adozona.hu
BH+ 2006.3.138
BH+ 2006.3.138
A külföldit munkavállalási engedély nélkül foglalkoztató munkaadó által a Munkaerőpiaci Alap foglalkoztatási alaprészébe befizetendő összeg megállapításánál a kötelező legkisebb munkabérként a jogszabályban meghatározott kötelező legkisebb havi munkabér legmagasabb mértékét kell figyelembe venni [1991. évi IV. törvény (továbbiakban: Flt.) 7. § (4) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetében a vele szemben munkaügyi bírságot kiszabó, valamint a külföldi engedély nélküli foglalkoztatása miatt a Munkaerőpiaci Alap foglalkoztatási alaprészébe befizetésre kötelező határozatok felülvizsgálatát kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. A felülvizsgálattal érintett közigazgatási határozatot azért nem találta jogszabálysértőnek, mert az 1991. évi IV. törvény (továbbiakban: Flt.) 7. § (4) bekezdését úgy értelmezte, hogy a befizetési...
BH+ 2006.3.138 A külföldit munkavállalási engedély nélkül foglalkoztató munkaadó által a Munkaerőpiaci Alap foglalkoztatási alaprészébe befizetendő összeg megállapításánál a kötelező legkisebb munkabérként a jogszabályban meghatározott kötelező legkisebb havi munkabér legmagasabb mértékét kell figyelembe venni [1991. évi IV. törvény (továbbiakban: Flt.) 7. § (4) bekezdés].
A felperes a keresetében a vele szemben munkaügyi bírságot kiszabó, valamint a külföldi engedély nélküli foglalkoztatása miatt a Munkaerőpiaci Alap foglalkoztatási alaprészébe befizetésre kötelező határozatok felülvizsgálatát kérte.A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. A felülvizsgálattal érintett közigazgatási határozatot azért nem találta jogszabálysértőnek, mert az 1991. évi IV. törvény (továbbiakban: Flt.) 7. § (4) bekezdését úgy értelmezte, hogy a befizetési kötelezettség megállapításánál a kötelező legkisebb havi munkabért kell alapul venni.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a keresete elutasítását az alperes 3230-2/2004-5010. számú, az Flt. 7. § (4) bekezdésén alapuló határozata tekintetében támadta, az ítélet megváltoztatását, e részében a keresetének helyt adó határozat hozatalát kérte. Az Flt. 7. § (4) bekezdésének téves értelmezésére és a Pp. 221. §-ban előírt indokolási kötelezettség megsértésére hivatkozott. Álláspontja szerint a törvény érintett rendelkezéséből nem következik, hogy a kötelező legkisebb munkabéren annak havi összegét kell érteni.
A felülvizsgálati kérelem előzetes vizsgálata [Pp. 273. § (1) bekezdés] alapján a következők állapíthatók meg.
Az Flt. 7. § (4) bekezdése szerint a külföldit munkavállalási engedély nélkül foglalkoztató munkaadó által befizetendő összeg első esetben az ellenőrzés időpontjában hatályos kötelező legkisebb munkabér ötszörösénél, az engedély nélküli foglalkoztatás második és további esetében tízszeresénél nem lehet kevesebb.
Az értelmező rendelkezések körében az Flt. 58. § (5) bekezdés g) pontja úgy rendelkezik, hogy a törvény alkalmazásában a kötelező legkisebb munkabér, minimálbér: a jogszabályban meghatározott kötelező legkisebb havi munkabér legmagasabb mértéke.
Az előbbiek alapján az alperes támadott határozata jogszabálysértés nélkül állapította meg a Munkaerőpiaci Alap foglalkoztatási alaprészébe befizetendő összeget a kötelező legkisebb havi munkabér alapulvételével. Ezért e közigazgatási határozat tekintetében a jogerős ítélet jogszabálysértés hiányában a keresetet a Pp. 339. §-ának megfelelően utasította el.
Az előbbiekből következőn - minthogy az ügy érdemi elbírálására kiható jogszabálysértés, a felülvizsgálat törvényi feltétele [Pp. 270. § (2) bekezdés] nem áll fenn - a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 273. § (1) bekezdése alapján elutasította. (Legf.Bír. Mfv.E.10.517/2005. sz.)