adozona.hu
BH 2006.4.115
BH 2006.4.115
A társadalmi szervezet csak kivételesen és a törvény, illetve a szerződés által megszabott szűk keretben hasznosíthatja bérbeadás útján az ingyen tulajdonába adott állami tulajdonú ingatlant [1989. évi II. tv. 2. §; 1997. évi CLII. tv. 8. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A közhasznú szervezetként nyilvántartásba vett I. r. alperes az 1997. évi CXLII. törvény alapján a 2001. március 6-án felperessel kötött ingyenes vagyonátadási szerződéssel megszerezte a sz.-i, z. hrsz.-ú ingatlan 137/1911-ed részének a tulajdonjogát. A társasházzá alakítás után az I. r. alperes 811/10000-ed részarány tulajdonhoz jutott. Csere útján szerezte meg az összesen 91 m2 területű M 1-5 jelzésű helyiségeket, melyek korábban műhely-raktár céljára szolgáltak. Az I. r. alperes a helységc...
BH 2006.4.115 A társadalmi szervezet csak kivételesen és a törvény, illetve a szerződés által megszabott szűk keretben hasznosíthatja bérbeadás útján az ingyen tulajdonába adott állami tulajdonú ingatlant [1989. évi II. tv. 2. §; 1997. évi CLII. tv. 8. §].
A közhasznú szervezetként nyilvántartásba vett I. r. alperes az 1997. évi CXLII. törvény alapján a 2001. március 6-án felperessel kötött ingyenes vagyonátadási szerződéssel megszerezte a sz.-i, z. hrsz.-ú ingatlan 137/1911-ed részének a tulajdonjogát. A társasházzá alakítás után az I. r. alperes 811/10000-ed részarány tulajdonhoz jutott. Csere útján szerezte meg az összesen 91 m2 területű M 1-5 jelzésű helyiségeket, melyek korábban műhely-raktár céljára szolgáltak. Az I. r. alperes a helységcsoport felújításához nem rendelkezett készpénzzel, ezért határozatlan időtartamú bérleti szerződést kötött 2003. április 20-án a II. r. alperessel, illetve 2002. október 20-án a III. r. alperessel. A megállapodás szerint a II. és III. r. alperes egy-egy helyiséget kizárólagosan, míg a további három helyiséget közösen használhatta úgy, hogy vállalták az ingatlanrész felújítását és átalakítását. Ennek költségét két éven keresztül a bérleti díjban számolhatták el. Mindkét bérlő hozzájárult ahhoz, hogy a bérelt helyiségeket az I. r. alperes az egyesület céljára használhassa munkanapokon 16 óra után, továbbá hétvégén, munkaszüneti napokon, ezen kívül esetenként előre egyeztetett időben, illetve a nyári hónapokban a munkaidő alatt is.Az I. r. alperes elnöke a maga és fia személyében érdekelt volt a II. és III. r. alperesi gazdasági társaság tevékenységében.
A felperes 2003. július 10-én ellenőrizte az ingatlanhasználatot és megállapította, hogy az I. r. alperes bérbeadás útján hasznosítja az ingatlant. Felhívta, hogy a jogsértő helyzetet 2003. december 20-áig szüntesse meg a vagyonátadási szerződésnek megfelelően. 2004. február 20-án újabb felhívást intézett az I. r. alpereshez a jogkövetkezményekre figyelmeztetés mellett azzal, hogy 2004. március 31-éig állítsa helyre az eredeti használati állapotot. A határidő eredménytelen eltelte után a felperes 2004. április 23-án elállt a szerződéstől. Felhívta az I. r. alperest, hogy 30 napon belül az ingatlant elhelyezési igény nélkül bocsássa a KVI birtokába.
A felperes keresetét és az I. r. alperes viszontkeresetét elbírálva a jogerős ítélet megállapította, hogy a perbeli tulajdoni hányadra a Magyar Állam a tulajdonjogot megszerezte. Megkereste a Földhivatalt, hogy a felperes tulajdonjogát eredeti állapot visszaállítása címén jegyezze be. Kötelezte továbbá az I. és III. r. alperest, hogy az ingatlant 30 napon belül ürítse ki és adja a felperes birtokába. A viszontkeresetet elutasította. Az ítélet jogi indokai között megállapította, hogy az 1997. évi CXLII. törvény 18. § (5) bekezdése, 8. §-a és a felperessel kötött szerződés megszegésével az I. r. alperes az ingyenesen tulajdonába adott ingatlanrészt üzleti megfontolások alapján hasznosította, a szervezeti céljai és a közcélok helyett egyéni érdekeket finanszírozott.
Az I. r. alperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság a fentieken túlmenően hangsúlyozta, hogy az I. r. alperes társadalmi szervezet a használatot határozatlan időtartamra az elnökének személyével összefüggő gazdasági társaságok részére engedte át úgy, hogy ezzel a saját használatát jelentős mértékben korlátozta. A jogszerű használatot a felperes kétszeri felszólítása ellenére sem állította helyre. A bíróság hangsúlyozta, hogy az I. r. alperes csere folytán került abba a helyzetbe, hogy a korábban nem irodai célokat szolgáló helyiségeket használatra alkalmassá kellett tennie. A bíróság rámutatott, hogy az 1989. évi II. törvény 2. § (3) bekezdése, 19. § (1) és (2) bekezdése alapján a társadalmi szervezet folytathat vállalkozási tevékenységet, de ez nem sérthet más, törvényből vagy szerződésből eredő kötelezettséget. Nem fogadta el az alperesek által ezzel kapcsolatban hivatkozott, az Országgyűlés megfelelő albizottsága részéről adott jogszabályértelmezést.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében az I. r. alperes az ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a bérbeadás az alapszabályban meghatározott működési célját szolgálta, mivel a bérbeadás útján befolyt bérleti díjat az alapszabályban írott célok megvalósítására fordította. Ezen túlmenően a bérlők egyéb vagyoni értékű szolgáltatásokat is teljesítettek, melyekhez az I. r. alperes pénzügyi forrásai hiányoztak. Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság elvetette az Országgyűlés Társadalmi Szervezetek Bizottsága Ingatlanjuttatási Albizottságának az álláspontját.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult.
Hangsúlyozta, hogy az ingyenesen tulajdonba kapott ingatlan üzleti célú hasznosításával az I. r. alperes szerződésszegést követett el még annak a figyelembevételével is, hogy korlátozott használati jogot fenntartott a maga számára.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes által közölt elállás jogszerűségének vizsgálata során az I. r. alperes társadalmi szervezet gazdálkodásának törvényi kereteit meghatározó, az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény 2. § (3) bekezdése, 19. § (1) és (2) bekezdése, továbbá az adott konkrét vagyonszerzést szabályozó 1997. évi CXLII. törvény 8. §-a és az annak alapján megkötött ingyenes vagyonátadási szerződés rendelkezéseiből kellett kiindulni.
A társadalmi szervezet által folytatott gazdasági-vállalkozási tevékenység mértékével kapcsolatban a bírói gyakorlat a KK 1. számú állásfoglalás III. pontjának iránymutatása alapján kimunkálta azt az elvet, hogy a társadalmi szervezet tevékenységében és vagyonában a gazdasági tevékenység és az abból származó bevétel nem válhat meghatározóvá.
Az I. r. alperes által hivatkozott albizottsági állásfoglalás, amely szerint elvileg az 1997. évi CXLII. törvény alapján a társadalmi szervezetnek ingyenesen tulajdonba adott állami tulajdonú ingatlan bérbeadás útján hasznosítható, csak a fenti alapvető törvényi rendelkezés keretei között értelmezhető.
További megszorítást tartalmaz a konkrétan a társadalmi szervezetek által használt állami tulajdonú ingatlanok jogi helyzetének rendezéséről szóló 1997. évi CXLII. törvény tulajdonba adással kapcsolatos rendelkezése. A törvény 8. §-a értelmében a tulajdonba adásra vonatkozó szerződésben meg kell határozni, hogy az átadott ingatlant - az elidegenítés és terhelési tilalom időtartama alatt - a tulajdonos kizárólag a szervezet elhelyezésére, illetőleg az alapszabályában meghatározott működési célját szolgáló tevékenység folytatására használhatja.
Az eljárt bíróság helyesen hangsúlyozta, hogy a törvény célját alapvetően a társadalmi szervezetek működését biztosító elhelyezés képezte. A törvény céljának megfelelő joggyakorlás biztosítására a törvény az ingyenes juttatásban részesülő társadalmi szervezetek részére korlátozott tulajdonosi jogosítványokat biztosított, a joggyakorlás ellenőrzését a KVI-re bízta.
A Legfelsőbb Bíróság nem vitatja, hogy a törvény 8. §-a nem zárja ki az ingyenesen tulajdonba adott ingatlan kismértékű hasznosítását, de annak lehetőségét csak a fenti törvényi megszorító rendelkezések, és az annak alapján kötött szerződés keretei között tekinti jogszerűnek.
Adott esetben az eljárt bíróság megalapozottan állapította meg, hogy az I. r. alperes az ingyenesen tulajdonába került ingatlant elsődlegesen nem maga használta, hanem az elnökének érdekeltségi körébe tartozó gazdálkodó szervezetek gazdálkodó tevékenysége számára biztosította. A perbeli ingatlan a II. és III. r. alperes cégjegyzékbe bejegyzett telephelyeként működött, használatából munkaidőben az I. r. alperes gyakorlatilag ki volt zárva. Végeredményben a II. és III. r. alperessel kötött bérleti szerződések még a közösen használt helyiségek tekintetében is a bérlők számára biztosították - határozatlan időre - a gazdasági tevékenységükhöz szükséges használatot. A tulajdonos egyesület használati joga arra a maradék időre szorítkozott, mely használatra a gazdálkodó szervezetek nem tartottak igényt.
A Legfelsőbb Bíróság - osztva a perben eljárt bíróság jogi álláspontját - szerződésszegő magatartásnak minősíti annak a fordított helyzetnek a kialakítását, amelyben a bérlők helyiséghasználati joga dominál, a juttatásban részesült társadalmi szervezetek törvénnyel elősegíteni kívánt használati joga a minimumra csökken, illetve a bérlők gazdasági érdekeinek alárendelt módon érvényesül.
Mivel a bíróságnak a konkrét jogvitában kellett vizsgálni a tulajdonhoz juttatás céljának a megvalósulását, az I. r. alperes által hivatkozott eltérő nyilatkozatoknak és gyakorlatnak a perbeli jogvita megítélése szempontjából nem volt relevanciája.
A felperes első majd második, a jogkövetkezményekre történő figyelmeztetést is tartalmazó, a törvényes helyzet helyreállítását követelő felszólítása után az I. r. alperes semmiképpen sem hivatkozhatott alappal arra, hogy a szerződésből eredő kötelezettségeit tévesen mérte fel.
Az ismertetett indokoknak megfelelően a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. VIII. 21.047/2005. sz.)