adozona.hu
EH 2004.1184
EH 2004.1184
A bevándorlót megillető vámmentesség kezdő időpontja a magyarországi lakóhely bejelentésének időpontja [1995. évi C. tv. 113. §; 64/1994. (IV. 30.) Korm. r. 30. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes jogerős határozatával a felperest 4 052 622 Ft vámteher megfizetésére kötelezte megállapítva, hogy kérelmét a bevándoroltat megillető vámmentes vámkezelésre nyitva álló 6 hónapon túl nyújtotta be.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról s...
EH 2004.1184 A bevándorlót megillető vámmentesség kezdő időpontja a magyarországi lakóhely bejelentésének időpontja [1995. évi C. tv. 113. §; 64/1994. (IV. 30.) Korm. r. 30. §].
Az alperes jogerős határozatával a felperest 4 052 622 Ft vámteher megfizetésére kötelezte megállapítva, hogy kérelmét a bevándoroltat megillető vámmentes vámkezelésre nyitva álló 6 hónapon túl nyújtotta be.Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vtv.) végrehajtására kiadott 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 189. § (3) bekezdés a) pontja értelmében a Vtv. 113. §-ának hatálya alá tartozást a bevándorolt jogállású személy a részére kiállított személyi azonosítóról és a lakcímről szóló hatósági igazolvánnyal, továbbá a személyazonosító igazolvánnyal bizonyíthatja. A felperes a személyazonosító hatósági igazolvány kézhezvételekor került abba a helyzetbe, hogy a vámmentes vámkezelést az előírt okiratok birtokában kezdeményezze.
Az elsőfokú bíróság megítélése szerint a külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. törvény végrehajtásáról szóló 64/1994. (IV. 30.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. r.) háttérjogszabályként nem alkalmazható, mert a vámtörvény megfelelő eligazítást ad a vámmentes vámkezelés feltételeinek igazolására. A vámtörvény a Vhr. 189. § (3) bekezdés a) pontja szerinti feltételek együttes meglétét követeli meg. A felperes pedig a személyazonossági igazolvány kiállításának keltétől (2000. november 16.) számított 6 hónapon belül (2001. május 16.) indítványozta a vámmentes vámkezelést. Ezért a közigazgatási határozatok jogszabálysértőek.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását. Elvi jogkérdésként vetette fel, hogy mely időpontot kell a bevándorlót megillető vámmentesség kezdő időpontjának tekinteni. Jogi álláspontja szerint a Vtv. 1. § 29. pontja alapján a Korm. r. 30. § (1) és (5) bekezdései ezt a lakóhely bejelentésének idejéhez köti.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta azzal, hogy a Vhr. 189. § (3) bekezdés a) pontja szerinti feltételek együttes meglétét követeli meg a jogszabály.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Vtv. által megállapíthatóan főszabály, hogy a Magyarországra beérkező vámáru után vámot kell fizetni. A kivételeket, kedvezményeket, mentességeket maga a Vtv. szabályozza. Ilyen mentességre jogosultak a Vtv. 113. § (1) bekezdése alapján a bevándorlók. Ez a mentesség azonban nem feltétlen, hanem meghatározott vagyoni körre vonatkozik, illetve csak meghatározott ideig élhetnek a bevándorlók ezen kedvezménnyel.
A Vtv. 1. § 29. pontja alapján e törvény alkalmazásában bevándorló: a külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. törvény III. fejezet 17-22. §-ai hatálya alá tartozó személy. Ennek alapján megállapítható, hogy azt, hogy ki tekinthető bevándorlónak, azt nem a Vtv. határozza meg, hanem a Vtv. kisegítő jogszabályként az 1993. évi LXXXVI. törvényre utal.
E törvény végrehajtásáról szóló Korm. r. 30. § (5) bekezdése rögzíti, hogy a bevándorlás időpontjának az (1) bekezdés szerinti lakóhely bejelentésének idejét kell tekinteni. Tehát nem a Vtv., vagy a Vhr., hanem a Korm. r. 30. § (5) bekezdése határozza meg, hogy mely időpontot kell a bevándorlás időpontjának tekinteni. Ezen időponttól nyílik meg a bevándorló részére az egyébként a Vtv.-ben szabályozott kedvezmény, a vámmentesség érvényesítése.
A Vhr. 189. § (3) bekezdés a) pontja szerint a menekült és a bevándorolt jogállású személy a részére kiállított, a személyazonosítóról és a lakcímről szóló hatósági igazolvánnyal, továbbá személyazonosító igazolvánnyal bizonyíthatja a Vtv. 113. §-ának hatálya alá tartozását.
A Vhr. 189. § (3) bekezdés a) pontja tehát nem a bevándorlót megillető vámmentes kérelem benyújtásának kezdő időpontját határozza meg, hanem, hogy az ilyen kérelmet benyújtó a jogállását mivel tudja igazolni. Nem az igazolás keletkezteti ugyanis a jogosultságot, hanem a státusz megszerzése keletkezteti a jogosultságot. A státusz (bevándorolt) megszerzésének határidejét pedig a Korm. r. 30. § (5) bekezdése határozza meg.
A felperesnek jogi lehetősége volt arra, hogy a bevándorolt státusz megszerzését követően a vámmentes vámeljárás iránti kérelmét benyújtsa azzal, hogy annak jogosultságát igazoló iratok egy részét rövid határidőn belül benyújtja. A felperes azonban nem élt ezzel a jogi lehetőséggel, mivel pedig a lakóhely bejelentése 2000. november 13-án történt meg, a 2001. május 16-i kérelme a Vtv. 113. § (4) bekezdésében meghatározott 6 hónapon túli, így ilyen mentességben jogszerűen nem részesíthető.
Az alperes által felvetett elvi jellegű jogkérdéssel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság tehát megállapította, hogy a bevándoroltat megillető vámmentességi kérelem benyújtásának kezdő időpontja a Korm. r. 30. § (5) bekezdése alapján a bevándorlás időpontja, azaz a lakóhely bejelentésének ideje.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.955/2002. sz.)