adozona.hu
BH 2006.4.122
BH 2006.4.122
I. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletével szemben - hatósági jogkörben hozott határozatai miatt - kártérítési igény csak akkor érvényesíthető, ha a Felügyelet határozata törvénysértő, és a kárt közvetlenül ez idézte elő - Az értékpapír-forgalmazó bizományosi tevékenységének meghatározott időre történő felfüggesztése nem a bizományos által kötött szerződés lehetetlenülését, csupán a kötelezett késedelmét okozza, ezért a Felügyelet kártérítési felelőssége csak a késedelem miatt bekövetkezett kárért álla
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított és a másodfokú ítéletében kiegészített tényállás szerint az R. Rt. bankholding vállalatként irányította többek között a bankcsoporthoz tartozó R. Értékpapír Forgalmazó Kft. tevékenységét. Az I. r. alperes jogelődje az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet (a továbbiakban: I. r. alperes) 1998. július 10-én megállapította, hogy az R. Rt. a céltartalék-képzést elmulasztotta és nem felelt meg a Hpt.-nek a szavatoló tőkére és a tőkemegfelelésre vonatkozó...
BH 2006.4.122 I. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletével szemben - hatósági jogkörben hozott határozatai miatt - kártérítési igény csak akkor érvényesíthető, ha a Felügyelet határozata törvénysértő, és a kárt közvetlenül ez idézte elő - Az értékpapír-forgalmazó bizományosi tevékenységének meghatározott időre történő felfüggesztése nem a bizományos által kötött szerződés lehetetlenülését, csupán a kötelezett késedelmét okozza, ezért a Felügyelet kártérítési felelőssége csak a késedelem miatt bekövetkezett kárért állapítható meg [1996. évi CXIV. tv. 4. §; Ptk. 313. §, 298. §, 349. §].
II. A Felügyelet a törvényben írt intézkedések közül mérlegeléssel választja ki a szerinte leghatékonyabb és legcélravezetőbb intézkedést, mérlegelése csak akkor jogszabálysértő, ha kirívóan okszerűtlen vagy megalapozatlan [1996. évi CXI. tv. (Épt.) 137. §; Ptk. 349. §].
III. A felszámoló által az adós tartozásaként kifizetett összegek elszámolására a Ptk. 290. §-a és 293. §-ának rendelkezései nem alkalmazhatók [1991. évi XLIX. tv. 57. § (1) bek. f)-g) pontja; Ptk. 290. §, 293. §].
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított és a másodfokú ítéletében kiegészített tényállás szerint az R. Rt. bankholding vállalatként irányította többek között a bankcsoporthoz tartozó R. Értékpapír Forgalmazó Kft. tevékenységét. Az I. r. alperes jogelődje az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet (a továbbiakban: I. r. alperes) 1998. július 10-én megállapította, hogy az R. Rt. a céltartalék-képzést elmulasztotta és nem felelt meg a Hpt.-nek a szavatoló tőkére és a tőkemegfelelésre vonatkozó előírásainak sem. A bank súlyosan alultőkésített volt, tőke-megfelelési mutatója 90 napot meghaladóan 4%-nál alacsonyabb volt, a prudens működése nem volt biztosítva. A működés súlyos zavarait a banknál végzett könyvvizsgálat már 1998 márciusában jelezte.Az R. Értékpapír Kft. mint forgalmazó és az R. Rt. mint kibocsátó 1995. március 31-én és 1996. október 10-én értékpapír-forgalmazási szerződést kötöttek az R. Rt. által kibocsátott részvények nyilvános forgalmazására. Az R. Rt. visszavásárlási garancia mellett történő részvény- forgalmazással bízta meg az R. Értékpapír Kft.-t.
A DCIV. r. felperes (a továbbiakban: a felperes) 4 db egyenként 100 000 Ft névértékű, nem átruházható és 15 db egyenként 10 000 Ft névértékű R. Rt. részvénnyel rendelkezett. Az I. r. alperes az 1319/1998. számú, 1998. július 10-én kelt és azonnal végrehajtható határozatával az R. Rt.-vel szemben különböző intézkedéseket tett, többek között a bankhoz felügyeleti biztost rendelt ki, a felügyeleti biztos kirendelésének időtartamára megtiltotta a tulajdonosok és a bank közötti jogügyleteket és megtiltotta a tulajdonosok részére az általuk elhelyezett betétek és más visszafizetendő források kifizetését. Ugyanakkor az 1998. július 10-én kelt 70050/15/1998. számú határozatával 1998. augusztus 31-éig felfüggesztette az R. Értékpapír Kft. értékpapír kereskedelmi és értékpapír bizományosi tevékenységét az R. Rt. részvényekre vonatkozóan és annak időtartamára felügyeleti biztost rendelt ki. A határozat indokolása szerint az intézkedés annak érdekében történt, hogy az R. Rt. tulajdonosi összetétele az R. Értékpapír Kft. által vállalt kötelezettség teljesítésének eredményeképpen ne változzon meg. A fenti határozat hatályát a 70050/16/1998. számú határozatával 1998. szeptember 30-áig meghosszabbította.
A felperes a forgalmazót a visszavásárlási garancia alapján 1998. szeptember 9-én felhívta a 15 db, egyenként 10 000 Ft/db névértékű részvénye visszavásárlására, de mert azt a forgalmazó nem teljesítette, a felperes keresete alapján a forgalmazót a bíróság a 2000. január 25-én kelt ítéletével 525 153 Ft és ennek 1998. november 10-étől járó kamatai megfizetésére kötelezte. Az R. Értékpapír Kft. ellen 1999. június 10-én felszámolási eljárás indult, a felperes a 19 db részvény vonatkozásában hitelezői igényét bejelentette, a felszámoló az igényt visszaigazolta. Az R. Rt. 1998. október 1-jén arról tájékoztatta az ügyfeleit, hogy az 1990. és 1993. közötti kibocsátású részvények tekintetében a visszavásárlási garanciát egyáltalán nem, míg az 1995-1997. között kibocsátott részvények tekintetében egyelőre nem teljesíti. 1998. október 16-án a bank az R. Értékpapír Kft.-vel a részvények nyilvános forgalmazására kötött megbízási szerződést azonnali hatállyal felmondta, az I. r. alperes pedig a kft. értékpapír bizományosi kereskedelmi és forgalomba hozatali tevékenység folytatására vonatkozó engedélyét 1998. november 24-én azonnali hatállyal visszavonta. Az R. Rt. 1999. január 19-étől felszámolás alatt áll, a felszámoló a felperes igényét 1 026 136 Ft-ban ismerte el. A kft. felszámolási eljárásában a követelés megtérülésére nem volt esély, az R. Rt. elleni felszámolási eljárásban viszont a felperes a részvényei hozammal növelt vételárából 2003. február 28-án 896 741 Ft-ot, 2004. május 8-án pedig további 91 941 Ft-ot kézhez kapott. A keresetében ezért 37 454 Ft kártérítés, ennek 1998. július 10-étől a kifizetés napjáig járó késedelmi kamata, a már kézhez vett összegek után pedig további, összesen 819 463 Ft késedelmi kamat valamint a perköltségek megfizetésére kérte az I. r. alperest kötelezni. A keresetét a Ptk. 349. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra, nevezetesen a közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítésére alapította.
Az elsőfokú bíróság a felperes és az I. r. alperes vonatkozásában hozott részítéletében a felperes keresetét elutasította és az I. r. alperes javára perköltség fizetésére, valamint az államnak járó illeték megfizetésére kötelezte.
A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán hozott részítéletében az elsőfokú bíróság részítéletét azzal a pontosítással hagyta helyben, hogy a felperes 51 400 Ft kereseti illeték megfizetésére köteles.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság érdemi döntésével egyetértett, túlnyomórészt azonban nem fogadta el annak jogi indokait. Megállapította, hogy az I. r. alperes kártérítési felelősségére az 1996. évi CXIV. törvény 4. §-a (4) bekezdésének 1998. április 1. napjától hatályos rendelkezései az irányadóak. Eszerint a felügyelettel szemben - hatósági jogkörben hozott határozatai miatt - kártérítési igény csak akkor érvényesíthető, ha a felügyelet határozata vagy mulasztása törvénysértő és a bekövetkezett kárt közvetlenül ez idézte elő. Az I. r. alperes kártérítési felelőssége csak olyan károkért állapítható meg, amelyek az ő törvénysértő intézkedése vagy mulasztása nélkül teljes bizonyossággal nem következtek volna be. Az I. r. alperes kártérítési felelőssége szempontjából azt kellett vizsgálni, hogy a forgalmazó ellen kiadott 15. és 16. sorszámú határozatok váltották-e ki közvetlenül a felperes károsodását. Abból indult ki, hogy a felperes által kifogásolt határozatok 1998. július 10-étől 1998. szeptember 30-áig voltak hatályban, ezt követően külön intézkedés nélkül hatályukat vesztették. A 4 db, egyenként 100 000 Ft névértékű részvény tekintetében a felperes maga sem hivatkozott arra, hogy ezeket a részvényeket a forgalmazótól visszavásárlási garanciával vásárolta, ezért e vonatkozásban a felszámolási eljárásban meg nem térült árfolyamértékből és késedelmi kamatból álló kára az I. r. alperes határozataival nem hozható okozati összefüggésbe. A további 15 db, egyenként 10 000 Ft névértékű részvény visszavásárlását a felperes 1998. szeptember 9-én kérte. Ezek visszavásárlását az I. r. alperes 16. sorszámú határozata véglegesen nem akadályozta meg, csupán 1998. szeptember 9-e és szeptember 30-a közötti időben késleltette. Az 1998. szeptember 30-a utáni visszavásárlást már nem az I. r. alperes határozatai akadályozták, ezért a felperes kára az 1998. szeptember 9-én irányadó visszavásárlási ár - 505 299 Ft - után 1999. szeptember 10-e és szeptember 30-a között felszámítható évi 20% késedelmi kamat, amely 5538 Ft-ot tett ki. A fenti kárért a kötelezettek - az R. Rt. , az R. Kft. valamint az I. r. alperes a Ptk. 344. §-ának (2) bekezdése alapján egyetemlegesen kötelesek helytállni. Ez a kárösszeg viszont az R. Rt.-től 2003. február 14-e és 2004. május 28-a között a 988 782 Ft kifizetésével megtérült. A 15 db részvény visszavásárlására vonatkozó igény bejelentésével a felperes kamatigénye korábban esedékessé vált mint a 4 db 100 000 Ft-os részvény kapcsán bejelentett hitelezői igény. A Ptk. 293. §-a alapján a teljesítést először a költségekre, azután a kamatra, végül pedig a főtartozásra kell elszámolni. A 2003. februári teljesítés már önmagában jelentősen meghaladta a 15 db 10 000 Ft névértékű részvény után járó teljes kamatigényt, ezért a felperes kárának megtérülése miatt az I. r. alperes a Ptk. 337. §-ának (1) bekezdése szerint kártérítés fizetésére nem kötelezhető.
Csupán rámutatott a másodfokú bíróság, hogy a felperes keresete megtérülés hiányában sem lenne alapos, mert az I. r. alperes határozatai és a felperes kára között közvetlen okozati összefüggés nem állapítható meg.
A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával, miszerint a 15. és 16. sorszámú határozatokba foglalt felügyeleti intézkedések jogszerűek voltak. A határozat kiadását az Épt. 137. §-a (2) bekezdésének i) pontjában foglalt ok is megalapozta. A határozat indokolása nem felelt meg az Áe. 43. §-a (1) bekezdése c) pontjában foglaltaknak, mivel azonban a felügyeleti intézkedés és annak jogszabályi indoka helytálló volt, önmagában az indokolási kötelezettség nem megfelelő teljesítése az I. r. alperes felelősségének megállapítását nem alapozza meg.
A beavatkozó jogi álláspontját helytállónak ítélte a vonatkozásban, hogy a 16. sorszámú határozatot 1998. szeptember 7-e után az Áe. 14. §-ának (2) bekezdése alapján az I. r. alperesnek hatályon kívül kellett volna helyeznie, amire nem került sor, így e mulasztás az I. r. alperes részéről jogellenes volt. A határozatok és a kár közötti közvetlen okozati összefüggés, továbbá a megtérítést igénylő kár hiánya miatt azonban álláspontja szerint ennek a kárfelelősség megállapítására nem volt érdemi kihatása.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben - tartalma szerint - annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és az I. r. alperes 37,454 Ft árfolyamértékben és kamataiban, valamint 819 463 Ft összegű lejárt késedelmi kamatban való marasztalását, másodsorban kérte mindkét fokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását. A másodfokú bíróság által elkövetett jogszabálysértést az államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) 43. §-a (1) bekezdésének c) pontja, az 1996. évi CXI. törvény (Épt.) 137. §-ának (1) és (2) bekezdése, az 1996. évi CXIV. törvény (továbbiakban: Áptf.) 4. §-ának (4) bekezdése és a Ptk. 290. §, 293. § és 360. §-ai megsértésében jelölte meg. Sérelmezte az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által kiegészített tényállást. Előadta, hogy a 15 db, egyenként 10 000 Ft névértékű R. Rt. által kibocsátott részvényen túl - amelyek kibocsátási ára 300 000 Ft volt - utóbb vásárolt az R. Értékpapír Kft.-től 4 db, egyenként 100 000 Ft névértékű 016067-016068 és 01722-01723 sorszámú részvényt. Az R. Kft. ezekre a részvényekre is a korábbiakkal azonos feltételekkel vállalt visszavásárlási kötelezettséget. 1998. július 10-ét követően személyesen többször próbálta a visszavásárlási garanciát érvényesíteni, azonban a forgalmazó az I. r. alperes 70050/15/1998. számú határozatára hivatkozással a visszavásárlást megtagadta. 1998. szeptember 9-én írásban szólította fel az R. Kft.-t a részvények visszavásárlására, amit azonban nem teljesített. A 2004. szeptember 17-én kelt 87. sorszámú előkészítő iratában a keresetét módosította, amelyben a 4 db, darabonként 100 000 Ft névértékű részvénnyel kapcsolatos igényét is előterjesztette. A teljes részvénymennyiség árfolyamértéke volt 1998. július 10-én 1 026 137 Ft. A fenti részvényekre is nyilvánvalóan vonatkozott a visszavásárlási garancia, mert az R. Rt. felszámolója a 87/F/3. sorszám alatt csatolt elszámolásban a felperes hitelező igényét 1 026 136 Ft-ban igazolta vissza. Ebből megfizetett a bank felszámolója 988 782 Ft-ot, így a fennmaradó követelés 37 454 Ft. Az R. Rt. a késedelmi kamatot a Legfelsőbb Bíróságnak a felszámolási eljárásban hozott határozata alapján a károkozás napjától, 1998. július 10-étől fogadta el, ezért az összeg után ettől az időponttól kérte a késedelmi kamat megállapítását. Állította, hogy kárát kizárólag az okozta, hogy az I. r. alperes 1998. július 10-én határozatban megtiltotta a felperes részvényeinek visszavásárlását. A kár bekövetkezése okozati összefüggésben és közvetlen kapcsolatban van az I. r. alperes határozataival. Arra nem merült fel adat a perben, hogy az R. Kft. a teljesítést akkor is megtagadta volna, ha az alperes hatá rozatai erre nem kötelezik. A kára már 1998. július 10-én,
Vitatta az R. Rt. felszámolója által kifizetett összegnek a Ptk. 293. §-ára alapított elszámolását is, tekintve, hogy az R. Rt. felszámolója minden részvényre folyósított fizetést és minden részvény árfolyamértékének 96,35%-át fizette ki, így egyetlen részvény árfolyamértékének sem térült meg a 3,65%-a.
A határozatok jogellenességének kérdéskörében előadta, hogy az Áptf. 2. §-a szerint a felügyelet feladata, hogy védje a pénzpiaci ügyfelek érdekeit. Ha a felügyelet a pénzügyi szervezetnél valamilyen jogszabálysértést tapasztal, úgy a jogszabály (Hpt., Épt.) több intézkedési lehetőséget biztosít részére. Egyben előírja, hogy a felügyeletnek mérlegeléssel kell kiválasztania a tartalmában megfelelő intézkedést. Iratellenes a másodfokú ítélet a tekintetben, hogy az I. r. alperes a mérlegelést elvégezte és ennek alapján döntött a szükséges intézkedésekről. Ennek nyomai a határozatban nem lelhetők fel. Azt a másodfokú bíróság is megállapította, hogy jogellenes volt az az alperesi magatartás, amely szerint 1998. szeptember 7-e után az Áe. 14. §-a (2) bekezdésének megfelelően nem helyezte hatályon kívül a 70050/16/1998. számú határozatot, miután már nem álltak fenn a határozathozatalhoz vezető okok. A visszavásárlás iránti kérelmének a határozatra alapított elutasításával a kára bekövetkezett, és fennállt a közvetlen okozati összefüggés is, ezért az I. r. alperes köteles a kárt megfizetni.
A beavatkozó előkészítő iratában a DCIV. r. felperes keresetének teljesítését kérte. Arra hivatkozott, hogy az R. Rt. nem volt fizetésképtelen, a vele szembeni 1998. július 10-ei felügyeleti intézkedés nem a fizetésképtelensége, hanem a Hpt. 76. §-ának megsértése miatt történt, azért mert a bank alaptőkéje nem érte el a jogszabályban meghatározott mértéket. Ezt a tőkehiányt a tulajdonos 1998. szeptember 4-én pótolta, ezzel a bank tőkehelyzete helyreállt. Erre figyelemmel az I. r. alperes 1998. szeptember 7-ei hatállyal megszüntette az R. Rt.-vel szemben hozott intézkedéseit és a felügyeleti biztost is visszavonta. A felperes kizárólag azért nem kapta meg a pénzét 1998. július 10-én, mert a Felügyelet 1998. július 10-én megtiltotta a kifizetését. Ez pedig azt jelentette, hogy a Felügyelet a bank jogszabálysértő intézkedését az ügyfelek terhére kívánta rendezni. Hivatkozott arra is, hogy a Felügyelet jogellenes módon még akkor sem oldotta fel a fizetési tilalmat, amikor megszüntette az R. bankkal kapcsolatos megszorító intézkedéseket.
Az I. r. alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság tanácsban is megvizsgálta a felperes felülvizsgálati kérelmét és azt a következők szerint csak részben találta alaposnak.
A másodfokú bíróság jogsértés nélkül állapította meg, hogy az I. r. alperest kártérítési felelősség túlnyomórészt nem terheli. A felügyelettel szemben a perbeli kártérítési igény érvényesíthetőségének feltételeit speciális módon az 1996. évi CXIV. törvény 4. §-ának (4) bekezdése határozza meg. E jogszabályhely szerint a Felügyelettel szemben - hatósági jogkörben hozott határozatai miatt - kártérítési igény csak akkor érvényesíthető, ha a Felügyelet határozata törvénysértő, és a bekövetkezett kárt közvetlenül ez idézte elő. Ebből az következik, hogy a Felügyelet felelősségét, a vele szembeni kártérítési igény érvényesíthetőségét a többi közigazgatási szervezethez képest a fenti törvény jelentősen leszűkítette. Azt, hogy a Felügyelet határozata jogszabálysértő - azaz jogellenes - továbbá, hogy ez idézte elő közvetlenül a kárt, a felperesnek kellett bizonyítania, illetőleg a bizonyítatlanság következményeit neki kell viselnie. [Ptk. 339. § (1) bekezdése; Pp. 164. § (1) bekezdése]
A közvetlen okozati összefüggés vizsgálata körében a következő körülményeket kellett figyelembe venni: a felperes és R. Értékpapír Kft. között kötelmi jogviszony jött létre a 15 db részvény 1996 februárjában történt megvásárlásával. A brókercég ugyanis kötelező, hatályában 1999. december 30-áig meghosszabbított vételi ajánlatot tett az általa eladott 15 db R. Rt. részvényre. A felek megállapodtak a visszavásárlási vételár összegében is. Az adásvételi szerződést a felperes egyoldalú nyilatkozattal a szerződésben meghatározott határidőn belül bármikor létrehozhatta, bármikor kérhette a visszavásárlást. A felperes tehát alaptalanul hivatkozott arra, miszerint 1998. július 10-én azzal, hogy a felügyelet az R. Kft. értékpapírkereskedelmi tevékenységét a perbeli részvényekre vonatkozóan felfüggesztette, a kára nyomban bekövetkezett. A sérelmezett határozat nyilvánosságra hozatala megtörtént, ebből kiderült, hogy a felfüggesztés csak meghatározott ideig (előbb 1998. augusztus 31-éig, majd a 16. sorszámú határozat szerint szeptember 30-áig) tart. Ahhoz azonban, hogy az adásvételi szerződés létrejöjjön, a felperesnek szerződési nyilatkozatot kellett tennie részvényei eladására. Ilyen nyilatkozatot, amely a szerződést létrehozta és a bróker fizetési kötelezettségét esedékessé tette, a felperes bizonyíthatóan csak 1998. szeptember 9-én tett, ezért a bróker a visszavásárlással csak ebben az időpontban eshetett késedelembe, így a kára legkorábban abban az időpontban következhetett be.
Alaptalanul hivatkozott a felperes a Ptk. 313. §-ában írt lehetetlenülésre is. A hivatkozott jogszabályhely szerint, ha a kötelezett a teljesítést jogos ok nélkül megtagadja a jogosult választhat a késedelem és a lehetetlenülés jogkövetkezményeinek alkalmazása között. A brókercég a teljesítést nem vitásan az alperes sérelmezett határozatára hivatkozással tagadta meg, de nem véglegesen, csupán ideiglenesen arra az időre, amíg a határozat hatályban van. A késedelem a szolgáltatás időleges nem teljesítését jelenti, a lehetetlenülés ezzel szemben azt, hogy a szolgáltatás vagy annak egy része véglegesen nem teljesíthető. Az ideiglenes lehetetlenülés az adós késedelmét okozza. A perbeli esetben az volt a helyzet, hogy a brókercég a felügyeleti intézkedés, azaz a tevékenység felfüggesztése miatt szeptember 9-e és szeptember 30-a között nem teljesíthette a visszavásárlási kötelezettségét, viszont a felperes visszavásárlási joga 1999. december 30-áig fennállt. A felperes nem állt el a szerződéstől, hanem az igényét a 15 db részvény tekintetében az alperes szerződésszegésére - késedelmére - alapítva bírói úton érvényesítette. A határozatok által okozott lehetetlenülés tehát csak ideiglenes volt, így azok közvetlenül csak az adós brókercég késedelmét idézték elő.
A határozatok által közvetlenül okozott késedelem miatt az alperes felelőssége - a többi károkozóval egyetemlegesen - megállapítható, amennyiben a határozat jogsértő, és az alperes a felelősség alól magát kimenteni nem tudja. Tekintve, hogy 1998. szeptember 30-ával a teljesítés jogi akadálya megszűnt, a késedelemben lévő brókert csak a saját érdekkörében felmerült okok akadályozták meg a továbbiakban a szerződés teljesítésében. A Felügyelet ugyan a bróker engedélyét 1998. november 24-én visszavonta, az erről szóló felügyeleti határozat azonban kifejezetten kötelezte őt a már létrejött szerződések teljesítésére. A I. r. alperes 1998. július 10-étől szeptember 30-áig hatályban lévő határozatai és a bróker végleges nem teljesítése között tehát az okozati összefüggés nem állapítható meg.
Nem tévedett a másodfokú bíróság, amikor azt állapította meg, hogy a felperes 4 db 100 000 Ft/db névértékű részvény kapcsán meg nem térült árfolyamértékből és kamatokból eredő kára nem hozható okozati összefüggésbe az alperes határozatával. Az ítéletnek az a megállapítása, hogy a felperes maga sem hivatkozott arra, hogy ezeket a részvényeket visszavásárlási garanciával vásárolta, alaptalan. A felperes a keresetét éppen arra alapította, hogy a részvények visszavásárlását akadályozta meg az I. r. alperes. A 3/F/1. sorszám alatt csatolt a W. L. Bank Rt. által 2002. május 15-én kiállított letéti igazolásból megállapítható, hogy a vitatott 4 db részvény a kibocsátó rendelkezése folytán nem volt átruházható, így annak a felperes által történő értékesítése - a brókercég által visszavásárlása is - tiltott. A felperes a bíróság felhívására a felülvizsgálati tárgyaláson sem nyilatkozott arra nézve, hogy miért tartja e részvényeket átruházhatónak. A felperes e 4 db részvényt nem ruházhatta át, így megvásárlását nem kérhette volna, mint ahogy azt korábban a brókercégtől igazoltan nem is kérte. A határozatok hatályban léte alatt a felperes tehát nem tett vételi ajánlatot a brókercégnek a fenti 4 db részvény visszavásárlására, így az I. r. alperes határozatai még ideiglenesen sem akadályozták e részvények visszavásárlását.
Annyiban alapos volt a felperes felülvizsgálati kérelme, hogy az 1998. szeptember 10-e és 30-a között felmerült 5538 Ft késedelmi kamat megtérülését jogsértő módon állapította meg a másodfokú bíróság. Az R. Rt. felszámolója a hitelezői követelések kielégítése, azaz a bank kötelezettségeinek teljesítése során az 1991. évi XLIX. törvény 57. §-a (1) bekezdésének f), g) pontjaiban foglaltak szerint járt el. A teljesítés a felszámoló részéről az egyedileg meghatározott értékpapírokra történt, külön-külön minden egyes értékpapír árfolyamértékének meghatározott százalékát fizette ki a felszámoló a tulajdonosok részére. A kötelezett rendelkezése folytán a Ptk. 290. §-ának (2) bekezdésében írt feltételek tehát nem álltak fenn. Jogsértő volt ezért a másodfokú bíróság azirányú döntése, hogy a 4 db, egyenként 100 000 Ft névértékű részvényre a felszámoló által kifizetett összeget az általa régebbi lejáratúnak ítélt 15 db részvénnyel kapcsolatos tartozásra kellett elszámolni. A csődtörvény speciális rendelkezéseire tekintettel a Ptk. 293. §-ában foglaltak pedig nem alkalmazhatóak.
Az alperes által hozott határozatokkal közvetlenül okozati összefüggésben keletkezett ki nem egyenlített 5538 Ft összegű késedelmi kamat megfizetéséért az alperes kártérítési felelőssége akkor állapítható meg, ha a határozata jogsértő. A felülvizsgálati kérelemben a felperes már nem vitatta, hogy az alperes a felügyeleti intézkedés megtételére jogosult volt. E körben egyrészt arra hivatkozott, hogy az intézkedés kiválasztásánál nem tett eleget a jogszabályi kötelezettségének, mert nem végzett mérlegelést, ezért a bíróságnak kellett volna tisztáznia, hogy mennyiben volt célszerű és arányos az I. r. alperes által hozott intézkedési mód.
Az tényként állapítható meg, hogy a vitatott felügyeleti határozat indokolása szűkszavú volt, abból nem derült ki a felügyelet által megállapított tényállás és a belőle levont jogi következtetés sem. Ez a jogsértés a határozat felülvizsgálatára vonatkozó közigazgatási perben a határozat hatályon kívül helyezését eredményezné, viszont a kártérítési perben, ahol a jogellenességen kívül a közvetlen okozati összefüggésnek is jelentősége van, a tényállás hiánya önmagában nem bír jogi jelentőséggel. A kártérítési perben a határozat tartalma - az abban tett intézkedés - és annak alapjául szolgáló körülmények összevetése alapján dönthető el, hogy a határozat jogszabálysértő-e. A határozat tartalmát illetően nem lehetett figyelmen kívül hagyni, hogy a Felügyelet tevékenysége, - az 1996. évi CXII. törvény 91. §-a alapján - nem csak a bankholding vállalatra, hanem a holding vállalat csoport tagjára is kiterjed, ez a felügyelettől komplex vizsgálatot és adott esetben komplex intézkedést követel. A holding esetében a nagyszámú szolgáltatás, a vállalkozások kombinációja miatt a tevékenységek nehezebben átláthatóak, az intézmények között tulajdonosi átfedések vannak, így a holding csoport valamely részében vállalt kockázat a csoport más tagjának stabilitását is veszélyeztethette. A felügyelet az iratokhoz csatolt vizsgálati jelentés szerint 1998. január 19-e és február 13-a között a holding minden tagjára kiterjedő részletes vizsgálatot végzett és könyvszakértőt is bevont a vizsgálatba. Ezek alapján megállapításra került, hogy a hitelintézet prudens működése súlyos veszélybe került, és a fizetésképtelenség elkerülése érdekében a bankkal szemben a Felügyelet a Hpt. 157. §-ában írt kivételes intézkedéseket hozott. Ezen intézkedések jogellenessége megállapításra nem került. Ezek az intézkedések alapvetően a tulajdonosok és a hitelintézet közötti ügyleteket és a tulajdonosoknak visszajáró források kifizetését érintették. Nem kétséges, hogy a részvényes - így a felperes is - a bank tulajdonosa volt akkor is, ha a bank és az R. Kft. közötti megbízási szerződés, illetve a brókercég és a felperes közötti megállapodás folytán a 15 db részvény másodlagos értékesítésével forrásgyűjtés történt a bank részéről.
Nem mellőzhető annak értékelése sem, hogy a brókercég 100%-ban a bank tulajdonában volt, prudens működése szintén nem volt biztosított, ugyanakkor a banknak az 1995. március 31-ei forgalmazási szerződés szerint a brókercégtől vissza kellett vásárolnia ezeket a részvényeket. A bank a brókercég megbízásából ténylegesen maga végezte a visszavásárlásokat és pénztárszolgálatot is teljesített a részére. A bank e tevékenységének megtiltásával a brókercég megfelelő személyi és anyagi feltételek hiányában valamennyi részvényest ki sem tudott volna elégíteni, ezért a felügyeleti biztos kirendelése nyilvánvalóan indokolt volt a brókercéghez is. A brókercég csődhelyzetében ugyanis egyes részvényesek kifizetése a többi részvényest automatikusan hátrányos helyzetbe hozta volna. Az is tény, hogy a tulajdonosokkal szemben hozott intézkedések csak akkor lehettek hatékonyak, ha ideiglenesen korlátozza a felügyelet a bróker tevékenységét. Nem lehet tehát figyelmen kívül hagyni, hogy az értékpapír-forgalmazó brókercéggel szemben nem mint egy ön-álló, független társasággal szemben történt intézkedés, hanem mint egy bankcsoporthoz tartozó vállalkozással szemben, azaz összevont felügyelet alapján.
Nem teremt diszkriminációt a nem tulajdonos betétesek és a számlatulajdonosok fokozott védelme tekintve, hogy a hitelintézet prudens és stabil működésének a biztosítása elsődlegesen a tulajdonosok közgyűlésének, illetve a vezető állású személyeknek a kötelessége. A Hpt. szerint a Felügyelet a tulajdonosokkal és a vezető tisztségviselőkkel szemben számos intézkedést és kivételes intézkedést hozhatott, mint amit a jelen ügyben meg is tett. A tulajdonosokkal szembeni intézkedések azonban nem hatályosulhattak volna, ha közben a hitelintézet 100%-os tulajdonában álló forgalmazó visszafizeti a másodlagos részvényforgalmazással szerzett forrásokat. Nem vitás, hogy a kialakult helyzet intézkedést igényelt az I. r. alperestől, amely mérlegelés alapján választotta ki a szerinte leghatékonyabb és célravezető intézkedést. Ez a mérlegelés akkor lett volna jogszabálysértő, ha kirívóan okszerűtlen, megalapozatlan. Ez a megalapozatlanság azonban a bankholding vállalat és a bankholding csoport tagja közötti tulajdoni, tevékenységbeli és személyi összefonódásokra is tekintettel nem volt megállapítható.
A Legfelsőbb Bíróság az alperesnek azt a mulasztását, miszerint a határozatokat 1998. szeptember 7-ei hatállyal a forgalmazó brókercéggel szemben nem vonta vissza akkor, amikor a bankkal szembeni intézkedések megszüntetésre kerültek - a másodfokú ítélettel egyezően - jogellenesnek ítélte. Annak az I. r. alperes sem tudta kellő indokát adni, hogy ha a bankkal szemben indokolt volt az intézkedések feloldása, miért maradt el ez a brókercéggel szemben, holott az intézkedések indokaként éppen az R. Rt.-vel szembeni korlátozásra hivatkozott. A felperes a visszavásárlás iránti igényét 1998. szeptember 9-én jelentette be a forgalmazó cégnek. Ha az I. r. alperes teljesíti a visszavonási kötelezettségét, úgy a brókercég teljesítésének jogi akadálya szeptember 30-a előtt megszűnt volna. A perben nem merült fel arra vonatkozóan értékelhető adat, hogy a brókercég szeptember 10-e és szeptember 30-a között nem teljesítette volna a fizetési kötelezettségét. Október 1-jét követően viszont a fizetést már nem az I. r. alperes vitatott határozatai akadályozták. A közvetlen okozati összefüggés és a brókercég késedelme miatt bekövetkezett kár a határozat visszavonásának elmulasztása miatt - 1998. szeptember 10-e és szeptember 30-a között - tehát megállapítható, az I. r. alperes az 1996. évi CXIV. törvény 4. §-ának (4) bekezdése szerint. A kár a fenti időtartam alatt felmerült 5538 Ft késedelmi kamat, amelyet a felperesnek megtéríteni köteles.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú ítéletet a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése szerint részben hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és az I. r. alperest a felperes javára 5538 Ft kártérítés megfizetésére kötelezte. Egyebekben a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése értelmében a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Gfv. IX. 30.245/2005. sz.)
Lábjegyzet
Hatályon kívül helyezte az 1999. évi CXXIV. törvény, de a Felügyelet felelősségére vonatkozó szabályozás nem változott.
