adozona.hu
BH 2006.4.111
BH 2006.4.111
Az idegen pénznemben fizetendő kártérítés - mint tőketartozás - után a kamat is ebben a pénznemben jár, mértékét a teljesítés helyén fizetendő kamat határozza meg [Ptk. 231. § (2) bek., 292. § (1) bek., 301. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A német állampolgárságú felperes 2002. július 19-én Budapesten balesetet szenvedett gépkocsijával. A balesetet az L. A. által vezetett gépkocsi okozta, amely az alperesnél kötelező felelősségbiztosítással rendelkezik. Az alperes a felperes által előterjesztett 6930,87 euró összegű igényből peren kívül elismert és megfizetett 6054,03 eurót és 17,50 euró kamatot. Nem fizette meg a javítási költség után számított 876,84 euró áfa-összeget és járulékait.
A felperes keresetében a meg nem térített ...
BH 2006.4.111 Az idegen pénznemben fizetendő kártérítés - mint tőketartozás - után a kamat is ebben a pénznemben jár, mértékét a teljesítés helyén fizetendő kamat határozza meg [Ptk. 231. § (2) bek., 292. § (1) bek., 301. §].
A német állampolgárságú felperes 2002. július 19-én Budapesten balesetet szenvedett gépkocsijával. A balesetet az L. A. által vezetett gépkocsi okozta, amely az alperesnél kötelező felelősségbiztosítással rendelkezik. Az alperes a felperes által előterjesztett 6930,87 euró összegű igényből peren kívül elismert és megfizetett 6054,03 eurót és 17,50 euró kamatot. Nem fizette meg a javítási költség után számított 876,84 euró áfa-összeget és járulékait.A felperes keresetében a meg nem térített áfa-összeget és kamatait igényelte az alperestől.
Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 160,50 eurót és ennek 2002. július 30-ától a kifizetésig járó évi 4% kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Álláspontja szerint a ténylegesen igénybe nem vett javítási szolgáltatás értéktöbblet adója a felperest nem illette meg, a kamat mértéke pedig a teljesítés helyének megfelelően alakul [Ptk. 231. § (2) bekezdés, 292. § (1) bekezdés].
A felperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta és az alperes marasztalásának összegét 876,84 euróra felemelte azzal, hogy az alperes 219 500 forint után köteles 2002. július 19-étől a kifizetés napjáig az évi 11% késedelmi kamatot megfizetni. Megállapította, hogy a felperes alkotmányos joga az egyenlő elbírálás elvének az alkalmazása. Ezért a Ptk. 301. § (1) bekezdése szerinti kamatmérték alkalmazandó a felperes követelésére. A marasztalás tőkeösszegével kapcsolatban kifejtette, hogy a javítási költség felmerülése esetén, attól függetlenül, hogy a javítás ténylegesen megtörtént-e és azt hol végezték, a károsult az általános forgalmi adóval emelt összegre jogosult. A felperes tényleges kára adott esetben az értéktöbbletadóval emelt javítási költségnek felelt meg, mivel a visszaigénylés jogosultsága nem merült fel a perben. A szakszervizen kívüli javítási költségre ugyanez vonatkozik, mert az ebből fakadó minőségkülönbséggel a gépjárműben értékcsökkenés marad fenn, ami szintén a felperes kára.
A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő hatályon kívül helyezése és az elsőfokú ítélet helybenhagyása érdekében.
Az általános forgalmi adó fizetési kötelezettségével kapcsolatban kifejtette, hogy kártérítés címén a károsult a javítási költséget terhelő általános forgalmi adót csak annak felmerülése esetén igényelheti, amennyiben azt számlával igazolja az 1992. évi LXXIV. törvény 3. § a) pontja, 4. §-a és 43. § (1) bekezdése alapján. A felmerült kár ugyanis nem a vagyonban bekövetkezett értékcsökkenés, hanem a költség kategóriájába tartozó olyan kiadás, ami valójában nem keletkezett, így a reparáció körbe sem tartozik.
Sérelmezte a kamatfizetési kötelezettségének a számítását és mértékét is előadva, hogy az euróban meghatározott marasztalási összeg után a kamatot is az e pénznemre irányadó szabályok szerint kell meghatározni. Nincs lehetőség annak forintra való átváltására és a forintösszeg után a Ptk. 301. § (1) bekezdése szerinti kamatmérték alkalmazására.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult. Előadta, hogy kára a gépkocsi műszakilag teljes értékű helyreállításának az összegével egyezik meg, ami a szakszervizben felszámított, értéktöbbletadót is tartalmazó javítási költséggel azonos. A teljes kártérítés elvének a bruttó javítási költség, és nem az úgynevezett szükséges költség térítése felel meg.
A kamatmértéket illetően kifejtette, hogy a járulékos követelésére a Ptk. 301. § (1) bekezdését kell alkalmazni, mivel a módosított Ptk. szerinti eltérő feltételek (jogszabály eltérően rendelkezik, vagy a felek másként állapodtak meg) nem állnak fenn. Vitatta az alperes-által megjelölt 4% kamatot is, mivel az euró kamatlába nem tisztázott a perben, a LIBOR kamatmérték pedig adott esetben nem alkalmazható.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a megalapozott és ezért számára is irányadó tényállás alapján a másodfokú bíróság jogi álláspontjától eltérő jogkövetkeztetésre jutott.
A perben nem volt vitatott, hogy a felperes a sérült gépkocsi javításával kapcsolatban általános forgalmi adót nem fizetett.
Kétségtelen, hogy a károsult jogosult a gépkocsi műszakilag teljes értékű helyreállítása érdekében szakszervizi szolgáltatás igénybevételére. A számlával igazolt szakszervizi javítás költségeit a biztosító az általános forgalmi adó összegével együtt köteles megtéríteni. A kártérítés általános szabályai szerint ugyanakkor kárának összegét a károsult köteles bizonyítani. A bizonyítás nyilvánvalóan az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 3. § a) pontja, 4. §-a és 43. § (1) bekezdése alapján az általános forgalmi adó alanya által a javítási költségről kiállított számla alapján lehetséges. A számla kiállítása okirati bizonyító erővel tanúsítja, hogy az adott szolgáltatással kapcsolatban az állam (jelen esetben a német állam) javára adóbefizetés történt, melynek összegét a számla kiállítója a szolgáltatást igénybe vevő károsultra hárította át. Ily módon a kifizetett áfa összege a Ptk. 355. § (4) bekezdésében meghatározott, a károsultat ért vagyoni hátrány kiküszöböléséhez szükséges költségként jelentkezett a károsultnál. A károsult valóban maga jogosult dönteni arról, hogy a gépkocsit egyáltalán kijavíttatja-e, illetve a kijavításhoz milyen megoldást vesz igénybe. Amennyiben azonban nem igazolja, hogy a javítással összefüggésben általános forgalmi adó befizetés történt, összegét a szolgáltatónak megfizette (és visszatérítésére sem jogosult) az állított, de nem bizonyított, illetve jelen esetben fel sem merült káráért a biztosító nem köteles helytállni.
Szintén fiktív feltételezésen alapul az a felperesi álláspont, hogy ha a károsult az elvileg legjobb szolgáltatást, a szakszerviz által történő javítást nem veszi igénybe, a sérült gépjárműben értékcsökkenés marad fenn, [a Ptk. 355. § (4) bekezdésében meghatározott, vagyonban keletkezett értékcsökkenés] melynek összege pontosan az igényelt általános forgalmi adó összegével egyezik meg. Az összegszerű egyezés fikcióján túl nyilvánvalóan bizonyítatlan feltételezésnek kell tekinteni azt az állítást, amely szerint a teljes értékű műszaki helyreállítás kizárólag áfa-fizetéssel járó szakszervizi javítás útján valósulhat meg.
Ebből következően a másodfokú bíróság megalapozatlan, az elsőfokú bíróság pedig megalapozott döntést hozott a javítási költség áfa-vonzata iránt támasztott kereseti kérelemmel kapcsolatban.
Az alperes alapos okkal támadta a jogerős ítéletnek a késedelmi kamatra vonatkozó rendelkezéseit is.
A felperes javítási költségnek megfelelő kára idegen pénznemben, euróban keletkezett. A tőke kamata az eredeti pénztartozás járuléka, melyet a főtartozás összegén felül a tőke idegen használatáért kell a károsult részére megtéríteni. A kamat tehát járulékos szolgáltatás, mely a főtartozás jogi sorsát osztva kártérítési jellegét változatlanul megőrzi. A károkozás maga is kötelemfakasztó jogi tény, akárcsak a szerződés. A kártérítés eltérő szabályaiból következően a követelés esedékessége szerint egyébként irányadó, a 2002. évi XXXVI. törvény 5. §-ával még nem módosított Ptk. 301. § (1) bekezdésében meghatározott kamatmérték a felek jogviszonyában nem alkalmazható. A kártérítés mint a pénztartozás jogcíme egységességéből az is következik, hogy - a másodfokú ítélet rendelkezésével ellentétben - nincs jogi lehetőség a tőkekövetelés idegen pénznemben, a kamatkövetelés forintban történő megállapítására és a kétféle pénznemben történő teljesítésre kötelezésre. A kifejtett okokból a kamatfizetésre kötelezéssel annak a reparációja történt meg, hogy a jogellenes károkozó magatartás következtében költekező felperes a javítási költség összegével nem rendelkezett, pénzének használatát más számára kellett biztosítani. Ebből következően az ügyleti kamatra vonatkozó Ptk. rendelkezések [Ptk. 231. § (1) és (2) bekezdés, 292. § (1) bekezdés] figyelmen kívül hagyásával is helyes az elsőfokú ítélet jogi álláspontja, amely szerint az idegen pénznemben meghatározott tőketartozás után a késedelmi kamat is a teljesítés helye szerinti pénznemben és mértékben jár a károsultnak. A bírói gyakorlat által elfogadott, a nemzetközi pénzpiacon irányadó 4% LIBOR kamat mértéket a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bírósággal egyezően szintén alkalmazhatónak találta.
Az ismertetett indokoknak megfelelően a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét a fenti indoklásbeli pontosítással helybenhagyta. (Legf. Bír. Pfv. VIII. 22.006/2004. sz.)