adozona.hu
BH+ 2006.3.130
BH+ 2006.3.130
A mögöttes felelőssel szembeni követelés elévülésének vizsgálata körében irányadó szempontok [Ptk. 326. § (2) bek., 1988. évi VI. tv. (továbbiakban: régi Gt.) 328. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A vállalati átalakulás útján 1994. február 1-jei hatállyal egyszemélyes részvénytársaságként létrejött D.-i G. Rt. (a továbbiakban: rt.) alapítója az Állami Vagyonügynökség volt, majd az alperes vált az rt. egyetlen részvényesévé. A felperes és az rt. között 1995. június 29-én adásvételi szerződés jött létre, majd a felperes arra hivatkozva, hogy az rt. szerződésszegése miatti fedezeti vásárlások folytán kára keletkezett, pert indított az rt. kártérítésben való marasztalása iránt. A megyei bí...
BH+ 2006.3.130 A mögöttes felelőssel szembeni követelés elévülésének vizsgálata körében irányadó szempontok [Ptk. 326. § (2) bek., 1988. évi VI. tv. (továbbiakban: régi Gt.) 328. § (2) bek.].
A vállalati átalakulás útján 1994. február 1-jei hatállyal egyszemélyes részvénytársaságként létrejött D.-i G. Rt. (a továbbiakban: rt.) alapítója az Állami Vagyonügynökség volt, majd az alperes vált az rt. egyetlen részvényesévé. A felperes és az rt. között 1995. június 29-én adásvételi szerződés jött létre, majd a felperes arra hivatkozva, hogy az rt. szerződésszegése miatti fedezeti vásárlások folytán kára keletkezett, pert indított az rt. kártérítésben való marasztalása iránt. A megyei bíróság ítéletével kötelezte az rt.-t, hogy fizessen meg a felperesnek 15 321 600 Ft-ot, ez összeg 1995. október 6. napjától járó kamatait, valamint 1 100 000 Ft perköltséget. Az ítélet 1996. június 8-án emelkedett jogerőre. Az rt. ellen 1996. április 15-én felszámolási eljárás indult, az ezzel kapcsolatos közlemény a Cégközlöny 1996. május 16-i számában jelent meg. A felperes az előbb írt jogerős ítélet szerinti tőke, kamat és költség erejéig határidőn belül hitelezői igényt jelentett be az rt. felszámolójánál. Ezt a követelést a felszámoló a tőke és perköltség vonatkozásában az 1991. évi IL. tv. (továbbiakban: Cstv.) 57. § (1) bekezdés f) pontja szerinti, a kamatkövetelés vonatkozásában g) pont szerinti elismert követelésként nyilvántartásba vette. A 2003. július hó 1-jei közbenső mérleg szerint az adós vagyona legfeljebb a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontja szerinti követelések részbeni kielégítésére elegendő, a perbeli követelés kiegyenlítésére nem nyújt fedezetet. A felszámoló 2004. március 25-ei, felpereshez intézett tájékoztatása szerint a meglévő vagyon már b) kategóriás hitelezői igényekre sem nyújt fedezetet.A felperes 2003. december 9-én előterjesztett keresetében 15 321 600 Ft és ennek 1995. október 6. napjától járó kamatai, valamint 1 100 000 Ft és ennek 1996. június 23-tól járó kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest az 1988. évi VI. tv. (régi Gt.) 328. § (2) bekezdése alapján. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Egyebek mellett hivatkozott a követelés elévülésére is.
A megyei bíróság, mint elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 15 321 600 Ft-ot, valamint ez összeg 1995. október 6-tól járó kamatait, továbbá 1 100 000 Ft-ot és ennek 1996. június 24-től járó kamatait. A felperes ezt meghaladó keresetét elutasította. Kötelezte az alperest 1 590 000 Ft perköltség megfizetésére a felperes javára.
Az első fokú ítélet indoklása szerint a felperes követelése akkor vált esedékessé a mögöttes felelős alperessel szemben, amikor az rt. felszámolási eljárása során a behajthatatlanság ténye - hogy az rt. vagyona nem nyújt fedezetet a követelés behajtására - bizonyítást nyert. A felperes a követelés esedékessé válásától számított 5 éven belül viszont érvényesítette igényét az alperessel szemben, így a követelés nem évült el.
Az alperes fellebbezése alapján eljáró ítélőtábla, mint másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és az alperest 350 000 Ft másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte a felperes javára azzal, hogy a le nem rótt fellebbezési illeték az állam terhén marad. Rámutatott arra, hogy a mögöttes felelős a felelősség-átvitel elve folytán a kötelezett helyébe lépve az eredeti jogcímen és esedékességi időponttal köteles helytállni. A mögöttes felelős közvetlen helytállási kötelezettsége azonban csak akkor következik be, amikor a főkötelezettel szemben a követelés behajthatatlan. Ezt megelőzően megtagadhatja a mögöttes felelős a teljesítést. A főkötelezett és a mögöttes felelős együttesen is perelhető, - ez a jogosultnak csak joga és nem kötelezettsége - de mindaddig, amíg az eredeti kötelezettel szemben a követelés részben, vagy egészében behajthatatlan, a mögöttes felelőssel szemben nem lehet közvetlen igénnyel fellépni, tehát a mögöttes felelős marasztalására is csak feltételesen kerülhet sor.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a mögöttes felelős tekintetében az elévülés nem akkor kezdődik, amikor a követelés behajthatatlansága az eredeti adós tekintetében megállapítást nyert. Az elévülés kezdő időpontja azonos a főkötelezett és a mögöttes felelős vonatkozásában. Az elévülés kezdő időpontjának azonosságából adódóan azonban nem állhat elő olyan helyzet, hogy a másodlagos kötelezettel szemben az elévülés már akkor bekövetkezhessen, amikor a jogosult tőle a teljesítést még nem is követelheti. Mindaddig nyugszik az elévülés a másodlagos kötelezettel szemben, amíg a teljesítést a másodlagos kötelezett jogszerűen megtagadhatja arra hivatkozással, hogy a főkötelezettel szemben a behajthatatlanságnak reális esélye van, ugyanis ilyen esetben menthető okból nem érvényesíthet követelést a jogosult közvetlenül a mögöttes felelőssel szemben.
Rámutatott a másodfokú bíróság, hogy az elévülés nyugvása nem feltétlenül a felszámolási eljárás jogerős befejezésével szűnik meg, megszűnhet korábban is, ha a felszámoló már a zárómérleg elkészítése előtt közli, hogy egyes hitelezői igények megtérülésére nincs esély. Jelen esetben az elévülés nyugvása 2003. július 1-jén szűnt meg, amikor a felperes a III. számú közbenső mérleg adataiból tudomást szerzett arról, hogy a felszámolási vagyon legfeljebb a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontja szerinti követelések részbeni kiegészítésére elegendő. Ehhez képest azt kell megállapítani, hogy a 2003. december 9-i keresetben érvényesített követelés - a Ptk. 326. § (2) bekezdés alkalmazásával - nem minősül elévült követelésnek.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását, másodlagosan azt kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság helyezze hatályon kívül a jogerős ítéletet az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatállyal új eljárásra és új határozat hozatalára utasítással.
Álláspontja szerint esedékesség után nemcsak a főadóssal szemben, hanem a mögöttes felelőssel szemben is közvetlenül érvényesíthető a követelés, ugyanis helye lehet a perindításnak a helytálló mögöttes felelőssel szemben, de a hitelező írásban is felszólítja a mögöttes felelőst a teljesítésre, és ez az elévülés megszakadását eredményezi. Valóban nem kötelező a hitelezőnek élni az együttes perlés jogával, de ennek hiányában számolnia kell az elévüléssel. Nincs olyan jogszabály, sem leírt formájában, sem szellemiségében, mely kimondaná, hogy egy polgári-jogi követelés elévülése a Gt. 328. § (2) bekezdése szerinti mögöttes felelőssel szemben csak akkor venné kezdetét, ha bizonyítható, hogy az a követelés az eredeti adóson már nem behajtható. A régi Gt. 328. §-ának (2) bekezdése nem a behajthatatlan tartozásért való konszernjogi felelősséget állapítja meg, hanem a konszernjogi időszakban keletkezett tartozásért való korlátlan felelősséget. Jogszabálysértően "csempészte be" a másodfokú bíróság a Gt. 328. § (2) bekezdésébe a "behajthatatlansági kritériumot", a behajthatatlanság gondolatára épített jogi okfejtése a régi Gt. részvénytársaságra vonatkozó kogens szabályainak a törvény által tiltott bővítését jelenti.
A felülvizsgálati kérelem szerint ezt az álláspontot több közzétett döntés is alátámasztja (BH 2003. évi számában 509. sorszám alatt és a BH 1996. évi számában 54. sorszám alatt közzétett jogesetek, a Legfelsőbb Bíróság Gfv.VI.30.343/2002/4. számú határozata és az ÍH 2004.70. szám alatt közzétett jogeset), míg egyéb közzétett döntések csak látszólagosan ellentétesek az alperes álláspontjával. Hivatkozása szerint az alperes, mint mögöttes felelős és a hitelező közötti jogviszonyban az alperes saját jogán kifogásolhatja, hogy a felperes az 5 éves elévülés alatt nem értesítette a követelésről erre tekintettel az elévülés az alperes vonatkozásában nem szakadhatott meg. Hangsúlyozta, hogy az eredeti adós felszámolása miatt az elévülés nyugvása nem következhetett be az alperessel szemben.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás lefolytatását elrendelte.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A jogerős ítélet nem jogszabálysértő.
A régi Gt. jelen eljárásban irányadó 328. §-ának (2) bekezdése szerint az irányító társaság a közvetlen irányítás alatt álló részvénytársaság tartozásaiért korlátlanul felel. A Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság már Gfv.X.30.829/2003/7. számú ítéletében kimondta, hogy az uralkodó társaság e korlátlan felelőssége mögöttes felelősség. A mögöttes felelősség lényegét a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság Gfv.X.30.389/2004., 30.390/2004., 30.391/2004., 30.392/2004., 30.393/2004. számú döntéseiben részletesen kifejtette. E döntések szerint az elévülési határidő a mögöttes adós vonatkozásában is a teljesítési határidő lejártával kezdődik, a mögöttes felelős helytállási kötelezettsége azonban csak akkor nyílik meg, amikor bizonyossá válik, hogy az eredeti adós vagyona a követelést nem fedezi. A helytállási kötelezettség megnyílta előtt a jogosult menthető okból nem tudja közvetlenül érvényesíteni követelését a mögöttes felelőssel szemben - a mögöttes felelőssel szembeni igényérvényesítés előkérdése az eredeti adóssal szembeni behajthatatlanság - tehát a mögöttes felelőssel szembeni közvetlen igényérvényesítés akadálya a helytállási kötelezettség megnyíltával szűnik meg. Erre tekintettel ilyen esetben alkalmazandó a Ptk. 326. § (2) bekezdése, ami azt jelenti, hogy az akadály megszűnésétől - tehát a helytállási kötelezettség megnyíltától - számított egy éven belül akkor is érvényesítheti a hitelező követélését a mögöttes felelőssel szemben, ha a teljesítési határidő lejárta és a keresetindítás között több mint 5 év eltelt.
A Legfelsőbb Bíróság fentebb ismertetett döntéseiben kifejtett - és jelen jogvita eldöntésénél is irányadó - álláspont megegyezik a felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős ítéletben kifejtett, az ügy érdemi elbírálását eldöntő állásponttal. Mindezekre tekintettel azt kell megállapítani, hogy a másodfokú bíróság a jelentős tényállási elemek helyes értékelése, a jogszabályok helyes alkalmazása mellett indult ki abból, hogy a perbeli követelés nem évült el. Az elsőfokú ítélet helybenhagyó ítélet a jogszabályoknak megfelelt és annak indoklásával is teljes mértékben egyetért a Legfelsőbb Bíróság.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Gfv.X.30.087/2005.sz.)