adozona.hu
BH 2006.2.56
BH 2006.2.56
Az egyedi kezességvállalás alapján a központi költségvetés által kifizetett összeg adók módjára behajtandó köztartozás, amelyet - annak az APEH által történt engedményezése esetén - az adós részvénytársaságot a tartozás keletkezésekor közvetlenül irányító ÁPV Rt. - mint mögöttes felelős - köteles az engedményesnek megfizetni [1992. évi XXXVIII. tv. (Áht.) 3. §, 42. §; 151/1996. (X. 1.) Korm. rend. 10. §; 1990. évi XCI. tv. (Art.) 3. §; 1991. évi IL. tv. (Cstv.) 80. §; 1988. évi VI. tv. (Gt.) 328. §; 1995. é
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felülvizsgálati kérelem szempontjából jelentős tényállás szerint az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal 1998. május 5-én a felszámolás alatt álló Cs. Vagyonkezelő Rt.-vel (a továbbiakban: adós) szemben fennálló összesen
2 233 471 849 Ft követelését a felperesre engedményezte. E követelések között szerepelt az adóhatóságnál 168. adónem kód alatt nyilvántartott 469 248 594 Ft "vállalati egyéb támogatás". A nyilvántartott követelés az adós kölcsöntartozásáért - a 2014/1994. (II. 16.) Korm. h...
BH 2006.2.56 Az egyedi kezességvállalás alapján a központi költségvetés által kifizetett összeg adók módjára behajtandó köztartozás, amelyet - annak az APEH által történt engedményezése esetén - az adós részvénytársaságot a tartozás keletkezésekor közvetlenül irányító ÁPV Rt. - mint mögöttes felelős - köteles az engedményesnek megfizetni [1992. évi XXXVIII. tv. (Áht.) 3. §, 42. §; 151/1996. (X. 1.) Korm. rend. 10. §; 1990. évi XCI. tv. (Art.) 3. §; 1991. évi IL. tv. (Cstv.) 80. §; 1988. évi VI. tv. (Gt.) 328. §; 1995. évi XXXIX. tv. (továbbiakban: Pr. tv.)]
A felülvizsgálati kérelem szempontjából jelentős tényállás szerint az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal 1998. május 5-én a felszámolás alatt álló Cs. Vagyonkezelő Rt.-vel (a továbbiakban: adós) szemben fennálló összesen2 233 471 849 Ft követelését a felperesre engedményezte. E követelések között szerepelt az adóhatóságnál 168. adónem kód alatt nyilvántartott 469 248 594 Ft "vállalati egyéb támogatás". A nyilvántartott követelés az adós kölcsöntartozásáért - a 2014/1994. (II. 16.) Korm. határozat, valamint a 2364/1995. (XI. 28.) Korm. határozat 9. pontja alapján - a hitelező C. E. Bank Ltd.-vel, 1996. július 1-jén kötött egyedi állami kezességvállalási szerződés 1997 februárjában történt beváltásából eredt. A szerződés kikötésének megfelelően a beváltás úgy történt, hogy a kezes felhatalmazása alapján a hitelező megterhelte a kezes "APEH egyéb támogatás" elnevezésű számláját.
A felperes módosított keresetében 2 020 360 980 Ft és ennek 1998. május 5-étől a kifizetésig járó évi 20% kamata megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Keresetét arra alapította, hogy az alperes az 1988. évi VI. tv. (Gt.) 328. §-ának (2) bekezdése alapján a közvetlen irányítása alatt álló adós részvénytársaság tartozásaiért korlátlanul helytállni köteles.
Az elsőfokú bíróság a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság hatályon kívül helyező végzése alapján lefolytatott új eljárásban meghozott ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 1 917 501 829 Ft-ot és ennek 1998. május 5-étől járó évi 20% késedelmi kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az elsőfokú ítélet indokolása szerint a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a határozatában megállapította, hogy a felperes keresetének a jogalapja fennáll. A Gt. 328. §-ának (1) bekezdése szerint kialakult konszernjogi jogviszonyra tekintettel az alperes, a Gt. 328. §-ának (2) bekezdése alapján, az irányított részvénytársaság tartozásaiért helytállni köteles. Az elsőfokú bíróság ezért már csak a kereset összegét vizsgálta. Megállapította, hogy az adós részvénytársaság 1994. május 14-ével került az alperes jogelődjének közvetlen irányítása alá, ezért ezt követően keletkezett tartozások megfizetésére kötelezte az alperest 117 136 000 Ft adótartozás kivételével, amelynek behajtása felfüggesztésre került.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság - a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság hatályon kívül helyező végzése folytán megindult új eljárásban hozott ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az 1990. évi XCI. tv. (a továbbiakban: Art.) 25. §-ának (1) bekezdése értelmében az adót [Art. 3. § (3) bek.] az e törvényben vagy más törvényben meghatározott esedékességkor az köteles megfizetni, akit arra jogszabály kötelez. A (2) bekezdés f) pontja szerint, ha az adózó az esedékes adót nem fizette meg és azt tőle nem lehet végrehajtani, az adó megfizetésére határozattal kötelezhető a gazdasági társaság helytállni köteles tagja. A Legfelsőbb Bíróság 2/2004. számú jogegységi határozata értelmében a felszámolási eljárás során hitelezői igényként bejelentett, a felszámoló által besorolt és visszaigazolt adókövetelések, az APEH által harmadik személy javára történt engedményezése esetén, a kötelezett tartozásaiért a reá vonatkozó anyagi jogi szabályok szerint helytállni köteles (mögöttes felelős) személytől az engedményes polgári peres eljárásban nem követelheti az adótartozás megfizetését, mert a mögöttes felelős személy - az adó megfizetésére kötelező határozat hiányában - nem válik az ilyen tartozás kötelezettjévé. Az adózó helyett helytállni köteles alperessel szemben az Art. 75 §-a (2) bekezdésének a) pontja alapján, adófizetési kötelezettséget megállapító adóigazgatási eljárás nem folyt. Az adóhatóság az Art. 75. §-ának (3) bekezdése szerint az adókövetelés megfizetésére határozatot a mögöttes felelős alperessel szemben nem hozott, ezért nem is rendelkezett olyan követeléssel, amelyet a felperesre engedményezhetett volna. A felperes viszont a Ptk. 328. §-ának (1), illetve 329. §-ának (1) bekezdése alapján kizárólag azokat a jogokat szerezhette meg, amelyek az engedményezőt megillették. Az "APEH támo-gatásként" nyilvántartott kezesség-beváltásból eredő
469 284 594 Ft követelés tekintetében kifejtette, hogy mint állami támogatásból eredő tartozásra az Art. szabályai az irányadók, ezt az értelmezést támasztja alá az állam által vállalt kezesség előkészítésének és a kezesség beváltásának a rendjéről szóló 151/1996. (X. 1.) Korm. rendelet 10. §-a is.
A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben elsődlegesen annak megváltoztatását és az alperes marasztalását 469 284 594 Ft és járulékai erejéig; másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a másodfokú bíróságnak új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását, valamint másik tanács kijelölését kérte.
A felülvizsgálati kérelem szerint a jogerős ítélet tényállása iratellenes, megalapozatlan és törvénysértő, mert az APEH a perbeli követelést a 168-as adónem alatt állami kezességbeváltásként tartotta nyilván az Art. 49. §-ának (1) bekezdése pedig különbséget tesz az adó, a költségvetési támogatás és a jogszabály alapján a központi költségvetés terhére garanciavállalás (kezesség) címén kifizetett tartozások között. Az ítélet iratellenesen jelölte meg a vitatott tartozás jogcímét állami támogatásként. A kezességbeváltás miatt keletkezett követelés viszont nem tartozik az Art. 3. §-ának (1) és (3) bekezdése alá, ezért nem vonatkozik rá az Art. 25. §-ának (2) bekezdése sem. A kormányrendelet alapján, egyedi határozattal polgári jogi szerződésben vállalt kezesség teljesítése miatt fennálló követelés, mivel nem törvényen alapul, nem minősül adónak. Nem változtat ezen az a körülmény sem, hogy a kezesség beváltása miatt behajtandó összeget az APEH-nek adók módjára kell beszedni. Nem minősül a tartozás állami támogatásnak sem, mert az célzott forrásjuttatást, állami bevétel alóli mentességet vagy kedvezményt jelent, de csak akkor, ha törvényben meghatározott feltételek alapján juttatják. Az egyedi kezességvállalás viszont nem törvényen alapul. Az állami kezességvállalás beváltása miatt behajtandó összeg nem adó, ezért az engedményezett követelés érvényesítését a jogegységi döntés nem tiltja, a követelés jogalapját pedig a Gt. 328. §-a (2) bekezdésen alapuló konszernjogi felelősség adja meg.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos. Alaptalan a felülvizsgálati kérelemnek az az állítása, hogy a vitatott tartozás megnevezése iratellenes lenne. A csatolt iratokból megállapíthatóan a perbeli időben az APEH a 168-as adónem alatt "a vállalati egyéb támogatás" megnevezést használta és csak ezt követően tért át az "állami kezességbeváltás" elnevezésre. Ennek az ügy érdemére egyébként nincsen kihatása, mert a másodfokú bíróság az egyedi kezességvállalási szerződés beváltásából eredő tartozást bírálta el, más kérdés, hogy azt helytelenül olyan állami támogatásból eredő tartozásnak tekintette, amelyet az adós Cs. Vagyonkezelő Rt. az Art. 25. §-ának (1) bekezdése értelmében adóként lenne köteles megfizetni.
Az irányadó tényállás szerint az állam - a 2364/1995.
(XI. 28.) kormányhatározat alapján - a hitelezővel kötött szerződésben készfizető kezességet vállalt az adós részvénytársaság kölcsöntartozásának megfizetéséért. Erre
a kezességvállalásra a jogszabályi alapot az 1992. évi XXXVIII. tv. (Áht.) 42. §-ának (1) bekezdése adta. Eszerint a Kormány a költségvetési törvényben meghatározott célokra, illetve mértékben történő kezességvállalásról nyilvános határozatban dönt. Az Áht. 33. §-ának (2) bekezdése értelmében az Országgyűlés az egyedi kezességvállalás alapján várható fizetési kötelezettségek (a kezességi szerződésből eredő fizetési igények beváltásának) fedezetére a költségvetési törvényben előirányzatot hagy jóvá. Az Áht. 33. §-ának (4) bekezdése szerint az egyedi kezességvállalás alapján a központi költségvetés által kifizetett összeg a tartozás eredeti kötelezettjének az állammal szembeni tartozásává válik és azt adók mód-jára kell behajtani. Az állam által vállalat kezesség elő-
készítésének és beváltásának rendjéről szóló 151/1996. (X. 1.) Korm. rendelet szabályozza a jogosult által a kezessel szembeni igényérvényesítés feltételeit és előírja a számára, hogy az egyedi kezesség beváltásáról értesítse az adóhatóságot. A Korm. rendelet 10. §-ának (2) bekezdése a beváltás miatt keletkezett tartozást az állammal szembeni tartozásnak minősíti. A beváltás utáni eljárásra részletes szabályokat nem tartalmaz, a 10. §-ának (2) bekezdése csak azt mondja ki, hogy az adóhatóság a kezesség beváltása miatt keletkezett állammal szembeni tartozás behajtásáról értesíti a kezest.
Az egyedi kezességvállalás alapján a központi költségvetés által kifizetett összeg az állammal szembeni tartozás, s mint ilyen az Art. 97. §-ának g) pontja szerinti köztartozás. Az adók módjára behajtandó köztartozás nem minősül adótartozásnak. Az Art. 97. §-ának c) pontja értelmében az adótartozás: az esedékességkor meg nem fizetett adó és a jogosulatlanul igénybe vett költségvetési támogatás. Az Art. 3. §-a különbséget tesz az adó, a költségvetési támogatás és az adók módjára beszedhető köztartozás között. Az Art. 49. §-ának (1) bekezdéséből is kitűnik a három fogalom megkülönböztetése, eszerint az APEH jogkörébe tartozik az adó, a költségvetési támogatás és a jogszabály alapján a központi költségvetés terhére garanciavállalás (kezesség) címén kifizetett tartozások behajtása.
Az Art. 3. §-ának a) és b) pontja szerint e törvény hatálya kiterjed az adóval, az illetékkel összefüggő a központi költségvetés, az elkülönített állami pénzalap vagy az önkormányzat javára teljesítendő törvényen alapuló kötelező befizetésre; a központi költségvetés, az elkülönített állami pénzalap terhére törvényben meghatározott feltételek alapján juttatott támogatásra. Az Art. 5. §-ának (1) bekezdése értelmében adózónak az a személy tekintendő, akinek adókötelezettségét, adófizetési kötelezettségét, adót, költségvetési támogatást megállapító törvény vagy az Art. előírja.
Az ismertetett rendelkezésekből kitűnően - a perbeli köztartozás keletkezésekor - nem volt olyan törvény, amelynek alapján az állam egyedi kezességvállalása tényét, a beváltást, illetve a beváltás folytán keletkezett tartozást adónak vagy költségvetési támogatásnak lehetne minősíteni. Az Art. szerinti adózó fogalmának pedig a Korm. rendeletben szereplők egyike sem felel meg.
Az egyedi kezességvállalás beváltása miatt keletkező tartozás tehát nem adó, nem költségvetési támogatás és nem adótartozás, hanem adók módjára behajtandó tartozás. Erre pedig az Art. 3. §-ának (2) bekezdése értelmében az Art. rendelkezéseit csak a végrehajtás és az ezzel összefüggő nyilvántartás tekintetében kell alkalmazni.
Az Art. 25. §-ának (1) és (2) bekezdése szerint az adó megfizetésére kötelezésnek az a feltétele, hogy legyen olyan adózó, aki az adót az esedékességkor nem fizette meg, azt tőle behajtani nem lehet és, hogy az Art. szerinti kógens és taxatív felsorolás nevesítse a mögöttesen kötelezhető személyt. A kifejtettek alapján azonban megállapítható, hogy az adóhatóságnak nem volt törvényes lehetősége arra, hogy az állam egyedi kezességvállalásának beváltásából eredő tartozás miatt a mögöttes felelőssel szemben határozatot hozzon.
Alaptalanul hivatkozott az alperes ellenkérelmében arra, hogy a felperes logikáját követve az állam követelését az APEH nem engedményezhette volna, mert azzal nem rendelkezett, azt mindössze behajtani volt jogosult.
Az 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 80. §-ának az engedményezés időpontjában hatályos szövege szerint az e törvényben szabályozott eljárásokban a központi költségvetést, az elkülönített állami pénzalapokat, a Nyugdíjfolyósítási és az Egészségbiztosítási Alapot, illetve a helyi önkormányzatot megillető követelésről a követelés behajtására jogosult szervezet lemondhat, ideértve annak engedményezését is. A törvény tehát az APEH-et mint behajtásra jogosult szervezetet a perbeli követelés engedményezésére kifejezetten feljogosította.
Amennyiben tehát az alperes felelőssége a Gt. 328. § (2) bekezdése alapján az engedményezett követelés kötelezettjének tartozásáért fennáll, úgy az engedményező jogutódjának a Ptk. 328. §-ának (1) és 329. §-ának (1) bekezdése alapján köteles a követelést megfizetni. Az alapperben a Legfelsőbb Bíróság végzésének indokolásában megállapította az alperes konszernjogi felelősségét a Cs. Vagyonkezelő Rt. azon tartozásaiért, amelyek az ÁV Rt., illetve az alperes közvetlen irányítása alatt keletkeztek. A hatályon kívül helyező végzéshez azonban anyagi jogerő nem fűződik, ezért a Legfelsőbb Bíróság újból állást foglalt a konszernjogi helyzet kérdésében, mert az ehhez szükséges tények az iratok alapján megállapíthatók voltak.
Az alperesnek a Gt. 328. §-ának (2) bekezdésén alapuló konszernjogi felelőssége tekintetében azt kellett a Gt. 321. §-a, valamint 328. §-ának (1) bekezdése értelmében vizsgálni, hogy az alperes miként és mikor szerezte meg a Cs. Vagyonkezelő Rt. alaptőkéje több mint háromnegyed részét kitevő részvényeit.
A cégjegyzék szerint a Cs. Vagyonkezelő Rt. az állami vállalat átalakulásával jött létre egyszemélyes részvénytársaságként 1993. január 1-jén. Alapítója az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) volt. Az ÁVÜ az 1990. évi VII. tv. 1. §-ának (1) bekezdése értelmében költségvetési szervként gyakorolta az Rt. részvényei tekintetében az állam tulajdonosi jogait. Az ÁVÜ-től az Rt. részvényei a 76/1994. (V. 17.) Korm. rendelet alapján kerültek az Állami Vagyonkezelő Részvénytársasághoz (ÁV Rt.) azzal, hogy a tartós állami tulajdon részaránya 5%. A tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló 1992. évi LIII. törvény (TÁT) 3. §-ának (1) bekezdése értelmében az ÁV Rt. egyszemélyes részvénytársaság és az Rt. hozzákerült részvényei tekintetében az 1. § (2) bekezdése és 5. § (1) bekezdése értelmében a tulajdonos pozíciójába került, a részvényeket az ÁV Rt. alaptőkéjében, illetve az 5%-ot meghaladó részt az alaptőkén felüli vagyonában kellett kimutatni [4. § (5) bek.]. A cégnyilvántartás 1994. augusztus 29-e óta az ÁV Rt.-t tüntette fel a Cs. Vagyonkezelő Rt. részvényeseként. A részvények egy részének az önkormányzatok részére való kiadását követően pedig az ÁV Rt. tulajdonában a Cs. Vagyonkezelő Rt. részvényeinek 87,5%-a maradt. Az ÁV Rt. tehát a részvények megszerzése révén a Gt. 328. §-ának (1) bekezdésében írt közvetlen irányítást biztosító befolyást szerzett a Cs. Vagyonkezelő Rt.-ben. Nincsen jelentősége annak, hogy a részvények megszerzése jogszabály alapján történt, mert a Gt. 321. §-a részvényszerzés módját nem határozza meg, illetve nem korlátozza az átruházáson alapuló tulajdonszerzésre. Nem lehet ilyen korlátozásra következtetni a Gt. 323. §-ának (2) bekezdéséből sem, mert az csupán kötelezettségeket ír elő a többségi részesedést részvényvásárlás útján megszerezni kívánó részvénytársaság számára.
Az Alkotmánybíróság a 33/1993. (V. 28.) AB határozatával megsemmisítette a TÁT 3. §-a (3) bekezdésének azt a rendelkezését, amely szerint az ÁV Rt. működése során a Gt. 326. §-ának (1), (2) bekezdésében és 329. §-ának (1) bekezdésében írt kisebbségvédelmi szabályokat nem kell alkalmazni. Az Alkotmánybíróság ebben a határozatában kifejezetten kimondta, hogy az ÁV Rt.-re is vonatkoznak a konszernjogi tényállásból származó kisebbségvédelmi kötelezettségek. A Gt. 328. §-ának (2) bekezdésén ala-puló - a közvetlen irányítása alatt álló részvénytársaságok tartozásáért való - helytállási kötelezettség alapja ugyanaz a konszernjogi helyzet, amely a kisebbségvédelmet is indokolja. Meg kell jegyezni, hogy a TÁT eredetileg sem rendelkezett úgy, hogy a Gt. 328. §-ának (1) és (2) bekezdését ne kellene alkalmazni az ÁV Rt. tekintetében.
Az 1995. június 16-án hatályba lépett 1995. évi XXXIX. törvény (Pr. tv.) rendelkezett az ÁPV Rt. létesítéséről, ennek 9. §-a kimondta, hogy e törvény hatálybalépésétől az 1992. évi LIII. tv. rendelkezése alapján létrejött Állami Vagyonkezelő Rt. elnevezése Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt.-re (ÁPV Rt.) változik. A tulajdonosi konstrukció tehát változatlan maradt. A névváltozás nem változtatott azon a helyzete, hogy a Cs. Vagyonkezelő Rt. továbbra is egy állami vagyonkezelő részvénytársaság közvetlen irányítása alatt működött tovább, amely részvénytársaság elnevezése ÁPV Rt.-re változott.
A részvényesi jogokat a továbbiakban az alperes gyakorolta függetlenül attól, hogy a Pr. tv. 5. §-ának (1) bekezdése, illetve (2) bekezdésének a) pontja alapján a Cs. Vagyonkezelő Rt. részvényeit az ÁPV Rt.-hez rendelt vagyonként kellett nyilvántartani és azokat a Pr. tv. 70. §-ának (6) bekezdése szerint az ÁPV Rt. könyveiből a saját tőkéjével szemben - az alapító okirat egyidejű megfelelő módosításával - ki kellett vezetni.
A Cs. Vagyonkezelő Rt. tehát az alperes közvetlen irányítása alatt működött, amikor az állami kezességvállalással biztosított kölcsönt felvette és azt nem fizette vissza. A Cs. Vagyonkezelő Rt. szerződésszegése miatt került sor az állami kezesség beváltására és ebből keletkezett a Cs. Vagyonkezelő Rt. tartozása, amely tartozásért a Gt. 328. §-ának (2) bekezdése szerint az ÁPV Rt. mint irányító társaság korlátlan felelősséggel tartozik. Az uralkodó részvénytársaság felelőssége a törvényen alapuló, korlátlan, mögöttes felelősség, amely nincsen oksági összefüggésben azzal, hogy az ténylegesen utasította-e az irányítása alatt álló Cs. Vagyonkezelő Rt.-t, s hogy e tartozás az utasításadás következményeként keletkezett-e. A Gt. idézett szabálya szerint tehát az uralkodó társaság felelőssége annak a jogi ténynek a következménye, hogy a tartozását teljesíteni nem képes társaság az ő közvetlen irányítása alatt állt.
A követelés engedményezésnek a már kifejtettek szerint törvényi akadálya nem volt, ezért a felperes mint engedményes a Ptk. 329. §-ának (1) bekezdése szerint jogszerűen érvényesíthette az alperessel szemben a perbeli követelést.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek a felülvizsgálattal érintett rendelkezését (amely arányában az elutasított kereset 24%-át tette ki) a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatásával az alperest a kezességvállalás beváltása folytán keletkezett tartozás megfizetésére kötelezte.
(Legf. Bír. Gfv. 30.227/2005. sz.)