi hasonló munkavégzése helyességében bízva nem adott mindenre kiterjedő részletes utasítást. Ebből következően helyes volt az a következtetés, hogy az I. rendű alperes nem bizonyította az elhunyt munkavállaló utasításellenes magatartását [Pp. 164. § (1) bekezdés].
Az elvi határozatnak minősülő MK 31. számú állásfoglalás helyes alkalmazásával értékelte a jogerős ítélet - az elsőfokú bíróság úgyszintén megfelelő mérlegelése helybenhagyásával - az I. rendű alperes vétkes magatartását: munkavédelmi oktatás hiánya, a sérült saját munkaeszközének szabályellenes használata, munkavédelmi szabályok mellőzése. A törvény helytálló értelmezése szerint - a felülvizsgálati kérelem téves jogi álláspontjával ellentétben - a munkáltató objektív kártérítési felelőssége folytán a kárviselés arányát a munkavállaló vétkes közrehatása dönti el. A munkáltató objektív felelősségének fennállása nem eredményezheti a teljes mértékű kártérítési felelősségének kimondását, amennyiben a munkavállaló terhére vétkes - az adott esetben súlyosan gondatlan - közrehatás állapítható meg. D. I. közrehatását az általános élettapasztalatot figyelmen kívül hagyó munkavégzése az Mt. 103. § (1) bekezdés b) pont szerint megalapozta, a kárviselés arányát eldöntő bírói mérlegelés a Pp. 206. § (1) bekezdésének megfelelt (BH 1999/44.), ezt a felülvizsgálati kérelemben előadottak nem cáfolják. A felülvizsgálati kérelem fentiekkel ellentétes, a vétkes közrehatást vitató okfejtése tehát téves.
Az Mt. 181. § (2) bekezdés értelmében az eltartott hozzátartozó tartást pótló kártérítést akkor igényelhet, ha a tényleges, illetve az elvárhatóan elérhető munkabérét (jövedelmét) is figyelembe véve ez a sérelem előtti színvonalon való megélhetése biztosításához szükséges. Az elsőfokú bíróság helytállóan vette figyelembe az ítélethozatalkor hatályos Kjt.-ben előírt illetmények alapulvételével az elhunytra irányadó összegeket, a felperes tényleges jövedelmét (ideiglenes baleseti özvegyi nyugdíj, saját jövedelem), ennek alapján helyesen állapította meg, hogy a felperes sérelem előtti életszínvonalához képest nem történt változás. Ezért a másodfokú bíróság a törvénynek megfelelően hagyta helyben az elsőfokú bíróságnak a tartást pótló járadék iránt előterjesztett kereseti kérelmet elutasító döntését.
A felperes nem terjesztett elő kereseti kérelmet az elhunyt által a háztartásban végzett munka, illetve a mezőgazdasági tevékenységben ellátott feladatai ellenértéke tekintetében. A felperes először a felülvizsgálati kérelmében jelölte meg pontosan a fentiekre vonatkozó igényét, ebből következően a háztartási és mezőgazdasági munkák elmaradásával összefüggő vagyoni jellegű járadék iránti követelés elbírálásának elmaradása - minthogy az első- és a másodfokú eljárásnak nem volt tárgya - nem alapoz meg jogszabálysértést (BH 2001/172.).
A felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak nincs helye, ezért a Legfelsőbb Bíróság a felperes által becsatolt okiratokat nem vehette figyelembe [Pp. 275. § (1) bekezdés].
A kifejtettek miatt jogszabálysértés hiányában a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.919/2003. sz.)