adozona.hu
BH+ 2006.2.84
BH+ 2006.2.84
I. A választottbírósági eljárásban nem kifogásolt választottbírósági kikötésre vonatkozó hivatkozás, illetve a jegyzőkönyvbe foglalt egyező nyilatkozat választottbírósági szerződésnek minősül és a választottbírósági ítélet érvénytelenítésére irányuló perben már nem kifogásolható [1994. évi LXXI. tv. (továbbiakban: Vbt.) 5. § (1), (3) és (4) bek., 55. § (1) bek. d) pont, (2) bek. a) pont]. II. A választottbírósági ítélet érvénytelenítésének okaként megjelölt közrendbe ütközést a felperes által hivatkozott an
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint az I. r. felperes és az alperes 2001. március 7-én szállítási szerződést kötöttek takarmánykészítmények szállítására, melyből eredő jogvita elbírálására a … Városi Bíróság és a …. Megyei Bíróság illetékességét kötötték ki. A szerződés alapján az alperest megillető követelés biztosítékaként 85 000 000 Ft összegig keretbiztosítéki jelzálogjogot alapítottak az alperes javára a II. r.-III. r. felperesek tulajdonában álló ingatlanokra. Ugyanezen ...
BH+ 2006.2.84 I. A választottbírósági eljárásban nem kifogásolt választottbírósági kikötésre vonatkozó hivatkozás, illetve a jegyzőkönyvbe foglalt egyező nyilatkozat választottbírósági szerződésnek minősül és a választottbírósági ítélet érvénytelenítésére irányuló perben már nem kifogásolható [1994. évi LXXI. tv. (továbbiakban: Vbt.) 5. § (1), (3) és (4) bek., 55. § (1) bek. d) pont, (2) bek. a) pont].
II. A választottbírósági ítélet érvénytelenítésének okaként megjelölt közrendbe ütközést a felperes által hivatkozott anyagi és eljárási jogszabálysértés önmagában, annak megvalósulása esetén sem alapozza meg, ha a választottbírósági ítélet érvényesülése a gazdasági-társadalmi rendet alapjaiban nem érinti [1994. évi LXXI. tv. (továbbiakban: Vbt.) 4. §, 5. § (4) bek., 55. § (1) és (2) bek.].
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint az I. r. felperes és az alperes 2001. március 7-én szállítási szerződést kötöttek takarmánykészítmények szállítására, melyből eredő jogvita elbírálására a … Városi Bíróság és a …. Megyei Bíróság illetékességét kötötték ki. A szerződés alapján az alperest megillető követelés biztosítékaként 85 000 000 Ft összegig keretbiztosítéki jelzálogjogot alapítottak az alperes javára a II. r.-III. r. felperesek tulajdonában álló ingatlanokra. Ugyanezen a napon az I. r. felperes az alperessel egy általános szerződési feltételeket tartalmazó szerződési blankettát is aláírt, mely tartalmazta, hogy a felek vitás ügyeiket elsősorban békés úton rendezik, amennyiben ez nem vezet eredményre, jogvita esetére a Megyei Kereskedelmi és Iparkamara Mellett Működő Választottbíróság "illetékességét" kötik ki.Az alperes 2002. október 1-jén keresetet terjesztett elő a felperesek ellen a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Mellett Szervezett Választottbírósághoz. A felperesek a keresetlevélre adott válasziratukban nem tagadták, hogy köztük és az alperes közt választottbírósági szerződés jött létre. A 2003. április 15-ei első választottbírósági tárgyaláson a felek kijelentették, hogy alávetik magukat a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Mellett Szervezett Választottbíróság (továbbiakban: Választottbíróság) "hatáskörének". A választottbírósági eljárásban a felperesek jogi képviselőt hatalmaztak meg, azzal, hogy őket a Választottbíróság előtt teljes jogkörrel képviselje. A tárgyalásokon a felperesek személyesen nem, csak jogi képviselőjük útján vettek részt. A Választottbíróság a 2004. február 11-ei tárgyaláson tanúként hallgatta meg az alperes által bejelentett K. S-t.
A Választottbíróság ítéletében kötelezte a jelen per I. r. és II. r. felpereseit, hogy 30 napon belül fizessenek meg a jelen per alperesének 8 018 265 Ft tőkét és az azután járó kamatot, valamint kötelezte a jelen per I. r., II. r. és III. r. felpereseit, hogy a tulajdonukban lévő megjelölt ingatlanokon bejegyzett jelzálogjog alapján tűrjék, hogy az ingatlanokból a jelen per alperese a fenti marasztalási összeg és az ítéletben megállapított költségek erejéig - az ítélet nem-teljesítése esetén - a követelését kielégítse.
A felperesek keresetükben elsődlegesen a Választottbíróság ítéletének érvénytelenítését kérték a Választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (Vbt.) 55. § (1) bekezdés d) pontja alapján. Álláspontjuk szerint a valamennyi felperes által aláírt 2001. március 7-i szállítási szerződésben a felek a …… Városi Bíróság illetőleg a … Megyei Bíróság illetékességének vetették alá magukat. Az ugyanezen a napon csak az I. r. felperes által aláírt biankó szerződés tartalmazta a választottbírósági kikötést. Sérelmezték, hogy a Választottbíróság olyan ügyben döntött, amelyre a felek a Választottbíróság eljárását szerződésben nem kötötték ki. Álláspontjuk szerint a Választottbíróságnak észlelnie kellett volna, hogy az eredeti szerződés "alávetéses illetékességet" nem tartalmazott [Vbesz. 1. § (2) bekezdés], ezért az ügyben ítéletet nem hozhatott volna [Vbesz. 44. § (1) bekezdés e) pontja].
Másodlagosan a Vbt. 55. § (2) bekezdésére hivatkoztak, azaz arra, hogy a Választottbíróság ítélete a magyar közrendbe ütközik, ugyanis az ítélet nem vette figyelembe a felek közötti megállapodást a felek által nem vitatott késedelmes teljesítés következményeként keletkezett kamattartozás tekintetében. Végül hivatkoztak arra, hogy a Választottbíróság megsértette az Eljárási Szabályzatának (Vbesz.) 25. § (2) bekezdését, valamint 26. §, 28. § és 35. § rendelkezéseit, mert a bíróság nem hallgatta meg a feleket és a felperes által indítványozott tanúkat, az összegszerűség megállapítása körében nem folytatott le bizonyítási eljárást, s nem hívta fel a feleket a további nyilatkozataik és bizonyítékaik beterjesztésére. A Választottbíróság megsértette a Vbesz. 39. §-át is, mivel ítéletet csak a jogvita tisztázását követően hozhatott volna.
Az alperes a kereset elutasítását, és a felperesek perköltségben való marasztalását kérte. Hivatkozott arra, hogy a felperesek a Választottbíróság hatáskörét korábban nem kifogásolták, sőt a tárgyaláson kijelentették, hogy a Választottbíróság "hatáskörének" alávetik magukat. A felperesek a választottbírósági eljárásban jogi képviselővel jártak el, ezért alaptalan az a kifogásuk, hogy a bíróság nem hallgatta meg a felpereseket.
Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét elutasította, és kötelezte őket, hogy 15 nap alatt fizessenek meg egyetemlegesen az alperesnek 500 000 Ft perköltséget és külön felhívásra az államnak 481 100 Ft eljárási illetéket. Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a Vbt. 55. § (1) és (2) bekezdései taxatíve felsorolják, milyen esetekben lehet a Választottbíróság ítéletének érvénytelenítését kérni a rendes bíróságtól. A felperesek elsődlegesen a d) pontra hivatkoztak, azaz hogy az ítéletet olyan jogvitás ügyben hozták, amelyre a választottbírósági kikötés nem vonatkozik. Az alperes azonban a választottbírósági eljárásban a keresetlevélben állította, hogy a felperesek alávetették magukat a Választottbíróság "hatáskörének", a felperesek pedig a keresetlevélre adott válasziratukban nem tagadták, hogy az alperessel választottbírósági szerződést kötöttek, sőt a 2003. április 15-i tárgyaláson kijelentették, hogy alávetik magukat a Választottbíróság "hatáskörének".
A Vbt. 5. § (4) bekezdése szerint írásban létrejött választottbírósági szerződésnek kell tekinteni azt is, ha az egyik fél keresetlevelében állítja, a másik fél pedig válasziratában nem tagadja, hogy köztük választottbírósági szerződés jött létre. Ennek megfelelően a bíróság megállapította, hogy a felek írásban választottbírósági szerződést kötöttek, ebből következően alaptalan a felpereseknek a Vbt. 55. § (1) bekezdés d) pontjában foglalt érvénytelenségi okra való hivatkozása.
Az ítélet közrendbe ütközésére vonatkozó hivatkozással kapcsolatban kifejtette a bíróság, hogy a Legfelsőbb Bíróság a BH 1997/489. sz. eseti döntésében foglalkozott a választottbírósági ítélet közrendbe ütközésének elbírálási szempontjaival. A közrend lényege, hogy a fogalma alá vonható intézményeket és elveket a jog feltétlenül meg kívánja védeni, érvényre akarja juttatni. A kialakult bírói gyakorlat szerint a választottbírósági ítélet nem tekinthető közrendbe ütközőnek pusztán azért, mert valamely jogszabállyal ellentétes, az anyagi jogszabályokat helytelenül alkalmazza, illetve az indokolási kötelezettségét megsérti, ezáltal eljárási szabályt sért. A felek a választottbírósági kikötéssel tudomásul veszik, hogy az esetleges téves, jogszabálysértő ítélet kapcsán nincs, illetve csak a törvény által taxatíve meghatározott szűk körben van helye jogorvoslatnak. A jelen perben támadott ítélet a gazdasági élet résztvevőinek egy szűk körét érinti, a gazdasági, társadalmi rendet alapjaiban már nem, ennélfogva a közrendet sem sérti.
Alaptalanul hivatkoztak a felperesek a Vbt. 55. § (1) e) pontjának, valamint a Vbesz. 1. § (2) bekezdésében foglaltak megsértésére. Ez utóbbi a Választottbíróság eljárását olyan viták eldöntésénél zárja ki, melynél hazai jogszabály a vita eldöntését rendes bíróságok vagy más hatóságok kizárólagos hatáskörébe utalja. Ilyen jogszabály a perbeli jogvitára nézve nincs, és a felek szerződéses rendelkezése sem tekinthető ilyennek.
Téves a felpereseknek az a hivatkozása, mely szerint a Választottbíróság őket nem hallgatta meg az eljárás során. A felpereseket ugyanis jogi képviselő képviselte, aki az eljárás során érdemi védekezését előterjesztette, a tárgyaláson nyilatkozott.
A felpereseknek azt a hivatkozását sem találta helytállónak, hogy a Választottbíróság megsértette a Vbesz. 28. §-át azzal, hogy nem hívta fel őket a nyilatkozataik és további bizonyítékaik előterjesztésére. A jogerős ítélet megállapítása szerint a Választottbíróság a 2003. április 15-i tárgyalást elhalasztó végzésében kötelezte a feleket a nyilatkozataik megtételére. A Vbesz. 35. § (1) bekezdés szerint a Választottbíróság mérlegelési jogkörébe tartozik a tanúk kihallgatásának elrendelése. A bizonyítás megengedhetőségéről való döntés, a bizonyítékok mérlegelése a Választottbíróságnak olyan érdemi tevékenysége, mely nem tartozik a Vbt. 55. § (1) bekezdés c) pontjában megfogalmazott érvénytelenségi ok körébe (BH 2003.127), illetve az 55. § (1) bekezdés e) pontjában szabályozott Választottbíróság eljárásának hiányossága érvénytelenségi ok körébe.
A kifejtetteknek megfelelően a jogerős ítélet megállapítása szerint a felperesek által megjelölt érvénytelenítési okok egyike sem valósult meg, ezért a felperesek keresetét a bíróság elutasította.
Mellőzte a bíróság a felperesek tanúmeghallgatásra vonatkozó bizonyítási indítványának teljesítését azzal az indokkal, hogy a per eldöntése szempontjából nincs jelentősége: a felek az általuk aláírt szállítási szerződésben a Választottbíróság hatáskörének alávetették-e magukat.
A jogerős ítélet ellen a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a választottbírósági ítélet érvénytelenítését kérték. Jogszabálysértésként a Vbt. 55. §-ának megsértésére hivatkoztak. Az elsőfokú eljárás során képviselt álláspontjukat fenntartották, és állították, hogy a Választottbíróság ítéletének érvénytelenítése az 55. § valamennyi fordulata alapján kérhető, azaz:
- olyan jogvitás ügyben hozott ítéletet a Választottbíróság, melyre a választottbírósági kikötés nem vonatkozik, illetve a Választottbíróság eljárása nem felelt meg a felek megállapodásának, vagy ilyen megállapodás hiányában nem felelt meg a törvény rendelkezéseinek;
- a vita tárgya a magyar jog szerint választottbírósági útra nem tartozik;
- az ítélet a közrendbe ütközik.
Kifejtették, hogy a felek között egy időben korábban létrejött szerződés alapján teljesült a jogviszony, azonban a Választottbíróság a másik szerződésre alapozta ítéletét, mely érvénytelen, mivel a II. és III. r. felperesek azt nem írták alá, így az rájuk nézve kötelezést nem tartalmazhat. Álláspontjuk szerint a jogi képviselő részére adott meghatalmazás nem jelenti a választottbírósági eljárásnak való alávetést. Az elsőfokú bíróság nem vizsgálta azt, hogy a Választottbíróság nem folytatott le bizonyítási eljárást, nem vette figyelembe az összegszerűség vonatkozásában tett nyilatkozatot, és azt sem, hogy a felek között megállapodás jött létre a kamat elengedéséről. Mellőzte továbbá a kért tanúk meghallgatását. A felperesek szerint a Vbesz.-nek ellentmondó eljárás alkalmas a közrendbe ütközés megállapítására.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban fenntartását és a felperesek perköltségben való marasztalását kérte.
A felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság tárgyaláson kívül bírálta el a Pp. 274. § (1) bekezdése értelmében, mert egyik fél sem kérte a tárgyalás tartását.
A Pp. 270. § (2) bekezdése értelmében felülvizsgálati kérelem akkor terjeszthető elő, ha a felülvizsgálni kért határozat az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértő.
A felülvizsgálati bíróság megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelemben megjelölt, az ügy érdemi elbírálására kiható jogszabálysértés nem áll fenn.
A jogerős ítélet helytállóan hivatkozott arra, hogy a magyar jog szerint választottbírósági útra nem tartozó ügyek csak a törvényben kógens módon meghatározott ügykört jelentik (Vbt. 4. §). E rendelkezés nem alkalmazható önmagában azért, mert a választottbírósági kikötéssel kapcsolatban a felek között vita van. Tehát ebben az esetben a Vbt. 55. § (2) a) pontja nem alkalmazható.
A Vbt. 55. § (1) d) pontjával - a választottbírósági kikötés nem vonatkozik a vitás ügyre - kapcsolatban helyesen hivatkozott a jogerős ítélet a Vbt. 5. § (4) bekezdése szerinti "hallgatólagos alávetésre". A felperesek Dr. Ú. A. B. ügyvédet hatalmazták meg, hogy a választottbírósági eljárásban teljes jogkörrel képviselje őket. A jogi képviselő érdemi védekezésében a Választottbíróság eljárását nem kifogásolta, nem tagadta, hogy a felek között választottbírósági szerződés jött létre. Ez elegendő a hallgatólagos alávetés megállapításához. Ezen túlmenően azonban a 2003. április 15-ei tárgyalás jegyzőkönyvéből megállapíthatóan a felek egyezően kijelentették, hogy a jogvita tekintetében alávetik magukat a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Mellett Szervezett Választottbíróság "hatáskörének". Ez a jegyzőkönyvbe foglalt egyező jognyilatkozat írásban létrejött választottbírósági szerződésnek minősül, amely megfelel a Vbt. 5. § (1) és (3) bekezdésében foglaltaknak.
A felülvizsgálati kérelemben hivatkozottakkal szemben a jogerős ítélet jogszabálysértés nélkül állapította meg, hogy a választottbírósági ítélet közrendbe ütközése a felperesek által állított anyagi és eljárási jogszabálysértések megvalósulása esetén sem állapítható meg. A BH 1997.489 és az EH 1999.37 döntések egyaránt hangsúlyozzák, hogy a közrendbe ütközést önmagában az anyagi vagy eljárási jogszabálysértés nem valósítja meg. A perbeli választottbírósági ítélet érvényesülése a gazdasági élet résztvevőinek egy szűk körét érinti, a gazdasági társadalmi rendet alapjaiban nem sérti.
Arra hivatkozva, hogy a választott bíróság "gyakorlatilag nem folytatott bizonyítási eljárást", valamint "mellőzte a kért tanú meghallgatását", a felperesek annak megállapítását kérték, hogy az eljárás nem felelt meg a felek megállapodásának és a Vbt. rendelkezéseinek. Ezzel szemben megállapítható, hogy a Választottbíróság eljárása nem sértette meg a Vbesz. rendelkezéseit, az egyetlen tanúkihallgatási indítványnak eleget tett, és az eljárás során a felpereseknek (képviselőjük útján) lehetőségük volt álláspontjuk előterjesztésére.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a felülvizsgálati eljárás lefolytatása alapján azt állapította meg, hogy a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott felülvizsgálat ok mégsem áll fenn, ezért a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős határozatot hatályában fenntartotta. (/Legf. Bír. Gfv.XI.30.254/2005.sz.)