adozona.hu
BH+ 2006.3.134
BH+ 2006.3.134
Ha az átszervezéssel indokolt felmondás közlése az átszervezési folyamatot elindító döntést követően történt, a felmondási indok valóságát nem érinti az a körülmény, hogy a folyamatot lezáró cégbírósági változás-bejegyzésre mikor került sor [Mt. 89. § (2) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesnek a munkáltatói rendes felmondás jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei alkalmazása, valamint kártérítés megfizetése iránt előterjesztett keresetét a munkaügyi bíróság ítéletével elutasította.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének rendelkező részét részben megváltoztatta, a kártérítési igény tekintetében a pert megszüntette, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a joger...
BH+ 2006.3.134 Ha az átszervezéssel indokolt felmondás közlése az átszervezési folyamatot elindító döntést követően történt, a felmondási indok valóságát nem érinti az a körülmény, hogy a folyamatot lezáró cégbírósági változás-bejegyzésre mikor került sor [Mt. 89. § (2) bekezdés].
A felperesnek a munkáltatói rendes felmondás jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei alkalmazása, valamint kártérítés megfizetése iránt előterjesztett keresetét a munkaügyi bíróság ítéletével elutasította.A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének rendelkező részét részben megváltoztatta, a kártérítési igény tekintetében a pert megszüntette, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének helyt adó határozat hozatalát kérte. Álláspontja szerint a létszámcsökkentés felmondási indok a felmondás közlésekor (2002. szeptember 13-án) nem állt fenn, mert a két gazdasági társaság egyesülését a cégbíróság végzése 2002. december 20-án mondta ki, így csak ezután következhetett volna be az a helyzet, hogy az alperes két humánerőforrás igazgatót foglalkoztat. Kifogásolta, hogy a bíróság az Mt. 5. §-ában foglaltak megsértését nem vizsgálta.
A felülvizsgálati kérelem előzetes vizsgálata alapján [Pp. 273. § (1) bekezdés] a következők állapíthatók meg.
A felperessel 2002. szeptember 13-án közölt rendes felmondás indokolása szerint a H-P C. és a C. C. C. 2001. szeptember 4-én megállapodást kötött arról, hogy az előbbi társaság irányítást szerez az utóbbi felett. Ezen anyavállalati összefonódás maga után vonja az alperes és a C. C. M. Sz. Kft. egyesülését, amely az alperes átszervezésével és létszámcsökkentéssel jár, és ez érinti a felperes munkakörét.
A felperes perbeli nyilatkozatában nem vitatta az egyesülés, létszámcsökkentés tényét és azt sem, hogy ez érintette a munkakörét.
Tekintettel arra, hogy a két társaság egyesülése, az ezzel járó átszervezés egy folyamat volt, és a felmondás közlése e folyamatot elindító döntést követően történt, a felmondási indok valósága szempontjából nem lehet jelentőséget tulajdonítani annak, hogy e folyamatot cégjogilag lezáró cégbírósági változás bejegyzésre milyen időpontban került sor.
A felülvizsgálati kérelem a felperes perbeli nyilatkozatával is szembekerülve, tévesen vitatta a felperes humánerőforrás igazgatói munkaköre megszűnését, hiszen ilyen munkakör az egyesüléssel érintett mindkét társaságnál volt, az egyesülést követően pedig csak egy humánerőforrás igazgatót alkalmaztak.
A felmondás közlésének időpontjában hatályos Mt. 5. § (1) bekezdése szerint a munkaviszonnyal kapcsolatban tilos hátrányos megkülönböztetést alkalmazni a munkavállalók között nemük, koruk, családi vagy fogyatékos állapotuk, nemzetiségük, fajuk, származásuk, vallásuk, politikai meggyőződésük, munkavállalói érdekképviselethez való tartozásuk, vagy ezzel összefüggő tevékenységük, továbbá minden egyéb, a munkaviszonyukkal össze nem függő körülmény miatt.
A felperes a perben hivatkozott az Mt. 5. §-ába ütköző hátrányos megkülönböztetésre, amit abban jelölt meg, hogy a létszámcsökkentés nem arányosan érintette az egyesült két társaság munkavállalóit, 2002. május 7. és 2003. január 6. között a H-P M. Kft. munkavállalói közül 24, míg a C. C. Kft.-nál 8 fő munkaviszonya szűnt meg.
Ez a tény önmagában a törvényben felsorolt körülmény szerinti hátrány megjelölése - és etekintetben a felperest terhelő bizonyítás - hiányában az Mt. 5. §-ába ütköző jogsértés megállapítására nem alkalmas.
A munkaügyi vita keretében nem vizsgálható a gazdálkodás körébe tartozó munkáltatói döntés célszerűsége, indokoltsága, így tehát az sem, hogy hány fő munkaviszonyát szünteti meg.
Az ítélet ezzel kapcsolatos indokolásbeli hiányossága az ügy érdemi elbírálására kiható jogszabálysértésnek nem minősül.
A kifejtettekre tekintettel - a Pp. 270. § (2) bekezdésében meghatározott törvényi feltétel hiányában - a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 273. § (1) bekezdése alapján el kellett utasítani. (Legf.Bír. Mfv.E.10.391/2005. sz.)