adozona.hu
BH 2006.4.117
BH 2006.4.117
Ha jogerős ítélet megállapította, hogy a hitelintézet jogszerűen mondta fel a gazdasági társasággal kötött kölcsönszerződést, a társaság tagja ugyanennek a felmondásnak a jogellenességére hivatkozva - szerződésen kívül okozott kár jogcímén - a hitelintézettel szemben - üzletrésze értékének csökkenése miatt - kártérítési igényt sikerrel nem érvényesíthet [Ptk. 525. § (1) bek., 318. § (1) bek., 339. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az irányadó tényállás szerint az alperes 1991-ben, a Ptk. 525. § (1) bekezdés d) és e) pontjára hivatkozással azonnali hatállyal felmondta az S. Holding Kft.-vel mint adóssal kötött kölcsönszerződéseket. A felperes - aki egyik tagja és ügyvezetője volt az ezt követően felszámolás alá került, majd felszámolás folytán 2005 novemberében megszűnt S. Holding Kft.-nek - 2003. január 23-án keresetet nyújtott be az alperes kártérítésben való marasztalása iránt. Végleges keresetében 91,8 milliárd fori...
BH 2006.4.117 Ha jogerős ítélet megállapította, hogy a hitelintézet jogszerűen mondta fel a gazdasági társasággal kötött kölcsönszerződést, a társaság tagja ugyanennek a felmondásnak a jogellenességére hivatkozva - szerződésen kívül okozott kár jogcímén - a hitelintézettel szemben - üzletrésze értékének csökkenése miatt - kártérítési igényt sikerrel nem érvényesíthet [Ptk. 525. § (1) bek., 318. § (1) bek., 339. § (1) bek.].
Az irányadó tényállás szerint az alperes 1991-ben, a Ptk. 525. § (1) bekezdés d) és e) pontjára hivatkozással azonnali hatállyal felmondta az S. Holding Kft.-vel mint adóssal kötött kölcsönszerződéseket. A felperes - aki egyik tagja és ügyvezetője volt az ezt követően felszámolás alá került, majd felszámolás folytán 2005 novemberében megszűnt S. Holding Kft.-nek - 2003. január 23-án keresetet nyújtott be az alperes kártérítésben való marasztalása iránt. Végleges keresetében 91,8 milliárd forint és kamatai tekintetében kérte az alperes marasztalását.Az elsőfokú bíróság 2004. december 15-én meghozott ítéletében a keresetet elutasította.
A másodfokú bíróság 2005. május 10-én meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú ítélet indokolása szerint a felperes fellebbezésében új tényt állítva jelölte meg kárként az S. Holding Kft.-ben lévő üzletrésze értékének csökkenését, a Pp. 235. § (1) bekezdésében írtakra tekintettel viszont a másodfokú bíróság csak az elsőfokú eljárásban megjelöltek szerint vizsgálhatta, hogy a kölcsönszerződések jogellenes felmondására alapított kártérítési igény teljesíthető-e. Álláspontja szerint a felperest mint a vitában érdekelt felet a keresetindítás joga megillette. A jogerős ítélet pedig, mely az S. Holding Kft.-nek a felmondás érvénytelenségének megállapítása és az alperes kártérítésre való kötelezése iránti keresetét elutasította - "nem res iudicata".
A kereset érdemi vizsgálata alapján arra mutatott rá a másodfokú bíróság, hogy a felperes által megjelölt 91,8 milliárd forint összegű kár - a felperes által csatolt szakértői véleményben foglaltaknak megfelelően - összesen hét gazdálkodó szervezet elmaradt árbevételének és vagyoni értéke elvesztésének felel meg. Mindebből az következik, hogy a felperes kártérítési igénye az általa előadott ténybeli alapon nem teljesíthető, ugyanis a kárként érvényesíteni kívánt követelés nem a felperes kára [Ptk. 355. § (4) bekezdés]. Végül utalt arra is a másodfokú bíróság, hogy az alperes elévülési kifogása alapján 82,1 milliárd forint összegű felperesi követelést abban az esetben is el kellett volna utasítani, ha fennálltak volna a kártérítési felelősség megállapításához szükséges feltételek. A felperes ugyanis ilyen összegben jelölte meg az 1991. és 1997. között elmaradt árbevételt kárként, a 2003. január 23-ai kereset benyújtásáig viszont az 5 éves elévülési idő eltelt.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Előadása szerint a másodfokú bíróság tévesen alkalmazta a Pp. 235. §-ának rendelkezését. A felperes ugyanis már 2004. január 7-én pontosított keresetében megjelölte azt a hét céget, melyeknek az S. Holding Kft. tulajdonosa volt, és melyekben a vagyonvesztés bekövetkezett, ezen társaságok vagyonvesztése pedig az S. Holding Kft.-ben fennálló felperesi üzletrész értékének csökkenését is eredményezte. Nem volt tehát új tényállítás a fellebbezésben az, hogy a felperes kára az S. Holding Kft.-ben lévő felperesi üzletrész értékének csökkenése. A fellebbezésben csupán az volt az új, hogy a felperes hivatkozott a gazdasági társaságokról szóló törvény üzletrésszel kapcsolatos rendelkezéseire is.
Álláspontja szerint tévesen alkalmazta a másodfokú bíróság a Ptk. 355. § (4) bekezdésében írtakat is. A szakértői véleményben vizsgált hét gazdálkodó szervezet vagyonának értékcsökkenése nyilvánvaló. Ebből eredően a felperes üzletrészének értéke is csökkent az S. Holding Kft.-ben, mert a tag vagyona, azaz üzletrészének értéke a társaság vagyonának értékével együtt, azzal azonos mértékben változik. Bekövetkezett tehát a felperes oldalán a Ptk. 355. § (4) bekezdése szerinti kár.
A felülvizsgálati kérelem szerint arra helyesen mutatott rá a másodfokú bíróság, hogy az S. Holding Kft. és az alperes között folyamatban volt perben meghozott jogerős ítélet nem minősül res iudicatanak, érdemben kellett volna azonban vizsgálnia, hogy az alperes 1991. február 12-ei azonnali hatályú felmondása jogszerű volt-e. Helyt kellett volna adnia a felperes szakértő kirendelésére irányuló bizonyítási indítványának, és könyvszakértő bevonása mellett kellett volna tisztáznia a felperest ért kár mértékét, az alperes jogellenes magatartása és a kár közötti okozati összefüggést és a kár bekövetkeztének időpontját is. Utalt arra is, hogy a felperesi követelés legkorábban az S. Holding Kft. felszámolási zárómérlegének elfogadása napján válhatott esedékessé, mely időpont megállapítása céljából szükség lett volna az S. Holding Kft. felszámolójának megkeresésére.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A jogerős ítélet nem jogszabálysértő.
Egyetért a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelemnek azzal az álláspontjával, hogy a kár mibenléte vonatkozásában a felperes fellebbezése új tényállítást nem tartalmazott. A másodfokú ítélet indokolásában írt az az állítás, hogy az elsőfokú eljárás során a felperes kártérítési igénye kifejezetten csak az A. Kft.-vel összefüggésben felmerült károk megtérítésére irányult, iratellenes. Az elsőfokú eljárásban a felperes 2004. január 7-én csatolta P. G. szakértő véleményét és az abban foglaltak alapulvételével kérte az alperes marasztalását 91,8 milliárd tőkeösszeg tekintetében. Ez a szakértői vélemény az S. Holding Kft. által "irányított" hét gazdálkodó szervezet elmaradt árbevételét és vagyoni értékeinek elvesztését minősítette az S. Holding Kft. káraként azzal, hogy az S. Holding Kft. tulajdonosaként a felperest személyesen is kár érte. Az elsőfokú eljárásban megtartott utolsó tárgyaláson - 15. sorszámú jegyzőkönyv - a felperes jogi képviselője hangsúlyozta, hogy a perbeli hitelszerződés jogszerűtlen felmondása következtében az S. Holding Kft. vagyonvesztése, illetve a felperes mint tag vagyonvesztése következett be. Ez utóbbi előadások semmiképpen sem voltak úgy értelmezhetők, hogy a felperes az A. Kft. vonatkozásában tartja fenn kárigényét. Bár a felperes kifejezetten valóban nem állította, hogy kára az S. Holding Kft.-ben lévő üzletrészének értékcsökkenésében jelölhető meg, tartalmát tekintve azonban a felperes előadása csak így volt értelmezhető. A módosított kereset alapját tehát az a felperesi állítás képezte, hogy az alperes jogtalan azonnali hatályú felmondása következtében az S. Holding Kft.-t és egyben - az S. Holding Kft.-ben lévő felperesi üzletrész értékének csökkenése miatt - a felperest is kár érte, tehát az alperes a jogellenes cselekményével több személynek okozott kárt. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a másodfokú bíróságnak a kártérítési követelést elutasító elsőfokú ítéletet helybenhagyó rendelkezése érdemben helyes volt, de a másodfokú ítélet indokolásától eltérő, alábbi indokok alapján.
Az üzletrész eszmei dolog, a társaság bejegyzése után megtestesíti a tag jogait és a társaság vagyonából őt megillető hányadot. Az üzletrésznek csak a névértéke azonos a tag vagyoni hozzájárulásának az értékével. Forgalmi értéke ettől eltérő lehet, a forgalmi értéket pedig döntően a kft. vagyoni-piaci helyzete határozza meg. Nyilvánvaló, hogy emeli az üzletrész árfolyamértékét, ha a társaság gazdálkodása eredményes, vagyonát megőrizte, sőt gyarapította, míg ellenkező esetben az üzletrész forgalmi értéke a névérték alá is eshet. Az üzletrész forgalmi értékének csökkenése pedig nem vitásan a tag vesztesége.
A felelősségre vonás objektív előfeltétele azonban a jogellenes károkozás. Minden károkozás, amely nem minősül jogszerűnek jogellenes, és - a kártérítési kötelem egyéb elemeinek fennállása esetén - megalapozza a kártérítést. Jelen esetben a tényállás lényeges eleme, hogy a felperes szerint jogellenes magatartást tanúsító és az S. Holding Kft.-nek kárt okozó alperes között szerződéses kapcsolat állt fenn. A módosított kereset szerint e szerződéses kapcsolatban tanúsított az alperes a kölcsönszerződések azonnali hatályú felmondásával szerződésszegő, tehát jogellenes magatartást, mely magatartás miatt a felperest mint az S. Holding Kft. egyik üzletrész-tulajdonosát is károsodás - szerződésen kívüli károsodás - érte. Az S. Holding Kft. egy másik perben keresettel kérte annak megállapítását, hogy az alperes azonnali hatályú felmondása jogosulatlan volt és kérte az eredeti állapot helyreállítását, valamint az alperes kártérítésben való marasztalását. A per során meghozott - 1994. december 27-én jogerőre emelkedett - ítélet azonban az S. Holding Kft. keresetét elutasította arra hivatkozással, hogy az alperes jogosan mondta fel a kölcsönszerződést, ennek folytán az S. Holding Kft.-t ért kárért felelősség nem terheli. Jogerős ítélet állapította meg tehát, hogy az azonnali hatályú felmondás nem volt jogellenes, így az S. Holding Kft. kára megtéríttetésére jogi lehetőség nincsen. Ebből pedig az következik, hogy az alperes ugyanezen magatartása - azonnali hatályú felmondása - nem okozhatott jogellenes módon kárt a felperesnek sem, aki az S. Holding Kft. károsulti pozíciójából vezette le saját kárát.
Az alperes a felperesnek kölcsönt nem nyújtott, szerződéses kötelezettsége vele szemben nem volt, ezért a felperes irányában az S. Holding Kft.-vel szembeni szerződésszegés - a deliktuális jogviszonyban - csak akkor lenne jogellenes, ha a szerződéses jogviszonytól függetlenül is kárt okozna. Amennyiben a szerződésszegő magatartás az abszolút szerkezetű jogviszonyban önmagában is jogellenes lenne, úgy az a helyzet állhatna elő - melyre az alperes helyesen hivatkozott -, hogy bárki deliktuális felelősség címén kártérítést érvényesíthetne a szerződést szegő, vele jogviszonyban nem álló személlyel szemben. A szerződés felmondása azonban - a szerződéses jogviszonytól függetlenül - a felperesnek jogellenesen kárt nem okozott, ezért az alperes szerződésszegésére igényt nem alapíthat.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Gfv. IX. 30.252/2005. sz.)