adozona.hu
BH+ 2006.3.127
BH+ 2006.3.127
I. A vállalkozási szerződéssel összefüggésben felmerült kártérítési igény megállapítása körében - az áfa-fizetési kötelezettségre is kiterjedő - irányadó szempontok [Ptk. 395. § (1) bek., 479. § (1) bek., 1992. évi LXXIV. tv. (továbbiakban: Áfa. tv.) 3. § a) pontja, 6. § (1) bek., 8. § (1) bek., 13. § (1) bek.]. II. Az ún. bíztatási kár megfizetésére irányuló kereseti kérelem elbírálása körében vizsgálandó körülmények [Ptk. 6. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes fellebbezése folytán indult másodfokú eljárás során, a bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette. Fellebbezett részét részben és akként megváltoztatta, hogy az alperes által, a II. r. felperesnek fizetendő marasztalási összeget 3 235 998 Ft-ra, és annak 2000. augusztus 10. napjától járó kamataira, valamint 100 000 Ft perköltségre leszállította. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság mellőzte az I. r. felperes javára megítélt...
BH+ 2006.3.127 I. A vállalkozási szerződéssel összefüggésben felmerült kártérítési igény megállapítása körében - az áfa-fizetési kötelezettségre is kiterjedő - irányadó szempontok [Ptk. 395. § (1) bek., 479. § (1) bek., 1992. évi LXXIV. tv. (továbbiakban: Áfa. tv.) 3. § a) pontja, 6. § (1) bek., 8. § (1) bek., 13. § (1) bek.].
II. Az ún. bíztatási kár megfizetésére irányuló kereseti kérelem elbírálása körében vizsgálandó körülmények [Ptk. 6. §].
Az alperes fellebbezése folytán indult másodfokú eljárás során, a bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette. Fellebbezett részét részben és akként megváltoztatta, hogy az alperes által, a II. r. felperesnek fizetendő marasztalási összeget 3 235 998 Ft-ra, és annak 2000. augusztus 10. napjától járó kamataira, valamint 100 000 Ft perköltségre leszállította. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság mellőzte az I. r. felperes javára megítélt elsőfokú perköltség fizetési kötelezettséget. Kimondta, hogy az illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti illetékből 257 327 Ft-ot a II. r. felperes, 194 123 Ft-ot az alperes köteles megfizetni a Magyar Államnak.A másodfokú bíróság kötelezte a II. r. felperest, hogy fizessen meg az alperesnek, 15 nap alatt 100 000 Ft másodfokú perköltséget.
Határozatának indokolása szerint, a másodfokú eljárás folyamatban léte alatt, az I. r. felperest, hivatalból törölték a cégjegyzékből. Az I. r. felperes jogutódja, a II. r. felperes perben állt, ezért a pert az I. r. felperes vonatkozásában, megszüntette.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott részét, a Pp. 253. § (3) bekezdése alapján nem érintette. Az ítélet szerződés érvénytelenségének megállapítására, annak hatályossá nyilvánítására, a felperes keresetének részbeni elutasítására vonatkozó rendelkezései, fellebbezés hiányában, jogerőre emelkedtek.
A másodfokú bíróság a fellebbezett rész tekintetében úgy ítélte, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást, a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján, helyesen állapította meg. Az abból levont jogi következtetései azonban részben tévesek.
Hangsúlyozta, hogy az érvénytelen tervezési szerződés hatályossá nyilvánítására tekintettel - a felperes által előterjesztett kereset szerint - az alperes marasztalását, a Ptk. 395. § (1) bekezdése alapján, kártérítés jogcímén mondta ki. Az összegszerűség megállapításakor, a másodfokú eljárás során kiegészített szakértői vélemény alapul vételével, figyelemmel volt a tervezési szerződésben megállapított, a vállalkozót megillető díj összegére. Figyelembe vette továbbá azt is, hogy a II. r. felperesnek a kártérítés címén járó összeg után nincs áfa fizetési kötelezettsége. Az alperes elállásáig a felperes a munkák 34,9%-át végezte el, a rendelkezésre bocsátott dokumentumok később felhasználhatók. A felhasználhatóság érdekében az alperesnek megfelelő szakképesítéssel rendelkező tervezőt kell igénybe vennie azok felülvizsgálata végett, aminek költsége a már elvégzett munka után járó díjazás 10%-a. A másodfokú bíróság mindezekre tekintettel, a hatályossá nyilvánított tervezési szerződésben áfa nélkül meghatározott díjból (3 526 108 Ft) leszámította a megfelelő szakképesítéssel rendelkező tervező munkadíját (352 610 Ft). A kártérítés összegét - az elsőfokú bíróság álláspontjától eltérően - 3 173 498 Ft-ban állapította meg.
A perbeli megbízási szerződés tekintetében kifejtett elsőfokú bírósági állásponttal a másodfokú bíróság is egyetértett. Ezek szerint az alperes a becsatolt iratokban foglaltakkal szemben nem bizonyította, hogy a 2000. július 21-én létrejött megállapodás, az alperes általi felmondás 2000. augusztus 14-i kézhezvételét megelőzően megszűnt, vagy felbontásra került volna. A másodfokú bíróság, a Ptk. 479. § (1) bekezdése alapján előterjesztett, és számlával igazolt, az elsőfokú bíróság által megállapított költségigénynek 62 500 Ft erejéig helytadó, azt meghaladóan elutasító döntését is helytállónak tartotta.
A Ptk. 6. §-a alapján előterjesztett, biztatási kár megtérítésére irányuló kereseti kérelem tekintetében, az elsőfokú bíróság álláspontjával ellentétben az volt az álláspontja, hogy nem nyert bizonyítást az eljárás során, az említett jogszabályban írt együttes feltételek fennállása. A másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a Ptk. 6. §-ának alkalmazása kivételes jellegű. Általában - fő szabályként - a jogalanyoknak maguknak kell viselniük magatartásuk kockázatát. A következmények áthárítására csak kivételesen kerülhet sor. A rendes üzleti kockázattal együtt járó hátrány nem hárítható át a másik félre. A perben feltárt körülmények, a rendelkezésre bocsátott iratokban foglaltak, illetve a tanúvallomások alapján nem bizonyított, hogy az alperes magatartása következtében, alapos okkal, jóhiszeműen bízhatott az I. r. felperes, a szerződés megkötésében. A bíztatási kár megtérítésére alapított kereseti kérelmet ezért a másodfokú bíróság megalapozatlannak ítélte. Utalt arra is, hogy az e címen megjelölt összeg megtérítésére, kártérítés címén sem látott lehetőséget.
Az alperes által előterjesztett beszámítási kifogásra vonatkozóan, a másodfokú bíróság álláspontja azonos volt az elsőfokú bíróság álláspontjával. A II. r. felperes és az alperes között létrejött megállapodásban foglaltak alapján, az alperesnek kellett volna bizonyítania, hogy a teljesítési határidő letelte után történt díjfizetés ellenére, a II. r. felperes a szerződésben vállalt kötelezettségét nem teljesítette, és amiatt helye volt, a Ptk. 298. § a) pontjában, illetve 300. § (1) bekezdésében foglaltak szerint, a szerződéstől való elállásnak. A bizonyítottság hiányában az alperes a vállalkozói díj visszatérítését, beszámítási kifogás útján nem követelheti.
A II. r. felperes a jogerős ítélettel szemben benyújtott felülvizsgálati kérelmében kérte annak hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását. Előadta, hogy a jogerős ítélet, az ügy érdemére kihatóan sérti, a Ptk. 389. §-át. Vitatta, hogy helye volt, az elsőfokú bíróság által megállapított marasztalási összeg leszállításának, arra hivatkozással, hogy a II. r. felperest áfa fizetési kötelezettség nem terheli, továbbá, hogy az általa rendelkezésre bocsátott dokumentumok szakképesítéssel rendelkező tervező általi felülvizsgáltatásával, az alperesnek kiadásai merülnek fel.
A II. r. felperes hivatkozott továbbá a Pp. 253. § (2) bekezdésében foglalt szabályok megsértésére, illetve arra is, hogy a másodfokú bíróság a biztatási kár jogcímén előterjesztett igény alapjául rendelkezésre bocsátott bizonyítékokat okszerűtlenül mérlegelte.
Az alperes a jogerős ítélet hatályban fenntartását indítványozta. Hangsúlyozta, hogy a felperes keresete a Ptk. 395. § (1) bekezdése alapján, kártérítésre irányult. Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: "Áfa törvény") 3. §-ában, 6. § (1) bekezdésében, 8. § (1) bekezdésében foglaltak, illetve a Legfelsőbb Bíróság következetes jogértelmezési gyakorlata alapján vitatta, hogy a II. r. felperes megalapozottan követeli, az alperes áfának megfelelő összeg megfizetésére kötelezését. A Ptk. 4. § (4) bekezdésében foglaltak alapján, állította, hogy helye volt a kártérítési összeg csökkentésének arra tekintettel, hogy a szakképesítéssel nem rendelkező II. r. felperes jogelőd által elkészített terveket, az alperes csak azt követően használhatja fel, ha új, szakképesítéssel rendelkező tervezőt bíz meg azok felülvizsgálatával.
Az alperes vitatta, hogy a Pp. 253. § (2) bekezdésében foglalt szabályok alapján, nem volt helye az elsőfokú bíróság ítélete megváltoztatásának. Hangsúlyozta, hogy a másodfokú bíróság a bizonyítékokat helytállóan, és okszerűen mérlegelte, a biztatási kár címén, a Ptk. 6. §-ában írt, a megtérítés alapjául megjelölt jogszabályi feltételeket a kialakult legfelsőbb bírósági joggyakorlatnak megfelelően értelmezte.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a felülvizsgálati eljárás lefolytatását elrendelte. A jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem keretei között vizsgálta. Megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott felülvizsgálati okok nem állottak fenn, az alábbiakra tekintettel.
A II. r. felperes, illetve jogelődje, az I. r. felperes, az elsőfokú eljárás berekesztéséig, következetesen és egyértelműen a Ptk. 395. § (1) bekezdése alapján kívánta az alperessel szemben a perbeli tervezési szerződéssel kapcsolatos igényét érvényesíteni. Az érvénytelen szerződés hatályossá nyilvánítására, illetve a kereseti kérelemre tekintettel, helyesen járt el a másodfokú bíróság, amikor a Ptk. 395. § (1) bekezdése alkalmazásával, és nem a Ptk. 389. §-a alapján bírálta felül a fellebbezéssel támadott elsőfokú bírósági ítéletet. A BH 2000.167. szám alatt közzétett eseti döntésben kifejtettek, illetve az "Áfa törvény" alperesi elállás időpontjában hatályos 3. § a) pontja, 6. § (1) bekezdése, illetve 13. § (1) bekezdése alapján, helyesen állapította meg azt is, hogy áfa fizetési kötelezettség hiányában, a II. r. felperes, az alperessel szemben, az áfa megtérítését nem követelheti.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság joggyakorlata következetes atekintetben, hogy a felülvizsgálati eljárás során a bizonyítékok felülmérlegelésének nincs helye. (BH 2002.29.) A másodfokú bíróság a kártérítés összegszerűségét helytállóan, és okszerűen állapította meg a beszerzett szakértői vélemények, az érvénytelen, de hatályossá nyilvánított tervezési szerződésben foglaltak, az elvégzett munka készültségi foka, az átadott dokumentumok későbbi felhasználhatósága mérlegelésével. A Pp. 206. § (1) bekezdésében foglalt szabályok megsértésére adat nem merült fel.
Az említett Pp. 206. § (1) bekezdésében, illetve a Pp. 253. § (2) bekezdésében foglaltak helytálló alkalmazásával, helyesen állapította meg a másodfokú bíróság, az elsőfokú bíróság álláspontjával ellentétben azt is, hogy a biztatási kár címén előterjesztett megtérítési igény megalapozatlan volt. A másodfokú ítéletben részletesen kifejtett indokokkal, a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság maradéktalanul egyetértett.
A Pp. 275. § (3) bekezdése alapján, mindezekre tekintettel, a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv.X.20.342/2005. sz.)