adozona.hu
BH+ 2006.4.177
BH+ 2006.4.177
A felszámoló, mint az adós gazdálkodó szervezet törvényes képviselője saját személyében nem kötelezhető az adóst terhelő kötelezettség teljesítésére, az adós által jogalap nélkül birtokban tartott ingóság kiadására [Ptk. 28. § (4) bek., 29. § (3) bek., 219. § (2) bek., 1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 34. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság által megállapított, s a másodfokú bíróság döntése alapjául - kiegészítéssel - elfogadott tényállás szerint a II. r. alperes, mint lízingbevevő és a felperes, mint lízingbeadó között 1997. március 14-én lízingszerződés jött létre, melynek tárgya 1 db BLOWTHERM Extra 6,75/Wood festőfülke volt. A felek a lízingtárgy értékét bruttó 5 000 000 Ft-ban határozták meg, az összes lízingdíj 6 761 997 Ft volt, melyből az első 2 705 200 Ft összegű lízingdíj megfizetését követően a II....
BH+ 2006.4.177 A felszámoló, mint az adós gazdálkodó szervezet törvényes képviselője saját személyében nem kötelezhető az adóst terhelő kötelezettség teljesítésére, az adós által jogalap nélkül birtokban tartott ingóság kiadására [Ptk. 28. § (4) bek., 29. § (3) bek., 219. § (2) bek., 1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 34. § (2) bek.].
Az elsőfokú bíróság által megállapított, s a másodfokú bíróság döntése alapjául - kiegészítéssel - elfogadott tényállás szerint a II. r. alperes, mint lízingbevevő és a felperes, mint lízingbeadó között 1997. március 14-én lízingszerződés jött létre, melynek tárgya 1 db BLOWTHERM Extra 6,75/Wood festőfülke volt. A felek a lízingtárgy értékét bruttó 5 000 000 Ft-ban határozták meg, az összes lízingdíj 6 761 997 Ft volt, melyből az első 2 705 200 Ft összegű lízingdíj megfizetését követően a II. r. alperes, 1997. április 5. napjától kezdődően, minden hó 5. napjáig, 36 hónapon keresztül havi 112 942 Ft lízingdíj törlesztésére vállalt kötelezettséget. Az utolsó lízingdíj 2000. március 5-én volt esedékes. A lízingszerződés elválaszthatatlan részét képező Üzletszabályzat V/1. pontjában a felek kikötötték, hogy a lízing futamideje alatt, a tulajdonjog átadásáig a lízingbeadó a lízingtárgy tulajdonosa marad. Az Üzletszabályzat VIII/6. pontja szerint pedig a lízingbeadó a szerződést azonnali hatállyal felmondhatja, ha a lízingbevevő 15 napot meghaladó fizetési késedelme esetén írásbeli felszólítás ellenére sem teljesít. Ekkor lízingbevevő használati jogosultsága megszűnik, és köteles a lízingtárgyat visszaszolgáltatni.A II. r. alperes 2000. január 6-án a lízingszerződést megszegte, ezért a lízingbeadó a szerződést 2000. április 28-án felmondta. A II. r. alperes ellen 2000. március 29-én felszámolási eljárás indult, melynek kezdő időpontja 2001. április 20. napja volt, s amelyet a Cégközlönyben 2001. július 11-én tettek közzé. A bíróság felszámolóként az I. r. alperest jelölte ki, aki a lízingtárgy felperesnek történő átadását - a 2001. augusztus 2-án, majd 2001. szeptember 12-én kelt írásbeli felszólítás ellenére - megtagadta.
A II. r. alperes felszámolási eljárásában a felperes kifogása folytán indult eljárást az ítélőtábla a végzésével megszüntette. Akként foglalt állást, hogy ha a lízingtárgy kiadása iránti felperesi igényt vitatja a felszámoló, vagy, ha a dolog értékesíthetőségére hivatkozva a felszámoló alkatrész kiadására kéri kötelezni a kérelmező felperest, bármelyik fél ezt az igényét perben, az általános szabályok szerint hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságnál keresettel érvényesítheti. Az ismertetett előzmények után a felperes a 2004. július 22-én benyújtott keresetében kérte, hogy a bíróság a II. r. alperest az ingóság kiadására, az I. r. alperest az ehhez szükséges intézkedések megtételére kötelezze.
Az I. r. alperes a kereset elutasítását kérte, arra hivatkozva, hogy ő a II. r. alperes képviselőjeként jár el. A II. r. alperes elismerte, hogy a festőfülke a birtokában van, és hajlandó volt azt kiadni a felperes részére, de a perköltség tekintetében a kereset elutasítását kérte, arra hivatkozva, hogy a perre nem adott okot.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte a II. r. alperest, hogy a per tárgyát adó festőfülkét adja ki a felperes részére és fizessen meg a felperesnek 110 250 Ft perköltséget. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az I. r. alperesnek 56 250 Ft perköltséget. Az ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság a felperes keresetét részben alaposnak találta. Kifejtette, hogy a jogvitára a szerződés atipikus és vegyes jellegéből következően a Ptk.-nak a szerződés általános szabályaira vonatkozó rendelkezésein túlmenően mögöttes jogterületként az adás-vételnél szabályozott részletvétel szabályait kell alkalmazni. Miután a II. r. alperes nem vitásan nem tett eleget fizetési kötelezettségének, a szerződést megszegte, ezért a felperes jogosan mondta fel a szerződést, s figyelemmel arra, hogy a lízingtárgy nem került a lízingbevevő tulajdonába, jogalap nélkül tartotta azt a birtokában. Ezért a bíróság kötelezte a II. r. alperest az ingóság kiadására. Az I. r. alperessel szemben előterjesztett kereseti kérelmet azonban megalapozatlannak találta. Határozatának indokai szerint a felszámolás alá került II. r. alperes, mint jogi személy, a Ptk. 29. §-ának (3) bekezdése alapján a képviselője, azaz az I. r. alperes útján cselekszik. Így az I. r. alperesnek közreműködnie kell az ingóság kiadásához szükséges magatartások megtételében, de mint képviselő, a jogilag jelentős magatartás megtételére - az ingóság kiadására - nem kötelezhető.
A felperes és a II. r. alperes fellebbezése folytán másodfokon eljárt bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét - a II. r. alperes kötelezését az ingóság kiadására - nem érintette, a megfellebbezett rendelkezését részben megváltoztatta és az I. r. alperest is kötelezte az ingóság kiadására. Egyben kötelezte az alpereseket, hogy fizessenek meg a felperesnek egyetemlegesen 7000 Ft fellebbezési eljárási költséget, és a II. r. alperest, hogy - külön felhívásra - fizessen meg az államnak 6600 Ft fellebbezési eljárási illetéket.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint azt a körülményt, mely szerint annak a telephelynek a bérleti díját, amelyen a perbeli ingóság található, az I. r. alperes felszámoló fizeti, úgy kell értékelni, hogy a felszámoló is az ingóság jogalap nélküli birtokosa, függetlenül a II. r. alperessel kapcsolatos képviseleti jogosultságaitól. Az I. r. alperes a Ptk. 196. § (1) bekezdése értelmében mindaddig felelős őrző volt, amíg a felperes a dolog kiadása iránti igényét vele nem közölte. Attól fogva, hogy az ingóság kiadását a 2000. szeptember 26-i levelében megtagadta, jogalap nélküli birtokossá vált, így a Ptk. 193. § (1) bekezdése alapján köteles a dolog kiadására.
A jogerős ítélettel szemben mindkét alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, melyben kérték, hogy a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét helyezze hatályon kívül és a felperes keresetét utasítsa el.
Arra hivatkoztak, hogy a másodfokú ítélet figyelmen kívül hagyta a Ptk. 28. § (4) bek. és a 29. § (3) bekezdésében foglaltakat, továbbá az 1997. évi CXLIV. törvény 21. § (2) bekezdésében és az 1991. évi XLIX. törvény 34. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseket. Az I. r. alperes felszámoló a II. r. alperes adós jogi személy törvényes képviselője, azaz a felszámolás alá került céget érintő ügyekben nem saját nevében jár el és az adós kötelezettségeiért nem tartozik helytállással. Ugyanakkor az adóst terhelő kötelezettségek alapján a felszámolónak, mint törvényes képviselőnek kell eljárnia. Az a körülmény, hogy az I. r. alperes felszámoló gondoskodott a lízingtárgy őrzéséről, nem jelenti azt, hogy ezáltal az I. r. alperes is birtokosává vált a lízingtárgynak. Jogszabálysértőnek - a Pp. 80. § (1) bekezdésébe ütközőnek - tartotta a jogerős ítéletet azért is, mert álláspontja szerint annak ellenére kötelezte a bíróság az alpereseket perköltség fizetésére, hogy a perre okot nem adtak.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására és az I. r. alperesnek a felülvizsgálati eljárás költségeiben való marasztalására irányult. Hangsúlyozta: az alperesek kizárólag a perköltség fizetésére kötelezés tekintetében fellebbeztek az elsőfokú bíróság ítélete ellen, a felperes fellebbezési kérelme pedig arra irányult, hogy a másodfokú bíróság az I. r. alperest is kötelezze az ingóság kiadására. Mindebből az következik, hogy az elsőfokú ítéletnek az a rendelkezése, amely a II. r. alperest kötelezi a festőfülke kiadására, első fokon jogerőre emelkedett, ezért e körben felülvizsgálatnak a Pp. 271. §-ának a) pontja alapján nincs helye. Egyebekben a felperes az I. r. alperes kötelezése körében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. A fellebbezésében foglaltakat fenntartva hangsúlyozta, hogy az alperesek a perre okot adtak, mert többszöri felszólítás ellenére megtagadták a lízingtárgy kiadását. Előadta, hogy időközben a festőfülke elszállításra került.
A felülvizsgálati bíróság a II. r. alperes felülvizsgálati kérelmét 9-I. sorszámú végzésében hivatalból elutasította.
Az I. r. alperes felülvizsgálati kérelme alapos az alábbi indokok miatt:
A Ptk. 28. §-ának (4) bekezdése szerint a jogi személy jogképes. Ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, jogképessége kierjed mindazokra a jogokra és kötelezettségekre, amelyek jellegüknél fogva nem csupán az emberhez fűződhetnek.
A Ptk. 29. §-ának (3) bekezdése értelmében a jogi személy nevében aláírásra a jogi személy képviselője jogosult.
A Ptk. 219. §-ának (2) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy a képviselő cselekménye által a képviselt válik jogosítottá, illetőleg kötelezetté.
A jogi személy képviselője tehát a jogi személy nevében eljárva jognyilatkozataival jogokat szerezhet, kötelezettséget vállalhat, képviseli a jogi személyt bíróság és más hatóságok előtt.
A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, többször módosított 1991. évi IL. törvény (többször módosított Cstv.) 34. §-ának (2) bekezdése értelmében a felszámolás kezdő időpontjától a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot csak a felszámoló tehet. A cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvénynek a II. r. alperes felszámolásának megindulásakor hatályos 32. § (1) bekezdése e rendelkezéssel összhangban tartalmazza, hogy a felszámolás alatt álló cég esetében a változásokat, így a felszámoló szervezet által kijelölt, a felszámolás alatt álló cégnél cégjegyzési joggal rendelkező személyt a felszámolónak kell bejelentenie a cégbíróságnak.
Az ismertetett jogi szabályozás alapján az elsőfokú bíróság helytállóan jutott arra a jogi következtetésre, hogy a felszámoló saját személyében az ingóság kiadására nem kötelezhető, hanem az adós képviseletében eljárva köteles a festőfülkét kiszolgáltatni a felperes részére. Önmagában az a tény, hogy a telephely után járó bérleti díjat az I. r. alperes fizeti és őrizteti ott a kiadni kért ingóságot, nem ad alapot annak megállapítására, hogy a telephelyen található ingóság birtokosa lenne, tekintettel arra, hogy a bérleti díjat is képviseleti jogkörében eljárva, a II. r. alperes nevében fizeti, miután a telephely bérlője is a II. r. alperes. A jogi személy a képviselőjének - jelen esetben a felszámolónak - az eljárása nélkül képtelen lenne bármilyen cselekmény elvégzésére, így többek között bérleti szerződést sem köthetne, egyéb - az őrzéssel kapcsolatos - jognyilatkozatokat sem tehetne, és a bérleti díjat sem fizethetné ki. A közvetlen képviselet lényege éppen az, hogy ezeket a cselekményeket a képviselő úgy végezze el a jogi személy helyett, mintha azt maga a jogi személy tette volna meg. Mindebből az következik, hogy a felszámoló - mint képviselő - saját személyében nem minősül jogalap nélküli birtokosnak, nem tehető felelőssé az adóst terhelő kötelezettségekért, tehát az ingóság kiadására sem kötelezhető. A kifejtettek alapján a másodfokú bíróság jogszabálysértéssel kötelezte az I. r. alperes felszámolót a perbeli ingóság kiadására.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás lefolytatása alapján azt állapította meg, hogy az I. r. alperes alappal hivatkozott a Pp. 270. § (2) bekezdésében meghatározott felülvizsgálati okra. Ezért a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletének az I. r. alperesre vonatkozó rendelkezéseit hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletének az I. r. alperesre vonatkozó - a keresetet elutasító és a felperest az I. r. alperes javára perköltségben marasztaló - rendelkezését helybenhagyta. (Legf. Bír. Gfv.XI.30.203/2005.sz.)