adozona.hu
EH 2004.1166
EH 2004.1166
A biztosítási jogviszony szünetelése szabadságvesztés időtartama alatt nem zárja ki a rokkantsági nyugdíj megszüntetését [1997. évi LXXX tv. 8. §; 1997. évi LXXXI. tv. 23. §, 30. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes határozatával az Országos Orvosszakértői Intézete (a továbbiakban: OOSZI) 2001. május 24-én kelt szakvéleménye alapján a felperes részére rokkantsági nyugdíjat állapított meg azzal, hogy 2003. május hónapban a felperes felülvizsgálata szükséges. A felperest az OOSZI elsőfokú Orvosszakértői Bizottsága 2003. május 5-én megvizsgálta és megállapította, hogy állapota javult; a munkaképesség-csökkenésének mértéke 50%, ezért az alperes a 2003. május 21-én kelt határozatával a rokkantsági ...
EH 2004.1166 A biztosítási jogviszony szünetelése szabadságvesztés időtartama alatt nem zárja ki a rokkantsági nyugdíj megszüntetését [1997. évi LXXX tv. 8. §; 1997. évi LXXXI. tv. 23. §, 30. §].
Az alperes határozatával az Országos Orvosszakértői Intézete (a továbbiakban: OOSZI) 2001. május 24-én kelt szakvéleménye alapján a felperes részére rokkantsági nyugdíjat állapított meg azzal, hogy 2003. május hónapban a felperes felülvizsgálata szükséges. A felperest az OOSZI elsőfokú Orvosszakértői Bizottsága 2003. május 5-én megvizsgálta és megállapította, hogy állapota javult; a munkaképesség-csökkenésének mértéke 50%, ezért az alperes a 2003. május 21-én kelt határozatával a rokkantsági nyugdíj folyósítását 2003. július 1. napjától megszüntette. A felperes fellebbezése folytán a másodfokú Orvosszakértői Bizottság a felperes munkaképesség-csökkenésének mértékét már csak 40%-ban határozta meg, így az alperes igazgatója a 2003. szeptember 15-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.A felperest a bíróság a 2003. március 2-án kelt jogerős ítéletével 7 év és 8 hónap fegyházban letöltendő szabadságvesztésre ítélte.
A felperes keresetében az alperes határozatának megváltoztatását kérte, vitatva az orvosszakértői megállapításokat. Álláspontja az volt, hogy állapotában javulás nem következett be, további orvosi kezelésekre is szorul, így továbbra is jogosult a rokkantsági nyugdíjra.
Az elsőfokú bíróság ítéletével mindkét határozatot hatályon kívül helyezte, és a keresetet elutasította. Az ítélet indokolásában a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultságról, valamint a szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 2. §-ának (3) bekezdése alapján megállapította, hogy a társadalombiztosítás ellátásaira csak a biztosított jogosult, a Tbj. 8. §-ának b) pontja értelmében azonban szünetel a biztosítása azoknak, akik szabadságvesztés büntetésüket töltik, ez alatt az idő alatt a 16. § (1) bekezdése értelmében csak egészségügyi ellátásra jogosultak. Ebből következik, hogy a biztosítás szünetelésének tartama alatt a felperes javára sem jog nem keletkezik, sem pedig jog nem szűnik meg, így a társadalombiztosítási jogszabályokra alapozott igény nem érvényesíthető. A felperesnek a szabadságvesztés időtartama alatt hiányzik a kereshetőségi joga, vagyis igényét a bíróság előtt nem érvényesíthette. Ugyanakkor az alperes is jogszabályt sértett akkor, amikor olyan személy igényét bírálta el, aki a társadalombiztosítás szolgáltatásaira azért nem jogosult, mert szünetelt a biztosítása.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezését kérte. Álláspontja szerint az ítélet az ügy érdemi elbírálására is kiterjedően jogszabálysértő volt, mert a Legfelsőbb Bíróság KK 34. sz. kollégiumi állásfoglalásába ütközően a kereseti kérelemhez kötöttség elvét megsértve hozta meg ítéletét, holott a felperes kereseti kérelme arra irányult, hogy állapotában javulás nem következett be, így ennek megállapítása mellett a rokkantsági nyugdíjra továbbra is jogosult. Jogszabálysértéssel állapította meg az elsőfokú bíróság azt is, hogy a szabadságvesztés büntetés időtartama alatt a rokkantsági nyugdíj nem állapítható meg és nem szüntethető meg.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte, vitatva rokkantsági nyugdíja megszüntetését, az orvosszakértői véleményben írtakat, mert álláspontja szerint állapotában javulás nem következett be. A Pp. 215. §-a szerint a bíróság nem terjeszkedhet túl a kereseti kérelmen, illetőleg az ellenkérelmen. A Pp. 324. § (1) bekezdése értelmében a Pp. XX. fejezetének eltérő rendelkezése hiányában a kereseti kérelemhez kötöttség a közigazgatási perben is érvényesülő jogelv. A Legfelsőbb Bíróság a KK 34. számú kollégiumi állásfoglalásában is kifejtette, hogy a bíróság a keresetlevélben megjelölt jogszabálysértés helyett nem állapíthat meg, más - a megjelölttől érdemben eltérő - jogszabálysértést és erre a határozat hatályon kívül helyezését vagy megváltoztatását nem alapíthatja. Eltérő jogi álláspontjánál fogva tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a keresetben sérelmezett határozatokat hatályon kívül helyezve a keresetet elutasította. Amennyiben a felperes igényérvényesítési jogosultsága (kereshetőségi joga) a perben vitás lett volna, akkor a KK 32. számú kollégiumi állásfoglalása értelmében a bíróságnak valóban érdemben kellett volna a keresetet elutasítania, azonban a perbeli esetben a felperes törvényes érdekeltségének hiánya a Pp. 327. § (1) bekezdése alapján nem volt megállapítható, mert keresete a rokkantsági nyugdíját megszüntető közigazgatási határozat felülvizsgálatára irányult. A kereshetőségi jog hiányában meghozott, keresetet elutasító ítélettel a bíróság egyébként sem dönthetett volna a társadalombiztosítási határozatok hatályon kívül helyezéséről.
Az elsőfokú bíróságnak a jelen esetben felperes rokkantsági nyugdíját megállapító határozat jogszerűségét kellett volna a perben felülvizsgálni a rokkantsági nyugdíjra korábban jogosultságot szerzett felperes erre irányuló keresete alapján.
Tévedett az elsőfokú bíróság abban is, hogy a biztosítási jogviszony a Tbj. 8. §-ának b) pontja szerinti szünetelésének időtartama alatt a rokkantsági nyugdíj nem volt megállapítható, illetve a korábban megállapított rokkantsági nyugdíj nem lett volna megszüntethető. A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tnyt.) 4. § (1) bekezdés a) pontja értelmében saját jogú nyugellátás: az olyan keresettől, jövedelemtől függő rendszeres pénzellátás, amely meghatározott szolgálati idő megszerzése esetén a biztosítottnak (volt biztosítottnak), illetve hozzátartozójának jár. A Tnyt. 5. § b) pontja szerint a törvény hatálya kiterjed a saját jogú nyugellátásban, hozzátartozói nyugellátásban részesülő személyekre. Az irányadó tényállás szerint a felperes rokkantsági nyugdíját már korábban Tnyt. 23. § (1) bekezdése alapján megállapították. Az alperes a 2003. szeptember 5-én kelt szakvélemény alapján azt a Tnyt. 30. §-ának (1) bekezdése és a Tnyt. végrehajtása tárgyában kiadott 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 24. §-a (1) bekezdése alapján azért szüntette meg, mert a felperes állapotában olyan javulás következett be, amely miatt rokkantságát már megállapítani nem lehetett.
A Tnyt. 23. § (1) bekezdés b) pontja alapján a felperes a rokkantsági nyugdíj megállapításához szükséges szolgálati idővel (biztosítási jogviszonnyal) rendelkezett, ezért ezt a jogot a szabadságvesztés büntetés miatt sem veszíthette el. A Tbj. 8. §-ának b) pontjában meghatározott szünetelés azt jelenti, hogy a szabadságvesztés időtartama alatt a biztosítási jogviszony szünetel, ez alatt további biztosítási és szolgálati időt nem lehet szerezni és megállapítani. Ez azonban a már megszerzett jogosultságot és a megszerzett biztosítás időtartamát nem érinti. Amennyiben tehát a felperes állapotjavulása miatt már rokkantsági nyugdíjra nem jogosult, ennek megállapítása és megszüntetése a szabadságvesztés időtartama alatt is megtörténhet.
Miután az elsőfokú bíróság a felperes keresetéről, így a rokkantsági nyugdíjat megszüntető alperesi határozat felülvizsgálatáról nem döntött, ítélete az ügy érdemi elbírálására is kihatóan jogszabálysértő volt, ezért a Legfelsőbb Bíróság azt a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. MfvK. II. 10.202/2004. sz.)