adozona.hu
EH 2004.1161
EH 2004.1161
A lakás céljára nem használt gazdasági épülettel beépített ingatlan nem tekinthető lakásépítésre alkalmas telektulajdonnak [1990. évi XCIII. tv. 26. § (1) bek., 102. § (1) bek. l) pontja].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a 2000. június 27-én kelt adásvételi szerződéssel vásárolta meg a Z. belterületi 795 m2 területű "gazdasági épület és udvar" megjelölésű ingatlant 3 150 000 Ft vételárért. A felperes a szerződésben vállalta, hogy az ingatlanon 4 éven belül lakóházat épít, ezért kérte a feltételes illetékmentesség megadását. Az illetékhivatal fizetési meghagyásával a felperest 315 000 Ft visszterhes vagyonátruházási és 2000 Ft ingatlan-nyilvántartási illeték megfizetésére kötelezte. Az alperes a 200...
EH 2004.1161 A lakás céljára nem használt gazdasági épülettel beépített ingatlan nem tekinthető lakásépítésre alkalmas telektulajdonnak [1990. évi XCIII. tv. 26. § (1) bek., 102. § (1) bek. l) pontja].
A felperes a 2000. június 27-én kelt adásvételi szerződéssel vásárolta meg a Z. belterületi 795 m2 területű "gazdasági épület és udvar" megjelölésű ingatlant 3 150 000 Ft vételárért. A felperes a szerződésben vállalta, hogy az ingatlanon 4 éven belül lakóházat épít, ezért kérte a feltételes illetékmentesség megadását. Az illetékhivatal fizetési meghagyásával a felperest 315 000 Ft visszterhes vagyonátruházási és 2000 Ft ingatlan-nyilvántartási illeték megfizetésére kötelezte. Az alperes a 2003. március 6-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Megállapította, hogy az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 26. §-a (1) bekezdésének a) pontja és 102. §-a (1) bekezdésének l) pontja alapján a felperes részére a feltételes illetékmentesség nem volt megadható, mert a felperes által megszerzett ingatlan nem minősül lakóingatlannak. Kifejtette, hogy az illetékkötelezettség keletkezése óta lebontott romos gazdasági épület nem felelt meg a szükséglakás követelményeinek. Önmagában azonban ez sem elég ahhoz, hogy az ingatlan lakóház építésére alkalmas telektulajdonnak minősüljön, további feltétel, hogy az ingatlant az illetékkötelezettség keletkezésekor, azaz az adásvételi szerződés megkötésekor lakás céljára használják. Ez utóbbi feltétel hiányában a felperes részére a feltételes illetékmentesség nem volt megállapítható.Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az illetékhivatalt új eljárásra kötelezte. Megállapította, hogy a felperest az Itv. 26. §-a (1) bekezdésének a) pontja és 102. §-a (1) bekezdésének l) pontja alapján a feltételes illetékmentesség megillette. Az alperes az Itv. 102. §-a (1) bekezdésének l) pontjának első mondata második fordulatát tévesen értelmezte akkor, amikor azt állapította meg, hogy a szükséglakás feltételeinek sem megfelelő gazdasági épületet lakás céljára kellett volna használni ahhoz, hogy az megfeleljen a lakóház építésére alkalmas telektulajdon feltételeinek.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte. Álláspontja az volt, hogy az elsőfokú bíróság jogszabálysértéssel állapította meg a felperes javára az illetékmentességet. A Pp. 270. § (2) bekezdés b) pontjának bb) alpontjára alapítottan elvi jelentőségű jogkérdésként jelölte meg azt, hogy megilleti-e az ingatlan-nyilvántartás szerint a "gazdasági épület és udvar" megjelölésű ingatlan megszerzése esetében a szerző felet az illetékmentesség az Itv. 26. § (1) bekezdésének a) pont, továbbá 102. § (1) bekezdésének l) pontja értelmében.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 273. §-ának (1) bekezdése alapján előzetesen megvizsgálva elrendelte a felülvizsgálati eljárást, mert a felülvizsgálati kérelem megfelel a Pp. 270. § (2) bekezdés b) pontja ba) alpontjában foglaltaknak.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az irányadó tényállás szerint a felperes az általa megkötött adásvételi szerződés alapján "gazdasági épület és udvar" elnevezésű ingatlant vásárolt meg.
Az Itv. 18. §-ának (1) bekezdése szerint az ingatlannak visszteher melletti megszerzése visszterhes vagyonátruházási illeték alá esik, amelynek általános mértékét a 19. § (1) bekezdése határozza meg.
Az Itv. 26. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól a lakóház építésére alkalmas telektulajdonnak (tulajdoni hányadnak) a megszerzése, ha a vagyonszerző az ingatlanon a szerződés illetékkiszabással történő bemutatásától számított 4 éven belül lakóházat épít. A vagyonszerző lakóház építési szándékáról legkésőbb az illetékfizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig nyilatkozhat az illetékhivatalnál. Az Itv. 102. §-a (1) bekezdésének l) pontjában írt fogalommeghatározás értelmében a lakóház építésére alkalmas telektulajdon: az építésügyi szabályoknak és a településrendezési terveknek megfelelően kialakított, lakóépület elhelyezésére szolgáló beépítetlen földrészlet, továbbá az előbbi feltételeknek egyébként megfelelő olyan földrészlet, amelyen csak szükséglakás, illetőleg olyan lakás céljára használt helyiségcsoport, helyiség van, ami még a szükséglakás követelményeinek sem felel meg. Az illetékmentesség feltételeinek az Itv. 3. §-a (3) bekezdése értelmében az illetékfizetési kötelezettség keletkezésekor, az adásvételi szerződés megkötése napján kell fennállania.
Az Itv. 102. § (1) bekezdés l) pontjában írt értelmező rendelkezés helyes értelmezése szerint a feltételes illetékmentesség a lakóház építésére alkalmas beépítetlen földrészlet, vagy olyan lakással beépített földrészlet vásárlása után vehető igénybe, amelyen csak szükséglakás, vagy a tulajdonszerzést eredményező adásvételi szerződés megkötésekor lakás céljára használt szükséglakásnak sem minősíthető helyiségcsoport van. A felperes által vásárolt ingatlanon nem lakás céljára szolgáló épület állt, és azt nem is használták lakás céljára. Helytállóan utalt az alperes arra, hogy a szükséglakás követelményeinek meg nem felelő építménnyel beépített ingatlan után a feltételes illetékmentesség akkor állapítható meg, ha a helyiséget, helyiségcsoportot lakás céljára használták. Az ingatlan-nyilvántartásban "gazdasági épület, udvar" elnevezéssel feltüntetett ingatlan vásárlása a visszterhes vagyonátruházási illeték alóli feltételes illetékmentességet nem alapozza meg, miután a gazdasági épület nem lakhatási célra szolgált, így azt az ingatlan beépítettsége szempontjából nem is lehetett volna figyelmen kívül hagyni. Önmagában a lakóház építési szándék a feltételes illetékmentesség alkalmazásához nem elegendő, beépítetlen, lakóházépítésre alkalmas telek vásárlása is előfeltétel.
A felperes olyan ingatlant vásárolt, amely beépítettsége folytán az Itv. 102. § (1) bekezdésének l) pontjában írt értelmező rendelkezéssel összhangban a feltételes illetékmentesség szempontjából lakóházépítésre alkalmas telektulajdonnak nem minősült, ezért az elsőfokú bíróság kiterjesztő jogértelmezésére alapított jogi álláspontja téves volt.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Kfv. II. 39.072/2004. sz.)